^' -*^'^ -^^

^X

i^vAore^íV

'"-i^^'^^^J-rv .^-^

í>- ,1 .=' ! (Hi

H 89 ,ÖCo(a ^

vol. 6
1907

no7

■I r

NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK

alapíttatott 1901. NOVEMBER 20-IKAN.

A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
.NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA.

KLEIN GYULA

KÖZREMÜKÖIiKSÉVEL SZERKESZTI

TUZSON JÁNOS.

HATODIK KÖTET.

1 — 5. füzet.

28 eredeti rajzzal.

BUDAPEST.

KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT.

(Budapest, VITI., Ksztcrházy-utcza 16. szám.)

1907.

Pesti Lloyd-lársulat künyvsajtója.

NÉVJEGYZÉK.

Barcsa .láiios. Emickbcszéd Diiiszeyi
Sámuelről 77.

ItorriiUsky Joiiö. Staub M. i>A Balaton-
vidéki novenyfenologiai megfigyelések
eredményei« czimü művéről 30.

Itllbiik P. .Adatok Magyarország gombái
nak ismeretéhez 72, 101, (19).

Budiliszky RAroly. .A protoplazma moz-
gásáról való ismereteink jelen állása 71.
A protoplazma vizsgálatainak empirikus
irányairól 188.

C.sapotii Istx'án, Duiszegi mintnyelvész9(i,

Gabnay ImTcik-/,. Magyarország nevezc-
tesebli fáiról 136.

HolItMiddiincr Feroncz. Néhány Evony-
mus párájának histologiai fejlődése 1* (1.)

Uollús László. Két érdekes növénykárn-
sitó gomba Kecskemétről 24, (8). — Új
gombák Kecskemét vidékéről 59, (13).

KIt'iii (íyiila. Feichtinger Sándor emléke
34. — Elnöki megnyitó a Oiószegi-un-
nepen 76.

KUiniiiorlo J. Ifi'la. Nóvénvtani repertó-
rium 34, 70. 134, 183. — Anglia egy
új harasztja 135.

Lensyel Géza. Szabó Z ; Inde.x criticus
spccierum atque synonymorum generis
Knautia(L.) Coult.33.— Lindberg H: Iter
austro-hungaricum 68. — Fcrencz Áron :
Az Aristolochia Clematitis szövettanáról
és chemiájáról 69. — Hazai Corisper-
mum és Camphorosma fajok anatómiája
72. — Az európai Corispcrmurn- és
Camphorosmafajok anatómiája 103* (57).
— A Mygind herbárium 136, — Cse-
rey : Növényhatározó 181. — Schedae
ad Kryptogamas e.Ksiccatas 182. —
(ilücksthal Zoltán ; .A Pulmonaria offi-
cinalis szövettanáról és kémiájáról 183.

MiítfOCsy-IMetz Ni'iiidor. A kender ne-
mének változása KI, (3).

Moesz Gu.sztiVv. Romer Gy. : sDie Flóra
des Schulers« 130.

Pax P. Beitráge zur fossilen Flóra der
Karpathen 26.

Prodiiii (iyiila. Három kleistokarp moha
hazai elterjedéséről 25, (9).

Qiiiiit József. A trencsén-tepliczi Ba-
racska-tonak kovamoszatai 71.

Rapiiics Rayuiiiiiil. A sisakvirág-nemzel-
scg magánrajza 72, 137, (63).

SiiiKiiikai Lajo>i. A Magyar királyság
őshonos és kultivált bengefjjai 39* (11).
— Magyarország korongpárvirágai 19, (5).

Strailb Fereiiez. Ujabb adatok Magyar-
ország lombos moháinak ismeretéhez
71. 176.

Szabó Xoltáll. F. Pax : Beitráge zur fos-
silen Flóra der Karpathen 26.

SzilsWly Xolláii. Nad.inyi kertészkönyve
170."

Tbaisz l<aJ0!S. A Magyar füvészkönyv
botanikai inéltatása95. — .Adatok.Magyar-
ország lli'irájának ismeretéhez 135. — Uj
szerkezetű novénygyüjtő táska 135.

Toiuok Jsilios. Varga Sándor : Gómör
vármegye zuzmótlórájának oekologiai
viszonyai 28. — .A bud.ipesti egyetemi
herbárium 71.

Tuzsoll János. Növényi eredetű ul-nö-
vénykóvulet 21* (6). — Adatok Magyar-
ország fosszilis flórájához 135. — .A ber-
lini új botanikai kert és intézet 135. —
.A Flabellaria longirachis rendszertani
helyzete 188.

Vaiisel Jenő. Dolgozatok a pedagogiiim
biológiai laboratóriumából 71.

Zala lstViiil..AdatokMagyarország zuziiió-
nórájahüz 71.

TÁRGY- ES NÉVMUTATÓ.

(A zárójelbe telt szamok ii .Bt'iblatti -la, '-al jelzett számok az ábrára vonatkoznak.)
Die Zahlen in ( ) bezichen sich auf das Beiblatt, die mit ' auf Abbildungen.

flcaulon muticum 25, triquetrum -5. Acer campcstre 1, Pseudoplatanus 27, 28, sac-
charinum 16. .\cliiianthes uxilis 28, minutissima 27. Aconitum aciiniinatum 153, 137, acutum
145, alatum 145, albicans 146, alboviolacciim 1C8, album 151, nltigaleatum 151, altissimum
153, amliiguum 144, 149, amoenum 145, antíustifolium 147, anthora 165, anthorioideum
105. areuatum 160, atlanticuin 172, atrocyn^um 175, atrü."; 166, autuninalc 146. 147,

160, axiUaie IGl, baicalcnse 14S, Bakeri 161, halcanicum 152, Ballfourii 166, barbatum
174, Baumgartenianum 174. Bernhardianum 157, Besserianim 152, bisma 164, biflorum

164, Bodonieri 150, bosiiiacum 154, Bruhlii 166. eaeruleum 146. callybi.trion 147,
eammarum 151, 152, canescens 146, cannabifolium 155, Carmiehclii 160, Cavaliriei

161, caucasicum 151, 153, cermmm 153, 157, chamissonianum 164, cliasmanthum 148.
ehinense 160. cili íre 155, Clairvilleaiuim 157, columbianum 161, comortum 161,'^ cor-
datum 162, 163, croaticum 173, cj'mbulatum 153, 'Dccandoüei 165, decorum^l75,
Degeni 154, deinorrhizum 166. Delavayi 154, 1,55, delpliiiiifulium 164. diabolium li>4,
difsoctum 149, 158. 159, 174, divariealum 174, divergens 148, 162, elatum 145.
Hlwesii 161, eminens 147, 170, eriostemiim 156. eulophum 165, eustachluii 147,
cxaltatum 157. e.xcelsum 167, Falconcri 159, fallacinum 170. Faurieri 160, fcrox 154,
157, 158, 159, 164, 1(55, 166, 167, Fischeri 160, flaccidiini 156. tlcxicaule 153,
llexuosum 161, formosum 146, Fortunei 160, Franchctii 164, tunkianum 147, galen-
llorum 171. geraniifolium 145, gibliifcrum 150, ;;iljboíuni 151, gigantcum 173, glaber-
rimuin 175, glabrum 156. glaiidulosum 152, Gn-.elini 174, grandiflorum 175, gj-mnan-
drum 143, 175, hcbegynum 153, 154, Hemsleyanum 161. Hcnryi 155, hetsrophyllum 163,
liians 146. 148, 152, hispidtim 174, Hookeri 162, Hosteanuni 169, hiimile 151, 154,
hunyadcnsc 145, interincdium 157. insigne 101, Jaqiiinii 105. jaluense 155, japonicum
150. 160. 168. kamtschaticum 159, Karacolicum 149, Knehleri 146, Ivoelleanum 145.
koreanum 154, Kusnezoffii 150, laciniatum 154, lactiini 146, laeve 167, Lamarkii 172,
lasianthum 172, 173, lasiostonum 171, laxum 147, leptaiUhum 174, Icthale 164,
leucantluiin 151, 157, l^obelianum 140, Lóczyanum 168, LubarsUyi 160, luridum 152,
168, 169, lutcum 174, lycoctonum 107. 168. 169, 170. 171, 173 174, macrorynchum
150, maximum 159, midzorenze ',175, moldavicum 170, molle 154, montanum 175,
inoschatum 167, multifidum 146, 149, 170, myoctonum 171, niigarum 174, nanum 145,
iiapellus 144, 145, 147, 148. 149, 157. 'J 59, ' 163. 165. :nasultum 150, lói, 153, 161,
naviculare 165. nemorosum 165. neoniontanum 154, 157, :neopi)litanumj;172, neuber-
gonse 147, 157, obtusifolium 152, ochotense 150, 155, ochranthum 174, ochroleucum
170, oliganthenum 163, oregonense 161,"orientale . 170, 171,173, ovatum 163, Pallasii

165, pallidum 171, palmatifidum '157, palmatum ^ 164, paniculatum 152, 153. 157.
Pantocsekianum 173, par.adoxum 165, parvillorum' 145, patcmpilum 169, Paxianum
152, pendulum 175, Pliytora 172, plicatum 146, porrectum 175, pseudocammarum
152, pubescens 145, 147, pubiceps 153,'purpurcuni^l46, pyramidale_157, pyrenaicum
165, 172, 173, 174, racciiuilosum 160. ramosum 165. ranunculifolium 172, 173, ranun-
culoides 168, reclinatum 162, rivale 175, romanicum 146. rostratum 151, 152, rotundi-

IV TÁRGY- ÉS NÉVMUTATÓ.

folium 163. saclialicnse 150, s.ixonum 151, scandens IG2, scaposum 168, Sehurii 154,
Sczukini 160, semigaleatiim 164, 165, scptentrionale 169, 170, soongaricum 144, 149,
sostaricianum 147, Soulei 158, speciosum 157, spicatum 158, 159, squarrosűm 174,
slenotomum 173, Stoerkianum 157, strictuin 147, siiperbum 147, Szukini 161, tatsiense
164, tauricum 170, tenne 175, teniiifolium 147, 150, thelyphonum 171, 172, thyraicum
170, tianschanicum 163, tortuűsum 156, toxicarium 171, toxicum 154. tr;\L;octonum 172,
triste 170, truncatuni 162, tuberosum 152, umbrosuin 174. uncinatum 160, 101, 162.
vaginatum 168, variegatum 150. 151, 152. 161, velcbiliciiin 173, vcrsicolor 106, vil-
Icsiim 155, 156, vioUiceum 149. virosiim 150, volubile 155, 156, 161, vulgare 145,
vulparia 167, 170. 172, 173, Wagneri 173, Willdenowii 157, Winkleri 149, .adatok
Magyarország fosszilis llórajához 135. Adatok Magyarország gomb.-iinak ismeretéhez
72, 101. Adatok Magyarország zuzimilliirájahoz 71. .Adenostyles orientális 133. .Adoxa
Moschatellina 131. .'\ecidiuin asperulinum (24), clatiniiin (27), Lampsanac (20), Plantaginis

101, (19), (25), Scrophulariae (24). .Aescukis Hippocastanutn 31. Agaricus alliaceus (31).
alneus (31), appendiciilatus(31), applanatus (31), argyropus (31), bctulinis (30), cauticinalis
(31), disscniinatus (31), niullis (31), nudus ^31), quercinus (30), líotula (31), semior-
bicularis (31), stipticus (31), trabeus (30). Ajuga Chamaepitys 68. .\lchemilla acutiloha 132.
.\l-növénykövület 21*. .Alnus glutinosa 26, incana 28, viridis 26. .Mphitomorpha com-
munis (34), pannosa (34). panicillata (34). .Aiiiaiantus retroflexus (22). .^mblystegium
confervoides 179, fallax 17'.', filicinum 179, irriginum 179, Juratzkanum 179, riparium 179,
serpeus 179, subtilc 179, variuni 17;). .\n3iii3no baldcnsis 68. .Anglia egy új harasztja
135. -Anomodon apiciilatus 178, attenuatus 178, longifoliűs 178, viliculosus 178.
Anthemis coronata 68. .Aposphaeria .-Vrteinisiae (43). Arabis Turrita (22). verna 68,
.^rcyria nutans (21). .Aristolochia t'lenuitilis szövettanáról ós chemiájáról 69. .Armeniaca
vulgáris 59, 61, 66. Arfcinisia criantlia 133. .Arthropyrenia platj-pyrcnia 182. tichothc-
cioides 182. .Aruni italicum 102. Ascobolus Trifolii (33). .Ascochyta .Asperulae taurinae

102, (20), Calystegiae (45), Convolvuli (45), Dulcamarae 102, (20), (45), cvonyinicola
(46), Kleniii 102, (20). (45), l.ycapersici (45), Molk'rianna (46), Tiliae (40), Viciae (46),
Vodakii 102, (20), (46), .Ascomyces 'Posquinetii (32). .Asparagus 103. .Asperula ciliata
102. .Asleronia Oertelii (4'il, reticulatum (44). .Astragalus excapus 101, hamosus 27,
.Auiiciilaria auricula Judae (28), mesenterica (27). .\vena deeoia 132, tlavcsceiis 132.

Baccharis halimifolia 5'.), 63. 6.), 66. Balatonvidéki n'jvcnyrennlugiaí meg-
figyelések eredményei czimu műről 30. Barbula lallax 177, muralis 177. rnralis 177,
suhulata 177, tortiiosa 177. Barcsa János ÜÜ. Bassia hirsuta 68. Beitriige zur fossilen
Flóra der Karpathcn 26. Benge-fajok 39. Berlini új botanikai kert és intézet 135.
Bernátsky Jenő 30. Betűin nana 26, pubescens 28, verrucosa 26, 27, 28. Biscutella
alpestris 20, apula 19, 21, auriculata 21, Bucsecsi 19, cichoriilolia 21, Columnac 20,
didyma 19, laevigata 19, 20, longifolia 19, lucida 19, lyrata 2l,perennes 19, saxatilis
20, 21, scabra 20, seticarpa 20. Boktus adustus (29), arcularius (29), fomcntarais
(29), hirsutus (29), igniaiius (29), Uuldus (30), medulla panis (29), mclanopus (29),
varius (30), velntinus (30), versicolor (30), zonatus (30). Botrytis parasitica (22).
Brachyphyllum insigne 22, 23. Brachythucium populeum 179, salebrosum 179. Bryum
argenleum 25, 178, caespitosum 178, capillare 178, pseudo-triquetrum 178. Bubák
F. : Adatok Magyarország gombáinak ismeretéhez 72. 101, (19). Budapesti egyetemi
herbárium 71. Budinszky Károly 71, 188.

Oaeoma Silenes (24). Calocera cornea (28). Calamintha hungarica (22). Caltha
bisma 164. Calystegia Sepium 102. t'amarosporium aequivocum (51), Rhodotypi 60,
67, Thujae 60, 67. Campanula consanguinea 133, Kladniana 133, lanceolata 133,
Trachelium 102, pseudolanceolata 133. Camphorosmi 72, 103, annua 107, monspeliaca
107, 115*, 117', ovata 103, 107, 117', perennis 107, ruthenica 107. Camptothecium
lutescens 179. Cardamine impatiens 131. Carduus angusliceps 68, macrocephalus 69.
Carex sp. 26, caryophyllea 132, Goodcnoghii 26. 132, irrigua 132, leporina 132,
ornithopoda 132, pallescens 132, stellulata 132. Catharinea undulata 178. Celtis 101.

TÁRGY- ÉS NÉVMUTATÓ. V

Cephalantheia álba 132. C'eralium porioides (21), Ceratodon purpureus 177. Ceratophyllum
demersum 20. Cercospora cerasella (56), forrűginea (56), mercurialis (56), microsora
(56), Violae (56). Cerinthe lamprocarpa 68, Cervispina cathartica 49. Chlorospleniuni
aeruginosum (33). Cineraria papposa (23). Cistus villosus 68. Clavaria coniea (28),
digitata (36). Claviceps Sesleriao 102, (20), (35). Cocconeis communis (27). Colchicum
pannonicum 102. Coleosporium Telekiae 102, (20), (27). Campanulae (27). Colutea
arborescens 59, 66. Coniothyrium l'riiticola 59, 64, olivaceum (51), 59, 60, 64, 65,
Polygoni 60, 64. Conocephalus conicus 28. Convallaria majális 27. C'oralliorhiza
innata 133. Corispermum (72), 103, canescens 107, 117% íilifülium 107, hyssopifolium
107, iiitermcdium 108, Marschallii 107, nitidum 59, 62, 107, 108'. Ili", 119", 124*,
orieiitale 107. Corniis saiiguinea 27, 31. Corlicium calceum (28), praetermissum (28).
Corylus .Avclhna 27, 28. Coryneum discifnrme (52). Cotinus Coggygria 27. Cotoneaster
tomentosa 27. Crataegus monogyna 27. Crepidotus applanatus (31), mollis (31).
Crepis hieraciuidcs 133, neglecta 68, rhocadifolia 101. Crupina vulgáris (22). Crypto-
merites himgarica 135. Csapodi István 99. Cserey Növényhatározó 181. Ciicuniis Meló
24. Cyathus striatus (31). Cydonia vulgáris 102. Cylindrosporium Heraclei (52), hamatum
(52), Lathyri (52), orobicolum 102, (20), (52), Senecionis (55). Cymbella caespitosa 28,
cistula 27, 28, cymbiformis 28, piostrata 27. Cynosurus cristatus 132. Cyperocarpus
uncinatus 26. Cystopus Bliti (22). candidus (22), Tragopogonis (22), Cystospora
chrysosperma (45), Hippopliaes (45). Cytisus dilTiisus 68. Cytospora Harioti 182,
Pteleae 60, 61.

Dactylis glomeiata 69. Daedalca tiucrcina (30). Daphne 103, Blagayana l.'iO,
133. Darluca filuin (46). Dasyscypha dryina (33). Üelphinium fissum 132. Depazca
Vincetoxii (50). Diaporllie orthoceras (36). i:iiatonia eloiigatum 28, hiemale 28, vulgare
27. Diatrype disciformis (36). Dicliomi.'r.i aequivoca (51). üicranella heteromalla 177.
Dicranum llagellare 177, longil'ulium 177, scoparium 177. Didymodon rigidulus 177,
spadiceus 177. Diószegi-Feier (15). Diószegi mint nyelvész 96. Diószegi Sámuel em-
lékezete 73. Diplodia Baccharidis 59, 65, herbarum (51), hungarica 102, (20). (51),
inquinans (51), Onobrycliidis 59. 65, Polygoni 65, polygonicola 60, 65, pteleaecola
60, 62, Khodotypi 60, 65. Diplodina Consperoii 59, 62, Rhodotypi 60, 62, Syringae
60, 63. Wistariae 60, 63. Dipsacus pilosus 102. Dilrichuni llcxicaule 177. Dolgozatok
a paedagogium biológiai laboratóriumából 71. Doronicum cordatum 102. Dothichiza
populea 182. Dothidca Ranunculi (33). Dryas octopetala 26.

Elnulii megnyitó a Diószegi-ünnepen 75. Kmlékbcszed Diószegi Sámuelról 77.
Encalpyta contorta 177, streptocarpa 177. Entomosporium Mespili (51). Entyloma
Calendulae (23), Chrysosplenii (23), Eryngii (23), Helosciadii (23), hydrophilum (23),
Linariae (23), Mágocsyanuni 101, (19), (20), (23). Schinzianum (23), serotinum (23).
Epichloe typhina (35). Epicoccum herbarum 51.- Erigeron acre 131. Erineum aureum
(32). Eriophorum vaginatum 26. Erysimum cuspidatum (22). Erysiphe Cichoriacearum
(34), cominunis (34), Evonymi (34), graminis (34), Linkii (34). Erytrichium terglouense
133. Euphorbia epithymoides 68. Eurliynchium crassinervium 179, praelongum 179,
striatum 179, Swartzii 179, velutinoides 179. Európai Corispermum- és Camphorosma-
fajok anatómiája 103*. Evonymus atropurpurea 9, Bungeana 10, europaea 3, japonica
11, latifolia 10, nana 14, radicans 14. Evonymusok bistologiai parafejlődéso 1.
Exoascus Carpini (32), Rostrupianus (32), Tosquinetii (32), Ulmi (32). Exobasidium
Schinzianum (23).

Fabraea Ranunculi (33). Fagus sylvatica 28. Feichtinger Sándor 34. Fcrencz
Áron ».-\z .'Aristolochia Clematitis szövettanáról és chemiájárűl'< 69. Festuca pseudovina
132, varia 132. Fissidens adianthoides 177. Flabellaria longirachis 135, 188. Fragilaria
mutabilis 27, 2S. Frangula vulgáris 55, Wull'eni 53. 57. Fraxinus excelsior 27, 28, Ornus
102. Fumana laevipes 68. Fumaria Vailantii 68. Funaria hygrometrica 178. Fusarium
nervisequum (51). Kusidium Ajugae (53), .luglandis (28). Fusisporiura calceum (53).

yi TÁRGY- ÉS NEVMUTA'IÓ.

Gabiuiy Forencz ; Magyaiorszá;; nevezetesebb iáiról 136. Gilium aiislatum IDI,
llavicans (22), muraié 6S, palustre 20, uliginosum 2t). Georgia pellucid i 178. Geránium
columbinum 131, macrorhizum 133. Glcosporium. Delastrei (52), nervisequum (51)
(Drni (52). Gliielisthal Zoltán 183. (5naphaliuin luteoalhum 132. Gonihálv Kecskemét
vidékérül 59. Gomphonema constrictum 27. 28. Góniíir vármegj'e zuzmonórájának oeko-
logiai viszonyai 28. Goodyera repens 133. (irimniia pulvinata 177, ovata 177. Gymna-
denia odoratissima 133. Gj'mnocladuíj eanadensis 59, 61, 64. Gymnosporangium,
clavariiforme (27), confusum (27), juiiipcrinuiii (27). Gypsophila arenaria 69, fastigiata 69.

Három kleistocarp moha haza\ elterjedéséről 25. llazii Corispcrmurn és i'ampho-
rosma fajainak .inatiímiájdról 72. Hedraeaathus graminifoliuí 68. Kitailjelii 68. Hedu'igia
alhicans 177, ciliata 177. Helichrysum arenariiim 59,61. Ilelotium citrinum 182, dryinum
(33). HelvcUa aeruginosa (33), niesenterica (1Í7). Hendersonia pulchella 60, 67, putaminum
59, 66, sarmentoriim 59, 66. Hepatiea 103, triloba 102. Heracleum angustilobatmi 132, pal-
matum 133. Hesperis obtusa 131. sibirica 131. Hieracium aurantiacum 133, bilidum 133,
Coronense 132, epiprasum 132, perfoliatum 132,prenanlhoides 132,silvaticum (23), subfus-
cum 131, villosum 132, Hirneola (28). HoUcndonner Ferencz : Néhány Evonymus
palájának hibtologiai fejlődése 1, (1). Hollós Lászhi : Két érdekes nóvénykárositó gomba
Kecskemét vidékéről 24, (8). Új gombák Kecskemét vidékéről 37, 59, (13). Homalia
trichomanoides 178. Homalotliecium Philippeaniim 179. Hydnum corallioides (29).
Hjiocomium Schreberi 179, splendeiis 179, triquetrum 179. Hyphol-ima appiendiculatum
(31). Hypniim aduncum 26, 182, cupressifornic 179, euspidatum 179, .SommerfeUii 179.
Hypoxylon coecineuin (36), fuscum (36). Mysterium Berengeri (32), Fraxini (32)
Pinastri (32). Hysterograpbium Fraxini (32).

Inula cordata 22. Irpex liirsutus (29), lilacinus (29), Pavichii (29). Isaria umbrina
(56). Isatis cancscens (l^í. Isothecium myuiiim 179. Iter aiistro-hungariacum 68.

Jiuidraba 21. Juranyia liemillalieliala 188.

Kender nemének v;iltnzása 16. Kerneia saxatilis 133. Két érdekes növény-
kárositó gomba Kecskemétről 24. Klein Gj'ula : Feichtinger .Sándor emléke 34, 76.
Kleistocarp moha 25. Knaiitia albanica 33, arvensis 33. b3'zantina 33, tlavillora 33,
longifolia 33. Kocliia 103. Koelreuteria paniculata 59, 64. Korongp:ireirág 19. Kümmerle
J. Béla: .Anglia egy uj harasztja 135. Novénytaii repertórium 34, 70. 134, 183.

Laclmea umbrorum (33). Laminum purpureum 31. Lampsana eommunis 132.
i.aserpiitium latifolium 102. Lathyrus Hallersteinii 132. Lengyel Géza: 33, 69,71,181,
182, 183, Hazai Corispernumi és Camphorosma f.ajok anatómiája 72, A .Mygind her-
bárium 136, .Az európai Corispermum és Canipliorosma fajok anatómiája 103" (57).
Lenzites betulinu (30), trabea (30). Loontodon asper 132. I-eontopodium alpinum 133.
Lepidostrobus 22. Leptosph:ieria custonui (35), ogilviensis (35). Leptothyrium Jug-
landis 52. Leptotrichum llcxicaulc 177. Leskea nervosa 178, polycarpa 178. Leucodon
sciuroides 178. Linaria genistaefolia (23). intermcdia 132. Lindberg II. : Iter austro-
hungaricum 68, 71. Linné-ünnepély 136. Litiuidambar stj'raeillua 1. Lloydia serotina
133. Lloydiella spadicea (28). Lolium subulatum 1)8. Lonicera alpigena 27. Lophoder-
mium Pinastri (32). Lunaria pachyrhiza (22), Luzula pilosa 26, sudetica 132. Lycogala
epidendron (21). Lycoperdon epidendrum (21), suli;o!'ticinum (27).

Htacrophoma endophlaea (43), eylindrospora (43), fusispora 102, (20), (43),
nervical.i (43). Mágocsy-Dietz-Sándor : Kender nemének változása 16, (3), 71. Magyar
füvészkönyv botanikai méltatása 91. Magyar királyság őshunos cs kultivált benge
fajai 39. .M.agyarország nevezetesebb fái 135. Marasmius alliaeeus (31), argyropus (31),
cauticinalis (31), Kotula (31). .Marrubium eandidissinium 68. vulgare 132. Mar.ssonia
Delastrei (52), Juglandis (52), Potentillae (52). Melampsorella Ccrastii (27). Melandryum

TÁRGY- ÉS NÉVMUTATÓ. VH

neinoralc 131, riibrum 102. .Melissa nt'ficinalis 101. .Melngranima vagans 1813. Mentha
reversa 132. íMeriJioti circulare 28. Merulius gibbosus (30). Mespilus O.xyacantha 28.
Microphvma Bubákii 102. 103, (20), (33). Mierosphacia .-Mni (34), Evonymi (34).
Microstotna Juglandis (28). Microthyriiim microscopicimi (31). .Miliuin uffusum 132.
Mnium al'finc 178, rostniUim 178, undulatum 178. Moesz Gusztáv 133. Mollisia cinerea
(32). Monilia aurca (53). .Mucllngo criistacea álba (21 ). .\lygind licrbanuin 13C. Myosotis
sparsitlora 132.

Nadányi kertészkönyve 179. Narcissus radillorus 133. Naucoria ísemiorbicularis
(31). Navicula sp. 27. Ncckcra crispa 178, coniplaiiata 178, pennuata 178. Ncctria
Cucurbitula (35), Peziza (35). Ncpeta Cataria 102. Xigritella nigra 133. Xitzschia
amphio.xys 27, aiigustata 28. Növénykarositó gombák Kecskemétről 24. Növénytani
repertórium 3-4, 70, 134, 183. Numniülaria BulliarJi (30). Nupliar pumilum 26.

Oeiianthe aquatica 20. Onobrycliis aequidentata Ö8, sativa 59. 00, 65, transsil-
vanic.a 132. Ophiobolus compressus (35). Niesslii (35). Orchis maculata 132. Ornitho-
galum pyrenaicum 132. Orobus vernus 102. Orthotrieum anomalum 177. diaphanum

177. Oryzopsis holciformis 68. Otidea grandis (33). Ovularia .Aspcrilolii (53), Doronici
(54), Rubi 102, (20). (53), Stellariae (53). Uzonium auricoinum 182.

Pagiophyllum 135. Paliurus 3',>. Palnio.Kylon líiUdcbranJtii 28. Panus stipticiis
(31). Papaver Rhoeas 68. Parmclia prolixa 182. Pax F: Beitrage zur l'ossilen Flóra der
Karpathen 26. Pedicularis palustris 132. Peronospora calothcca (22), Cubensis (24),
Lamii (22), parasitica (22), sordida (22). Pestalozzia clavispora (52). longiseta (52),
Mágocsyi 101, (19), (52), versicolor (52). Pestalozzina Tliujao 60, 67. Petazites albus
27. Peucedanum (Jreosellnum 26. Peziza cinerea (32), punctata (30), striata (31),
umbrorum (33). Phagnalon rupestre 68. Phascuai cuspidatum 25. Plielloid pótlö 8,
leválasztó 8. Pliilonotis adpressa 178. I'hlcospora liungarica 102, (21), (50), maculans
(50). Pseudoplatani (50). Phlcum Michelli 69. montanum 09. Phlob.aphene 12. Phoma
Dipisaci (42), dipsacina 102, (20), (42), gymnocladicola 59, 61, hcderacea (39),
helichrysicola 59, 61, hysteriola (42), Karstenii (42), picca (42), Plcleae 62. pteleaecola
60, 62, putaminum 59, samarum 62, PInomopsis (42), Achilline (43), ,Asparagi (43),
Cichoreacearum (43), cinercscjns (43), Coronillae (43), demissa (43), Lactucae (43),
picea (42), Spartii (43), Phragmidium albidum (26), Fragariastri (26), Potentillac (27),
subcorticinum (27). Phycomyces nitens (22). Phyllachora 'Prifolii (36). Phyllosticta
alliariaefolia (40), aricola (41), banatica 102, (20), (37), Campanul.ie (40), carpathica
(40), celtidicola (39), cruenta (37), Cucurbitacearum 24, Cydoniae (42), cydoniicola (42),
doronicigcna 102, (21), (37), eryngiella 102, (20), (38), eryngiicola 102, (20), (38),
eupatoriicola (38), Gei (38), hederacea (39), Hederae (39), hcdericola (39), immersa

101, (20), (39), Lamii (39). latemarensis 102, (21), (39), Melissao 101. (20), (39),
.Micliauxoides (40), Orni 102, (20), (40), Potentillae (52), Pruni .Avium (40), Pelimii

102, (20), (40), Scrophulariac bosniacae (41), Tiliac (45), Tuzsonii 102, (21), (41),
ulmicola (41), variicolor 102,(20). (41), X'erbasci (37), Picea excelsa 26. 27,28, Picris
crepoides 132, hieracioides 133. Pinus l.'enibra 26, Pumilio 26, transsylvanica 28.
Placopshaeria Campanulae (44), Tiliae 102, (20), (44). Plagiotliecium denticulatum 179,
undulatum 179. Plasmopara Cubensis 24. Pleospora Hclichrysii 59, 61. setigera (35).
Polygonatum 103. Polygonum 103, lanigerum 60, 04, 65, minus 2(i. Polypodium vul-
gare 27. Polyporus adustus (29), arcularius (29), fomentarius (29), giganteus (29),
igniarius (29), marginatus (30), melauopus (29), pergamcneus 102, (20), (29), picipes
(29), rhizophilus 101, (19), (29), tubarius (30), varius (30), velutinus (30), versicolor (30),
zonatus (30). Polystichum Braunii 135. I'olythrinciuni Tril'olii (55). Polytriclium alpinum

178, commune 178, formosum 178, juniperinum 178. Populus média 136, tremula 28.
Poria meJuIla panis (29). Poronia punctata (36). l'otamogeton praelongus 26, pusillus
26. Pottia lanceolata 177. truncata 25. Primula Clusiana 133, longillora 133. Prodán
Gyula : Három kleistokarp moha hazai elterjedéséről 25, (9). Protomyces Calendulae

\^III TÁRGY- ÉS NÉVMUTATÓ.

(23). Protoplazma mozgásáról való ismereteink jelen állása 71. Prunus spinosa 27.
Psathyrella disseminata (31). Pseudí>peziz:i Trifolii 33. Plelea Irifoliata 60, 62, 65,66.
Pterigynandriim filiforms 178. Puccinia .Aegapodii 182, .-Xgropyri (24), annularis (24),
asarina (24), asperulina 102, (20), (24), Borkhausiac rhoeadifoliae 101, (.24), Centaureae
(24), Chondrillae (25), Convolvuli (25), Cynodontis lül, (19), (25), doronicella 102,
(20), (25), Drabae (25), Epilobi tetragoni (25), Fragariastri (26), Galii silvatici 101,
(20), (25), graminis (25), Hieracii (25), Lampsanac (26), Libanotidis 102, (20), (26),
Magnusiana 182, MalvaceKrum (26), Menthae (22), (26), Opizii (26), Oi-eoselini (26),
Picndis (26), Polygoni (26), PotentiUae (27), Pyrethri (26), Saxifragae 102, (20), (26).
Pulmonaiia officinalis szövettanáról cs kémiájáról 183. Pylaisia pol3'antha 179, Pyre-
nochaete Filárszkyi 102, (20), (49). Pyrenophora setigera (35). Pyrola rotundifolia 132.

Ouaternaria l'ersonii (26). (Juercus conferta 102, occidentalis 1, pseudosuber
1, sessilillora 27, 28, Suber 1. íjuint József : ».A Trencséntepliczi Baracska-tónak kova-
moszatai 71.

Racomitrium canescens 177, sudeticum 177. liamularia .Ajugae (53), .\ngelica
(53) .Aronici (55), arvensis (53), calcea (53), Centaureae 102, (21), (53), conspicua (54),
cylindroides (54), dolomitic.i (54), Doronici (54), Geranii phaei (54). hajnburgensis (54),
l.ampsanae (54), Libanotidis 102, (20), (54), macrospora (54), microspora (54), Parietariae
(55), Pastinaceie (55), Picridis (55), Sa.\ifragae (55), Senecionis (55), Stellariae (53),
variábilis (55). Rapaics Rajmund: .A sisakvirágnemzetsiig magánrajza 72, 137, (63),Reticularia
Lycoperdon (21). Rhabdospora Baccharidis 59, 63, Gymnocladi 59, 63, Tecomae 60, 64.
Rhamnus .\driatica 51, .Alaternus 41, alnifola 41, 43, alpina 39, 41, 42, 45, 46,
usplenifolia 42, 56', 57, autumnalis 55, carniolica 41, 45, carolinianum 42, 57,
catliartica 39, 41', 49, chinensis 54, ehlorophora 41, 54, colchica 41, 44*, 45,
davurica 41, 50*, 51. Erythro.xylon 41, 54*, 55, l'allax 41, 45, 46*, 47, Frangula 27,
39. 41*, 42, 55, franguloides 43, glaucophylla 47, grandifolia 45, Guicciardi 47,
liybrida 41, 42, inl'ectoria 39, 41, 51, illyriea 41, 51, 52, intermedia 41, 51, 52",
laevil'olia 42, 55, latifolia 42, 57, minor 51, Nicolae 41, 47*, 48, oleifolia 57, palaestina
41. 55, Pallurus 39, pumiki 39, 41, 43*, 44, 45, Purshiana 42, 57, pusilla 4-1, rumelica
57, rupestris 42, 53, 55, 57, Sagorskii 52, saxatilis 41, 53*, spatliulael'olia 51, sphaeno-
pliylla 49, spinosus 49, tinctoria 41, 52, 53, transsilvanica 50, undulata 42, 56, utilis
41, 54, Wikkor 49, xanlhocarpa 51. Khodiola Scopolii 133. Rhododendron 103,
Kotschyi 130. Rhodotypus kerrioides 60,62,63. Rómer Gy. : »L)ie Flóra des Schulerss
130. Rubus Idacus 26, sulcatus 132.

Salix aiirita 27, 28, blanda 16, Caprea 27, cinerea 28, fagifolia 132, incana
27, myrtilloides 26. Salvia triluba 68. Sanicula curopiaea 131. Sapropél 23. Saxil'raga
Heuffeliana 102, (23). Schedae ad Kryptogamas cxsicatas editae a .Museo Palatino
Vindobonensi 182. Schwerin-féle rügyvariáczió 17. Schyzophylhim alneuni (31). Scilla
nivalis 133. Scirpiis lacustris 26. Scleranthus sp. 26, annuus 131. Scolecotrichum
Fraxini 56. Scropliularia nodosa (22). Scmpervivum Simonkaianum 131. Septoria .Ari
(46), .Asperulae taurinae (47), associata (37), Catariae 102, (20), (47), centaureicola (47),
Chelidonii (47), Clemalidis (48), Convolvuli (48), cornicola (48), Crataegi (48), Cytisi
(48), dimera (48), Ebuli (48), Epilobii (48), Euphorbiae (48), Heraclei (52), Humili
(48), Ivalchbrenneri (48), Lychnidis (48), Lycopersici 24, Melissae (48), Oenotherae
(49), orobicola (52), phlyctaeniformis 102, (20), (49), Podagrariae (49), Populi (49),
posoniensis (49), pusilla 102, i20), (49), Pyrethri (49), Rhodotypi 60, 63, Rubi (49),
scabiüsicola (49), Tanaceti macropiiylli 102, (20), (49), Trachelii (50), Vincetoxici (50),
Virgaureae (50). Seseli glaucum 101. Sesleria Bielzii 132. Silene subconica 68. Simonkai
Lajos: A Magyar Királyság őshonos és kultivált bengef.-ijai 39, (11), Magyarország
korongpárvirágai 19, (5). Sisakvirágnemzetség rendszere 72, 137. Solanum Dulcamara
102, Lyeopersicum 24. Soldaneila hungarica 132. Sparganium affine 26, Specularia
hybrida 68. Sphacrclla Onobrychidis 59, 60. Sphaeria ambiens (35), cruenta (37),

TÁRGY- ÉS NÉVMUTATÓ. IX

Cucurbitula (35>. discil'ormis (36), eustoma (35), Havovirens (36), fusca (36), ogilviensis
(35), orthoceras (36), Peziza (35), picea (42). reticulata (44), Trifolii (36), typhina (35)
Sphaeronema Artemi?iae (43). Sphaerotheca pannosa (34). Sphagnum Girgensohnii 176.
Spiraca salicifolia 60, 66. Spiranthes spirális 133. Sporocadus herbarum 51. Spumaria
álba (21), Sendtneri 68. Stachys germanica 102. Staganospora Calystegiae 102, (20),
(50). Staub M. : »A Balatonvidélii növénytenologiai megfigyelések eredményei* czímií
művéről 30, (9). Stellaria Holostca 131. Stemonitis fusca (21). Stereu.ii hirsutum (28),
illyricum (28), insignitum (28), insigne (28). ochroleucum (28), sanguinoleiitum (28).
Straub Ferencz : Újabb adatolí Magyarország lombos mohainak ismeretéhez 71, 176, (63).
Streptopus amplexifolius 133. Szabó Zultán 28, 33, 37, 72. Szilády Zoltán 181.
Symphytum tuberosum (23), Synedra lanceolata 28. Syringa vulgáris 60, 63.

Taphrina polyspora (32), Ulmi (32). Tara.Kacum officináié 31. Tecoma radicans
60, 67. Tetracyclus rhomboideus 28. Thaisz Lajos 135, A Magyar Füvészkönyv
botanikai méltatása 95. Thelephora calcea (28), hirsuta (28), sanguinolenta (28),
spadicea (28). Thlaspidia 19. Thuidium abietinum 178, pseudotamarisci 178, recognitum
178, tamariscinum 26, 178. Thuja occidentalis 60, 67. Thymus marginatus 132. Tilia
cordifolia 28, parvifolia 102. Tofieldia calyculata 26. Tomek János 30, .\ budapesti
egyetemi herbárium 71. Tordylium maximum 101, (23). ToruLi palmigena (55). Tortula
sp. 177. Tozzia carpatica 133. Trametes albida (30), gibbosa (30), saepium (30).
Tremella auricula Judae (28), clavariil'ormis (27), juniperina (27) Trencséntepliczi
Baracska tónak kovamoszatai 71. Triehia nutans (21), varia (21). Tricholoma nudum
(31). Trifolium aureum 131, dalmaticum 68, ochroleucum 68, scabrum 68. Triticum
vulgare (23). 'Iragopogon pratense (22). Tubercularia persicina (56). Tuberculina
persicina (56). Tussilago farfara 27. Tuzson János : .Adatok Magyarország fosszilis
flórájához 135, Berlini új botanikai kert és intézet 135. Növényi eredetű ál-növény-
kövület 21, (6), Flabellaria longirachis rendszertani helyzete !S8.

Ujabb adatok Mag_varország lombos moháinak ismeretéhez 71, 176. Ulmus
campestris 27, montana 28, suberosa 1. Ulva nitens (22). Uredo annularis (24), Betae
(25). Bhti (22), Campanulae (27), candida (22), P'abae (23), Hieracii (25). Muelleri (26),
Murariae (27), pustulata 27. segetum •(23), Tragopogi (22), Tritici (23). Uromyces
.Astragah (24), Fabae (23), Jordanianus 101. (19). (24), Ononidis 182, Sciophulariae
(24), Silenes (24), Viciae craccae 101, (19), 24). Ustilago Tritici (23i. Ustulina
vulgáris (30).

Vaccinium O.-íycoccus 26, uliginosum 26. Valeriána bijuga 131. Valerianella
truncata 68. Valsa ambiens (35), flavovirens (36), sordida (36). Vángel Jenő 71. Varga
Sándor : Gömör vármegye zúzmótlórájának oekologiai viszonyai 28. Verbascum
banaticum 102. Vermicularia trichella (44). Vincetoxicum officináié l(l2.

Webera nutans 178. Wistaria sinensis 60, 03.

Xylaria digitata 30, polymorpha 36. Xyloma .Mespili (51).

Zala István : .Adatok Magyarország zuzmóflór.ájához 71. Ziziphus 39.

VI. KÖTET.

1907.

^. 1. FÜZET.

í

■ ■ /

NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK

ALAPÍTTATOTT 1901. NOVEMBER 20-IKAN.

A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA.

KLEIN GYULA

KÓZREJIUKODESEVEL SZERKESZTI

TUZSON JÁNOS.

MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN.

BUDAPEST,

ccvirTTiinnMi WI TÁRSULAT.

Beiblaft

zu den y^Iffövénytani Közlemények^'

ORGAN DER BOTANISCHEN SEKTION
DER KÖNIGL. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT.

Uiiter Mituirkuug von JÚLIUS KLEIN. Referiert von J. BERNÁTSKY.

TARTALOM.

H o 1 1 e n d o n n e r F e r e n c z : Néhány Evonymus párájának hiszto-
k)giai fejlődése .__ .„ __

Mágo CSV -Die tz Sándor: A kendcM- nemének változása...

Simonkai Lajos; Magyarország korongpárvirágai (Biscuteliae
Regni Hungarici) ._. _ _

Tuzson János: Növényi eredetű ál-nüvénykövület...

Hollós László: Két érdekes növénykárositó gomba Kecske-
métről

P r d á n G y u I a : Három kieistokarp moha hazai elterjedéséről

Irodalmi ismertető: Pax F. : Heitra,a;e zur fossilen Flóra der Karpa-
then : \' a r g a S. Gömör vármegye zuzmóflórájának oikologiai
viszonyai ; Staub M. : A Halatonvidéki növényphenologiai megfigye-
lések eredményei

Halálozás...

Növénytani repertórium ... .. ... _.

Szakosztályi ügyek

BEIBLATT Nr. 1 . . .

(1-

Oldal
1

16

lí)
21

24
25

26
34
34
37

-10)

A />Növénytani Közlemények<' díját
befizették :

(1906. dc-czember I -tol 1907. múrcz. végéig)

1903-ra:

-\I;ig.vaiTiv.-iri gazd. akadémia növt. tan-

széke.

1904-re:

-Magyaróvári gazd. akadémia nuvl. tan-

széke.

1905-re :

.'\giielly Jiizsef, Budapesti VUI. ker. fő-
gimn. önk. köre, Horváth Zoltán, Kreiitz
József, Magyaróvári gazd. akad. növt. tan-
széke, Nagyváradi honvéd-hadapródiskola,
Odry Pál, Pantocsek József, Pató Bálint,
Péterfi Márton, .Smoquina Antal, Szászvárosi
ref. Kún-koUégium, Teodorovics Ferencz,
Thicl Ottó, Willingstorfer Jenő.

1906-ra:

.aszódi gimnázium, Babics János, Bajai
cist. főgimnázium, Benedicty Lajos, Csics
Imre, Csiki Ernő, Dévai áll. főreáliskola.
Dévai áll. tanítóképző, Dumbráva László
Vazul, iíj. Entz Géza, Egri vinczellér-islíola,
Egri katli. főgimnázium. Eisenlmt Kálmán,

Endrey Elemér, Eulenberg Féli.x, Fehér-
templomi áll. gimn. ifj. könyvtára, Ferenczi
József, Figura József, Físcher Zsigmond,
Freund .Antal, Gárdonyi Géza, Gergely
Fíjlöp, Ghyczy Elemér, Györgyey Illés,
Hadzsv Jenő, Haring Vilmos, Herbszt Fe-
rencz, Horváth Zoltán, Kardos Árpád, Kecs-
keméti r. k. főgimnázium, Keller Oszkár,
K'lekner J. Ferencz, Kolozsvári r. k. főgim-
názium, K'omka Zoltán, Kordos , Gusztáv.
Kreutz József, Kiinimerle J. Béla, László
Kálmán, Laszlovszkj- Kálmán, Lejtényi
G3'örgy, Lengyel Béla, Lévai Ernő, Lugosi
m. kir. honvéd-gyalogezred. Magyaróvári
gazd. akad. növt. tanszéke, Márkus .Meny-
hért, Miskolczi cv.-ref. felső leányiskola,
Motolity István, Musits Imre, N'agy Péter,
Nagykárolyi főgimnázium. Nagykőrösi év,-
ref. főgimnázium, Nagyszombati érseki fő-
gimnázium. Nagyváradi honvéd-hadapród-
iskola, Nedeczky Pál, Nj-itrai r. k. főgim-
názium, Odor Béla, Odry Pál, Ortutay Béla,
Pantocsek József, Pálmai Emil, Pat() Bálint,
Péterfi Márton, Pinkafői áll. polg. fiúiskola,
Radisics Elemér. Rimaszombati prot. fő-
gimnázium, Selmeczi bányász- és erdész-
akadémia, Siposs Zsigmond, Soproni áll.
fejső leányiskola, Stankovics Rezső, Schenk

Fol.rtatits ii 4. olflalon.

NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK

A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA

VI. KÖTET. 1907. 1. FÜZET.

Hollendonner Ferencz: Néhány Evonymus para-
jának histologiai fejlődése.*

H k e óta, aki először ismerte fel a palaczkdugón a pára sejtes
szerkezetét, a búvárok egész sora foglalkozott a párával. B r u g n a t e 11 i,
C h e V r e u 1, B o u s s i n g a u 1 1, D o e p p i n g, H. v. Mohi, \V i e s n e r,
Höhnel, Gilson stb. voltak azok, akik főleg chemiai és morphologiai
szempontból vizsgálták a párát.

Fejlődéstanilag Sanio** vizsgálta először behatóan a párát. volt az,
aki kimutatta, hogy a pára a többi szövetekkel megegyezőleg szintén oszló
szövetből — paracaiTibium v. phellogen — keletkezik. Tőle származik a
phelloderma elnevezés is. Ugyancsak Sanio igyekezett az egyes növényeken
a pára keletkezésének helyét is megállapítani. Vizsgálatai alapján 5 typust'"'
állított fel, amelyeknek számát azonban szaporítanunk kell, ha az összes
növényeket így akarjuk csoportosítani, mert mint látni fogjuk az Evonymus
némely faja e csoportok egyikébe sem sorozható.

Xz említett búvárok a legkülömbözőbb növények párájával foglalkoztak
és ezek között ott van az Evonymus eniopaea is, amelyet kijlönösen H ö h n e 1 ■!■
vizsgált behatóbban.

Fara fejlődésére vonatkozó adatot mindössze alig néhányat találtam az
irodalomban. Egy ilyen De Bary sVergl. Anatomie der Vegetationsorgane«
czímű munkájának 565. oldalán, továbbá J. Moeller » Anatomie der Baum-
rinde« czímű munkája azon részében található, amely az Evonymus-okról szól.

De Bary az Evonymus cnropaea fiatal hajtásának paraléczét fejlődés-
tanilag egyenértékűnek mondja az Acer campestre, Liquidambar styraciflna,
lllmtts siiberosa fiatal hajtásainak, továbbá a Qiierciis Siiber, Qn. occideiitaJis.
Qii. psctidosuber stb. paraléczeivel, amennyiben a paraléczek fejlődését úgy

* Előterjesztette Tuzson János a növénytani szakosztálynak 1906. évi
november 14-ikéii tartott ülésén.

■■ Jahrb. f. wissensch. Bot. II.
"■ .\ paracambium kialakulhat;

a) epidermiszből,

b) elsődleges kéreg legfelső sejtsorából,

c) elsődleges kéreg 2 — 3 sejtsorából,

d) elsődleges kéreg mélyebb sejtsorából,
c) másodlagos kéregből.

t Sitzungsburichte d. Wiener .\k,ideiiiic X.W'I. 1. rész.

Növiinytani Közlenitnytk. lyuT. \'I. kötet, I. füzet. 1

2 HOLLENDONNER FERENCZ

magvaruzza, hogy azok és a köztük lévő mélyedések azért keletkeznek, mert
a pára kezdettől fogva nem egyenletesen fejlődött. De Bary ezen állítását,
úgy látszik, csak a pára külső megjelenésére alapította, de az egyes eseteket
külön-külön nem vizsgálta. így került azután az Evoiiyinus europaea, az
(Uiiins campcslris és Acer caiiipeílris-se\ egy sorba, habár az előbbi a két
utóbbitól élesen különbözik. Amíg ugyanis az Uliiiiis caiiipt'slris-en és az
Aci-r cainpcslris-en tényleg a De Bary-tól leírt módon történik a paraléczek
kialakulása, addig az E. eiiyopaea-n egészen mások a viszonyok. Ott a léczek
száma határozatlan és a felületen bárhol kialakulhatnak, itt a szám mindig 4
és a kialakulás csak az előre kijelölt — előre jelzett — helyen történhetik.

De Barynak ez a nézete átment az irodalomba is, úgy hogy
.1. Moeller külön nem is vizsgálta az E. cinopaca-t, hanem hivatkozik
De Bary-ra és vizsgálatait folytatja az E. obovata, E. lalifoUa és E. verni-
í-osö-fajokon. Az E. obovata-X anyag-hiány miatt nem vizsgálhattam meg, a
másik két fajra azonban én is kiterjesztettem vizsgálataimat, mert Moeller
mindössze csak a phellogen keletkezésének helyét és idejét állapította meg,
de a részletes fejlődéstannal nem foglalkozott.

Az Evonymusok közül — a para-fejlődést tartva szem előtt — leg-
gyakrabban az E. verntcosa nevével találkozunk. Abban az irodalomban
ugyanis, amely a lenticelláról szól, sokszor felmerült az a kérdés, hogy az
E. vernicosa parabibircsei lenticellák-e. E kérdést végre Stahl dönti el,' a
mikor De Bary-tól kapott készítmények alapján sikerült megállapítania, hogy
ezek »a kéregparenchymának paradudorai és eltéróleg a valódi pl. Sambucus
lenticelláitól, nem a szájnyílás alatt keletkeznek-.

\'izsgálat tárgyául az E. europaea, E. atropitrpurea, E. Bnngeana,
E. latifolia, E. japonica, E. vernicosa, E. nana és E. radicans szolgáltak.
Dolgozatom a »Kir. József-müegyetem« növénytani intézetében készült és a
vizsgálati anyagot dr. M á g o c s y - D i e t z Sándor tud. egyet. ny. r. tanár
és növénykerti igazgató úr volt szíves rendelkezésemre bocsátani, amiért
köszönettel tartozom neki. Ugyancsak köszönöm Klein Gyula műegyetemi
ny. r. és dr. T u z s o n János tud.- és műegyetemi m. tanár uraknak, hogy
munkámban támogattak és tanácsaikkal, útmutatásaikkal segítették vizsgá-
lataimat.

Az említett £ro;n'/;iií.';-fajok párája között mar szabad szemmel való
vizsgálás által is nagy különbségeket találunk. Az E. enropaea-n a négy
paralécz több milliméter magasságra emelkedik ki és közöttük az epidermisz
évekig ép, sértetlen marad. Ugyanezt mondhatjuk az E. alropurpurea-vó\ is,
amelyet némelyek az E. europaea varietásának tartanak. Az E. Buiigeana-n
a négy paralécz igen gyenge és csak idősebb ágakon található meg. A para-
léczek közötti felbör (epidermis) nem marad sokáig ép, mert a léczek között is ki-
fejlődik a pára, amely kisebb-nagyobb foltokat képez. Az E. hi/ifolian
hiába keressük a 4 léczet. helyette az egész felületen megjelenik a pára,

• liot. Zeit. XXI. OlG ulti.

NKHANY E\'0NVMUS PARAjANAK HISZTULOGIAI FEJLŐDÉSE. 3

amely karvastagságú törzsekon is csak 4—6 sejtsorból áll. Az E. japonka-n
szintén hiányoznak a paraléczek. Itt kisebb nagyobb hosszan elnyúló foltok
szakítják meg az epidermisz folytonosságát, amelynek az idősebb ágakon
csak roncsait találhatjuk meg. Az E. vemtcosa pedig egészen elüt az előbbi
fajoktól, mert paraja, mely már egész fiatal korban megjelenik, apró kis
bibircsek alakjában lepi el a szárat.

A szabad szemmel való vizsgálás által nyert különbségek megállapítása
után, nézzük most már az egyes fajok hisztologiai és fejlődéstani viszonyait.

Evonyinns curopaca L.

Egészen fiatal, zöld hajtás keresztmetszetén a következő szöveti el-
rendezést találjuk. Kivül elég vastag cuticula vonja be a növény felületét, a
mely alatt 2—3 sorban levélzöld nélküli sejtek foglalnak helyet. y\ sejteknek

1. kép. llvoiiyinn^ europaca fiatal collenchymás léczének keresztmetszete i' = epider-
misz, c = chlorophyllos réteg. '"", i.

chlorophyllhianya, továbbá az a körülmény, hogy a fiatal felbőrsejtek
között osztódó sejteket találunk, azt engedi következtetni, hogy itt többsoros
cpidermis-szel van dolgunk. Az oszlás azonban csak 2—3 sejtsor létrehozá-
sáig tart és a tenyészőkúptól lefelé számítolt 8— 10-ik internodiumban végkép
megszűnik. A többsoros epidermisztől befelé a 4—5 sejtsorból álló chloro-
phyll OS parenchyma következik. Rögtön feltűnik azonban, hogy az elsőd-
leges kéreg assimiláló sejtjei nem adnak összefüggő gyűrűt, amennyiben ezt
4 helyen erősen collenchymás, tdsiiregii, chloropliyll nclkiili sejtek szahilják
meg (1. kép). Ez a 4 collenchymás lécz adja fiatal korban azt a 4 világosabb
színű sávot, amelyek a levélállást követik, oly módon, hogy az egymás
fölölti csomók leveleinek illeszkedési helyét kötik össze. A világosabb szín
egyrészt a chlorophyll-hiánytól, másrészt az erős coUenchymától ered. A
collenchymás léczek kifelé az epidermiszszel, befele pedig a chlorophyllos
réteg után következő elsődleges kéreggel olvadnak össze, melynek sejtjei
vékonyabb falúak, parenchymatikusak és ilt-olt egy pár szem chlorophyllt és
buzogányfejalakú kristályhalmazt tartalmaznak. A központi hengert az elsőd-

V

4 IIOLLENDONNER FERENCZ

leges kéregtől a keményítőhüvely választja cl, amelyet már J. C. S c h o u t t o
tanulmányozott.'

A collenchyma-léczeket vizsgálva már az egész fiatal hajtás-részletek
keresztmetszetén is fóltünik, hogy a lécz közepe táján lévő sejtek kisebb
üregűek, vastagabb falúak, mint szomszédaik. Hosszmetszetben pedig egész
világosan látható, hogy a kezdetben közel egyenlő átmérőjű sejtek kezdenek
megnyúlni, orsó alakot felvenni, miközben faluk vastagszik és a sejtek ürege
mindig kisebb és kisebb lesz. Az így megnyúlt sejtek felületén egyszerű
gödörkék találhatók, amelyek tölcsérszerűen nyílnak kifelé és felületi nézetben
hasítékos nyílásukat kis udvar veszi körül. A növekedés folyamán az előbb
egymásfölölt álló sejtek egymásmellé tolódnak és keresztmetszetben a többi
coUenchymás sejttől körülvéve a lécz közepén kis csoportot, azaz stereomát

'.Q€

-TsCá^^C

"^^S/DO

-O

DOCb*

2. kép. o. kep.

2. kép. Rvímvmm eiiropaca collenclivmás léczenek keresztmetszete, kdzépen a stcrenma-

val. l-'«/l.

ik collciichymás léczéiick keresztmetszete ;i stcrcoma
mögött meg

3. kép. F.viinyinus ni>-opaca cgyi.. -.. -

egalakuló phellogen-nel. •■''O/,

alkotnak, a melyben az egyes rostalakú sejtek a szerint, hogy hol vágtuk
őket keresztül, különböző átmérővel bírnak (2. kép).

Az erőteljesebb kifejlődésü tőhajtásokon a stereoma kifejlődése is erő-
teljesebb, ami czélszerűnek is bizonyul, mert az egész hajtás erőteljesebb
kifejlődése szilárdabb atkotást is igényel.

A stereom-sejtek — stereida-k — fokozatosan fejlődnek. Ezt bizonyítja

az, hogy hosszúságuk mint az alábbi táblázat is mutatja, nagyon tág korlátok

közölt mozog."

1 489-4 ,«.

2 505-0 »

3 043-0 »

• Die Stelár-Tlicorie 1003.

•• .\ méréseket T u z s o n - He r r m r\ n n-félc mérö-nsztallal végeztem .Schultzc-
rélc folyadékkal izolált sejteken.

NÉHÁNY liVONYWUS PÁKÁJÁNAK HISZTOLOGIAI FEJLUDIiSK. Ö

4 SS3-3 /(.

5 984-3 »

6 095-8 »

7 1002-0 »

8 1063-02 »

9 1244-0 »

10 169'.:)-2 >>

A stereida4< eme változó hossza abban leli magyarázat/it, hogy nem
egyszerre alakulnak meg, hanem a levelek fokozatos fejlődésével ezek is
lépést tartanak és egyúttal számban gyarapodnak, amit a keresztmetszeten
látható számuk is igazol. A tőhajtásokon u. i. ahol a levelek nagyobbak,
számuk 30-ra is felrúg, míg az oldalágakon kevesbednek, sőt teljesen el is
maradnak. Ebben az utóbbi esetben azonban a collenchyma lesz crősebb.
Megemlítem, hogy egy és ugyanabban az internodiumban is nagyon inga-
dozik a stereida-k száma, de itt is van némi szabályosság, amennyiben a
csomóból mindig hiányzanak, majd számuk hirtelen felszökik és ezt a számot
megtartva húzódnak lefelé, hogy azután hirtelen csökkenéssel a csomóban
újra eltűnjenek.

Az erre vonatkozó adatokat a következő táblázat tartalmazza :
mm-nyire a nodustól a stereom-sejtek száma ü
2 » » » » ■> 14

10 » » » » :, » 15

16 » » » » » » 15

18 » » » » » » 18

20 » » » » -> » 10, 12, 7, 5, 1, 3, 2, 1,0

az egymásután következő metszetekben.

Előfordulhat az is, hogy egy és ugyanannak az ágnak infernodiumai
közúi az idősebbekből hiányzik a stereoma, míg a fiatalabbakbun megvan.

A fejlődéstani vizsgálatok sorába beiktattam a stereom-sejtek mikro-
chemiai vizsgálatát is, az ez irányú reaktiók a következő eredményre vezettek.
Az oly collenchymás léczekben, amelyekben stereoma nincs, a collenchyma
tiszta czelluloza. mert chiórczinkjóddal a jellemző szennyes ibolyaszínt adja.
Idősebb és idősebb részről véve a keresztmetszetet a lécz közepe mindinkább
az elfásodott sejtfal reaktióját mutatja, úgy hogy a stereoma sejtjein ki-
alakulásuk után a következő rcaktiókat kapjuk : phioroglucin- és sósavval a
rostok meggypirosak, anilinsulfáttal pedig élénk sárga színúek lesznek. Az
elfásodást mutatta a kaliumpermanganat-reaktió is, amelyet C. M ;i u 1 e ajánl"
a valódi eltasodás kimutatására, mert szerinte a phloioglucin és sósav akkor
is adja a reactiót, ha csak a C z a p e k hadromálja van jelen, de egyébként
az elfásodas még nem következett be.

Az anatómiai és fejlődéstani viszonyok tárgyalása után nézzük a másod-
lagos vastagodással járó elváltozásokat, különös tekintettel a paraképződésre.

Künfstük's Bcitráge z. vvissenscli. Bot. IV. rész II.

b UOLLKNDONNER FliRENCZ

A cambium oszlásával a kifelé eső szöveteket a másodlagos háncs és
fa kifelé nyomja. A térfogatnagyobbodással egyelőre a külső parcnchymás
szövet is lépést tart ; sejtjei nyúlnak, elliptikusakká lesznek és így a kerü-
letet nagyobbítják. Az Evonymus-oknál ezt a folyamatot még az epidermisz
oszlása is elősegíti. A külső szövetek azonban csakhamar elvesztik nyúló-
képcsségüket és az epidermisz felreped. A felpattanás helyét a 4 collen-
chymás lécz előre kijelöli, mert a 4 lécz coUenchymája és stereomája az,
mely legkevésbbé tud nyúlni. Miclijll azonban az epidermisz /elrepedne, a para-
eamhitim (phellogen) már eh'ire Idalakul félkörben a slereonia mögött (3. kép).

A phellogén-nek ily módon való fellépése indokolva van egyrészt azáltal,
hogy egy nyúlásra nem alkalmas és a szár megerősödése után már amúgyis
felesleges rész kiküszöböltessék, másrészt az által is, hogy a phelloderma

1>^5

ODcS"

a^Jc^^c:

í^^5^

4. kép. EeoHyinns curopaca et;yik Icczúnek keresztmetszete : a stereomii mögött meg-
alakult phcUogcii kiemeli a stereoma-t (si). i'*/].

kifejlődésével a kerület nagyobbodjék és így az újonnan keletkező szövetek
helyet és védelmet kapjanak. Habcrlandt is megemlíti,* hogy az ilyen
mechanikai szövetek, az ágak megfelelő megerősödése után a paraképzés által
rendesen ledobatnak. Az epidermisz felpattanása után a phellogen fokozottabb
mértékben osztódik (4. kép), úgy hogy végeredménykép előttünk áll a négy
puralécz. Ezek mindegyikének élén ott találjuk a stereom-sejtckből álló
csoportot (5. kép), amely az epidermis-szel együtt fényes sávként húzódik
végig a lécz gerinczén és igen könnyen lehúzható. Idősebb léczeken ritkábban
található már meg, mert lehull.

Hosszú időn belül czutíín nem válik szükségessé az epidermisznek új
helyen való felrepedése, mert a négy helyen támadt rés oszló szövete meg-
tartja osztódását és így az epidermisz a 4 paralécz között évekig ép marad.

* l'hysiol. Pllanzciianat. III. kiad. 168 old.

NÉHÁNY KVONYMUS PÁKÁJÁNAK HISZTOLOGIAI FEJLŐDÉSE. 7

A folytonos vastagodásnak idővel a 4 lécz paracambiuma nem elegendő,
és a phellogen, amely az epidermiszhez csatlakozott, lassan iovábh terjed az
epidermiszben, úgy hogy végül a: egész kerületen kialaktit. Ezen alapíjlhat
Mocller* és J. E. Weisz** azon tétele, hogy az Evonymtts europaea
phellogenje az epidermiszből fejlődik ki. Ez tehát megfelelő ugyan, de csakis
azzal a hozzátevéssel, hogy az epidermisznek phellogenné való átalakulása
csak akkor következik be, amikor a stereidák mögött, tehát az elsődleges
kéreg meglehetős mély rétegeiből keletkezett phellogen nem tud eleget tenni a
kerület n.igyobhodásának.

Az idősebb ágak oldalhajtásain rendesen azt tapasztaljuk, hogy felreped

5. kép.

6. kép.

5. kép. Evonyinus europaea teljesen kifejlődött paraléczének keresztmetszete,

stereoma val és a leszakadt epidermis-szel. *' i.

6. kép. Evonyinus atropiirpurca paraléczének keresztmetszete ; p = pára, p

lóid. 240 1.

a liicinclt
■h^ phcl-

ugyan 4 helyen az epidermisz, be is következik e négy helyen az elparásodás,
de oly typikus paraléczeket, mint a milyeneket a főhajtásokon találunk, itt
hiába keresünk. Sőt a négy elparásodott hosszvonal is csakhamar eltűnik,
mert összeolvad az egész kerületen kialakuló párával.

A paraléczek ezen kisebbfokú kifejlődésének magyarázata ugyancsak,
megtalálható a histologiai viszonyokban. Ezekben az ágakban is megvan a
4 collenchyma, de a stereidák hiányoznak, vagy számuk 1 — 2-re apad. Itt
tehát a phellogen helye nincs oly módon előre kijelölve, Jiogy az elsődleges
kéreg mélyében alakuljon meg, hanem mindjárt az epidermiszből fejlődik ki,

* i. h. 284 old.
" Beitráge zur Kenntnis der Korkbildung 65 old.

ö HOLLENDONNIiR FEIíKNCZ

dc amint a typikus Icczek fejlődésénél, úgy itt is mindig a négy coUcncliyma
a l<iindulási pont.

A paraléczeknetc kialakulása tehát szoros viszonyban van a stcreomával
illetőleg a levélállással. Miiui nagyobb a stcrcidák száma, annál erőteljesebb
lesz a payaléez is, ha pedig hiányzanak, akkor bekövetkezik ugyan a 4 collen-
chyma-lécz fölött az epidermisz felrepedcse és a paraképzés is megindul, de a
szárnyak typikus kifejlődése elmarad.

A paraléczeknek a levelekhez való viszonyát elsősorban az bizonyítja,
hogy a lerélállással a léezek elhelyezése is szoivsan összefügg s a léczek a
már említett világosabb színű sávoknak megfelelő helyen a levélnyéltövénck
két oldalától húzódnak a következő levél hónaljáig, a hol kis lés választja
el a küvelkezii internodiniii léczeitöl.

Ha a levélállás rendellenes, akkor ez a paraléczekben is kifejezésre
jut. így pl. 4 helyett G-ot találtam egy példányon, mert a keresztben átellenes
levelek közötti internodiumba egy páratlan levél volt beiktatva, amelynek
aljából szintén két paralécz indult ki, sőt ezek a le véltövénél összeolvadva
felfelé is folytatódtak.

Vastagabb törzseken, a hol az epidermisznek és a paraléczeknek nyomát
sem találjuk, a mélyebben fekvő szövetek ledobására is reá kerül a sor, oly
módon, hogy a phellogen székhelye mindig mélyebbre vándorol és a régihez
ivalakban csatlakozó új phellogen, ujabb és újabb darabokat vág ki az elsőd-
leges kéregből illetőleg a másodlagos háncsból.

A phellogen és általában az elparásodott sejtek kimutatására az am-
moniákos gentiana ibolyát" használtam, mely a párás részeken kívül, a cuti-
culát is ibolyaszínűre festi. Különösen erősen festi a phcUogent és a fiatalabb
parasejteket.

H ö h n e 1 szerint*" az E. eui opaea peridermája azzal a tulajdonsággal
bír, hogy a valódi parasejtek között elfásodott úgynevezett phelloid-scjtek is
találhatók. A phelloid-sejteknck egymáshoz való csatlakozása alapján meg-
megkülönböztet tömeg- vagy pótló-phelloidot (Massen- oder Ersatzphelloid) és
Icválasztó-phelloidot (Trennungs Phelloid), amely megint lehet aktiv vagy
passzív, aszerint hogy a kéreg elválása a pararéfegben vagy a phelloidban
történik. Az előbbi esetben a pára, az utóbbiban pedig a phelloid sejtjei a
vékonyabb falúak. H ö h n e 1 az E. eiiropaea-t az első nagy csoportba, a
tömeg vagy pótló phelloidns növények közé sorolja és így tévesen utal
Weiss""" Ilöhnel-re, amikor azt állítja, hogy az Evonymiis enropaea-nak
leválasztó phelloidja van.

Az E. enropaea léczeit a léczek között kifejlődő párától H ö h n e 1
szerint az a lényeges különbség választja el, hogy a léczek közötti peridcr-
mában levő phelloid kisebb-nagyobb rétegeket képezve összevissza hajlik,
kiékül ; a léezekben pedig, hol a phelloid a túlnyomó, a pára- és phelloid-

' .S t r a s s b u r g e r, Grosses Bot. I'rakticum. 4. kiadás. 276 old.
•• i. h. GOl old.
■* i. h. 5 old.

NÉHÁNY EVONY.MUS PÁRÁJÁNAK IlISZTOLOGIAI FEJLŐDÉSE. 9

sejtek szabályosan váltakozva szép rétegzettséget mutatnak. A phelloíd sejtjei
aránylag vastagfalúak, merevek, radiális irányban megnyúltak, egj'szerűen gödör-
kések és bennük egy vagy több vörösbarna, chromsavban oldódó rögöt talá-
lunk. Ezekkel szemben a parasejtek keskenyek, táblásak, vékonyfalúak, gödör-
kék és vörösbarna tartalom nélküliek.

A phelloid- és parasejtek megkülönböztetésére H ö li n e 1 három reagenst
használ: I. kalilúgot, 2. S c h u 1 1 z e-féle folyadékot és 3. a chromsavat.

Használva e három reagenst, amelyet még phloroglucin-sósav, anilin-
sulfát, ammoniákos gentiana-ibolya. kaliumpermanganát reaktiókkal, illetve
festési móddal egészítettem ki, a következő eredményre jutottam. A It-czc/.:
közulli peridermában, nemcsak H ö h n e 1 módszereivel, hanem a többi re-
agenssel is sikerült a phelloidot kimutatnom, amely teljesen megegyezik
H ö h n e 1 leírásával. A léczekben azonban a többször ismételt kísérlet után
sem találtam meg azt a rétegzettségei, amelyről H ö h n e 1 említést tesz. Arról
azonban meggyőződtem, hogy a léczek párája más természetű, mint a léczek
közötti pára, mert phloroglucin- és sósavval, továbbá kaliumpermanganáttal
gyengén az egész lécz adja a fareaktiót, ami arra mutat, hogy van itt
ugyan egy kis elfásodás, de még nem olyan nagyfokú, mint a valódi phelloíd-
ban. A morphologiai viszonyok azonban teljesen a phelloid-sejtek mellett
szólnak, mert a sejtek túlnyomó részénél a fal vastag, gödörkés, merev, de
vörösbarna tartalom csak a kerületen lévő sejtekben található.

Evonynius atropurpurea Jacq.

Az E. europaea-hoz paraképzés tekintetében a megvizsgált fajok közül
az E. atropurpurea áll legközelebb. A hasonlóság különösen akkor szembe-
tűnő, ha oly E. europaeu-hajúst választunk, amelyben a stereoma nincs
kifejlődve.

Az E. alropinpiirea-mú ugyanis a négy collenehyma-léczből reiittesen
hiányzik a stereoma, ha pedig megvan, akkor is legtöbbször kevés számú
stereidából áll. Az utóbbi esetben a paraléczek kialakulása az E. europaea-va
leirt módon megy végbe.

Gyakoribb azonban, hogy nincs stereoma és a phellogcn a négy collen-
chyma-lécz Jölütlí epidermiszbí'il alakul nn-g, de szárnyakat nem hoz létre.
Idősebb korban az E. enropaea-hoz hasonlóan a phellogen itt is egy össze-
függő gyűrűt alkot.

Különbség tehát csak abban van, hogy itt gyakrabban hiányoznak a
stereidák és így a jól kifejtett paraléczek is ritkábbak.

A phelloid (6. kép) itt már nemcsak a léczek közötti peridermában,
hanem magukban a léczekben is úgy morphologiailag, mint mikrochemiailag
élesen megkülönböztethető a párától és nagyon jellemzően mutatta a reak-
tiókat az összes említett reagensekkel.

A léczek gerinczén található a coUenchyma a stereomával, alatta követ-
kezik a vastagfalú, egyszerű gödörkés és vörösbarna tartalmú phelloid,
amelyek mögött 4 — 5 sorban a tartalom és gödörke nélküli vékonyfalú para-
sejtek foglalnak helyet.

10 HOLLIiNDONNKIi FERENCZ

A phcIloiU sejtek kifelé éles vonalban válnak el a pára sejtektől, míg
befelé fokozatos az átmenet. iJgy hogy phelloid és pára között éles határt
vonni nem lehet.

Evonymus Bungeana M.<\xiM.

A para-léczek fejlődését véve alapul, az E. Bungeana az E. alro-
pürpurca után következik, de ettől lényegesen különbözik.

A fiatal ág keresztmetszetén a cuticula sokkal erősebb ; az epidermisz-
sejteknek különösen a külső és radiális fala vastagszik meg és három sejt-
sorú. A léűzek száma négy, sejtjei coUenchymásak és befelé az egyenletesen
megvastagodott, 4—5 sejtsorra terjedő, tágabb üregű sejtekbe mennek át,
amelyekben, mint a többi Evonynius-náX, ügy itt is buzogányfej alakú kristály-
halmazok találhatók. A négy eoUcnchyma-lécz között foglal helyet az assimi-
láló réteg.

Lcglcnyegesebb hiilönbscg az, hogy a léczek közepéből a slercoma végle-
gesen elmarad és a szilárdítást a léoz közepén levő kisebb üregű sejtek tel-
jesítik, melyeknek különösen tangentiális fala vastagodott meg, míg a hori-
zontális fal vékony, de ez is, mint az előbbi, tele van külömböző, egyszerű
gödörkével.

A phellogen a négy eollenchyma-lécz tájékán (fölött, vagy oldalán) az
epidcrniiszbül alakul meg, a honnét jobbra-balra terjedve, végre egy össze-
függő gyűrűt ad.

Néha előfordul, hogy a másodlagos vastagodás miatt a coUenchymás
lécz ketté szakad és a két részt vékonyfalú, tágüregű sejtek kötik össze,
amelyek a collenchyma oszlásából keletkeznek. Megtörténik az is, hogy
kétszer alakúi meg rövid időn belül a phellogen, még pedig először a coUcn-
chyma-lécz fölött az epidermiszből, azután a coUenchyma-lécz közepén, úgy
hogy a collenchyma fele kitolatik, fele pedig bennmarad a rendes helyén.

A kész periderma itt is párából és phelloidból áll. A phelloid-sejtek
majd 3 — 1 esével csoportosulnak, majd pedig egyesével egymásmellé sora-
kozva, összefüggő sort alkotnak, ügy hogy akármelyik reagenst használjuk
is, mindig tarka képet kapunk.

Evonymus lalifolia MiLL.

Nincsenek kiemelkedő paraléczei, mint az E. europaea-na.k, sőt az epi-
dermisznek a felrepedésében sem lehet megtalálni az azoknak megfelelő
helj'et, mert már az egy éves ágakon is köröskörül fejlődik a pára.

A párának ily módon való kialakulása, mint az előbbi esetekben, úgy
itt is a belső anatómiával függ össze.

A cuticula és az osztódó epidermisz-sejtek alatt, melyeknek falai néha tekin-
télyes vastagságot érnek el, a kisebb számú asszimiláló sejtek következnek. Fon-
tos azonban, hogy itt nem négv a léczeknek száma, hanem a négy föléez mellett,
még mellékléezek is kialakulnak, melyek sokkal gyengébb kifejlődésüek s így
a négy főlécztől mindig megkülönböztethetők. Stereida-k úgy a fö, valamint
a mellékléezekhül hiányoznak. A szilárdítást tehát csupán a collenchyma végzi ;

NÉHÁNY E\'OXYMUS PAiíAjÁNAK HISZTOLOGIAI FEJLüDliSE. 11

mivel stereida-k nincsenek, a levelek pedig igen naiíyok (E. latit'olius !), azért a
szár szilárdítására a foléczeken kívül újabb mellékléczek alakúinak, amelyeket
kifelé az erős epidermisz, befelé pedig az elsődleges kéreg vastag falú sejtjei
kötnek össze. A hosszmetszetből kitűnik, hogy a sejtek szélességet a hosszú-
ság 2— 5-szörösen múlja felül ; falaik vastagok, nagy számú, kerekded nyílású,
egyszerű gödörkékkel. A befelé eső sejtek hosszabbak, keskenyebbek és a
gödörkék száma is nagyobb, mint a kerületen levő sejleken.

,4 fdbiir először a négy fu- s azután a inellckléczek f<ilóll reped
fel; ugyanez/ a sorrendet követi a pliellogennek az epidermiszből vab'i kiala-
kulása is, amely csakhamar az egész kerületet elfoglalja. A parasejtck gyűrő-
dött falúak és vörösbarna tartalommal teltek.

H ó h n e 1 phelloidját nem találtam meg. Valószínű, hogy nem is fejlő-
dik ki, mert Höhnel szerint' minden érben a tenyészet! élet megindulá-
sakor kellene képződnie.

Míg tehát az előbbi fajoknál a paracambiiini kifelé felváltva phelloidot
és párát, befelé pedig phellodermát hoz létre, addig itt csak pára és phello-
derma lesz az oszlás eredménye. A periderma nagyon vékony ; karvastagságú
törzseken is csak 4 — 6 sor parasejtből áll.

Evonyinus japonica I^.

.\ párának a felületen való megjelenésében semmiféle szabályosságot
nem vehetünk észre.

Nincsenek paraléczek, sőt az epidermisz fölrepedésében sem tudjuk
azoknak a helyét fölismerni. A fölűleten kisebb-nagyobb, a hossztengely
irányában megnyúlt foltok alakjában jelenik meg a paia, amely minden rend
nélkül helyezkedik el.

A fiatal hajtásokon megvan ugyan a négy világos zöld sáv, de a
keresztmetszeten kitűnik, hogy ezek egészen más termeszeinek mint az előbbiek.

Legkívül 4—6 sor chlorophyll nélküli sejt van, és csak ezután követ-
kezik a gyengén kifejlődött asszimiláló réteg, amely lassan az elsődleges
kéreg chlorophyll nélküli sejtjeibe megy át. A négy világos sáv helyén az
epidermisz sejtjei kissé megnyúltak, az asszimiláló réteg helyét a számban
megszaporodott chlorophyll nélküli sejtek foglalják el, amelyek néha igen
gyengén coUenchymásak. Sterenma, s állalában minden erösebb mechanikai
berendezés hiányzik.

A másodlagos vastagodással belűh-ol kifelé ható nyomás tehát nem
összpontosul a négy léczen és így az epidermisz fölrepedésénck, illetőleg a
phellogen kialakulásának nincs is előre kijelölt helye.

A világosabb sávok helyén levő több sejtsor és a gyönge vastagodás,
mégis gyakorolhatnak akkora befolyást, hogy legtöbbször itt történik az epi-
dermisz felpattanása. A sebhely azután úgy szélességben, mint hosszúságban
gyorsan nagyobbodik, amit követ a phellogen kialakulása is.

* i. h. 604 old.

12 HOLLENDONNER FERKNCZ

Először Ugyanis az epidermiszben és az elsődleges kéreg különböző
mélységű rétegeiben egy radiális repedés támad és a rést körülvevő sejtek fala
clparásodik, iin'g inicJőlt a phellogrii kialakulna, azután a rés alján levő
másodík-hanihhlik se/l nsilani ke\d és kiinduló ponlju lesz a phellogennek.
Miközben a rés a másodlagos vastagodás miatt szélesebbé válik, a phellogen
is mindig tovább és tovább terjed, úgy hogy végre eléri az epidermiszt.
Ezután a phellogen is kifelé tolódik és az előbb homorú cambium most dom-
borúvá válik, és az alatta keletkező hézagot phellodermával tölti ki.

A periderma az E. japonicá-náX is phelloidból és párából áll, de a
kettő együttvéve is csekély vastagságú. A phelloid leginkább egysoros és
nemcsak a phelloid, hanem a parasejtek is tele vannak vörös-barna tartalom-
mal, úgy hogy a phclloidra csak az elfásodolt, vastagabb fal és az egyszerű
godóikék a Jelleinzuk.

A már többször emiitett vörösbarna tartalom Slrassbiirger szerint" »phIo-
baphene. , amely csersavból és ennek bomlási termékeiből áll. Erre mutatott az
a halványzöld csapadék, amelyet ferrisulfát-oldattal kaptam.

Evoiiynnis verrucosa L.

A pára külső megjelenésben is elüt az eddig tárgyalt fajokétól. A felü-
leten ugyanis kisebb-nagyobb bibircsekct látunk, amelyek igen emlékeztetnek a
Sanihiieus lenticella-ira, paraszcmölcseire, de a kettő között — mint láttuk — jelen-
tékeny különbség van. (A továbbiakban azért a parabibircs alatt mindig az E.
venucosa párája értendő.)

Körülbelül egyéves ág keresztmetszetén a többsoros epidermisz sejtjeit,
melyeknek külső és radiális fala erősen megvastagodott, kívííl cuticula borítja.
Az epidermisz után következő asszimiláló parenchyma 5—0 sejtsorra terjed,
amelyre vastagabbfalú, chiorophyllt gyéren tartalmazó sejtek következnek. \
négy eullenchynia lécz lielyéii találunk ugyan négy bordát, de ezeknek szer-
kezete merőben elüt az eddig tárgyalt Evunyinusak léczeitöl.

A felbőr ugyanis itt nem olvad össze az alatta levő sejtekkel,
mert utána a bordában is chloruphyllos sejtek következnek, amelyek a
bordák közötti asszimiláló sejtektől csak annyiban különböznek, hogy meg-
nyúltabbak, és számuk nagyobb. Az asszimiláló sejteket befelé egyenlő
átmérőjű, chiorophyllt gyéren tartalmazó sejtek követik, amelyek szintén meg-
szaporodnak és igen gyöngén coUenchymásak. Jellemző azonban, hogy a bor-
dák alatt vékonyfalú, nagyüregü parenehymás sejtek foglalnak helyet, amelyek
metszés közben könnyen szétszakadoznak. Ezek után pár sorban ismétlődnek
az elsődleges kéreg chlorophyll nélküli sejtjei.

Keresztmetszetet készítve oly helyről, ahol egy para-bibircs fejlődésnek
indul, azt látjuk, hogy a phellogen kifelé homorú, befelé domború ívben ala-
kul meg és négyszögletes, vékonyfalú parasejteket hoz létre, amelyek közül a
szélsők phlobaphene-vel vannak megtöltve. Amint tehát a E. je.poniea-n, úgy
az E. verrucüsa-n is több rétegből alakul a phellogen.

" Lchrb. d. Bot. Vili. kiad. 120 old.

NÉHÁNY EN'ONYMUS PÁRÁJÁNAK HISZTOLOGIAI FEJLŐDÉSE.

13

Nemcsak a kereszt, hanem a radiális hosszmetszeten is ívalakú a phcl-
logen. Úgy hogy az E. vcnncusa paracambiumát e^y elliptikus, homorú fenekű
teknőhöz hasonlíthatjuk, amely legerősebben osztódik közepén, míg a szélek
felé működése lassúbb lesz.

A másodlagos növekedéssel ezek a bibircsek folytonosan szaporodnak,
de egyszersmind hamar le is válnak.

Minthogy a paracambium a bibircsek közötti epidermiszben is folytató-
dik, csakhamar a többi Evonymushoz hasonlóan itt is kialaknl a phcl-
logen gyűrű.

A kéreg anatómiai vizsgálatánál láttuk, hogy az E. vcrrncasa-nál is van

7. kcp. Evonyiniis vernu'osu parabibircsc l'elülcti nézetben ; az epidermisz-liez csatla
kozó phellogen-nel, plilobaphene tait.ilinú sejtekkel és szájnyiKissal. '*>"/i.

négy borda, melyeknek lefutása megegyező a levélállással. Felmerül tehát
az a kérdés, hogy itt miért nem alakul meg a négy lécz, vagy legalább a
parabibircsek miért nem követik a borda lefutását ? Erre a kérdésre a borda
fölépítését szem előtt tartva a következőképpen felelhetünk. Láttuk, hogy para-
lécz csak akkor fejlődik ki, ha a szár erősítésére a coUenchymás léczekben
stereidák voltak. Jelen esetben semmi erűsebb mechanikai berendezés nincs,
s így a másodlagos vastagodásnak csak az igen gyenge coUenchyma és a
sejteknek nagyobb száma állná útját, ha az ebből származó akadályt a hor-
dák alatti tág üregű parcnchyma sejtek le nem rontanák.

14 IIOLLENDON'NER FEKENCZ

A belíilrol kifele haló nyomás tehát nem összpontosulhat oly nagy
mértékben a négy bordára, mint pl. az E. ctiropaca nál és így a pára hiahúiiJJi-
sáliak helyt' itiiicíi is cl'ire kijilölvc.

Slalil nak a fentebb enilite't fejlődéstani tételét, amely a lenticella és a
parabibircs közti különbségre vonatkozik, az én vizsgálataim is megerősítették
és a mint a 7 kép mutatja, egy bibircscn több szájnyílás is foglalhat helyet.
A fcjlödishcli kiihiiihséglu'z uznnb.ni lnKzájurul még egy másik kiih'nibség is.
A míg ugyanis a Uniicella belső sejljei leggijmbölyödöttek és lazán illeszked-
nek egymáshoz, addig a parabibircs sejtjei táblásak, szorosan egymás mellé
sorakozijk .

Az E. verrucosa párájának chemiai vizsgálatával már A. Zaklbriickner
foglalkozott és azt mondja,' hogy a »töltelék<:-sejtek falai tartalmazhatnak
ugyan fa- és paraanyagot, de vizsgálatai nem vezettek megnyugtató ered-
ményre. A már előbb fölsorolt reagensekkel nekem határozottan sikerült egy
kevés lignin-anyagot kimutatnom, de phelloid-sejlek nincsenek.

Evonymns nana M. B.

A levélnyél tövétől két kiemelkedő borda húzódik lefelé, melyeknek belső
anatómiai viszonyai megegyezők az E. verrucosa bordáinak szerkezetével ;
számuk azonban a szórt levélállás miatt több mint négy.

Szabad szemmel való vizsgáláskor a felületen már fiatal korban meg-
jelenő parabibircsek szintén az E. verrncosa-ra emlékeztetnek, de sokkal
apróbbak, sűrűbben állók és csakis a fiatal részeken találhatók, mert csak-
hamar összefüggő pararéteggé olvadnak össze.

Az elparásodás első helye az epidermisz, de nem marad itt állandóan
a phellogen, hunem áttétetik az epidermisz alatt következő sejtsorra. Ott tehát,
ahol először kezdődött az elparásodás megindulni, a phellogen mindig mélyeb-
ben fekszik, mint egyebütt ; úgy hogy a phellogen képe a keresztmetszeten
egy önmagában zárt, de girbe-göibe vonalnak felel meg.

A bibircsek megalakulása lényegében megegyezik az E. verrucosa pára-
bibircseinek fejlődésével, amennyiben mindkettőnél étage-phellogen-ne\ van
dolgunk. Különbség az, hogy az E. nana-n csak egykét epidermisz-sejt osz-
lik és a phellogen elég soká itt marad a felbőrben, míg az E. verrncosa-n
egyszerre különböző mélységű rétegek sejtjei kezdenek oszlani és a phello-
gcnnek befelé való nyomulása sokkal gyorsabb.

Evonymns radicans. SiEB.

Epidermisze alatt, amelyen egysejtű szemölcsök találhatók több — 5 —
chiorophyll nélküli sejtsor következik. Asszimiláló rétege egy teljesen összefüggő
gyűrűt ad, amelyet sem stcreoma, sem coUenchyma-lécz nem szakít meg;
sőt kiemelkedő chlorophyllos bordák sincsenek. A parakeleíkczésnek helye

• .liists I!ol lalirsberichl. ISSl. 207. old.

NÉHÁNY EVONYiMUS PÁRÁJÁNAK HISZTOLOGIAI FEJLŐDÉSE. 15

nincsen előre kijelölve ; bárhol nic^űldkiillui/ a phcUogen az epidcriniszbül,
amely hosszú ideig megtartja oszlóképességét, mint dipleuricus paraíauibiiiiii.
mely kifelé párat, befelé pedig phellodermát hoz létre.

A felbőr sejtjei közül először csak néhány kezd osztódni, amelyeket
csakhamar követnek a tőlük jobbra és balra, de különösen a fölöltük és
alattuk álló sejtek is, ügy hogy a phellogennek megfelelően a felületen is n
hossztengely irányában megnyúlt parafollok láthatók.

Összefoglalva az eddigieket, a fölsorolt Evonyiniis-ok párájára a követ-
kező eredményeket kapjuk :

A phellogen vagy az elsődleges kéreg és az epidermis2ből, vagy tisztán
az epidermiszből fejlődik ki.

A paraléczek kialakulása, illetőleg az epidermisznek négy hosszvonalban
való fölrepedése előre kijelölt helyen történik, amelyet már szabad szemmel
is kivehetünk, mert fiatal korban ezen négy helyen világoszöld sávok húzód-
nak végig.

A négy sávnak négy erős coUenchyma-lécz felel meg, amelyben egyes
fajoknál stereida-k húzódnak végig.

Minél nagyobb a stereida-k száma, annál erőteljesebbek a paraléczek.

A coUenchyma-iéczek és stereida-k kifejlődése alapján az itt tárgyalt
8 Evonymus-t a következő sorrendbe lehet foglalni :

1. E. curopaea : négy erős coUenchymás lécczel és a keresztmetszeten
számos — néha 30 — stereida-val.

2. E. alrapnipuica : négy erős collenchyma-lécz ; a stereida-k száma
kevés, vagy teljesen hiányoznak.

3. E. Biingeana : négy erős collenchyma-lécz ; stereida-k nincsenek.

4. E. latifoliü : négy fő- és számos melléklécz ; stereida-k nincsenek.

5. E. japonica: négy igen gyenge, vagy semmi collenchyma-lécz; stercida-k
hiányoznak.

6. E. vcrnicosa : csak négy kiemelkedő chlophyllos bordával, de sem
collenchyma-lécz, sem stereida-k nem fejlődnek ki.

7. E. iiaiia : négynél több chlorophyllos bordával ; mechanikai béren
dezés nincs.

8. E. raílii-inis : a chlorophyllos bordák is hiányoznak.

16 MÁGOCSY DIETZ SÁNDOR

Mágocsy-Dietz Sándor: A kender nemének

változása.*

A kender nemének elhatározódására vonatkozó kutatásoknak tudva-
levőleg már egész irodalma van, amelynek keretén belül két felfogás áll egy-
mással ellentétben, nevezetesen az egyik a nem meghatározását már a
petesejtben, illetőleg a magban gyanítja, a másik a nem meghatározását a
külső befolyások érvényesülésétől teszi függővé. A kérdés megoldására két
módszert követnek, az úgynevezett biológiai és a statisztikai kutatás mód-
szerét.

Fennek az utóbbinak alkalmazásával a múlt évben megjelent értekezé-
semben" kimutattam, hogy a nem elhatározódásra vonatkozó ismereteink még
nem teljesek és hogy a kísérletek csakugyan azt gyaníttatják, hogy a kellő
időben ható külső körülmények elhatározólag hatnak.

Minthogy kísérleteimmel még végleges eredményt nem értem el, elhatá-
roztam, hogy vizsgálataimat folytatni fogom, hogy egyrészt legalább gyaní-
tásomat megerősítsem, vagy ha lehet, a megfelelő magyarázatot megtaláljam,
másrészt, hogy eddigi kísérleteimet az újabb ii odaírni adatok ismerete alapján
újabb kísérletekkel igazoljam. Elhatározásomat az irodalom újabb közlései is
megerősítették. Schwerin"' a kétlakú fák nemének változására vonatkozó
példákat ismertetve kiemeli, hogy az Acir SíU-c!iaiini!)n L. egyes nőpéldáayain
(f. pendula) hím virágok is fejlődtek. Ezt a jelenséget ő rügyvaríáczió-nak
tartja, amely nem a jelenséget feltüntető rügyben keletkezett, hanem csak itt
jutott először kifejezésre és már előbb volt meg a növényben lappangó álla-
potban.

Ugyancsak Schwerin közli Römer után, hogy Brassóban az
evangélikus leányiskola udvarán két nagy ,S"i7//.v Naiida Andr. harmincz éven
át csak hím virágokat termett, de már hét év óta mind több és több nővirá-
got fejleszt, úgy hogy ha a változás így halad, ugy csakhamar az egész fa
csupán nővirágokat fog teremni. Ez a változás, Römer állítása szerint, a
külső viszonyok minden változása nélkül jött létre, úgy hogy ennek folytán
Schwerin a változás okát még csak nem is sejti. A fa metszése sem
volt jelentékeny ; tudvalevőleg a fűzfák nemi változásának okát sokan a met-
szésben is keresik.

\' o s z A.'t leginkább S o r a u e r-re 'I't hivatkozva a nem elhatározódását
táplálkozásbeli folyamatokból magyarázza. Nevezetesen szerinte a Schwerin-

* Előadta szerző ,i növénytani szakosztálynak l'JOG. évi dcczeniber Iiil 12-iki
(C.X.XV.) ülésén.

■■ .^ kenderrel végzett tcnvésztcsi kísérletek. Math. és Ternitud. Krtcsitő XXIV. k.
145—105. 1.

"■' Fr. Gráf v. Schwerin. Geschlechlsveranclcrunn bei diocischen Gchőlzcn. Gar-
tcnllora LV. évf. 283—287.

t Zur Gcschlechtsanderung bei Ptlanzcn. Gartenllora LV. évf. 304~3űS.
tt Handbuch d. Pílanzenkrankheiten. II. kiaJ. I. k. Berlin, 188G. 103—172 1.

KENDER NEMÉNEK VÁLTOZÁSA. 17

féle rügyvariáczió létrejötte nem a lappangó tulajdonság megjelenésének,
hanem a rügy megváltozott táplálásának a következménye.

.V brassói tuzfa változásának ugyancsak a megváltozóit táplálkozás az
oka, amennyiben a 30 év óta növekedő fa gyökerei a közelben levő kút
vize által nedvesebben tartott talajba jutottak és igy bővebb vagy jobb táp-
lálékhoz jutottak.

S c h \v e r i n-nak és V o s s nak ezek a közlései is hozzájárultak ahhoz,
hogy a kender nemének elhatározódásával kísérletileg tovább foglalkozzam.

A jelen alkalommal a niult 19ut;. évi kisérleteimről óhajtok beszámolni.

Molliardnak* abból az állításából kiindulva, hogy a gyengébb fény
kedvezőtlen hatása folytán a porzólevelek termőlevelekké való átalakulása
megy végbe és így a nővirágok, vagyis a nőegyedek szaporodnak, arra birt
rá, hogy az üvegliázakban megismételjem Molliard kísérletét és pedig a
különböző hőmérsék számbavehetése végett két különböző hőmérsékű helyen.

Első sorban az egyetemi növénykert \'iktoria-házaban jó kerti talajba
vetettem el a kendermagokat. A V'iktoria-ház hőmérséke nyáron a kísérlet
lefolyása idején átlag 25— .'iO"C. volt.

Az elvetett 1012 magból még virágzás előtt 69S elveszett, mintliogy a
gyengébb világítás és nagy meleg miatt nagyon satnyán fejlődtek. A meg-
maradt 314 virágzott és pedig 145 hím és 169 nőegyed, tehát 4(J'17o/ü hím és
.53 82'Yo nő, úgy hogy 100 hímre esik 116'55 nő.

A második kísérletet az egyetemi növénykert nagy üvegházában végez-
tem, melynek világítása rosszabb és a hőmérséke nyáron át átlag 10 — 19" C
Az elvetett 1000 magból kikelt 98S, melyből Ó72 elveszett, 316 virágzott. Ezek
közül 160 hím és 156 nő volt, vagyis .50'6.3",'o hím és 49'36''/o nő, úgy hogy
100 hímre esik 97'50 nő.

Ha most a két kultúrát egybevetem ugy először is az tűnik szembe,
hogy először a virágzás előtt elveszettek száma közel ugyanaz volt (68-97
és 68'02''/o), másodszor a virágzók száma is közel ugyanaz (31'02 és 31'98''/ü),
ami arra mutat, hogy a kender egyik üvegházban sem találta meg a tenyé-
szésének megfelelő kedvező föltételeket.

Már a nem tekintetében jelentős az eltérés, nevezetesen a melegebb
üvegházban 100 hímre esik ll(j-5ö nő, a hidegebb üvegházban pedig 100
hímre esik 97'50 nő. A két kísérlet eredménye közt nagy az eltérés, bár a
100 o", 97'50 $ számok nem ütnek el nagyon az előző szabadban végzett
kísérletemtől," ahol 100 ö', 104-88 9, illetőleg 100 cT, 100-13 9 volt. A hi-
degebb üvegházban végzett kísérletemben a kedvezőtlen eredmény talán annak
is tulajdonítható, hogy a tenyésztésük, ápolásuk hibás volt, a menyiben az
esetleges pusztulás megóvása végett nagyon is szárazon tartattak, ami azután
az előző a száraz homokban végzett kísérleti eredményhez való közeledést
érthetővé tenné. S viszont közel fekvő lehet az a gondolat, hogy a szárazság
kedvezőtlen hatása abban nyilvánul meg, hogy a nők szama csökken, ellen-
ben a hímeké emelkedik.

* Reviic générale de Bot. X. k. 334 1.
•• i. h. 150. 1.

Nüvúnyt.wi Közlemények. 1(K)7. VI. kötet, I. füzet. 2

18 mAgocsy-dietz Sándor

A meleg üvegházban végzett kísérletek eredménye megközelíti azt a
számot, melyet Heyer nyert (lOüd', 115-21 $) és amelyet az ismert adatok
egybevetéséből nagy áfalánosságban állapítottam meg (100 o\ 120-43 S), de
alul marad a sérült magvakkal való kísérletem eredményének" (100 cT, 192-30 9),
sőt alul marad Molliard eredményének (100 hím, 290 nő) és ilyképpen nem
erősíti meg teljesen Molliard következtetését. Az eredmény azonban igazolja
azt, hogy a nők szama az üvegház kedvezőtlen meleg páralelt levegőjében
gyarapodott a szabad levegőn végzett kísérlet eredményéhez képest. Egybe-
vetve a két üvegházi kísérletet, valúsziníínek keli tartanom, hogy a lenyé-
.szetre kedvezőtlen körülményt nem az üvegház ro.s.szabb világítása idézte elő,
mert hiszen a hideg helyen a hímek száma apadt, hanem a meleg levegő hatá-
sára gyarapodott a nők száma, a mely hatásra már Molliard és Prain
eredményének méltatásában is rámutattam.*'

Végül, hogy a múlt években a szabadban végzett kísérleteimet igazoljam,
még egyszer nagyobb számú maggal végeztem kísérletet a szabadban, a
növénykert meglehetősen sivár, száraz terméketlen és trágyázatlan homokján.
Elvelettem 1906 április 20-án 25 cm. sortávolságban egymástól lOcm.-
nyire, — hogy a növények szabad fejlődését biztosíthassam — 5000 magot.
(■:bbül virágzott 4002, azaz 80-04<yu és a többi 998 vagy ki nem kelt
vagy még virágzás előtt elpusztult. A virágzottak közül 1954, vagyis 48-82"/o
volt hím, 2040, vagyis 51 -1211/0 volt nő, kettő pedig a hím és a nő egyedek-
től is eltérést mulatott. A hímek és nők számát egybevetve esik 100 hímre
in4-7 nő, ami a múlt évben hasonló körülmények közt végzett kísérletem ered-
ményével (104-88$) teljesen megegyezik jeléül annak, hogy ugyanazon fajta mag-
jaival ugyanazon körülmények közt végzett kísérlet ugyanazt az eredményt adja.
Ebben a kísérletben fejlődött két egyed közül az egyik a teljesen kifej-
lődött női termet és a női szabású részletvirágzatok daczára hím virágokat
fejlesztett. A másik egyén teljesen női termete daczára háromféle virágot fej-
lesztett, nevezetesen tiszta hím és tiszta nővírágon kívül még kétivarú virágot
is, úgy hogy ebben a tekintetben megegyezik a tulajdonképeni cönomonöciával.
Meg kell azonban jegyeznem, hogy a kétivarú virágok androdynamok
voltak. Ez a két eset is sejteti, valamint az előző kísérleteim és a most vég-
zett kísérleteim is, hogy a kender neme még nem rögzítődött úgy, hogy a
külső körülmények ne változtathatnák meg. Különösen az üvegházi kísérletek
eredményei is táplálják azt a gyanút, hogy a külső tényezőknek, körül-
ményeknek a kellő időben való hatása alatt alakul ki a kender neme is,
amely gyanúi különben a növények biológiai viszonyai is támogatják. Ezek
az okok késztetnek rá, hogy a kérdésnek kísérletileg való megoldásával még
továbbra is foglalkozzam.

♦ i. li. 102 1.
'• i. h. li;4 1.

MAGYARORSZÁG KOROXGPÁRVIRÁGAI.

S i m o n k a i Lajos: Ma^} arország Korongpárvirágai.
(Biscutellae Regni Hungarici).

1. niscutdla L. gen. n. 8ÜS. — Korongpárvirág. — I. Secl. ThUispidia
Mp:d. pro genere. Csészéjük nyitott és nem sarkantyús.

1. BíscuIcHlic pcrenncs. {%) Evcii't Koroniipárok. Vadon, önUcnt termő
növényeink (Spontaneae.)

g. l/a. Biscutclla lucida DC. syst. II. (1821) 414. — Fénycslevdü Koroug-
párvirág. [B. didyma L. spec. ed. 1. (1753) (J53, — e.\ minori parte ; —
nam Illc Biscutellam Lievigatam L. mant. aliasque species, — e.xempli gratia
Bisciileltűin apidam L. nianf. II. 254. (E.\ ipso Auctore ; confer 1. c. L.
mant. II. 254.) confusit, et anno 175.'i sub. Biscutellam didyniani ).., etquidcm
O annuam, pertractavit.J

Biscutclla didyuia L. I. c. fajgyiíjtö növénynév, — talán eléggé ki
sem eszelhető, nem tudliató hogy mit értett Linné tulajdonkép alatta,
mert egynyárinak O jelzi : de a Biscutclla lacvigata L. 1. c, a melyről azt
Írja, hogy : xsilicitlis glabris, fuliis lanceolatis scnatis : caulis pcdalis, fcre
totiis aphyllus laevis, superne corymboso-ramosus. Habitat in Itália. 0«,
noha tudásunk szerint évelő, már érthetőbb növényfaj vagyis hihetőleg főkép ez
a B. lucida DC. syst. II. (1821) 414. — |B. laevigata ft) glabra Gaud. helv. IV.
(1829) 235.]. Helyesebben mégis B. lucida ŰC.-nak nevezendő. A Biscutclla
/űíi'i^a/űl.inné-féleleirásanem illik arra, a mi meztelen szárú éslevelű növényünkre,
a melyet a Bucsecsen, nemcsak én szedtem 1883 aug. 30-án virágosán és
érett terméssel, — hanem pár évvel később, július havában Ür. I) e g e n
Árpád is szedett. Nem illik azért, mert a mi bucsecsi növényünk évelő (4) ;
azután a mi egészen meztelen szárú és levelű bucsecsi növényünk virágzáskor
csak 1 deciméter, később lesz 2 decimeternyi, — de sohasincs »caulis pcdalis-a.«.
Azért sem illik a mi jelzett növényünkre a Linné diagnózisa, mert a mi bucsecsi
növényünk levele nem 'ilanceolatus^, hanem /a/iíV.:*tí5 (fólia obovato-spathulata).
A Biscutclla lucida DC, (a melyet Déltirolból és Itáliából több helyről vizsgál-
tam) nyugatibb vidéki, lándzsás (foliis lanceolatis) és legalább élén pillásan
szőrös levelii fajvaltozata annak a mi keletvidéki meztelen levelű és szárú
növényünknek, amelyet itt a következő néven ismertetek:

l/'b. B. Bucsecsi Simk. Bucsecsi Korongpár. — Perennis, — non
annua, ut B. laevigata L. mant. II. (1771) 255. — , caule 1—2 dec. alto ;
fólia brevia, spathulata glabra ; caulis totaque stirps lucido-glabra. Stirps e
grege B. lacvigatue L. Habitat in aridis calcareis alpis Bucsccs, ju.xta oppi-
dum Brassó. Junior, in mense julio vi.x / dec. alta, in autumno íructiticans
usque 2 dec. alta. — Videtur stirps Biscutellae lucidae DC orientális.

1/c. Biscutella longifolia Vill. hist. plánt, dauph. III. (1789) 305. —
|B. alsatica Jord. diagn. d'esp. nouv. 1 p. 300|. — Hosszaslcvelü Korongvár.

Nehéz volna minden synonymját ide iktatni, — de annyit meg lehet
róla jegyezni, hogy ez az apró göcsörtöktöl mentes, vagyis egészen sima korong-
párú (fructibus penitus laevibus) alakja az a/ui'iu göcsörtös termésű, és

2'

20 SIMONKAI LAJOS

c soraimban alább jellemzett BiscntcUa saxalilis Schleich. in Gaud. fi. helv ;
DC. syn. (1806) 377. — Baumgarten en. II. 248. — czímű növénytipusnak.

Nálunk csupán Vasmígyc nyugati tájain terem, ott az aiis~lriai Wech-
SíZ-hegy felé (! Piers exs). — Többi ilyes termetű Bisciiielláink, a Bisciilella
saxalilis-hoz való növényfajzatok s a következő fajta alá sorolandók.

l,d. B. Síi.míilis DC. syn. (1800) 377. — Érdesedő Korongpár. — \B.
moUis LoiS. notic. (ISlO) 1G8. ~ B. saibra KoCH. syn. III. (1857.) 02.
pro var. Biscutellae laevigatae. — B. Jacvigala var. trachycarpa BoRB. in
öbz. 1893 p. 300; B o r b. Balaton llórája (l'JOO) 393. — B. didytna L, spec.
1. c. e.x parte ?| Levele sűrűn és elég puhán pelyhesedő, sőt élén sertésen
is szőrös, miként a Biscuiella longifoUa levele ; valamint szára és virágzat!
részei is borzasak : de korongparjai crdcsel;, aprón szemölcsösek, és nem
simák. (Foliorum indumento, habituque, necnon hirsutie caulis inllorestiae-
que Bisculdlae lougifoUin' penitus similis, — sed fructibus non glabris, verő
niinute Itibercidalo scabris.)

Ezt a növényfajzatot hazánk pannóniai részén (Budapest, Csikihegyek,
Nagykovácsi, Szentivány, Keszthely etc.) sűrűn lelhetjük, és a mészkőhegy-
ség napos szirtjein felterjed az a rj^ folyó mellékén egészen a Magas-Tátráig,
onnan pedig Szádellöig : láttam //i';V.7//í's/;7íí/ó' mellékérői is. Egyébiránt Erdély
nórájának Biscuiella laevigata-]a, meg B. saxaiilis-& is, javarészt ide tartozik,
llabitat in Hungária pannonica et ab inde, u^que finem niontosam
Tatrac : item in Carpathis Transilvaniensibus [SlMK. Erd. Dór. (1886) 100].

l/e. Biscuiella seiicarpa Simk. - Serléslermésü Korongpárvirúg. Levelének
és szárának meze olyan mint a Biscuiella saxaiilis é, — de korongpár termései
nem aprón göcsörtösek, — hanem aprón seriés niczüek. Terem Budapest mellett
a Gellérihegyeii, valamint a Sashegyen. Szedtem ott 1871. április — május havaiban.

[Dignoscitur haec stirps a Biscuteila saxatili DC, — quae caeterum
indumento caulis foliorumque, necnon frucluiim magniiudine, nostrae stirpis
simillima-, fruciibus breviter seiulosis. Habitat in apricis calcareis ad Budapest.]

l/L Biscuiella alpestris W. K. pl. rar. hung. III. (1807) tab. 228. pag.
253. — |B. laevigata var. macrocarpa KocH. syn 1. (1837) 71, — ex
specimibus Tiroli lectis], — Havasi Korongpárvirág.

Korongpár termései meztelenek, másfélszer akkorák, mint az előző faj-
váUozatokéi. Szára alant felé gyéresen sertés ; zöld tőlerelei bőven sertések.
Latin nyelven jellégzék \V a 1 d s t e i n - K i t a i b c 1 1. c. Terem (habitat) a
Babaliegyen Liptóban (Bartal exs !) a Magas-Tátra keleti meszes havasaljain,
a l'aixtisztás, a Vaskapu, a Tátraházi-völgykatlan (Drechselhauschen) s a
Bélái-nyereg köves helyein ; Brassó mellett a Kisfüggőkövön, a Csukáson,
Bucsecsen és a Királykövün, valamint a Biscuiella saxalilis DC. termőhelyei
felett, a Domugled magasabb tájain ; de eredeti lelőhelye Horvátországban van,
ahol a Velebit hegységen sok-sok helyütt közönséges.

§. -. Biscutellae anmtae. (O) Egynyári Korongpárok. Apud nossolum cultae
in hortis botanicis. Nálunk csupán botanikai kertekben kultivált növényfajok.

2. Biscuiella Coluninae. Ten. prodf. neap. X.\.X\T11. |B. ciiiata DC.) —
Mediterrán növényfaj. (Stirps mediterranea, a Hispánia usque ad insulam

magvauorszAg K(jiíon(;i'Ar vihAgai. 21

Crclam spontc vigcns|. Szedtem a Budapesti L\^ycliini bolanikiii Lrii egy.
évesek kultúrájából.

'A. Bisciitella apula. 1,, mant. II. (1771) 254. A biidapcsli cgyclcint hnla-
uikai kertben, kultiválva. Itália mediterrán növényfaja.

4. Bisculetla tyrata L. mant. II. (1771) 254. (B. rapluuiifotiu F o i r.)
Ilabitat sponte e.\ L i n n é 1. c. in Hispánia et .Sicilia. Mediterrán növényfaj-
Kultiválva volt 1874-ben a budapesti etíveteini botanikai kertben.

II. Seet. Jiindraba Mkdicu.S pro genere. Csészéjük a pártát szúron.i;va
körülfogó és sarkantyús aljú. — Sarl;antyús korongpárok.

5. Bisentetta ciehoriifotia Lois not. (1810) 167. -- |B. hispida DC
dissert. nro. 3. tab. 1 (1811). — B, dilatata Vis. stirp. dalm. 14. |. Cr.it:oria
levelii Korongpárvirág.

Szara és levele horxas, — termetében pedig igen változó. Csészíje és
meztelen korongpárjai eléggé jellegzik. Porton- mellett a Szent-Márk zátony-
szigetén szedem. — de a Horvát és Dalmát tengerpart mellékén is sok helyt
lionos I Egynyári : O.

6. Biseutella anrieidata L. .spec. cd. I. (1753) 652. Fiilescsé.r,éjií
Korongpár. Délfrancziaországnak és Délitaliának növényhonosa (Habitat in
Itália, Galloprovincia Linné 1. c). — Szépen kifejlődik, sőt hasznaveliető
korongpárokat is fejleszt Budapest 'Egyetemi bntauikai kertjében<i. Egynyári O.

Tuzson János: Növényi eredetű ál-növénykövület.

Évekkel ezelőtt kaptam meghatározásra egy kőszén-darabot, amelyet
Nógrád-Berczelen találtak, pinczeásás alkalmával. A kövület mintegy 2 ni
mélységben volt, az ottani alsó mediterrán korú homokban.

A széndarab (8. kép) körtealakú, ló cm hosszú, 5 cm széles. I'elü-
Icte egymás mellé illeszkedő, többé-kevésbbé szabályos 3 — 6 szögű lapocs-
kákkal van borítva, amelyek mindegyikének közepén egy kis korong- vagy
lencsealakú bemélyedés, helyenként kiemelkedés látható. Ezt a pajzsocs-
kákkal határolt felületét a széndarabnak 1 cm vastag külső szénréteg borította.
Az 1. képen a külső rétegnek már csak egy kis része látható, a többi a
széndarabról lassanként lepattogzott, eredetileg azonban, amikor azt kézhez
kaptam, a külső szénburok is majdnem az egész felületen megvolt. Ez a
réteg az említett szögletes pajzsocskáknak megfelelően be van repedezve és
így apró, 3 — 6 oldalú oszlopocskák alakjában hullik szét. Minden ily osz-
lopocska alsó lapjának közepén szintén fölismerhetők a fennebb említett
lencseformájú apró alakok.

Az egész képződmény tiszta, tömör kőszén ; kitűnően ég és bőven fej-
leszthető belőle a világitógáz. Felületén semminemű szárnak vagy kocsany-
nak nyoma nincs, hanem az említett sokszögletes pajzsocskák köröskörül
egyformán borítják. Ezek nagysága azonban változó, még pedig a két csúcson
apróbbak, a kissé lapos kőszén-darab hosszanti élén pedig szűkebbek, hossz-
irányban nyúltak.

22

TUZSüN JÁNOS

Első pillantásra a széndarab egész alakja valamely termést vagy i;uniót
sejtet. Hasonló alakú fosszilis képződmények leírásával tényleg találkozunk
is (pl. a BrachyphyUum insigiie Heer, és bizonyos tekintetben a Lcpidoslrohiis
termések), sőt a most élő CvcadL'a-k, Conifera-k és .4rűi;i\í-k termése is
kísérletbe hoznák a felületes meghatározót., annál is inkább, mert széndarabbal

8. kép.

és így tehát növényi maradvanynyal van dolgunk. Behatóbb megvizsgálás
után arra az eredményre jutottam, hogy daczára az analógiáknak, kövületünk
termés nem lehet, a további megliatározást azonban elhalasztottam, amíg alkal-
mam lesz azt nagyobb palaeobotanikai gyűjteményben újból megkisérleni.

Ez az alkalom tavaly nyílt meg,
amidőn a berlini geológiai intézet és
bányászati akadémia gyűjteményét tekint-
hettem meg, amelyben a P o t o n i é .gyűj-
tései révén éppen a kőszén keletkezésével
kapcsolatos kérdésekhez igen szép sorozat
van meg. Ezenkívül pedig az álkövületek-
nek is gazdag sorozata található e gyűjte-
ményben. A berezeli széndarab mibenlétét
e kettő alapján sikerült is minden két-
séget kizárólag megállapítanom, amiben
P t n í é tanár és G o t h a n asszisztens
a legszívesebben kezemre jártak.
A berlini álkövületek közül való az a margateke, a melyet ott leraj-
zolva, a 9. sz. képen mutatok be. Ez Nietlebenből származik (Halle a. d.
Saale mellett). Keletkezése úgy magyarázható, hogy amikor még plasztikus
agyag volt, száradásnak volt kitéve, minek következtében felülete össze-
vissza repedezett, éppen úgy, amint az nagyban, az erősen kiszáradó
agyagtalajon tapasztalható. E repedések oldalt összeérve sokszögű oszlopokra

9. kép.

NÖVÉNYI liliEDliir Al-nüvií.nvkü\'íilet. 23

osztották íi tclcc külső rótcgét, egy bizon^yos mélységben azonban a kerület
irányában is repeilezés állt be Az ennek következtében elváló oszlopocskák
végül már csak egy-egy, közepükön megmaradó csapocska által álltak a teke
belsejével összefüggésben. A csapok azután eltöredeztek, és nyomuk kerekded,
központi mélyedések és kiemelkedések alakjában maradt meg. A külső agyag-
réteg befelé hatoló repedései következtében, a belső agyagtekének felületén
is sokszögletű terecskck alakultak ; a csapocskák helyei pedig ezek közepe
tájára esve, apró magvacskák vagy köldökszerű képződmények alakját
utánozzák.

Ugyanez az eset fordul elő a berezeli széndarabon is, amely tehát
szintén álkövület. A képződmény létrejötte teljesen összhangban áll azzal, a
mit a kőszén keletkezéséről ismerünk és amit a F o t o n i é ezirányü gyüj-
teménysorozata igen kimerítően bizonyít.

A kőszéntelepek anyagát ugyanis eredetileg vízben szétázott, plasztikus
anyag képezte, mely a karbonkori vagy későbbi korszakok dús növényzeté-
nek víz alá jutó, mállott, ú. n. »sapropel«-anyagából állt. A széntelepek eme
autochton keletkezési módja mindenesetre a legtúlnyomóbb.

A berezeli széndarab is vízben átázott s teljesen plasztikus anyag,
még pedig, amint a mikroszkópi vizsgálat alkalmával meggyőződtem, vala-
mely Conifera fájának víztől teljesen átitatott darabja volt. Ez a víztől ide-oda
sodortatva hosszúkás gömbölyded alakot nyert és ily állapotban került az
illető mediterrán körű homokrétegbe, ahol — bizonyára a víz visszahúzó-
dása következtében — száradásnak volt kitéve. Hogy az egész darab a neve-
zett homokban száradt meg és alakult szilárdt kőszénné, azt abból lehet követ-
keztetni, hogy a kiásás alkalmával azon a megrepedezett külső réteg darab-
jai is mind rajta voltak, pedig ezek azután, vizsgálat közben rendkívül könnyen
pattogtak le. így tehát szilárd állapotában a széndarab nem lehetett görgctés-
nek kitéve, mert különben már aközben lepattogott volna a külső rétege.

A leirt széndarab igen érdekes példája az álkövületeknek, különösen
azért, mert szén, amely körülmény könnyen félrevezetheti a meghatározót.
Ezen a réven tényleg be is jutott a fosszilis növények irodalmába egy igen
gyanűs növényfaj, még pedig az Ust-Ballei-ból, Szibéria jurájából származó
BrachyphyUum insigiie Heer. Ez ugyanis olyan, terméseknek nézett maradvá-
nyokra van alapítva, amelyek bizonyára egyebek, mint a niinel; azokat
Heer tartotta. A rajzból kivehetőleg (1. Z i 1 1 e 1 - S c h e n k, I'aláophytologie,
p. 300 Fig. 207) nagyon valíjszínű, hogy azok hasonló körülmények folytán
jöttek létre, mint a berezeli szénteke és így szintén alkövületek. Heer meg-
határozását különben az is kétségessé teszi, hogy a rajzon, a termések közepe
táján át vont vonal szerint, a lerajzolt alakok több kövület darab összeillesz-
tése által kerültek ki.

A leírtak alapján a BnuiiypliyUum insigne-í&}l a fosszilis növények között
igen kétesnek vélem, ami különösen azért bir jelentőséggel, mert Heer a
DracJiypliyUnin nemet e termések alapjain sorozta a Taxodieae-\\iz.

24 HOLLÓS LÁSZLÓ

Hollós László: Két érdekes növénykárosító
gomba Kecskemétről.*

A paradicsom {Solamiin Lycnpcrsicum TouRN., Lycnpersictim csailen-
Inin MiLL.) levelein Kecskeméten 1905-ben nagy mértékben lépett fel a Sep-
toiia Lycopcisici SpEG. (Fungi Argentini, Pug. W. n. 280. — Saccardo, Syll.
l'^ung. III. p. 535.) gomba, mely Argetiniából ismeretes. Kecskemélen a Mű-
kertben, a .Széktó felé egy zöldség-telepen, a Kis-Nyir mellett, Szikrában,
Nagy-Kőrösön bőségesen találtam. A megtámadott levelek augusztus vége felé
elhervadtak, megbarnultak, majd helyenként kifakultak s a gomba apró, pont-
szerű, fekete terméstokjaival lettek elárasztva. A leveleknek korai elhervadása
folytán a termés csekély lett, sok helyen éretlen maradt, mi által a gomba
Kecskeméten, ahol sok paradicsomot termelnek, érzékeny kárt okozott.

Az irodalomban nem találtam, hogy a Seploria Lycopersici Speg. Argen-
linián kívül máshonnan ismeretes volna.

Ugyancsak 1905-ben Kecskeméten a Műkertben a sárgadinye (Ciicumis
Meló L.) levelei augusztus vége felé elhervadtak. A leveleken két faj gombát
találtam. Az egyik a Phyllosticia CuciirbUaceanim Sacc. (Syll. Fung. III.
p. 52.), mely a tök leveléről Olasz-, Franczia- és Németországból ismeretes.
A másik a Pcronospora Ctibensis Berk. et CuRT. (Cuban Fungi n. 640. —
Saccíirdo, Syll, Fung. \'II. p. 261.), mely tökfélék leveléről Cuba szigetéről
van leirva. A Kecskeméten talált gomba a Gubából leírttal a legapróbb rész-
letekben teljesen egyező.

A paradicsom levelein termő Seploria Lycopersici Speg. és a sárga-
dinye levelein élő Peronospora ctihensis Berk. et CuRT., Amerikából ismeretes
gombáknak hazánkban való előfordulása érdekes jelenség.

* Előterjesztette M á g o c s y-D iotzSándor a növénytani szakosztálynak 1907.
évi február 13-án tartott ülésen. .'\ szerző említette Pcrotiospora Ctihensis B. et C. R o s-
t o \v z e w szerint (Beitr. zur Kenntniss der Peronosporeen. Flóra 1903. 92. kötet,
4 füzet, sub Pscudopcroiiospora Cnbcnsis [B. et C] Rostowz.l 1902. évben az orosz-
országi Tiver tartományban is fellépett ugorkalevcieken. Hazánkban L i n h a r t
említi (.A. dinnye és ugorka állisztharmatbetegsége hazánkban. Kisérletügyi Köz-
lemények \'ll. 1904. 306.) a törökbecsei és zentai veteményekről. Ugyanerről a
Nuvt. Kuzl. is említést tesz III. évf. 191. oldalán is. Ausztriából Hecke konstatálta.
(Ueber das Auftreten von Plasiiwpara Cithensis Hump. in Oesterreich, Zeítschr. für das
landw. Vcisuchswesen in Oesterreich 1904.) Linhart, az orsz.ág különböző vidékerői
nyervén már értesítést a betegség terjedéséről, ellene 1 — 1'l>"(i-os bordói lével való
permetezést ajánl. (Id, mű 307. oldal.) Szerit.

IIAKU.M KLIOISTUKAKP MOHA HAZAI KLTEK.IEDKSÉIÍUL. 25

Pro dán Gyula: Három kleistokarp moha hazai elterje-

dcséről."

Hazánk több pontján tett kirándulásaimon már igen korán tavaszszal
több kis mohocskára akadtam, melyek a Biyineae Clcisíoci.upi tribusának
Phascaccae család képviselőinek bizonyultak. Ezek az Acauíon miiticiiin (Bryol.
ciir.), Acaulon triqnetnim (Spruce) C. MOller és a Phascum cuspidatnm

SCHREB.

Ritkaságuknál fogva a két első érdemel nagyobb figyelmet, miért is
ezeknek termőhelyeit részletezni fogom.

\. Acaidoii miiticuni (Biyol. enr.) Ezen rügyképű gyepekben fellépő kétlaki
kis moha teknős, fedelékcs leveleiről, valamint felálló (AííUiIoii triqiicli iiin
toknyele ívesen meggörbült) rövid nyelű és a leveleiből ki nem emelkedő tokocs-
kájáról könnyen felismerhető.

Ezen mohocska hazai elterjedéséről Hazslinszky nyújt útbaigazítást
művében a következő adatokat találjuk : >Pozsony m. (Bolla), Xemes-I'od-
hrágy m. (Holűby), Budapesten a Jánoshegyen (Borbás), Nagyvárad környékén
(Simkovics), Erdélyben : Nagyszeben és Brassó vidékén (Schur 450<S. sz.).
Hosszúaszó m. (Barth) és Déván (Pétcrfi).'

Ezen szórványos adatok után azt hiszem nem lesz érdektelen, ha a
magam gyűjtése alapján az Acaitlon mulicum újabb termőhelyeit a követ-
kezőkben állítom össze :

Hevestiicgyébcn : Eger: a) Nagyeged alatt levő kút felé vezető úton.
b) Kocsvölgyébcn árkok mentén és szántóföldek szélein tömegcsen. cí A vasút
menti réteken.

Felncmelcii a Pirittyóra vezető út mellett.

Bükkben a vöröskői és löki völgyben részben halmokon, részben vakond-
túrásokon.

Továbbá láttam Kistálya, Maklár, Füzesabony és Bakta falvak határában.

Borsodmegyében : Monosbélen és Miskolczon szántóföldek szélein.

Kolozsmegyében : Kolozsvárt és Apahidán a vasúti állomással szemben
levő dombokon.

Az Acaiduii uiuticuin említett termőhelyei nagyobbára homokos és
agyagos talajnemek.

Társmohai különbözők, némely helyen a Brynm argcntnni keveredik
közéje, mas helyen a Poltia Iruncala-val társul.

2. Acaidon Iriqnelrutn (Spruce) C. MüUer, melyről 'iyőrlYy István érte-
kezett, — termőhelyeit a következőkben állította össze : Budapest, Magas-
Tátra, Déva, Kolozsvár és Makó. Magam a következő helyeken találtam :

Hevesmegyében: Eger; a) Nagyeged felé vezető úton. Nagyeged a
messzelátónál (500 m). b) Ostoros felé vezető úton.

Borsodmegyében : Miskolcz környékén.

* Előterjesztette S c h i I b e r s zk y Károly a növénytani szakosztálynak 1008.
évi október 10-én tartott ülésén.

20 PÜKÜÁN GYULA

A'ulozsiiu'gyctitn : Apahidan a vasúti állomással szemben levő dom-
bokon.

Az Acdiíloit triquiiiiiin talajneme nagyjában megegyezik az Acanloii
ninticum-ó.\-i\\. Táismoha : a í'oiiia inmcaia.

Hátra van még a Phasciiin cuspidalnin, melyről csak annyit jegyzek
meg, hogy az előbb említett két mohocska elterjedési területén Pollia-VkaX
vegyest mindeni.Ut megtaláltam.

IRODALMI ISMERTETŐ.

F. Pax : Biilnigc -^ur fossilcn Flóra dcr Karpaíhcu. Separatabdruck
aus Englcr's Botanischen Jahrbüchern XXXVIII. Bd. 3. Hcft 10O6. Seifc 272—
321 Tafel III. u. IV.

Ez a terjedelmes munka, P a .x breslaui professzor tollából, ismét a magyar
told, a K'árpátok lánczolatának fosszilis növénymaradványaival foglalkozik
behatóan. Az I. rész az erdélyi FcU-k szénrétegeit tárgyalja. A lelőhely
jellemzése, az eddigi irodalom ismertetése, továbbá a kövületek megtartásának,
állapotának rajza után részletesen tárgyalja szerző az eddig ismert fajokat.
Táblázatban állítja össze Herbich 1884-ben, Staub 1884, 1887 és 1891-
ben, O e b b e k c-B 1 a n eke n h r n 19ül-ben és szerző lOOG-ban meghatáro-
zott fajait. Ezek kritikai megrostálása után összeállítja a biztosnak vehető
fajokat a következő sorban: 1. Hypnuiii adttnctim Hedw. — 2. Tliuidium
liiDidiisciiinm (llEDW.) Bk. IlT Scil. — 3. Piitus PiiiiüHo Haencke. — 4. Piiiiis
Ci-inhia L. — 5. Picfa excdsa (Lam.) Link. — 0. Spargütiiiim affine ScilNlZL.

— 7. Pi>Uinuigiiou pradongiis WuLF. — 8. P. pusiUus L. — 9. Eriophorum
vaginuliim L. — 10. Cairx .Spec. — 11. Cyperocaipiis unciiuiliis Pax. nov.
spec. — (? Sí-iipus hu-iií^liis L. — Ciurx Goodcnonghü Gav.) — 12. Ln^iila
pilosa (L.) WlLLD. — 13. Tofuidia calycnlata (L.) Wahlenb. — 14. Salix
myrtiUoidcs L. — 15. Bclida nana L. — 16. B. verrucosa EllRll. — 17. Alnits
viridis De. — 18. .4. gliitiuosa (L.) Gartn. — 19. Polygoniim iiiinns HUDS.

— 20. SL-lcraiülnis sp. — 21. Xupliür putniliiin Sm. — 22. Ccratophylltim
demersiim L. -- 23. Diyas oclopetaJa L. — 24. Rubiis Idaeus L. — 25. Oenantbc
aqiiatica (L.) LaM. — 2ü. Penccdannin oreoseliiiiim (L.) MöNCtl. — 27. Vacci-
iiimn idiginosnin L. (? Oxycocciis L.) - 28. Calinm paliislrf L. — 29. G.
idiginosum L.

Az 1., 2., 5., 6., 7., 8., 11., 10,, 11., 12., 15—20., 24, 25., 2G. számú
fajok szerző fölfedezései, melyek által az eddig ismert biztos fajok számát
megkétszerezte.

hm\ a fosszilis Hóra korát illet' Herbich interglaczialisnak. Staub
g 1 ac z i a 1 i s-nak tekintette azt. Szerző tekintetbe véve azt, hogy a teleki fosszilis
nóra tagjai mind (az új Vypcrocaipus t kivéve) a mai flórában is élnek, de
sohasem egy formáczió tagjai, továbbá, hogy a fosszilis fajok sora _ olyan ele-
meket foglal össze, melyek Közép-Európában részben glaczialis, részben inter-

IRODALMI ISMERTETŐ. 27

gluczialisak, beható líritika után arra az eredményre jut, hot;y a Icleki glaczi-
alis núra akkor elt, mikor a hegység elglecseresedése visszahúzódott és a
klímaviszonyok megengedték a melegkedvelő fajok benyomulását a hekiszto-
therma növénytakaróba. A szén lerakodása tehát a glaczialis periódus végével,
a száraz-meleg időszakba való átmenetkor történhetett.

Tekintetbe véve azonban azt, hogy a kövületek nem mind elsődleges,
hanem egy részük másodlagos fekvőhelyen van, s különböző magassági zónához
tartozik, szerző azon eredményre jut, hogy 1. a feleki fosszilis vegetáczió az
akkori, a fenyőhatárhoz közeli, hegyi régióhoz tartozott, s glaczialis ; 2. A
maradványok kétféle eredetűek: a) a helyben élt vízi Hóra éger, nyír és
fenyővel, amelyek a szénképződés főanyagai ; h) tipikus glaczialis flóra, amely
másodlagos fekvésű, s akkoriban legalább 400 méterrel magasabban zöldéit,
mint az akkori ott levő tó ; 3. A feleki Oltvölgy a jogkorszak tetőpontján a
maihoz képest csekély hőmérséksülyedést szenvedhetett ; 4. A glaczialis tlóra a
meleg-szárazabb periódus kezdetén kihalt.

A munka II. része a felső Vágvölgycnek tufalerakódasaival foglalkozik,
s szorosan csatlakozik szerző a gánóczi tufáról szóló e lapban tavaly (1005.
52. old.) megjelent dolgozatához. Sorra veszi Lucski, Fehérpatak, Rojkov
lelőhelyeit.

1. Lucski.

a) A Lucski megetti kőbányában Polypodium vnlgaic L., Graininca vagy
Cypcracea levelek, SaU.v Capica L., Salix iiicana ScuR., Bcliila rrrrncosa
Ehrh., Quercus sessiliflora Sm., Cotoneaster iomcnlosa Lindb., Cralaegiis moiio-
gyna Jaco., Aslragaliis hamosus L.. Culinus Coggygria ScOP., Acer Pseitdo-
Plalanus L., Rhamuus Fiaugula L., Fraxiniis cxcehior L.

b) Ugyanezen dombon az úttól keletre eső kőbányában szerző a követ-
kezőket találta; Picea cxceha (LaM.) Link., Graminca, Cyprcracea levelek,
Salix Capreu L., Coiyliis Avellaiia L., fjliuus Fr. campeslris L., Riibus
tomenlosiis Borhs., Acer Fscudo-Plat.uins L., Rliaiiiiius Fiaugula L., Fnixi-
Hus cxcehior L.

c) Tufalerakódás a templomnál : Picca exccha (Lam.) LlNK. jellemzően
gyakori, Salix Caprca L., Salix aurita L , Corylus Avellana L., Ulmus
campeslris L., Acer Pseudo-Platanus L., Rhamnus Frangiila L., Coruus san-
guiiiea L., Fraxiuus execlsiur L., Louieera alpigcua L., Tussilago Farfara L.
Igen fontos ezek között a Louieeru alpigeua L., manap a Kárpátok flórájából
hiányzó növény.

d) A falu előtti mésztufában : Corylus Avellana L., Cypcracea és Gra-
minca levelek, Carex rhizoma, Couvallaria majallis L., Pruiius spiuosa L.,
Fraxinns cxcehior L.

e) Diatoma-leletek : Cyinbella prostrala (Berk.) Ralfs., Achuanlhes
niinnlissima KüTZ., GomphoKcma constrictuin EllRH. ; Cyinbella cistnla (Hempr.)
KiRCHN. ; Nitschia amphioxys KüTZ ; Cocconeis cominunis Heib. ; Diatoinc
vulgare RORY, Fragilaria inutabilis (S.\l.) Grun., Navieula sp. Ezek mind a
templom melletti tufalerakód isból valók ; a falu előtti és mellcti leletek di-
atomamentesek.

28 IRODALMI ISMERTETŐ.

2. Fclurpalak.

Itt a következő fossziliákat találta a szerző: Határozatlan inkrusztált
moszals:álak : Oramhu-a, Cypeiacca levelek; Salix cincreaL., Salix aiirila L.,
Aluus incana (L.) De, Fagiis silvalica L., Ribcs alpiuum L., Acer Pseiido-
Phitauus L., Fraxiuus cxcehiorL., Pctasiles albits (L.), Gaertn. Szerző szerint
a bükk által jellemzett fosszilis tlóra reczens. P a x aszisztense, L i n g e 1 s-
heim feldolgozta diatomák szintén e mellett vallanak. Előfordul az Achnan-
thes cxilis KüTZ. ; CymbcUa caespitosa (KüTZ) SCHÜTT ; C. cistiila (Hempr.)
KlRCHN., C. cymbiformis (k'Olz) BréT. ; Diatoma clongatnm Ac, D. hiemale
(Heib.) KüTZ. ; Fragthuiu nuitabilis (Sm.) Grun., Gomphonema consírictiim
Ehrb., Mcridion ciiciihuv Agl., Xilzschia aiigiistata (W. Sm.) Eyferth ;
Syiiedra lanceolata KüTZ ; Tclracydits rhomboidetis Lingelsh. Ez utóbbi új
faj, melyet szerzője Lingelsheim részletesen leir és lerajzol.

3. Rojkov Kralovún mellett.

.Szerző gyűjtötte kövületek: Conocephalns eonieiis (L.i Du.M., Picea
excelsü (Lam.) Link., fűszerű levelek, Populiií tremnla L., Betula vernicosa
Ehrh. vagy pubescens Ehrh., Coryhis avellana L., Onereiis sessilijlora Sm.,
iliiiiis monlana WlTH., Mespilns Oxyacantha (L.) Gartn., Acer Pseudo-
Plataiins L., Tilia eordifoUa Scop., Fraxiiius exeehior L.

Feltűnő szerző azon eredménye, hogy az itteni fosszilis flórában a tölgy-
flóra a fenyőrégió növényeivel közös szintben él.

Ezek után szerző rátér két új magyarországi fosszilia részletes leírására.
Ezek egyike a Piiius traussylvaniea Fax nov. sp., melyet Erdélyben, Segesvár
melletti fiatal harmadkorban gyűjtött Kimakovicz. Másika a Palmoxylon
H 1 1 1 d e b r a n d t i i Pa.x et Lingelsheim nov. sp. Ezt a pálmatörzset szintén
Kimakovicz gyűjtötte Kőhalom harmadkorú rétegeiben. Ez az első biztos
Pűlmoxy/on-\e\et Magyarországból, s így nagy növényföldrajzi fontossággal bir.
Szerző behatóan összehasonlítja anatómiai szerkezetét az eddigi összes ismert
Falinoxylniiok-ka\, és két táblán 8 ábrában rajzolja le szerkezetét. Egy ábra
jut a Telracyehís rhoiiiboideiis LiNGELSH.-nek és kettő a Cyperocarpus iinci-
natiis Pax termésének.

A munkában több becses zoopaleontologiai lelet és vonatkozás is van.

Szabó Zoltán.

Varga Sándor : Gnmör vármegye ziizmójlúrajának oikalogiai viszo ■
iiyai. (Kolozsvár, l'JOü. 1—24 p.)

H a z sl i n s z ky-nak, ki többek közt a lichenologia terén is nagy
érdemeket szerzett, de még inkább lelkes tanítványának, Lojka Hugó-nak
halálával a magyar lichenologia árván maradt ; még pedig olyannyira, hogy
az azóta eltelt 20 év alatt valami jelentős dolgozat ezen a téren nem is
jelent m.eg. Ma ott állunk, hogy a magyar botanikusok elég szép számú cso-
portjában egy sincs, aki a zuzmókkal csak valamelyest is behatóbban foglalkoz-
nék ! — Pediu a lichenologia, melyről IC r e m p e 1 h u b e r is elmondta s joggal
elmondhatom én is: »Ist ein Stúdium, das mir in frohen Tagén so manche
Stunde verschönt, in trüben Tagén Trost und Erheiterung gewáhrt«, az a

IRODALMI ISMERTETŐ. 29

vonzó ága a botanikának, mely megérdemelné, hogy hazánkban is művel-
tessék, annyival is inkább, mivel ezen a téren még sok szép eredmény koro-
názhatja a fáradozást.

Ez alkalommal Varga Sándor értekezését van szerencsém be-
mutatni. Az eddigi lichenologusokkal szemben, kik pusztán az adatgyűjtéssel
foglalkoztak, ez a dolgozat összefoglalóbb czélt tűzött ki magának, t. i. : -amaz
életviszonyokat, melyek közepette a zuzmók megjelennek, nemkülönben azokat
a oikologiai tényezőket, amelyek életviszonyaikra, előfordulásukra első sorban
iráiiyítólag hatnak', röviden feltüntetni.

Az 1. fejezetben : .4 zuzmóflóra kialakiihlsának kedvező éhijiilé/eh'i
czimen tárgyalja Gömör vármegyének orographiai viszonyait, erdőségeit,
melyek annyira kedvezők a zuzmók tenyészetére, hogy szerző két nyáron at
80 genus keretén belül 300 fajt és 90 fajváltozatot gyűjtött.

A 2. fejezetben : Megjdencsiik a tívmi-szctben czim alatt a zuzmók
kettős természetérc rámutatva az algák és gombák együttélését vázolja,
továbbá feltünteti a zuzmóknak azt a tevékenységét, amelylyel a növényi
tenyészetre különben alkalmatlan subslratumot erre alkalmassá teszik s a
melylyel -az chi clüliarczosai« elnevezésre lettek érdemesekké. \'égül bemutatja
hogy Gömörmegyében függőleges irányban, felülről lefelé milyen elterjedést
mutatnak a zuzmók.

A 3. fejezetben ; Eloszhisnkaf irányiU'i oikologiai tényczi'ik sorában hét
tényezőt sorol fel; ezek. /. a fény, 2. a levegő, 3. nedvesség: a levegő
púralellsége, 4. hőmérsék (hideg, meleg), 5. a talaj geológiai viszonyai,
6. a növényvilág fohionos eletkiizdehne, 7. az emberi kultiira.

1. h fény tekintetében Z u k a 1-lal két csoportba osztja a zuzmókat:
nagyobb csoport a fénykedvelök, kisebb csoport az árnyékkedvelők. Megfigye-
lései alapján közli is a megfelelő fajokat. Az erdőkben élő zuzmók ismét a
fák lombjának fényt áteresztő képessége szerint osztályozhatók. Warming
szerint a sorozat a következő : fenyves, bükkös, lölgyes, nyires. Felsorolja a
fenyvesekre és a lombos erdőkre jellemző zuzmókat.

2. A levegő tekintetében a zuzmók tiszta levegőt kivannak, innen
magyarázható a városok zuzmóflórájanak szegénysége.

3. A levegő párateltsége tekintetében érdekes a zuzmók erős liigro-
szkopiczitása, valamint hogy bizonyos zuzmók erősen higroszkopikus mohok
társaságában élnek.

4. A hőmérsék tekintetében a zuzmók a legfüggetlenebb növények ;
hiszen havasi tájakon az igen forró insolatiót, valamint a fagypont alá mélyen
leszálló hideget is egyaránt elviselik. A túlságos kiszáradás ellen a kéregrétegben
felhalmozódott savakkal védekeznek. Magasság szerint sik-dombvidéki, hegy-
vidéki és erdő határa feletti csoportokra osztja Gömörmegye zuzmóit.

5. Bizonyos zuzmók bizonyos vegyi alkotású talajhoz vannak kötve,
főkép a kova- és mésztartalom a fontos. Zahlbruckner megkülönböztet
gránit-, gneiss-, kristályos pala-, mészkő- és hommokkőflórát. Bizonyos zuzmók
ha átmennek más kőzetre, rendes, típusos alakjukat is elvesztik. Szerző erre
sorban felsorolja a u) mészkő-dolomit, meszes talajon, b) kovasavns talajon.

30 IRODALMI ISMERTETŐ.

kristályos palákon, c) grániton, </) bazalton előforduló zuzmókat, s követke-
zésképen kimondja, hogy bizonyos zuzmófajok jclenliiíbnl titrvcnyszeriUeg
hüvetkczU'tlietünk a subslratum tcnncízetére.

6. Elterjedésükre befolyással van az élők világában folytonosan vívott
rlelkiizdelein is. Az előharczos zuzmókat, miután a sziklák felületét elniálasz-
tották, az utánuk következő magasabb rendű növények lassanként elnyomják,
s a küzdelmet felvéve, így lesznek a zuzmók más növényeken epiphitikusan
élő növények. Az állatokkal szemben chemiai és mechanikai szerkezetükkel
védekeznek (mérges savak, tűkristályok).

7. Az emberi kiiltitra is befolyásolja a zuzmók elterjedését, a mennyiben
az erdők Irtása, erdők ültetése, a földek művelés alá vétele slb. mind
befolj'ással van a zuzmók megélhetésére.

A felsorolt tényezőkkel meghatározott előfordulás keretén belül szerző
a következő felosztást ajánlja :

I. Fiildi ziiziiu'ik (species terrestres)

a) kovasavas |

,, talajon.

b) meszes )

II. Klkctekeii i'iök (species sa.xicolae)

I «) gránit I

c) silikátumokon ! /í) kristályos pala . tlurájával,

I ; ) bazalt J

il) carbonatokon ó) mész, dolomit Hórája, -

III. Organikus subslratninon . .-

: j ti) fenyves ■.

c) kéreg zuzmók clőfán ' ^) bükkös
I y) tölgyes,

/) kéregzuzmók tönkön (fatönk, faépítményeken, kerítéseken, házfede-
leken), (sp. lignicolae),

g) növényi részeken (sp. muscicolae, graminicolae).

ToMF.K .Unos.

Staub M. .4 Balalonviiliki növcnyfenologiai uwgfigyelcsek eicdnti--
nyci« iziuiii iniiváöl.' (Egyúttal válasz a xMagyar Botanikai Lapok« észre-
vételeirc."')

A »Magyar Botanikai Lapok« (»Ungarische Botanische Blátter«) czímű
fj c g e n A. által kiadott folyóirat múlt évi 8/10. számában »Hazai botanikai
dolgozatok ismertetése^; főczím alatt, bírálat tárgyát képezi .S t a u b M ó r i c z
nak általam sajtó alá rendezett posthumus munkája.

A bíráló »ísmertetésnek« nevezett czikkc ügy van megírva, hogy az
olvasó a legjobb akarattal sem tudhatja meg belőle a kritizált mű intenczióit,
beosztását, tartalmát és végleges eredményét. Indíttatv'a érzem magam tehát,
hogy olvasóimat objektív úton tájékoztassam.

* Elűadtii szerző a nüvéiiytani szakosztály 1907. február Ki-iki ülésén.
" lízck az észrevételek aláírás nélkül jelentek meg.

IRODALMI ISMHRTETÓ. 31

A mű czélja és feladata valamint megoldásának módja az Előszóban
pontosan meg van említve :

»A növényfenologiai megfigyelések czélja kettős volt ; még pedig :
1. megállapítani azt, hogy a Balaton közelebbi és távolabbi környékén, egy-
általán az egész Dunántúlon milyenek a növényfenologiai viszonyok ; 2. meg-
állapítani azt, hogy a Balaton víztömege gyakorol-e valamelyes hatást a leg-
közelebbi környékén előforduló növényzetnek évszak szerint való fejlődésérc. «

Lejebb :

»A mcgfií^yelcseh anyaijául foként olyan növények szolgállak, amelyek
lehetőleg mindenütt előfordulnak, melyeket a megfigyelő minden nap szemmel
tarthat s kOiniyeii és biztosan meghatározhat. «■

A végeredmény a VII. (utolsó) fejezetben van összefoglalva ;

.>Hogy a Balaton tekintélyes víztükrének néminemű hatást lehet-e tulaj-
tonítani, í\z nem világlik ki. líebizonyosodottnak tekinthető, hogy lényeges be-
folyást nem gyakorol. Tekintettel arra, hogy az olyan aprólékos részletekre
terjedő exakt kutatások, mint a milyenekről »A Balaton környékének ég-
hajlati viszonyai* czímű szakaszban Sáringer számol be, szintén azt
bizonyítják, hogy a Balaton csak a legközelebbi környékére gyakorol némi
hatást s ez is főleg csak a hőmérséklet napi menetében, rövid időközök nagy
hőmérsékleti különbözeteinek tompításában jut érvényre, — természetesnek
kell találnunk azt, hogy a Balaton környéke növényzetére nem gyakorol olyan
hatást, hogy a fenologiai jelenségeket feltűnően módosítaná. «

A részletekről az utolsót megelőző hat fejezet és egy függelék szól.
Mindezekről részletesen nem számolhatok be, de legalább hadd említsem meg
a következőket.

Az első fejezetben a dunántúli tél növényfenologiai jelenségei vannak
röviden jellemezve. Egyebek között az lS72/3-iki rendkívül enyhe télről esik
szó. 1872. november és deczember havában számos — a műben megnevezett —
növény virágát lehetett lelni s 1873. január meg február havában szinten
számos virág nyílt. Az illető megfigyelések főleg a budai hegyekre szorít-
koznak. A legfontosabb adatokat Staub saját megfigyelésein kívül S i-
m o n k a i megfigyelései szolgáltatták.

Tekintettel arra, hogy többnyire közönséges növényekről van szó, a
milyenek pl. Aeseiitiis Hippocastaniim, Tara.vacum officiiialr, Cormis sangni-
nea, Lamiiim purpnreum stb., e növények helyes meghatározásában nem
lehet kételkedni, hacsak el nem akarjuk hitetni valakivel, hogy Staub pl.
a Corniis sangiiiuea-t, Simon kai a Heliaiithtts animns-X nem ismerte. f)e
biráló mégis azt írja, hogy a növények kétséglelennl rosszul vannak határozva.
Ilyet kijelenteni bizonyíték nélkül több mint igazságtalan kritika.

Aki pedig a téli növényfenologiai jelenségek iránt érdeklődik vagy aki
a mi telünket és pl. Németország vagy Francziaország valamely részének
telét össze akarja hasonlítani, annak a Staub művében közölt adatok igenis
értékesek lesznek. Ha a biráló ■ ismertetésében « egyebek között a mű I. feje-
zetének lényegét elmondta volna, olvasói önállóan határozhattak volna arról,
hogy azt az I. fejezetet értékesnek tartsák-e vagy nem.

32 IRODALMI ISiMERTETŐ.

A II. fejezet a hóvirág {Golanthns uivalis), mogyoró (Coiyliis AveUaná)
és som {Conins inas) tavaszi ébredéséről szól. Megtudjuk belőle, hogy az
I87I-től lS97-ig terjedő megfigyelési adatok szerint a különböző dunántúli
állomásokon mikor nyílik virágja e három növénynek. A megfigyelési adatíjk
azért kezdődnek az 1871-iki esztendővel, mert maga Staub akkor kezdte
növényfonologiai megfigyeléseit s akkor szervezett Magyarországon növény-
fenologiai megfigyelő állomásokat. Ha elődje lett volna, messzebbre lehetett
volna visszamenni. E.gy-két adat különben a múlt század 50-es éveiről is
szól. Igaz, hogy nincs mindegyik állomásról mindegyik évre szóló adat, de
ami van, egybe van állítva s így áttekinthető képet nyújt. \'an e már a
Kárpátokra, Erdélyre, az Alföldre vagy az Adna vidékére vonatkozó hasonló
összeállítás ? A fíalaton vidékéről és a Dunántúlról íme van s ezt hazai
botanikusnak meg a Balaton-Bizottságnak köszönhetjük. Bizonyára a külföld
is érdeklődne iránta, ha objektív referátum alapján arról értesülne, hogy
Stau b müve miről szól. Am a bíráló csak arról értesiti olvasóit, hogy a mű
»crtéktelen«, mert a növények hibásan vannak határozva. Hát talán a hó-
virágot is rosszul határoztak, meg a mogyorót és a somot í

Az emiitett, feljegyzett és áttekinthetően összeállított növényfenologiai
adatokból .Staub még a középadatokat s végül a melegösszeget is számította
ki, még pedig azt a melegösszegct, melyet az illető növény az év első
napjától számítva a növény virágnyilásáig élvez, a napi pozitív közép-
hőmérsékből kiszámítva. A bíráló a művet azért is jelenti ki értéktelennek,
mert a műből szerinte csak általánosan ismert következtetéseket lehet vonni.
Am áriról, hogy a megfigyelési adatok, valamint a belőlük kiszámított közép-
adatok és a növénytől a virágnyilásig élvezett melegösszegek hol vannak már
közölve, azt a biráló nem árulja el. Ha igazságosan akart volna eljárni, akkor
megemlíthette volna azt, hogy azoknak csekély része már közölve van, még
pedig éppen Staub tollából, a m. kir. Meteorológiai Intézet kiadványaiban.
A legeslegnagyobb részük azonban még nem volt közölve, mert a legtöbb
adatot csak a Balaton-Bizottság szervezésének köszönhetőleg lehetett meg-
kapni s ezeket Staub csak a legújabb időben dolgozta fel.

A melegösszegek kiszámítása a növényfenologiában általánosan el-
fogadott eljárás. Kiváló jelentőséget nem tulajdonítok neki, bár régebben sok
reményt fűztek hozzá a szakemberek. Bizonyos tudományos értéke azonban
talán mégis van, mert az illető növény állandójaként szerepel. Ez az állandó
a növényre jellemző, csak az a baj, hogy némi határok között ingadozik.
Ugyanis a virágnyílás ideje nem egyesegyedül a hőmérséktől, hanem más
tényezőktől is függ s ezek változásánál fogva a melegösszeg sem egészen
állandó. Mégis, az az eredmény, hogy pl. a hóvirág jellemző melegösszege
7S», a gyöngyvirágé (111. fejezet) öUU" körül, a fehér liliomé pedig (IV. fejezet)
14000 körül van, nemcsak a növényfenologus meg a novénygeografus, hanem
talán még a fiziologus szemében is figyelmet érdemel. Talán biráló olvasói
közül is egyik-másik érdeklődött volna ezek iránt.

A melegösszeg kiszámítását kezdetlegesnek kell tartanunk. Pontosabb
megfigyeléseket csak fiziológiai készültséggel lehetne végezni. l)e addig tudó-

IRODALMI ISiMERTETÓ. 33

mány a tiulomány, míg fejlődik. Aki a tudománytól mindjárt kezdetben a
végső határig menő exakt pontosságot var, az sokat követel. Az eddigi ered-
ményeket lekicsinyelni csak annak van joga, aki újabbakat s jobbakat ért
el. Biráló azonban nem is bocsátkozik tudományos fejtegetésekbe, csak
ócsárol.

.A következő fejezetekben a II. fejezethez hasonlóan különböző növé-
nyekre vonatkozó fenologiai adatok vannak összeállítva, a melegösszegek fel-
tüntetésével. Már hangsúlyoztam, hogy a növények hibás határozásáról szó
sem lehet. Biráló azt hibáztatja, hogy némely faj, mint a Pinis coiitiniiins,
nincs elég pontosan meghatározva, ő az illető faj megnevezésén kívül a faj-
változat, forma vagy fajta megnevezését is kívánta volna. Egyelőre mégis
meg kell elégednünk magának a fajnak fenologiai kutatásával ; ennél többet
nyújtani eddig senkinek sem sikerült.

Az előzőket egybefoglalva, azt hiszem, hogy minden n'^jektiv olvasó
arra az eredményre fog jutni, hogy a mű nemcsak hogy kiadásra nagyon is
érdemes volt, hanem érte Staub emlékének is igaz hálával tartozunk.

Bernátsky Jenő.

Szabó Z. : InJcx cnticns spcciiitiiii afijiu' syuoiiyiiinnun líí-iu'iíí Kiiantia
(L.) CoULT. Beibl. zu den Botan. Jahrb. Nr. 88, 1907, pag. 1-31.

Szerző, e hasábokon" már ismertetett monográfiájának második
— tulajdonképeni systematikus — része. Munkájában csupán a fajok,
alfajok, változatok és alakoknak, továbbá az alnemek és felekezeteknek meg-
határozó táblákba való állításával és a társnevek felsorolásával foglalkozik.
Szükséges és soká késett kiegészítője első munkájának, melylyel egyetemben
áttekintő képet nyújt erről a nehéz s oly változékony génuszról. \'ilágos
kulcsai segélyével most már könnyen eligazodhatunk a knautiák nagyszámú
alakjai között.

Ujak a következők : A', hyzantina Fritsch var. a Frilschiana. var. /?
hcternphylla, var. -/ heUcnica ; K. arvensis (L.) CoULT var. glandiilosa Froel.
/. nana: K. íüvalica DuBV var. pociitica : K. longifolia (VV. K.) KocH var.
u Kochii BkOggek /. gcunina, var. ji aurea : K. flaviflora Borr. var. a Ko-
chiana, var. d paphlagonica : K. albanica BfiiguET var. a Briqtuiiana.

Lengvei, Géza.

• Níivényt. Közi. 1905, p. 102.

Növénytani K5zlemén5-ek. 1SK)7. VI. kötet 1. füzet.

3-J XdVKNYTANI REPKRTdlíirM.

HALÁLOZÁS.

Dr. Feichtinger Sándor kir. tanácsos. P^sztergoni varosának érdemes
főorvosa, a magyar botanikusok nestora, 1'. é. február 0-an 90 éves korában
meglialt. Az orvosi pályára készülve, fiatal korától kezdve mindig előszere-
tettel foglalkozott a növénytannal és szorgalommal gyí'ijtöite ügy P^sztergom
vidékének, mint Magyarország mas részeinek növényeit, i > kortársa és barátja
volt H az s 1 i n s z k y-nck és K' a 1 c h b r e n n e r-nek és lS6.")-től több izben
a M. T. .\kadéniia megbizasabol telt növénytani kirándulásokat, melyekről
a M. Orvosuk és Természetvizsgálók Munkálataiban, valamint az Akadémiai
Közleményekben megjelent dolgozatokkal számolt be, úgymint : Adatok Esz-
tergommegye llórajából (1805); liörzsöny-Márianostrai tracliyt hegycsoport
növényzeterői (l.S7()); Jelentés a csajkasok területe és Torontál vármegye
llórájaról (1S7()). 1872-ben ő is részt vett a llazsliszky által az Aka-
démia megbizasabol a Ruszka-havasokra és a Retyezálra rendezett társas kirán-
duláson, amelyen 1' t i c h t i n g e r kivált a fészkes viragzatu növényeket
gyűjtötte s ezeket: Részletes jelentés az 1S72. évben lett kiránduláson ész-
lelt fészkesekről (Compositae)' czímű dolgozatában (Akadém. Közlem. lS7ó)
állította össze.- 18',»!t-ben jelent meg: Esztergom varmegye llorája« czímű
nagyobb munkája, amely a boldugultnak hosszú időn at lett szorgalmas gyűjtéseiről
tesz tanúságot s egyszersmind világosan mutatja, hogy szerzője a »scienlia
amabalis« lelkes híve és ITora gyermekeinek szorgalmas gyűjtője volt. —
8000 fajt magába foglaló növénygyűjteményét Szeged városának ajándékozta.
— Mint orvos, kórházi, majd reáliskolai igazgató is igen jelentékeny és
általános elismerésben és megbecsülésben részesült közhasznú tevékenységet
feitett ki (Lásd : Vasárnapi Újság 1907. li. számát, ahol arczkép is van) és
így mindenképpen megérdemli, hogy emlékét kegyelettel megőrizzük.

Kl.ElN Gvui.A.

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.*

(Rovatvezetó ; Ki m.meiu.f. J. Iíki.a.)
a ) ]] n 7. :í I i r o d .'i lom;

Beniatsky Jenő dr. : .\ riilyii'niiituin-felek rendszert.ini anatciniiaja. — Növény-
tani Kózleincnyek V. k..t. 1906, Ili — 124. old.

Degen Árpád dr. : \'izsgal.ilok a kiili>nbözi> rostaaljakrol. 11. kozl. .\ lenniag-
roslaaljrol. - Kisérletugyi Kuzleményck. IX. kot. 1900., .")13 — ."illi. old.

" F, rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni a nyonilatashan megjeleni hazai
eredetű vas^y hazai vonatkoz.isú uj szakirodalmat, kiterjeszkedvén a n<ivcnytannak
minden egyes ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy megjelent közleményeiket a
szerkesztőségnek bekiildeni. vai^y pedií; a megjelent közlemények forriisáról értesíteni
szíveskedjenek. (Szerk.)

NÖVÉNYTANI líEPERTORIU.M. 35

Gáyer Gyula : Corydalis cipnoides var. goniotricha. — Magyar Botanikai
l,apol;. V."l<ot. 1901;., 379—380. old,

Győrffy István dr. ; Adatolv a Makó r. t. város környékén elólordulü bryophy-
tonok ismeretéhez, egyes fajok anatómiai szerkezetére való különös tekintettel. (Ket
kettős táblán 38 rajzzal) — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 320—372. old.

— — A Pterygoneurnm cavifoliuni anatómiai szerkezete, élettani viszonyaira
való tekintettel (10 rajzzal). — Növénytani Kózlemények. V. köt. 1906., 135 — 145. old.

— — Megjegyzések a Polytrichum ohiücnse és Polytrichum decipiens faji
önállóságának ismeretéhez (2 rajzzal). — Növénytani Koílemények. V. kot. 1906.,
86—92. old.

Hegyi Dezső ; Ribiszke (betegségei). — A Kert. Xlll. évf. 1907., 145—146. oUI.
Hollós László dr. : Magyarország földalatti gombái. — Mathematikai és
Természettudományi Értesítő. X.Xlll. köt. 1905., 2. f.

— — Pöffetegeken termő uj gombák. — Annales Musei Nationalis Hungariei.

IV. kut. 1906, 532—536. dd.

— — Új gombák Kecskemét vidékéről (2 táblával). — Annales Musei Nationalis
llungarici. IV. kőt. 1906,, 432—436, old,

Klein Gyula : Alfnldi Flatt Károly : Bauhiní Pinax redivmus sive Clavis ad
i'iiiacem Theatri Botanici. — Növénytani Közlemények. V. köt. 1906, 37, old,

— — A tracheída-. lihriform-, bélsugársejtek és az edények közötti különbség,

— Természettudományi Közlöny. XXXI.X. köt. 1907.. 229, old.

— — A tűlevelű és a lombos fák fája közötti különbség. — Természettudományi
Közlöny. XXXIX. köt. 1907., 229, old.

Kupcsok Samu : \'iola epipsila Ledeb. hazánkban, — Magyar líotanikui Lapok.

V. évL 1906,, 380—381, old.

Lányi Béla : Néh:iny növény új termőhelye. — Magyar Botanikai Lapok, \',
cvL 1906,, 378—379, old,

Mágocsy-Dietz Sándor: .Secale stachyrrhizon .Sándor. — Növénytani Köz-
lemények. V, cvL 1906., 97. old.

Péterfi Márton : Ad.-itok az oligotrichum nicurvuni anatiimiájálioz (7 rajzzal).

- Növénytani Közlemények. V. kot, 1906., 92—97. old.

— — A tőzegmohák ökológiája (9 rajzzal). — Növénytani Közlemények.
V. köt. 1906,, 124 — Í35, old.

Prodán Gyula: F.gcrvidéki népies növénynevek. --- Növénytani Közlemények.
V, kot. 1906,, 99, old.

Ouint József; l'otlo adatok a Róniai-furdő BaciUaria-lli'irajálioz (6 rajzzal), —
Nóvénj'tani Közlemények. \', kot. 1906,, 74 — 86. old,

Richter Aladár dr. : .\ kolozsvári magyar királyi Ferencz József tudomány-
egyetem növénytani intézete és botanikus kertje. (1872 — 1904.) Kolozsvár, 1906, ,\jtai
K, .Mbert könyvsajtója. 8" 331 old., 6 táblával és 144 képpel,

Schilberszky Károly dr. : A hüvelyes növények új betegségéről (2 rajzz.il), —
Természettudom:inyi Közlöny, XXXIX, köt. 1907., p, 01 — 63, old,

— — .'\ Lorsythia-k scierotium-betegségéről, — Kertészeti Lapok, .X.KIL évi.
19(»7,, 60, old,

A kelirről, — Természettudományi Közlöny. XXXIX. kot, 11107,, 174, old,

— — .\ világító növényekről, — Tcrmészetludomanyi Közlöny. .X.X.XI.X. kot,
1907., 212—214, old.

— — Mézgafolyás sebzés és élőskodés folytán. — Természettudományi Közlöny.
XXXIX. köt. 1907., 137. old.

Simonkai Lajos dr. : Kghajlati növény\ allozatok (2 r.ajzzal). — Növénytani
Közlemények. V. köt. 19(J6., 146—148. old.

— — Stirpes nonnullae novae Florae regni Hungariei. — Magyar Botanikai
Lapok. V. évL 1906., 376—378 old.

Staub Móricz dr., néhai : A Balaton-vidéki novényfenologiai megligyelesek
erei.lményei. Sajtó al.i reiulezte Dr. Bernátsky Jenő. Buda|iest, 1960., 4", .">5 old.

3-

36 NÖVÉNYTANI RKPER'IORIUM.

1 térképpel. — A Iial;iti)n Tiidoniányos Tanulmányozásának ICredményei. I. köt. 4-ik
rész. 3-ik szakasz.

Szabó Zoltán dr. : NemzL'ti kultúránk ús a természetr.íjzi keitek (S képpel). —
A Kor. 1. évf. 1907., 149 — 152. old.

Thaisz Lajos : Borhás Vinczo emlékezete (arczképpcl). — Növénytani Közle-
mények. V. kot. 1906., 71 — 74. old.

Tomek János : Krdekcs terjiiészcti ritkaság. — Növénytani Knzlemények.
V. köt. 1906., 98 old.

Tuzson János dr. : A balatoni fosszilis Iák monográfiája. Budapest, 1907. 4",
56. old. 2 atlaszszal. — A Balaton Tudoni;inyos Tanulmányozásának eredményei.
I. kot. 1. részének palaeontolongiai függeléke.

— — A fák gesztjének fiziológiai föladata és sötét színének oka. — Természet-
tudományi Közlöny. XX.XIX. kot. 1907., 77—78. nld.

— — A Potentilla reptans L. forma aurantiaca Knaf előfordulása Magyar-
országon. — Növénytani Közlemények. V. köt. 19(t6., 149—150. old.

Valentini Elvira : .A mohok alaktani viszonyairól, különösen pedig nchánv

erdélyföldi faj leveleiről. Doktori értekezés. Kolozsvár, 1906. 8" 27. old , 25 ábrával.

Múzeumi Füzetek. 1. köt. 1906., 1 — 27. old.

h/ Külföldi irodalom:

Degen Árpád dr. : K'cmarques sur queltjues Plantes rares. — Bulletin de
l'Assoeiation Pvrenéenne pour l'échangc des l'lantes. .Seiziéme année, 1905 — 1906
p. 1-4.

.Szerző néhány ritkább magyar növényről értekezik.

Győrffy István dr. : Bryologische Beilráge zur Flóra dcr Hohen Tálra.
IV. Mitteilung. Mit 2 .\bbildungen. — Hedwigia Bd. XLVI, Seite 262—264.

Lindberg, Harald : Iter .Austro-Hungarieum. Verzeichnis der auf einer Heise in
Österreieh und Ungarn im Mai und Juni 1905 gesammelten Gefásspflanzen. Helsingfors

1906, 8", Seite 128 mit 2 Tafeln. — Öfversigt of Fniska W-tenskap-Soeietetens För-
handlingar XI.VIII. 1906., No. 13.

Pax, Dr. Ferdinánd : Bcitrage zur fossilen Flóra der Karpathen. — Englcr's
Botanische Jahrbucher. Bd. XXXVIII, Seite 272-321.

Die Vegettition der Babiagura. — Mitteilungen des Beskiden-Vereins.

Jahrg. 1905. No. 1.

— — Einige scitenere Pllanzen der Karpathen. — Jahresbericht der Schlesisehen
Gesellschaft fúr vaterlandische Cultur, 1905.

Szabó Zoltán dr. : Uber die Epipactis-Arten des Herbárium Crantz. —
Österreichischc Botanische Zeitschrift. Jahrg. LVI., 1906., No. 11.

Tuzson János dr. : Üher das Vorkommen der Potentilla reptans L. forma
aurantiaca Knaf in Ungarn. — i isterreichische Botanische Zeitschrift. .lahrg. I.VII.

1907, Seite 18—19.

SZAKUSZ'IALVI ÜüVKK.

37

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.

A növénytani szakosztálynak i;»07. évi
januárius 9-ikcn tartott (CXXVI.) ülé-
séről.

Fliiiik : Klein Gyula ; h. jegyző : S c h i 1-
b r s z k y Kai'oly.

1. Klein Gyula elnök sajnálattal je-
lenti, hogy a magyar botanikusok érdemes
nesztora, dr. Fcichtinger Sándor
esz'crgom megyei tb. főorvos c napokban
elhunyt. A megboldogult lialal korától
kezdve lelkes hive volt a növénytannak
és a hazai növényzet tanulmányozásában
és kutatásában eredtiényesen műkódott.
Különösen a Retyezát hegyvidéket kutatta
át és Esztergom-megye flóráját is megírta.
A megboldogult iránt való szaktár5i ke-
gyelet jeléál elnök az lilést felfüggeszti.

Az űlisiiek újból való megnyitása után

2. Hollós László-nak »?'/ i^omhált
Kecskéinél vidékéröh cziniű dolgozatát
M á g o c s y-D i e t z Sándor terjeszti elő.

.3. S z a bo Zoltán ».l Riesen-hcgység iKi-
vciiv-fuhlraj-i vuzhitan czunen tart előadási,
melyben a Szudéták, külömisen a Riesen-
hegység nnvényfüldrajzával foglalkozik. .\
hegység fildrnjzi helyzetének és felépíté-
sének ismertetése után behatóan tárgyalja
a klímaviszonyokat, majd a növénytakaró
elterjedésében megkülönböztethető forma-
cziókat. Rámutat a Szudéták .ilhavasi és
havasi növényzetének títogralíai helyzetére,
részletesen összehasonlítván azt Európa
többi hegyvidékeinek növényzetével. Végül
a Szudéták jelenkori alhavasi és havasi
növényzetének összetételéről és kifejlő-
déséről tárgyal.

4. T u z s o n János .^Növényi eredetű
ál-növényli<iviilet« czímen kőszéndarabot
mutat be, amely tojásdad és csupa sok-

szőgletes paízsocskátol boritolt alakjával
valamely termést vagy gumót sejtet. A
sajátságos széndarab mibenlétét Tuzson
Berlinben határozta meg, az ottani geológiai
intézet és b;inyászati akadémia palaco-
botanikai gyűjteményében és arra az ered-
ményre jutott, hogy a kérdéses széndarab
nem egyéb, mint kiszáradás közben, meg-
repedezés által létrejött ál- kövület. Ugyan-
ilyen alakú agyag-, illetőleg márgatekék
vannik a nevezett gyűjtemény ál-kuvulctei
között, melyek Nietlebcn-bol (Halle a. d.
Saale) származnak.

Ezek alapján Tuzson a fosszil-
növények sorából a Brachyphyílniii iiisigiic
Hker. fajt törlendőnek véli, mert úgy hiszi,
hogy az illető, terméseknek nézett képződ-
mények eredete azonos a berezeli szén-
darabéval és a nietlebeni agyagtekék ke-
letkezési módjával.

A berezeli széndarab érdekes a kőszén-
keletkezése körülményeinek magyarázása
szempontjából is.

,^). Szabó Zoltán bemutatja és ismer-
teti F. Fax: TiBeitrdge zur fossilen Flóra
dey Karpathen« ezimű nyomtatásban meg-
jelent közleményét. .\ munka I. része az
erdélyi Felek kőszénrétegeit tárgyalja ; a
II. rész a Felső-Vágvölgy tufalerakódásai-
val foglalkozik. Feltűnő P a x-nak az az
eredménye, hogy az itteni fosszil flórában
a tölgyllóra a fenyőrégió növényeivel
közös szintben él. K'ét új fosszil-nóvényt
ir le végül, ezek : Pinits Transsylvaiiica
Pa\ n. sp. és Palinoxylon Hilllebiandtii
Pa\ et LiNGELsiiEiM n. sp.

0. Klein Gyula elnök jelenti, hogy a
szakosztály jelenlegi tisztikara a szabályzat
értelmében visszalép és az 1907. évi
februáriusi szakosztályi ülés egyúttal vá-
lasztó ülés is.

38

SZAKUSZTALVí L'GV1-,K.

S c h i 1 b e r s z k y Karoly h. jegyző
ezzel kapcsolatosan tudatja a ^zak■osztály-
lyal, hogy egyéb irányban való tetemes
cU'oglaltsága miatt úgy jegyziji, mint szer-
kesztői tisztjéről véglegesen lemondani
kénytelen, miért is újból való esetleges
megválasztásától eltekinteni szíveskedjék.
Minthogy megbízatása csak a februáriusi
szakosztályi ülésen jár le, addig a szak-
osztály ügyeit tovább intézi.

7. Klein Gyula elnök :iz idei bota-
nikai tanulmányi kirándulás eszméjét föl-
vetvén, mar most kivánja a megválasz-
tandó vidékre a figyelmet felhivni. .-Mkalmas
kirándulási helyek gyanánt véli : a Fruska-
Gorát, Pécs vidékét, Ogulin-t, Kiume-t. Kéri
a szakosztályi tagokat, foglalkozzanak e
kérdéssel, hogy a legközelebbi szakosztályi
ülések egyikén véglegesen lehessen a
kérdést eldönteni. .-\ pünkösdi ünnepek
ezidei koraisaga miatt hazánk déli vidékei
közül látogatandó meg valamelyik.

A növénytani szakosztálynak 1907. évi
február 13-ikán tartott (CXXVII.) űlcse.

l'.hKjk : Klein Gyula ; jegyző ; S e h i 1-
b e r s z k y Károly.

1. lílnok megnyitja az ülést s tudatja
a szakosztalylyal, hogy a régi tisztikar 3
eves mandátuma lejárván, uj választandó i
a mai ülésen. Választás alá kcrul : elnök, al-
elnök, jegyző. A szavazatszedő bizottságba

felkéri : elnöknek T h a i s z Lajost,
szavazatszedőnek J a v o r k a Sándort.

2. Szavazás megkezdése előtt Schil-
b e r s z k y Károly, hivatkozva a januári
ülésen tett kijelentéseire, mely szerint
visszavonul szerkesztő-jegyzői tisztségétől,
néhány szóval búcsúzik a szakosztálytól.

Elnök indítványára a szakosztály elhatá-
rozza, hogy : S c h i 1 b e r s z k y Karoly
érdemeit a mai ülés jegyzőkönyvébe iktatja.

3. Elnök a szavazás tartamára felfüg-
geszti az ülést.

4. Szünet után T h a i s z Lajos — a
szavazatszedő bizottság elnöke — kihir-
dette a szavazás eredményét, mely szerint
beadtak 25 szavazatot és megválasztottak:

Elnöknek Klein Gyulát 23, alelnöknek
.M á g o c s y-D i e t z Sándort 21, jegyzőnek
T u z s o n Jánost 22 szavazattal.

5. .A megválasztottak köszönetet mon-
danak a szakosztály bizalmáért és ki-
jelentik, hogy a megválasztást elfogadják.

6. Bernátsky Jenő »Staub M. post-
humus növenyphenologiai művérül« czim-
mel válaszol a Magyar Botan. Lapok
1U06. évfolyamában megjelent ismertetésre.

Hozzászólnak: Thaisz Lajos, Klein
Gyula. .\1 a g o c s y-D i e t z Sándor.

7. Hollós László »Két érdekes nö-
vénykárosító gomba Kecskemétről* czimű
a Fsttidopeyonosyora ciibcnsis Si'Eü. és
Scptoriii Lycopcrsici Bepk. et Cuirr. gom-
bákról szóló dolgozatát előterjeszti .M a g o-
c s y-lJ i e t z Sándor.

Kir. Magy. Természettudományi Társulat Növénytani
Szakosztályának szabályzata.

A növénytani szakosztály czélja és
működése.

1 . Czelja a Kir. M. Természettudományi
Tiirsulat l<eretén tjeiül alkalmat nyújtani
szaliszerű közleményelc előterjesztésére, vo-
natkozzanak azok akar eredeti megtigyelé-
sekre, akár a szakirodalomban megjelent
értekezésekre, avagy előre kitűzött tudomá-
nyos kérdések megvitatására; továhba, hogy
ezzel kapcsolatban alkalom adassék az
ugyanozon szakban munkálkodóknak egy-
mással való fesztelen érintkezésre és tudo-
mányos eszmecserérc.

2. .Az oszt.ily-űlések, a Társulat szün-
idejét kivéve, havonként egyszer, és pedig
szakosztfdyi határozat szerint minden hó-
napnak második szerdáján tartar.dók ; szá-
muk a bejelentett előadások számához ké-
pest szaporítható, nem elegendő bejelentés
esetén csokkeníhető. .A választmányi ülés
napján osztályűlés nem tartható.

.'5. .A szakosztálynak tisztvisehii a kii-
vetkezők :

a) az elnök, Sy a másodelnök, </i a jegy-
ző. .A szakosztály szükséghez képest vá-
laszthat még egy helyettes elnököt és egy
segédjegyzőt.

4. .A tisztviselőket a szakosztály ren-
des tagjai három-évenként, a Társulat évi köz-
gyűlését követő értekezleten titkos szavazás
útján általános szótöbbséggel választják, és
A választmánynak bejelentik.

."). .\ jcíiyzö nyilvántartja a tagok név-
sorát. Előadásokról gondoskodik. Össze-
állítja az ülés tárgyait és azok czimét öt
nappal az ülés előtt a Társulat titkárságával
kinyoraatás végett közli. .A meghívókat az
ülés előtt kellő időben megküldi a szak-
osztály tagjainak ; e czélra igénybe veheti
a Társulat irod.iját.

tj. Előadást tartani óhajtó tagok az
előadás tárgyát legalább nyolcz nappal
előbb a jegyzőnek bejelenteni tartoznak.

7. Vidéki tagok, .ikík dolgozataikat
felolvastatni kívánjak, ezt lehetőleg rövid
kivonat kíséretében a jegyzőnek küldik,
aki e dolgozatot ismertetés czeljábiil a
szakosztály valamelyik, az illető tárgygyal
foglalkozó) rendes tagjának adja át.

8. .A napirendre kitűzött elöad:is rend-
szerint fél líránál tovább nem tarthat. Na-
gyobb szabású és kiválóbb érdekű előadásokra
az elni>k kivételesen hosszabb időt engedhet.

'.I. Minden előadó köteles előadásá-
nak tömött rövidséggel szerkesztett ki-
1 vonatát meg az előadás estéjén, vagy
' legkésőbb következő napon a jegyző
i kezéhez juttatni, hogy a Jegyzőkönyv
i összeállítása ne késleltessék.

10. .Azok a tagok, kik előadásuk kivona-
tának valamely külföldi szaklapban való
megjelenését is óhajtják, a jegyzőkönyvi
kivonat mellé csatolják egyúttal .innak for-
dítását is.

i
A »Növénytani Közlemények* ügy-
rendje.

1. E folyóirat tisztán és kizárólag a
i növénytani szakosztály folyóirata lévén, első

sorban az ott napirendre kerülő előadásokat,
felolvasásokat és ismertetéseket közli (a
czikkek tartalmáért a szerzők felelősek) ; má-
sodsorban pedig közli a hazai mjvénytani iro-
dalom és a hazára vonatkozó külföldi iro-
dalom repertóriumát ; harmadsorban végül
apró közleményeket.

2. A folyóirat 10— 12-ivnyi terjedelem-
ben, lehetőleg 6 füzetben, jelenik meg. Egy
közlemény la rajzokat beleértve) egy nyom-

, tátott ívnél többre nem terjedhet : amennyi-

bun a benyújtott és kinyomatásia sz;tnt
kézirat c teíjcdelmet fölülmúlná, a szerző
az egy íven túl terjedő szüvcgért tisztelet-
díjban nem részesül.

3. A folyóiratot a Társulat (az 1901. évi
november 2Ü-iki választmánj'i ülés hat:iro-
zata alapján) évenként 1500 (egyezerctszáz)
korona segélyben részesíti ; ez okból a folyó-
irat a Társulat tulajdona.

4. Minden társulati taj; 3 kor. elő-
fizetéssel mint a szakosztálynak rendes
tagja, nem társulati tag pedig 5 korona
előfizetéssel, mint a szakosztálynak
rendkívüli tagja kapja a Növénytani
Közlemények< -et ; intézetek és testületek
mint állandó előfizetők, legalább három
évi kötelezettséggel, hasonlóképpen 3
koronával fizethetnek elő a folyóiratra.

A szakosztálj' ülésein a T;irsulat min-
den tagja résztvehet, szavazati joguk azon-
ban a szakosztály ügyeiben csak a folyó-
irat alapító és elótizetii tagjainak van.

5. Az elölizetésképpen befolyci összege-
ket a Társulat szedi be és a »növénytani
szakosztály számUija< czímén külön kezeli
ez összegeket a szakoszt:ily a folyc'nrat ki-
adásának költségeire fordítja.

6. -Akik a »Novénytani Közleményeké
érdekében alapítványt tesznek, egyszer és
mindenki>rra legalább 5(1 Itoronút fizetnek a
folyóirat czéljaira ; az ez úton befolyó
összeg a »Xövénytani Alapc javára kebelez-
tetik be. Az alapítiik a folyi'iiratot élet-
hossziglan ingyen kapj:ik.

7. A aNovénytani Alap<'-nak csak v.
kamatai foidithatók a l'olyi>irat czéljaira.

8. .\ íNovénytani Alap«-ot a Társulat
nyilvántartja és állásáról a szakosztály elnö-
két minden új évl'olyani megindítása előtt
egy hónappal értesíti.

!l. Ha a folyóirat bárnü oklxjl meg-
szűnnék, a Társulat az alapítóknak - ha a
megszűnés napjától hat hónap alatt köve-
telnék — a befizetett tőkét kamatok nélkül
visszaszolgáltatja, máskülönben a Társulat
alaptökéjéhez csatolja.

10. .A xNövénytani Közleményeké; írói
dijait (eredeti közlemények ivenként 50 kor.,
ismertető közlemények ívenként 30 kor.) és
egyéb költségeket, valamint a szerkesztő
tiszteletdíját a növénytani szakosztály elnö-
kének utalványára a Társulat pénztárosa
fizeti ki.

A l'esti l.loyd-társulat könyvsajtója (fefclős vezetn : Koiol Antul ./.). Dorottya-ulcza l-l

A szakosztály julivH, augusztus és szeptember kivételével minden hónap
második szerdáján ülést tart.

Az üléseken bemutatandó dolgozatok czime, legalább .V nappal az ülést
megelőzőleg a jegyzőnek bejelentendő.

A sNövénytani Közlemények' akadálytalan megjelenése czéljáhol szíves-
kedjenek a szerzők, kézirataikat leljcsen kidolgozni és nyelvi szempontokból
is gondosan átnézni. A korrekturakat a szerzők végzik és így ködciiunyciki-rl
felelősek. Kéziratok a félivek egyik oldalára Írandók. Személynevek hullámos

,.i. 1- I , a növénynevek, vagy a kiemelendő tételek egyszerű vonallal

huzandók alá.

A Növénytani Közlemények »Beíblatt«-ja részére szíveskedjenek a szer-
zők dolgozataikhoz valamely általánosan elfogadott más nyelvű, vagy lefordítás
czéljábül magyar nyelvű kivonatot mellékelni.

A Növénytani Közleményekben megjelenő eredeti közleményért ívenkint
50 korona, ismertetésért 30 korona írói tiszteletdíj jár. Egy ívnél nagyobb
czikk után, az egy íven túl terjedő részért a szerző tiszteletdíjban nem részesül.

A szerzők 2ö darab különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kívánatra azon-
ban többet is, a következő ár mellett ;

25 darab ívenként, czímlappal 4 korona — fillér.

50 >■ » 6 » — »

100 > > » (, „ _

Ugyanilyen feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból is kaphat-
nak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel kapcsolatban.

A szakosztály tisztikara. Elnök: Klein Gyula műegyetemi tanár;
alelnök; Mágocsy IJ í e t z Sándor tudomány-egyetemi tanár; jegyző:
Tuzson János egyetemi magántanár. A szerkesztő-bizottság tagjai, a tiszt-
viselőkön kívül : F í 1 á r s z k y N á n d o r nemzeti múzeumi növénytani osztály-
igazgató és Bernátsky Jenő a m. kir. ampelológiai intézet adjunktusa,
mint a Beiblatt.- szerkesztője.

Az alapitái, tagsági illetőleg elöjir.elési díj a K. i\I. Természettudományi
Társulat pénztárának (Budapest, Vili. ker.. Eszterházy utcza 16. szám),
a kéziratok s a szakosztályi ülésekre szóló bejelentések a szakosztály jegyző-
jéhez (Tuzson János, Budapest, I. ker., Gellért-tér 4. szám) küldendők.

Jakab, Szabó Zoltán, Szekszárdi polg. fiú-
iskola, Szekzardi kaszinó, Szervátzy Imre,
Szirmay László, Szombathelyi kulturegylet.
Szombathelyi kath. főgimnázium, Szukk
Antal, gróf Teleky Emma, Temesvári kegyes-
rendi főgimn.. Temesvári főreáliskola, Teo-
dorovics Ferencz, Thiel Ottó, Temesvári áll.
tanítóképző. Török Gyula, Török Tivadar,
Truka József, Turóczszentmártoni áll. polg.
és felső keresk. iskola. Udvarhelyi Etelka,
Uhlyurik Titusz, Ungvári m. kir. főerdő-
hivat:il. Vadász Emil, Várady Zoltán, Vermes
Ferencz. Willingstorfer Jenő, VVoIcsánszky
János, WollT Sándor, Zsolnai állami főreál-
iskola.

190 7 -re :

Andat.azy Szilárd, .\rmos Sándor, ná-
dasdi Baán Lajos, Bartil Kornél, Bártfai áll.
l'ögimn., Beauregard Lajos, Békési ref. fő-
gimn,. Békéscsabai Rudolf l'ögimn., U. a. ifj.
könyvtára, Belloncsik .Marton, Bencze Dezső,
Beregszászi áll. logimn., Beregszászi all. polg.
leányiskola, Bernauer Zsigmond, Bessenyey
Géza, Beszterczei polg. fiúiskola, Besztercze-
bányai polg. fiúiskola, Beszterczebányaí erdő-
igazgatóság. Bognár Etelka, Brassói honvéd-
gyalogezred, Brassói r. k. főgimnázium,
Brassói áll. főreáliskola, Bricht Lipót, Buda-
pesti 1. ker. polg. tanárképző, Bpe^ti egyetemi
könyvtár, Bpesti kegyesrendi Kalazantinum,
Bpesti VI. ker. tanítónőképző. Vakok bpesti
intézete, Bpesti m. kir. szabadalmi hivatal,
Bpesti Eotvös-koUégium, Bpesti rovartani
uUomas, Bpesti tisztviselő-egylet, Bpest 1.
honvéd-gyalogezred, Bpesti m. kir. mag-
vizsgáló állomás, Bpesti tavaszmező-utczai
logimnázium, Bpesti VIII. ker. gyakorló fő-
gimnázium, Bpesti egyet, természetrajzi szö-
vetség, Bpesti nemzeti múzeum, Bpesti
József-műegyetem, Bpesti nemzeti kaszinó,
Bpesti közp. posta- és táviróhivatal, Bpesti
III. ker. főgimnázium, Bpesti orsz. erdészeti
egyesület, Bpesti II. ker. felső keresk. iskola,
Bpesti m. k. kertészeti tanintézet, Bpesti
V. ker. keresk. akad. Wahrmann könyvtára,
Bpesti I. ker. áll. elemi tanítóképző, Csáky Béla,
Csató János, Csáktornyái áll. polg. iskola,
Csáktornyái áll. elemi iskola, Csíksomlyoi
főgimnázium, Csippék János, Csornai pre-
montrei könyvtár, Debreczeni Jenő, Debre-
czeni reáliskola, Debreczeni ref. főisk., Debre-
czeni ref. tanítóképző, Dégen .Árpád, Dési
áll. főginmázium. Dudás Fábián, Egri áll.
főreáliskola. Egri áll. felső leányiskola. Egri
vinczellériskola, Eisenhut Kálmán, ifj. Enzt
Géza, Eperjesi kir. kath. főgimnázium, Fábry
János, Farkas László, Fauser Géza, Fehér

Jenő, Felsőlövői evang. tanintézetek. Fehér-
templomi áll. gimnázium. Fiumei áll. fő-
gimnázium, Földváry Dezső, Fogarasi áll.
főgimn., Gánóczy Sándor, Gall János, Géczy
Imre, Gerold & Co., Ginzery Nándor, Glück
Frigyes, Gotthard Jenő, Greinich Ferenez,
Gürtler Kornél, Győri áll. főreáliskola, Győri
főgimn.. Gyulafehérvári r. k. főgimnázium.
Hajdúnánási ev.-ref. főgimn.. Halász Ernő,
Halmai József, Hirschfeld József, Herbszt
Ferencz, Hódmezővásárhelyi .áll. polg. fiú-
iskola, Hollendonner Ferencz, Hollós László,
Homonnai polg. és felső keresk. iskola, Hor-
váth Ferencz, Hosszúfalvi áll. polg. iskola,
Huchthausen Vilmos, Hudyma Emil, Joós
Lajos, Kaiser Károly, Kaposvári áll. főgim-
názium, ICarczagi ref. gimnázium, Karczagi
ev.-ref. gimn., i<assai áll. polg. fiúiskola.
Kassai áll. felső leányiskola. Kassai áll. fő-
reáliskola. Kecskeméti polg. leányiskola. Kecs-
keméti kaszinó, Kerékgyártó .Árpád, Kertész
Miksa, Késmárki ág.-ev. líceum, Keszthelyi
gazd. tanintézet, Keszthelyi áll. főgimná-
zium, Z. Kiss Endre, Kisújszállási ref. fő-
gimnázium, Kisvárdai piolg. fiúiskola, Kolozs-
vári tanítók Hunyady-háza, Kolozsvári ev.-
ref. kollégium, Konsch Ignacz, Kóssa Gyula,
Kovács Géza, Kőszegi r. k. tanítónőképző,
Kuczkay Emil, Kúnfélegyházai áll. tanító-
képző, László Kálmán, Lejtényi György,
Lőwy Vilmos, Lukács Gyula, Lévai áll. tanító-
képző. Lévai kegyesr. főgimn., Lippai áll.
polg. iskola, Magj'aróvári gazd. akadémia.
Magyaróvári növényterm. kíséri, állomás,
Magyary József, Makói áll. főgimnázium,
Mályusz Egyed, Máramarosszigeti erdöigaz-
gatóság, Máramarosszigeti ev.-ref. főgimn.,
Melkay György, Mezőtúri ref. főgimnázium,
Mískolczi áll. felső keresk. isk., Moldvai Vil-
mos, .Molnár .Madár, Nagybányai áll. fő-
gimnázium, Nagyenyedi Bethlen-főiskola,
Nagy Lajos, Nagyrőczei all. polg. iskola^
Nagyszombati érseki főgimn., Nagytapol-
csányi all. polg. iskola. Nagyváradi áll.
főreáliskola. Nagyváradi közs. polg. fiúiskola,
Németpalánkai polg. fiú- és leányiskola,
Nitsner .Antal, Novotny János, Nyíregyházai
ág.-ev. főgimn., Nyíri Bertalan, Nyitrai r. k.
főgimn., Olgyai Lajos, Páter Béla, Pákozdy
Károly, Pancsovai áll. főgimn.. Pannonhalmi
Szt. Benedek-rend, Papp János, Pápai irg.
nővérek, Pápai áll. tanítóképző, Pátkay Lajos,
Pécsi r. k. főgimn., Penkert Mihály, Perczel
Lajos. (Folytatjuk.)

-A Növénytani Közlemények előfizetői-
nek száma f. é. marczius végéig 562-re
emelkedett.

A i'esti Lloyd-társulat könyvsajtója (felelős vezet.i : Kózol Antal /.), Dorottya-utcza l-l.

VI. KÖTET. 1907. 2. FÜZET.

NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK

alapíttatott 1901. NOVEMBER 20-lKAN.

A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA.

KLEIN GYULA

KOZREHUKÜDESEVEL SZERKESZTI

TUZSON JÁNOS.

MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN.

BUDAPEST,

KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT.

(Budapest, \'III., Eszterházy-utcza 16. szám.)

1907.

TARTALOM.

Simon kai Lajos: A Magyar Királyság üslionos és kultivált
benge-fajai. [Species Rhamnorum in Regno Hungarico sponta-
nearum cultarumque] _

Hollós László: Új gombák Kecskemét vidékéről. [Fungi növi
regionis Kecskemétiensis] _.

Irodalmi ismertető: Lindberg H.: Iter austro-hungaricum; F erén ez
A. : Az Arlstolochia Clematitis szövettanáról és chemiájáról

Növénytani repertórium .__ _. ._ _

Szakosztályi ügyek

Oldal

39

59

70
71

BEIBLATT Nr. 2

(11-14)

A »Növénytani Közlemények<' díját
befizették :

(1906. deczember 1-töl 1907. márcz. végéig)
1907-re :

(Vége.)

Petrozsényi kaszinó, Pillitz Benő, Pirk-
hoffer Gyula, Poprádi Kárpétegylet, Po-
zsonyi áll. tanítónőképző, Pozsonj'i áll. fő-
reáliskola. Pozsonyi felső leányiskola. Po-
zsonyi kath. főgimn. ifj. kvtára, Práznovszky
Ferencz, Procopp Jenő, Preisz Hugó, Ragettly
János, Rásky Béla, Richter Aladár (alapít-
ványán felül 3 korona), Richter Lajos,
Rothschnek Jenő, Rózsahegyi kath. főgimn.,
Saághy Lászlii, Sáry Lajos, Saxlehner An-
dor, Kálmán és Ödön. Schenk Jakab,
Scholtz István, Schöpflin .'\lajos, Selmeczi

ág.-ev. liceum. Sepsiszentgyörgyi Mikó-
koUégium, Soproni ev.rfőgimnázium, Soproni
áll. főreáliskola, Steefiert'&'Co., Szandovics
Rezső, Szely Lajos, Székelykeresztúri tanító-
. képző, Szekszárdi áll. főgimnáíiiuin, Szentesi
áll. főgimn., Szentkirilyi Kálmán, Szilassy Ala-
dár, Szilvássy Dénes, Szolga Ferencz, Szom-
jas Gusztáv, Telbisz -; György, Temesvári
felső keresk, iskola,/'Toldy Lajos, Tóth
Antal, Thurócz^v^W, -Kornél, Török Gyula,
Turtsányi Káliuán, Truka József, Udránszky
László, Uhlyárik Titusz, Újpesti áll. polg.
leányiskola, ÚJszentannaiáll. polg. fiúiskola,
Ungvári kath. 'főgimnázium, Váczi siket-
némák intézete, Vágiijhelyi izr. reáliskola,
Vaszary Gyula, Verseczi áll. főreáliskola,
Vozáry Ilona, Vörösváry Szigfrid Ferencz,
Waisbecker Antal, WeiszSamu, Wirth .Árpád,
Wolf Béla, Wolff Gyula, Zalaegerszegi áll.
felső keresk. iskola, Zilahi ev.-ref. főgimn.,
Zombori áll. főgimnázium.

A szakosztály pünkösdkor (május 18 -21) a deliblati homokpusz-
tára botanikai kirándulást rendez. Jelentkezés a szakosztály jegyző-
jénél.

NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK

A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA

VI. KÖTET.

1907.

2. FÜZET.

Simonkai Lajos: A Mafíyar Királyság őshonos és
kultivált benge-fajai.*

[Species Rhamnorum in Regno Hungarico spontanearum

cultarumque].

.4,* Bcugciukic voiiatkozi'i jrh'uU'kenyehh inidaliiii fonások.

L i n n é,

,-„.,, .• , • , , Nur sauberi- EiemplaM.

1/ö-ik lapján, nai^ank bDi r.M i

növények nevezéstanának (nomencUiturá-jának) s a faj
fogalmának megalkotója, hazánkból egyetlen /\/;ií;;z;;;/5 fajt sem közöl. Nem
közöl 1753-han megjelent klasszikus kezJő müveben ; de nem közoI a
W'i 1 1 d e n o \v lele 1707-ben megjelent és átlormált »>*-;pccies plantarum«-jában
sem. Tudomásunk szerint dr. H o r v a t o v s z k y Zsigmond tloristánk az,
a ki 1774-ben, »FI<irü Tyniaviensis« cziniű müve cnumeratiojában legelsobbed
közli hazánkból, Nagyszombat vidékéről, a khainiitis catliíiiiica I,. és
Ríuniinus Frangnla L. fajokat, e hazánkban széltében közönséges hcngc-
/io/:>(ikíil. Ugyancsak e két l\lniiiiiiiis-ta\l jelzi ICrdclyből /A'"''-ban, Z i e g 1 e ]■
János, a »De re sylvcstri<í czimü dissertatiojában.

1)1 ó szegi és fazekas lS07-ben, az ő í>khigvar Fíivi'szkönvr .-ük

Kxempl art. ,

-"'■.v'lkezo bengc-íajokat jelzik : 1. Rhamnns

-au-
hely

y-

--. - manapság külön
Í!5:nns;(PestverlaBgle8 BAB* wenn,;ipit erbfibtwm Raljfrt^) .. j^^^,, , l.'.ham-

,/>'.', ;.'/;.'S .i:r~:>^: . ~~ ^ ~ ^ ' ^ ;:-| ^ ■ ;.!j\ n az Adria

^t-M^^^^^r^^^^-^ <^^ ^y .^r^ :^r ^ \jr, azt, hogy ki
iláHctt vohia Üiosz£gi-ne: ^/^t z e k a s-n^ik fejezniölc, miszerint a
J^minnus infccloria L., Rh. .^
*" nn vadon nem honosak, csa-
8 Diószegi-ék műve után, 181L'hc:i

délkeleti vidékeiről ismeretes

Rlöíultíi .1 szerző a iinvciiyt.uii

ánk-

■ ■;': >':•- wánk

szakosztal}' liiOii. dcc/.cinhiT

-én tartott

TARTALOM.

Simonkai Lajos: A Magyar Királyság őshonos és luilti vált
benge-fajai. [Species Rhamnorum in Regno Hungarico sponta-
nearum cultarumque]

Hollós László: Új gombák Kecskemét vidékéről. [Fungi növi
regionis Kecskemétiensis]

Irodalmi ismertető: Lindberg H.: Iter ausfro-hungaricum; F erén ez

A. : Az Aristolochia Clematitis szövettanáról és chemiajáról
Növénytani repertórium
Szakosztályi ügyek __ _

Oldal

39

59

70
71

BEIBLATT Nr. 2

(11-14)

A »Növénytani Közlemények<' díját
befizették :

(1906. deczember 1-töl 1907. márcz. végéig)
19<'7-rc :

ág.-ev. liceum, Sepsiszentgyörgyi Miiíó-
koUégium, Sopront ev.dogininázium. Soproni
áll. főreáliskola, Stee(iert'& Co., Szandovics
Rezső. Szely Lajos, Székelykeresztúri tanító-
.képzn, Szekszárdi á1l. főgimn.'íziiirr, Szentesi
r'iil. losiniii., .Szcní::!v41yiK;ilm:-'", '^y' '■ ^i"-
dár, SziJÍgÍ^tó42?lgaj^t,er,

VSÍ5^<

Petrozsényi ka. .....

hoffer Gyula, Poprádi
zsonyi áll. tanítónői;' "^
reáliskola, Pozsony
zsonyi kath. főgimn
Ferencz, Procopp Jc
János, Rásky Béla
ványán felül 3
Rothschnek Jenő, R
Saághy Lászlil, Sar
dor, Kálmán és
Scholtz István, Scl

\>»ÍS^J^Í>^ TV^s^* iv^

^(^taB sío^J

-!mM^i^^fL&'r:;^,m-..

íyi kani."Tr>guiin
"-s, ^axlehner An-

imn.. 7 .i^n/.M'

\ó^>^^-->^^^%^

-■■K o'.a, Z ilahi c
gimnázíuiij.

.Árpad;

A szakoszc^I;

tára botanikai l i.
jénél.

21) a deliblati homokpusz-

ikezés a szakosztály Jegyző-

NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK

A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA

VI. KÖTET. 1907. 2. FÜZET.

Simon kai Lajos: A Mafíyar Királyság őshonos és
kultivált henge-fajai.*

I Species Khamnorum in Regno Hungarico spontanearum

cultarumque|.

A) Rciigi-inkrr vonatko-:i< jcleiitckenyehh iiiidaliiii /hnasoí-.

Linné, a növények nevezéstanának (nomenclatiirá-jának) s a faj
fogalmának megalkotója, hazánkból egyetlen R/iaininis {ajt sem közöl. Nem
közöl 1753-ban megjelent klasszikus kezdő művében ; ile nem közöl a
Wi 1 1 d e n o w féle 1797-ben megjelent és átformált »Species plantarum<'-jában
sem. Tudomásunk szerint dr. Horvatovszky Zsigmond iloristánk az,
a ki 1774-ben, »F/oi-íi TyniaTÍensisK czímü műve enumeratiojában legelsőbbed
közli hazánkból. Nagyszombat vidékéről, a Rhamntis catharlica L. és
Rliainuus Fraugula L. fajokat, e hazánkban széltében közönséges beuge-
hohrokal. Ugyancsak e két kíuiinnus-\a.}t jelzi Erdélyből /.V'"i'-ban. Ziegler
János, a -De re sylreslri« czímű dissertatiojában.

Diószegi és Fazekas 1807-ben, az o »Magyar Fiii.ys.rk(ii:yr .-ük
17S-ik lapján, hazánkból már a következő benge-fajokat jelzik : 1. Rlunnnuí
íjtluniica : 2. Rli. infectoiia : 'Á. Rh. alpina : 4. Rh. puinila : .5. Rli. fnin-
giihi : 6. AV;. A/ű/i'niiis : 7. AVí. Paliunis. Sajnos, hogy megannyit lelőhely
nélkiil közlik. Diószeg i-ék e művéhez különben a következő megjegy-
zéseket kell fűznöm. Klőször is a' Rhainiins Paliiniis L.-t manapság külön
génuszba, névszerint PaVniru^ .Inss. génuszba sorozzuk, és nem a Rliain-
uns-ok, hanem a Zizyplius ok csoportjába helyezzük. Faji neve manapság :
Paliiinis ans/ralis GakiíTN. (1788). Azután e növényfaj vaiion csupán az .4í/)-w
mellékén honos, a hol nyűgös, tövises bokor. Másodszor azt, hogy ki
kellett volna D i ó s z e g i-nek és Fazekas-nak fejezniök, miszerint a
Rhaiiiinis infccloria L., Rh. Alalcnuis L. és a Rli. alpiiia L. fajolc, hazánk-
ban vadon nem honosak, csak kérteink kultivált díszei.

Diószegi-ék műve után, lS12-bcn, egy űj, akkorig csak hazánk
délkeleti vidékeiről ismeretes Rluiiiiinix fajt írt és rajzoltatott le egykori

' Klő.'idt.i :i <;zcrzn a nnvcnylani szakosztály llXXi. dcczciiihi-r 12-én tartott
ülésen.

40 SIMOXKAI LA.IOS

egyetemi tanárunk, Kitaibel Pál. Neve Rhniuiiiis tincloria W . IC, Icones
II], tab. 2.').'), p. 284, Hazánk keletibb, főkép délkeleti vidékeinek i.iíen jellemző
őshonos faja ez.

Kitaibel Pál után beniíe-bokrainkról szóló jelentékeny czikkre /A'/^"-
ban, a H a u m g a r t e n : Enumeratio II. transs. I. 173 ik lapján, majd ezután
csak /.VA\i-ben (Erdészeti i.apok, XXiV, p. 702— 7Ü6) akadunk. E legutóbbit
Borbás \'incze irta e czimen : ^Rhamnnsaink útlckintéset . E czikkét
később, 1887-ben az (htcrreich. hotauischc Zeilschrifl .")2— .^3-ik lapjain latimil
is közű e czimen: ^Rhainiii Hiiulíűiíűc . Borbás e két czikket. Fekete
Lajos és Má gocsy- I) ie t z Sándor, az ő » Erdészeti Növénytanuk II.
kötete (1896) 780— 788 ik lapjain- idézik, fel is használják ; de ki nem merítik,
iiorbás és Ncilreich mi^lveinek, valamint fekete és M á g o c s y-
Dietz művének Rhaiiinns-am gondolkozván, az én kutatásaim nyomán,
őshonos valamint kultivált benge-bokrainkról a következő bővített és helyes-
bített tanulmán vf iktatom ide.

B") A R/utiini!if^i;t'inisz Jrlh-iiKcse <■.'; /// fehnrol/ fajainak isnpni/osilása.

Rliaimiiis L. Gen. pl. 265. - Bengebokor, kutyafa, ebsefa, varjútövis,
ebtövis. [Sciadophila Philippi.]

Bokrok vagy bokorfák. Egyes fajcsoportjaiknak tövistelenek az ágai.
Ilyen tövistelen ágúak az Ahilfniu^-. Espinac- és a Fíaw^Ví/űí'-csoportokba
tartozó fajok : ellenben a divispinac csoportba tartozó fajok ágainak vagy
vezérlő, vagy mellékhajtásai nagyobbrészt apróbb levelű vagy levéltelen
ágtövissel végződnek. Virágaik aprók, -iildcsek vagy zöldesen sárgálók, de
Rohasciit fchitvk, miként azt a H o f f m a n n - W a g n e r Magyarország
virágos növényei* (1903) tab. XV, 1. képe helytelenül jelzi, a Rliamiuis
Frans;ula L. -fajnak cynuisus virágzatot és ágtöviseket festvén. Virágaik vagy
rövid fürtszerű alakban sorakoznak (sect. Alaternns). vagy a levelek hónaljából
mindenfelé csomósán elállók (lloribus in foliorum a.\illis aggregatis), vagy pedig
hogc-niyüsik (cymosi). I varuk szerint virágaik feleinások (polygamia), vagy
pediglen f-leniáskétlakiak (polygamo-dioicia). Mai^honuk a vaczoknak nyilt
kelyhébe szabadon v.-ui beillesztve. Termésük csonthéjai (drupaceus) ; a húsos
burkon belül rendszerint .< (néha 2. néha 4) mag van. A csonthéj rend-
szerint hasadt a belső oldalán. .A csonthéjon belől levő mag szerint két fő-
csoportra oszlanak. Egyik főcsoportjuknak ■>Eiirliannii'.< magva a háti részén
mélyen be van hornyolra (1. ábra, figura a, /\ c) ; másik főcsoport-
juknak Fiaugnlaex magva a hátán nem hornyolt, hanem köldöke mara-
dékától csúcsán kétk.uélyu. a hatan pedig gyengén ormós (1. ábra,
í/. >', /').

Kultivált, valamint vadon lerinő itlhonos Ivliamnusaink fajait és fajtáit
ekként csoportosítom :

I. Tnhí-ngék. /Emlianin:]. Magvuk a liatuk közejién mélyen be van hor-
nyolva. 1. ábra, a, l\ c.

Secl. 1. Alalciniis DC. (")rökzöld bengék.

A MAGVAK KIRALYSÁí; ŐSHONOS HS KULTIVÁLT BKNCE-FAJAL

41

Örökzöld és kemény, bőrszerű levelekkel diszlö tövistelen ágú bcngék.
Lcvélhonalji virágzatuk rövid ós füzérszerű fürthöz liasonló.

1. Rhamniis Alalciiins L., var, a) riilala Si.mk. ct var. ji) íini^iislali:
Sl\ik. 3. A'/;, hybndu L'HeriT.

.S'<v/. 2. Eípiiia C. KoCH. Szelid bengék.

Leveleiket télen lehullatják, vagyis nem örökzöldek. Agaik és hajtásaik
tövistelenek.

3. Rhamuus alnifoUu I/HERir. 4, Rli. puuiihi L. (icon 2), 5. Rli.
folrlnca (KusNETZOKF) SoMMlER et Leviek. (icon 3). 0. Rli. JülLix HoiSS.
(AV;, caniioUca A. Kern'ER. (icon 4), 7, Rh.^aJpina \.. S. Rh. Xinihic SlMK.
(icon 5) et var, Riuliiae Simk.

SfL-l. 3. Ccrvi^pina MöNCH. Ebliivisbengék.

Leveleiket télen lehullatják, ezért nem örökzöldek. Hajtásaik csúcsa,
vagy pediglen egyes oldalágacskái szúrós ágtövissel végződnek.

^

/1 ,-\

1, ábr:i (icon 1 1. Kluintnu-^ cathaitica 3 inasvú termése hariintmetszetben {a) ; csont-
héjas magva a belső oldalnil (b); magva liarántmetszetben (l-). — Rlhiinniis Fruuqula
csonthéja (d) és magva fr) a belső oldalról ; magvának hanintmctszetc (f).

9. Rhamniis calliarlica L. var. «) ílensrpiihfscnis RlMK., var. /j*)
snhpiihcSíYns Slmk, var. ;') IcidpIivUa ISorb. 10. Rh. ilavnrica Pall. (icon
0). 11, A'//, infivldiid L, 12, A'/;, inlennrdui Steud et HocilST. (icon 7).
13, Rh. illyrica Grisb. et var. ji) oihiciihiía (Bornm.) Simk. 14, Rh. tiiicloria
W . IC, ct var. f) liclerocauUs VVlERZB. 1"). AV;. sa.ni/ilis .Iaco. (icon 8).
It;. AVi, /(/;■//.? Decaisnk. 17, A'h. Llilíiioplioiű Decaisxe. IS. Rh. Eiythroxyhni
I'ai.l, (icon 9). 1!). Rh. palaeílina BoiSS.

II. Tnrc'kciiy briigck. / Fransfiilűi-. / Magvuk a hátán hornyolatlan, sőt
ellenkezőleg kissé ormós, a csúcsán pedi.i; köKhJke maradvíinyától kétkarélyú.
1. ábra. (/, <\ f.

Az e csoportlia tartozó összes fajok hajtásai tuvi.-iU-h-tul;, leveleik csak
nváron zöldek, télre loluiUc'ik.

42 SIMONKAI LAJOS

1; /. Virá[;aik csom(isak ,-i levelek hónaljában, termésülc néha magános.
IFascicidatae. — Floribus J\isciculaiis : fniclihiis iionmiuquc soUtariis]

20'a. Rh. Fraugiihi I,. - 20 b. Rh. hwrifolia L. pro var. prioris
(Spec. plánt. 1753). 20,c. AVí. uiuluUila (M. IJIKTZ) vSimk. 20 cl. Rh. asph-nifolia
(Dll'l'El,) Si.MK. (icon KI). 21. Kli. lalij'njia L'Herit.

i; '-'. \'iyügüik ho^c'iiivösrk : líiinrsrs hoiieruyöjük icitd^-eriiil kcvcs-
Icnitcsü, si'U mim cfak I IiiiiuK'íí- üjlödik ki. ICyinosac. — Floi ihiis rvmosis :
fnuiibitf cyniae sacpr püiicis, aiit .'^D/ilai iis./

22. Rluiiniiiis niprfliL'; ScüP. (icon 11). 23. Rli. caniiiiiidiia Walt. 21.
A7;. l'iiríihiaiiú Df.

C) Btiigi-bokiüiiik fajiiiiiíik i's fajvidln-uiUünak jiih'iii::csc. [.AJumbrationes spc-
cierum, subspccicrum ct vaiietionuin nostiaruni, Rluimui generis.]

I. T("ihcngik. \F.iiiluiinni. — Semina dorso suleata. Icon I. a, b, c|.

.SVi7. \. Siiiip,! riitiilif. [.l/<;/i; ;i;(í; ToriíNKF. Iiistit.. p. 012; I )(.'. | (')r<)k-
zöld hcngék.

1. Rluiinnits .l/ií/i'; in/.s- L. Spec. (17ri3) p. 11)3. Csillogó bengeboko)'.

K'ét la i változata van nálunk :

iil var. i'ididű Sl\ik. i >iöi;zöKl, kemény, .v-,rí'/í'.';r;! elliptikus és alig hegyes
liTt-lii pélJíinyait c^upán b'iiiuw kertjeiben láttam ; Je megvan gyüjteményoii-
ben ez a széles levelű, csúcson alig he,gyes levelii fajtája az Adria mellé-
kéi-ől W'ní'ziúbi'il is.

I Dignoscituf f'oliis latc elliplicis, vi.\ acule Iciininatis. An vaiietas stii'pis
l.innoanae adriatica?|

/') var. angiiíilata Simk. V.z is éppen olyan ürcik.'ióld és kemény
levelű, mint az előző ; de hvehi jóval keskenyebbek, — hiiulzsúsűk és csú-
cson kihfíiyzcttck. Terem Fiuitic kertjeiben, és helyenként Fiume vidéke nagyon
védett helyein. Van belőle példányom a xPyn'uei'.': i>ricníulcs« tájékáról is,
l'rancziaországból.

I Dignoscitur a Víir. Rh. Ahihmi cidatac milii : ftiliis. lanccdlato-oblongis
snbLU-nmiihdiíi. Nascitnr in ditione oppidi Fininc, habeo illám cquidem c.x
Pvi i'Uűi-is 01 ii'iilalibus. \

c) var. foliis-variegatií^ Rlmk. Lándzsás levelei halvány színűek,
sárguló pettyekkel. Csiidi's: kertjeiben szedte (ISOS aug.) R é s e 1 y. |In herb.
Miisei Xíd. Iliinp,. specimina sicca vidi.|

I V'arietas haec hortulanorum habét fnlia lidc-lanccnhdii, pallide viridia,
— maculis albis variegata.]

■'(' 2. Rluiniiins hybrida L'Hkritier Sert. angl. (17SS) p. 5; Wjlldenow
Spec. tom. I. pars II. (1797) p. 1100. — |AV;. hybrida 1)ipi>el Dendrolog.
(1892) p. 520. — Rhaniniis Alalcriins alpina KoKllNE Dendr. (1S93) p. 392. |
-"— k'rrli-fi'lvi'r bciigebokor.

* t Iloüusitott hoii.t;cink jele. |K'liaiiini species apiul ims solum ciiltae, sic liic
siffiiilio.'intiir. I

A .MAGVAK KIKALVSAG OSIIUXOS l£ü KULIUAI.I liKN(, li KAJÁI.

4\i

Ezt ;i kertekben keletkezett félvcifajt Scluu-íibüiiva erdészeti akadémiájá-
nak gazdag kertjében kultiválták, — bizonynyal manapság is kultiválják. A
Rh.niinns alpiiia \.. havasi növény, nálunk nem is honos ; hogyan párosulhatna
ez tehát azzal a Rliaiiiiiiis Alalinius-^^\ a szabad természetben, a mely a
meditt'náii-vidék örökzöld szülöttje, ('siipáii kciit Iirbriil lehet ez. [Stirps
haec hybrida, est solum hortulanorum productio.|

2. ahra licon 2.). Hhaiinins pnnnlu L. Tiiri>c bcngcbokor.

Sccl. 2. lluinanlcs í-spiiiacquc. — Szcliíí hciiL^ck.

t 3. Rluiiiniiis aliiifiilia L'Hiilíir. Sert. angl. (17S8) p. 5. |/\'/;, J'niii-
,:;nlu!dcs iMiCHAU.X FI. bor. Americ. 1. (1803) p. 153. | — Égcrfaluvclü hcugcbukoy.

Virágai ijlos-mnriück, sziromtalanok. Hajtásai eleinte aprón szőröcs-
kések, valamint leveleinek nyele is ; később azonban, ugy szeptember havában,

AA

SIAIONK.M LAJOS

lekopaszodnak. KitL-jlcU levelei mintetjy /" liii. Ihk-íuui/:, I .' din. szelesek,
élükön toinpús, többnyire niirigygyel véL;züdő fiiri:s::ji>i^iikl;al.

Huzüja: Amerika Egyesült-Államai és Kanada.

Nálnnl; kultivált, i.ú'y például a Biulapcbli ciiycUm hulanikai ki-itjchcn,
valamint a Ki-iiisuii IüuíuIczl'I gellérthegyi kertjében.

4. Rhamnns piiiiiilu L. Mantissa 1. {llüT) -Iti. — Törpe bengebokor.
|2. abra.l

3. ábra (icoii o.l. Khniiimis cnkhua iKi'sN.l Kolchiszi bengcbukor.

|A7;. dipina a) pumilla DUTKL l.aubhoizkunde 1. (IS92) p. 521. A'/;.
piisiUa Ten. l'l. noapol. prodr. (ISII — 1815) p. XII. Rh. ptimihi K'eliqu. Kit.
p. 107: Neilreich \'egetations-Verh. von Croatien ( IStiS) p. 217. /?/M;;nn/;;!
pniiülain, Engler et I' r a n 1 1 Uie natürlichen Ptlanzenfam. III. 3. p. 441,
icon. 201., -- ignoio. kon nam illac stirpis, quam lí n g 1.1' r a n 1 1 1. c.

A .MACV/Mí KIKAI.VSAü übllUWUS ES kLM;il\ALl UKNÜli FAJAI. -15

dcliiicavci unt est slirps iiiilii iniiulnli:,: non ;id Klutmiii species, nuiyis ad
species Aiihiociuini et Sulicni niac al'l'inis. Ncmiacain vidi taleiii Kluaiiiiniii
pninilain (E n g 1 c r - 1' r a n 1 1 icon. 1. c.) nuae ramiilis dense arliculatis esset
praedita ; talom nec cogitare possuni.]

Déli iiavasaljainkon (minők az (iL;nlini-k'lfck, a Risnyák cs a Velfhil) elő-
forduló h\scpnll hukruiik. E sziklához fekvő beiii^ehnknml: levelei csúcsukon
kissé kilici;ycsedük, gyakrabban tojásdadok és ali,i; kicsúcsosodók, vaiiy pedig
tojásdadon kerekítettek; iiosszuk mintegy -' Lin, szélességük l'ö cm;
egyébiránt elükön tonipásan cs egyenetlenül fűrészeltek (2. ábra. icon 2) ós
valamint az őket növesztett ulci i'r^kajtúsok is, aprón í~i">fucskcbck.

(iirbe-gurba szára leterül a havasalji szirtek mészkövére; ágacskái
szinte göcsörtesek, vagyis a levelek hegeitől ripacsosak. Kétlaki. \Rli.
piiinilii L. dioica est. |.

t ."). Ixkamnns colchica |Ku.SNKlZOI'K. in Mcl. biol. de buli. acadcm.
scicns. de l'etersburg (!8!)lJ p. Iü7. cum icone., pro var., A'/i. aljnnac I,.
Sü.M.\lll',lí ot Ij'.xihK in Act. hort. l'elrop. XVI. (l'.)Uii) p. 107. -- K'olchiszi
bengebokor. |3. abra.|

\/\li. alpiiui b) i^rundiJhUa l)ii'i'l£L l.uubholzkimde II. (lS!J2j p. 521.
A'/í. IiULiíiia et Rh. iiiui\iiud \\(j\<\. \ etiam IJ i p p c 1 1. c. 525. — Rhamniis
í;rdiuiifolia l-'iscil. et MhV. Hull. soc. Mosi|U. (lö^iS) p. Ij21i, est species, ab
liac penitus aliena.|

l'eltünüen nagy és fényes, meztelen levelei, ezt a k'ulcliiíz és liiurclia
vidékén otthonos növényfajt a mi K'hamnusainktól, es a kultivált Rhamniis
Lilp'nui n\i\.o\ egészen idegennek jelzik. |.Stirps haec liiu-iiiiuc ct provinciáé
CoUiiii indigena, a Rluiiniio alpinu I,. totó coelo est aliena. Conter ;
icon 'ó. I

Ezt a Rluuniins ii/piitu-ho7. hasonló, de sokkal naí;yiihh Uvclii fo. ábra|,
és fent-alant, de különösen fonákon clcnkcn fcnycs Icvctii középtermetű bokrot,
Alcsiilhüu. József Királyi-hcrczeg diszkertjében szedtem, elhunyt bota-
nikusunk és kertészünk. Fekete József barátom, valamint ii fensége
főkcrtcszcnek társaságában.

Aga, rügyc, levele, meztelen és fényes. .Szélesen tojásdad, vallon
többé kevésbé szíves metszetű, élükön aprón fürészelt leveleinek nagyobbjai
/- — /.T cin hosszúak, mintegy 'J cm szélesek, csúcsukon hegyesek.

ti. Rliamniis faltax Koiss. biagn. ser. II. (1853) 5. p, 71; Boiss f'l. orient.
11. (1872) p. 2(1. - Csülja beiigcboknr. |4. abra.|

\RI\aiiintis alpinu Aiict. línui^. \ Difi'lLL l.aubhoizkunde II. (1892) p. 523.
Rluiinnn» caniinUcu Keiímík Nov. plánt. spec. Tiroliac (187Ü); A. Kerncr
tlora c.xsiccata .\ust. Ilungarica (1881) No. 868. J

Rhamnns alpiim L. nálunk csak kulliv;ül. \Rk. alpiiia \.. in ditionc
Florae Hungáriáé solum culta adest.l

Honos liazánkban a A7;. falla.v. Az ognlini k'/ccklő\ kezdve a K'arst
bükkös-fenyves erdejű. mészköves hegyein egész a A'/s/nu/c-ig, meg a Horvút-
Snczsiiik-]g, innen délfelé a Vclehil hasonló helyein is elég gyakori.

Levele nagyobb, hosszabb és meztelenebb mint a Rlunniuis ulpma-é.

46

SIMDNK.AI LAJOS

szinén-fonákaii devcii zöld. A A'//, ulpiiui I,. levelei felénvivel kisebbek és
úi;y ezek, mint á,i;,ii liat.ilon erősebhcn. később kevésbé szörösojók.

t 7. Rlnnnniis alpina !.. Spce. pl. ( 1 753) p. VXi. - Alpesi haiiidmkor.

■1. uln-.i (ieuii 1.). Nliaiiiiiiis lnlhix H.ii.ís. t'salla lionL;cbokor.

Nálunk csak kertekben tenyésztik ; ezért !•! a u m g a r t e n, N c i 1 r e i c h,
Hazslinszky cs Borbás ama adatai, melyek c faj hazai előfordulása-

A MAC.YAK KIIvAl.VSAG ÜSllUXUS KS KULIIVALI l'.líNC.Ivl' AJAI. 1<

ról szólnak, mind törlendők. 1 Iclvetia, 'l'yrol cs Gallia az otthona. Aga ,s
k'vc'le si'uiin pclyhes, levele félakkora nagyságú mint a Nli. lallax-é.

\\\n. alpína L, in 1 lelvetia, Tyrolia et ('■allia indigena, apud nos solum
iilta adest.j

8. Á'hcDiiniis A'íV((/íic Simk. — Miklóísziiicí bcugeboko>faja. |r>. abia.|

Biikorfíi (subarbor) felálló egyenes sznn'al. A Rhainuus falhix RoiSS.-
fajtól, valamint a hozzá még hasonlóbb Rhanuiuf. alpiiia L. tói, c tengcr-
pail iiulUki, főkép dabiiiil honosságú növényfajt, de a melynek Albánia,
Moiilciuí^io és fíoíiziiiu is az eredeti otthona, különböztetik : rendszerint
szíves vállú líTi'Ui, a melyeknek ele nem sűrűn és tiprón, hanem ío/iipini és
voiilalollíiii Jiiií'í^i-ll, továbbá e) ősén . •szőrös hajlásai és riisivei, és végül j;/('í//
lerfán. enllin termőhelyei A hozzá igen hasonló Khainuus Guieeiai dii
Hkldi,'. el SaIíI'. \Rh. fdlUn ,■ Siblhorpiana BolSS. Floi. or. II, (1872) p.
20. 1, abban különbözik a iiii növényünktől, hogy levelei vállon nyélbe
keskcnycdők, élüki'm csaknem épek, de siiriin pelyhesck ; egyébiránt a
A'/;, (iiiieeianlii, ;i 1'lIiuűs>.us felső regiójí'nuik. lehát liui'asias Wijainak a
növénye.

Hasonlít az itt jellemzett, nnha eddig xirágjahan és termésében isme-
retlen Rluniinus A';Vo/t7('-hoz, a Painassiis fenyves régióiban és a Krllene
árnyas hasadékában honos Rhuninus Siblhorpiana D('. Prodr. II, p. 20, —
de ezt B o i s s i r Flór. or. II. p. 20, 1. c. így jellemzi, és pedig helycsen :
»ramis tomeiitellis . . . ft)liís inlegris . . . tomentellis«. .Mutatja a mellékelt
ábra, hogy a Rhunintis Niculae egészen más jellemű növényfaj.

Hegen A r p á d-dal összehasonlítotluk a Rh. Nicolae SL\n<. növény-
fajt a AV;. í^hiiienphylla S. SuMMlitU'- fajjal is, a mely L) e g e n gyűjteményé-
ben In .\lpibus AqLianae<'. lelőhelylycl az Apenninekből van meg. Knnek
az apeniúni Rh. ghuieophylla-niúi ága és levele meztelen, levelei fent alant
szürkék, sűrűn eresek. I'tana nézve azután a S. Sommier kluiiiinns gUiiieo-
phylla idézetének a Magyar Nenizeli Miizeiini növénytani oszt/ilyaban, kél
dologra bukkantam. Klőször is arra, hogy .Sommier »in Nuovo giornalt
botan. italiano nov. scrio I. (bS'.i-l) p. ll.i, tab. II ct IIK< ekként jellemzi:
■ Frnlex glaberrinius. a basi in ramos numcrosos solutus, ramis tortuosis
ditfusis in orhem e.xpansis, nipibns verlicalibns laxe aílpressis, inermibus

seniinibiis rniia hile hianle. Rh. pnniila CaiíIí. Prodr. II. tosc. ; 1' a r 1 a t.

I'^lor. ital. — pro parte Sommier e növényfaja c leirás szerint a Rliaiiiniis
puiuila és nem a Rhannuis alpina csoportjába való.

Másodszor az tűnt fel előttem, hogy a Sommier 2. ábrája, egészen
más, mint a '■'>. ábra, a mely észrevételemet mások i.s helyeselték. .\
Rhamnus glaueophylla SoMMIER 1. c. 2. ábra növényének a szara töpö-
rödöttnek látszik, a levelei pedig kicsinyek, kerekdedek és rövidnyelűek ;
ellenben a Rh. glaiieophyllu SoMMUa; 3. ábra leveleinek hosszú a nyelük,
a levelek is olyan nagyok, mint a Rh. falla.v-é, hajlása Jelallő. j Khainniis
glaucophylla S. SoMMlEH 1. c. mihi species mi.xta videtur : verosimiliter spe-
ciem Rhamni pumilae in Apenninis substituentem, et aliam stirpem, ad
Rhamninn fallaeem BoLSS. similem coagmentem.J

48

SI.Md.N'KAI I.A.KÍS

l\'cl l;ij változata van. Az i;:,m77o a .V;Vo/t; ^:.i,^iií-i! szc\lt;tt (l'.Kll. iiov, 17.)
íypiisijö íajváltozut, a melynek a levelei sápadt-zöldelc, /niiLikiikiin .■^.-.iirkck
és levélnyflcsli'il, meg íbnákuk erein, föléig annak íőeicn aprón, de
íiiriiii sziii-ir^ultch. Terem S:unlinikl(<s .szij^etc szii tjein /hulna melleit,
enyhe tengerparti éi^hajlat alatt. Dcgcn Árpad gyűjteménye szerint,
Spalalo mellékén is hono.s.

^.

ábra (icon t).). Khaiiinus Siculac .Si.mk. Miklus.szi.uel hciijicbokorlaja.

i\iy. (j. RiiditíU- SlMK. a iiui^^odik fajváltozata. Levelei zöldek, Icvcl-
nyclei meztelenek. Terem BuJua tengerpartjának szikláin, Cütlain leié.
I khamni Xicohu- Simk. duas eonservo vurietates : a) rnaiu qnam typum
habeo, et qiiae foliis praesertim siibtus cinerasccntibus, petiolis foliorum
nervisque dorsualibus egregie pubescentibus, dignoscitur. Habilat in insula

A MAi.VAIv l^ll^'AI,VSA(; Ü^lInXOS US KHI.inALI HUNGlvFAJAI. !'•)

Siiiiiii: .\ií<'iii ad pu^um Huduu, - iibi l'.iOI. iiov. 17 légi. hl AtlciiUii,
quam ob /n//ii vn idibiis, ptiinlis í;!cibris pro var. p'. /Induac Simk. propono,
ct qiiac ad inaritiiiiis lupibus inter paguni J-Indiia ct oppidum Cuíkiro esi
indigcnu, a mihi ibidem lüdl. nov. IS. lccla|.

Secl. 3. Hií-iihiiili's-í-íTvispiiiae. --- Kbtövis-bengck.

g. 1. Agai/; i's leveleik legLilíibb ies::ben átellenesei;.

It. Rluuinms eiilliarHea 1,. Spcc. (1753) p. l'.Kj. /Rluiuuiii.-i eiilliiirelieiis
I li)K\ .\i(>\ SZKV l''l. tyrn. p. 27.' Rltamiiuí. spiiuisub (lii.u;. l'l. lilhua. (1782)
p. 132. A'/;. W'ikkor LulI-. l'rodr. 11. osil. (1S.S3) p. Ii2. Ceri'i.^juiui eiilhaiiiea
MöNCU. Mcth. (17'.M) p. OSii.J Varjútövis.

Jókora nagyságra megnövő felálló cserje vagy cserjel'a, kcvcssc lovises
koronával és vállon többé-kevésbé kerekített, mintegy 3 — 4 cm hosszú,
íizélesen lojáídad, néha szinte kerekded, vagy pedig csúcsuk és nyelük felé
megnyúlt s ezért inkább kcrülckes levelekkel. Ez utóbbi alakja hazánkban
elég közönséges ; ez a /\h. ealluirlieii al liaiisíilvanica SciIUR. En. (18U6)
p. M2. nevezetű változat. H o r b a s ez alakot Rh. spheiiophylla-naXí nevezte
cl az »Erdészcti Eapok« 18S5, 703. lapján, valamint az »Ost. bot. Zeitsch.«
1SS7, 52. lapján.

Nemcsak levelei alakjában és nagyságában változékony, hanem mezé-
ben is. \'annak oly példányai, a melyeknek nemcsak hajlásai, hanem level-
nyclei, rövid s hártyás hiillatag pálháikkal együtt, valamint lemezük széle
és tbnáka is í//;//;; pelyhesedi'ik : ez a Rh. ealhaiiiea var. ilensepnbeseens S\mk.
|Var. haec densepnhe.'seens m. ramulis hornotinis, íolliisquc cum stipulis eorum
dcnsepubescentibus e.Ncellit.|

Hogy mit értett Rochel a Rluiinuiis ealhaiiiea var. pnbeseens KNichkl
(Reise (1838) p. 74) név alatt, nem tudni, mert egy szóv;il sem irja le c
növényét, a mire latinul ezt szoktuk mondani : Rhamnns ealliai liea v.
pnbe.seens K'(jc:iiei, I. c. est miiiteu penitus iiiidiiin. Ugyancsak ilyen értékű
név a Rh. ealhaiiiea •/) pnbeseens WiK'K.EN in <>piz .Scznam (1852) p. 83.
Egyébiránt a pnbeseens nev e génusznál mar rég m;is növényfajok számára
van lefoglalva, mert van egy régi eredetű Rhamnns pnhesecns I'oiR, és
van egy ifjabb, de a Rochel-énél mégis sokkal régibb i> Rhamnns pnbeseens
SiuTii. et Smith. l'rodr. II. graec. I. ( 1806) p. 158-' : így hát a Rochel aLlta
név teljesen elejtendő.

Vannak másodszor a Rhaiiinns ealluiiiiea [.. tájnak oly péKlányai, a
melyeknek hajtásai melleiének, levélnyeleik is legalább részben meztelcnedők,
de egyes levélnyelei, és ;i levelek lemezei egyáltalán gyengén pelyhesedők :
ezeket foglalom itt össze a var. snbpnbe.seens Simk. név alatt. [Rh. ealhaiiiea
var. snbpnbescens Sl.MK. habét lamos hornotinos ^tihibios, at l'olia peliolosquo
evanide pubcscentia.] Főkép ehhez a snbpnbeseens változathoz tartoznak
a Budapest melléki (locus class.) Rhamnns sphenophylla Burb. példányaim,
valamint a 1 lunyadmegyében szedett (Déva, Boitza) példányaim, moly utóbbiak

* E faji hazánkhol legelsöbhcii H o r v a t o v s z k y kuzlé.
Növénytani Közlemények. 1907. VI. liület 2. tiizel. 4

oO

SlMU.NKAl LAJOS

a Xogyszi'hc'ii vidckcröl hianyusan leirt Rhíiiniius li\iiissilranica Schuií. 1. c.
pro var. növénynek egészen megfelelnek.

\'annak végül oly Rhamnus calharlica példányaim, a melyeknek haj-
tásai és Icvch-í egyaránt egészen meztelenek; ez a Rhamnus calhuiiica var.
h'iophyJla líoUH. »P2rdeszeti Lapok« 1885, p. 703; »0. b. Zeitschr.« XXXV'II.
1887, p. 52, a melyet lí o r b á s 1. c. Fininc és Vratnik környékéről közöl.

(3. ábra (icon M ). Rhammis davnrica I'ai.i,. havuriai llun.neliokur.

Nekem c meztelen .szárú s levelű alakból példányaim vannak : Saáilic^^y,

Gvijiií;vus mellől; Fáczáiios, Nagyvárad mellől; Topchcgy, Alsó-Rakos mcUol.

.A var. letophylla HoRB. elnevezést fenn kell tartanimk, noha Emery

rajza szerint a franczia botanikusok ezt a meztelen Rhainuns t tekintik a

A magvai; KIRÁI.V.SÁÜ l'lSHONDS KS KI'I.TIVAl.T liKNCE l''AJAI. 51

Linné Rluiinniis cű/liarlicű-ia typusának ; fenn kell tartanunk, mert sem
a Linné rövid diai;nosisából, sem idézeteiből, sem abból, hosy terjedéskörére
ezt mondja: »Habitat in P'uropae íiiistiűHiiiis sepibus nem tűnik ki, vájjon
a szőrös, vagy a szőrtelen alakot. v;iL,'y pediu mind a kettőt (a mi lesíhelye-
sebb lett volna !) értette az ő Rhamnns calluiiiica ja alatt.

A Kárpáltok felső erdőitől, egész hazánkban, az Adini m<-llékeiíí honos
eme cserjefúnk faját legjobban vélem ezért a következőkép tagolni :

Rliainnus ca/har/iai L. 1. c. var. «) cleiiscpiihisciiis SiMK. ; var. /i) suh-
pubí'scí'iis SiMK. cum forma lian^silvanica (ScilUR.) ; var. y) Iriophyllű Borii.
A Nluntiinis spülhiilíiifnlid BoRB. < ). b. Zeitschr. I8.S7, 51', ct Hort., bizonynyal
valamelyik piibeiiilus levelű Rhamnns calliaitica-nk. Vesd össze erre nézve
a I) i p p e 1, Laiibliolzhundc, IL 518. lapján Írottakat.

•fHI. Rhaiiiiins ilavnrica l'AI.L. FI. ross. IL (17SS) p. 24. tab. 01;
Willd. Spec. tom. I. pars II. (1707) p. I01i7. Davuriai bcngebokor. [0. ábra.]
Ezt az Ainii) forrás vidékén honos [llabitat ad Arginuiiii tluvium I)aviiriac
e.\ WiLiJ). I. c. I keletázsiai fajt, csupán Budapesten, a sKertészeti Intézet«
(Gellérthegy) botanikai kertjében gyűjtöttem. Felálló cserje, a Rh. cathartica-
nál erőteljesebb hajtásű, nagyobb levelű, meztelen hajtásokkal, fényes rügyek-
kel és meztelen s vaskosabb szövetű levelekkel. Tövistelen. cs ez különbözteli
főkép W i 1 1 d e n o \v szerint a Rh. cathaiiicü-{ó\. Termései még július 30 án
is haragos sötétzöldek voltak. Idetartozik: Rhamnus xaiilhocarpa I Iort. e.\
!■" e k e t e L., et M.Hietz. Krdészeti Növénytan II. p. 7S2.

I'll. Rliűiinnif. iiifccloriü L. .Spec. plánt. Mant. I. (17'17) p. 10. [Rh.
minni Mill. (lard. dict. Nr. 2. Rh. spalhiilacfnliii Ll.SCIl. et MkVKR, e.x
li c i s s n e r .S c h e e 1 e-Z a b e 1 Laubholz. Benenn, p. 328. | Kestékes ebtövis. —
Hispániának és déli (lalliának ez a fdlcln' íStpiiU, roppantul berzedt é.s tövises,
apró levelű (levelei néha 1 cm-nél is rövidebbek), és magvainak csupán egyik
végén nyitott hasadékű, sviirós bohra, hazánkban vadon nem terem ; de dél-
vidékeinken, igy az Adria mellékein igen jól kultiválható. Termései, mint
festő anyag szerepelnek a kereskedelemben. Hazánkban vadon a Rliaiiiiiiis
iiilrriih'iliű, — a következő faj — helyettesíti.

12. Rhiiiniiiis iuh'rmcdia Steudel et HocilsrP:TTEii in Llora 1S27, p. 71.
jRh. Adi-ialica .loRD. íJbserv. (1820) p. 20. A'//. iiifc\iorui Nkii.r. En. pt :!01
e.\ parte; Veg. croat. 217, pláne.] Középtermetű ebtövis. 1 7. ábra.|

Alacsony, girbegurbán szétterpedö, erősen tövises szára felálló: ágastul
együtt meztelen és sötétbarna kérgű ; levelei is meztelenek, szinte bőrszcrűek,
többnyire csúcson kerekítettek és visszásán tojásdadok, 1 — 2 cm hosszűak
Magvainak hasadéka tátong. Fiume vidékén, a honnan .Steudel és H o c h-
stettor (mint előttök egyetlen ismeretes lelőhelyéről) leírták, elég bőven
terem : így a Recsina völgye fölött Zakalj és Orehovicza verőfényes, szirtes
mészkőhegyein, továbbá Bnccaii nál és Porloré mellett a Scos.lio S. ■Marat
zátonysziget kőtengerén (!). Láttam továbbá Carlopas^o mellől is ezt a Karszt
sziklás-köves helyeit megkötő és ezért erdészelileg is fontos beni^ehoki iinkal.

13. Rhamiiiis illvrica (írish. in Pantocsek Zur Flora .... Herce-
govina, ('rnagora und Halmatia, (1X74) p. 110. — Illyrvidéki ebtövis.

4"

52

Sl.MONKAl LAJOS

Igen tövises. Hasonlu az előzőhöz, de levelei nagyobbak, élükön éle-
sebben fogazoltak, hosszabb nyelűek, mint a Rhainnns inU-nncdia fajé, színű-
kön, fonákukon hol tohhc, hol kevisbc pelyhcsedök. Levelei többnyire nyélbe-
fiitók, tojásdadon kerekítettek, csúcson többé-kevésbé hegyesek.

A typusos fajt I'antocsek szerint (1. c. foliis jitriiisqiw piihesceiüi-
hus. Habitat in Hcra-goviua »ad sepcs ciira 7?illcki«) színükön, fonákukon
pelyhes levelei jellemzik. Ellenben a

var. i'i) Khamnns oibiciilalu (BoRN.M. < )it. bot. Zeitschrift. 1S87. p. 225)
SiMK. (AV;. Sagorskii BoRNM. ! Kot. Centralblatt 1897, Nr. 7, p. 4), a melyet
Ciilldni és Iludiiu közt az eredeti termőhelyén szedtem 1901. november havá-
ban, a A^uppü hegylejtőn, sokkal meztelenebb levelű, mint a typus. \Rhümnus

7. alua (icon 7.). RlmiiiituK iuliriiudiu Sikdi. W llur.nsi. Kózépteinictű (.-btiivis.

orbiculata RornmCtlleu videtnr mihi a lypo Rhamni illyiicac Grisb. (l' a n-
tocsek 1. c), foliis, indumentoquc aliorum membrorum magis glabrioribus
solum — diversa . . .|

14. Rkammis liuclnrui \V. et K.,' Iconcs 111 (1SI2), tab. 2r).->, p. 284.
— I'^eslő ebtövis. [Rli. ;;i/<'./o)-í<í 1 1azsi.in.SZKY Magyar fűvészk. (1S72) p. U)2,
ncc alior. |. l-'clálló szárú, középszerű cserje, többnyire alig tövises. Kerü-
lékcs vagy hosszúkás levelei fűrészos élűek, inviduwlüel: : nyelük a púlluiina!

Lílsn kiizlnj li,-iz.úiikhiil.

A MACVAlí KIKAI.YSAC; (JSHoNns ÉS KUl.I U'ALT l'.KXCK-KA.lAl.

53

nem hosszabb, vagy alig hosszabb. Szára, levele csaknem meztelen. Szőrö-
sebb hajtású és levelű változata a

var. jj) lu'lerocauUs W wíríw . in Móra l.S4(), 1, p. ,'i77. |A7/. tincloria
var. pnhi'sccus Grisií , Spic. I, (1S43) p. 150, pro var. 7\/i. iitfecloiuw.l Solum
indumento ramulorum hornotinorum foliorumque copiosiori a íypc Jiffcrt.

Eléf; bőven terem mindkét fajváltozala a Ih'lki-hii-k'iiijuihiiiik. valamint
a Vi'fdnik napos, cserjés dombvidékein.

Terjedésköre hazánk délkeleti részeitől, Szerbián át, a Balkán hcsy-
rendszerre csap át, Macedóniáit; és Thrácziáig (1).

lö. Kliainnus íaxalilis -Uco. Enum. stirp. vindob. (ITíVJ) p. 39 et 212.
üérczi ebtövis. — |8. ábra.| \Fiangula Wulfeni Rkichp,. FI. e.\c. 111, (1832) p.

c^i

8. ábra licnii IS.). Khaniniis saxitlilis i\r.ít. Bérezi ebtóvis.

488. Rlt. saxiililis var. luimiUí^ NríILliEirn FI. von Xiederöst. (1859) p. 810.
R!i. MXiililis L. ; llni.rBY'. A'h. r;/;v.';/);s Sciil.o.ss. ('>. h. Zeitschr. II. 329. 38.S.|
l'clálln szárú, de törpébb, czingárabb szárú, tövisesebb és a mellett jóval
keskenyebb levelű, mint a Rliainuus liiuioria \\\\\. Xem is terem ez
délkeleti hegyvidékeink dombtáján, hanem jellemzi a Krlcli-AJpok hazánkat
is érő részeit, a r)évényi-tct(')től s a Lajtha-hegységtől kezdve {Kiriilyltiihi !
Dévénytető I Sopron I) le Fiu>nc-\u. (.Skurinya völgye !) és az isztriai Moiile-
Ma^iigiore \^ (!"). .^ horvát Karszton. Kovi és Zciigg mellett, Lic^ hegyein, az
0"'iiliiii-k'/i\-k cn és a {'rlrhil-Qn is otthonos!

* Lásd: J. 1.. lloliiby: )\Vcllerc Reitruge ziir Pressburgcr Klorii.'. (Pressh.
Ver. I. (1850) K;.). AV;. si,\,ilil,\ ].. Sp. ud II. il7tl3) p. Hwl,

54

SlMONKAl LAJOS

•;-. 16. Rhamniis iitilis Decaisne Compt. rend. acad. scienc. XLIV, (ISf)?)
p. 1141. \Rh. diincnsis HoRT., non DC] ^ Hasznos bengebokor.

Északi Chinában honos, alig tövises ágú, hosszúkásán kerülékes, 8—10
cm.nyi hosszú levelű, felálló jókora cserje. Levelei tompán, röviden kihegye-
zettek ; hajtásai, rügyei, levélnyelei és levéllemezei aprón, de elég bőven
pelyhesek.

Szedtem : Selmeczbányán az erdészeti kertben ; láttam liiidapesten is a
V'árosliget díszbokrai közt.

■;•. 17. Kluiiniiuf cliloiophora Decai.SNK Compt. rend. acad, scienc. XLI\'
(IS.'.,") p. 1111. Sárgás-zöld bengebokor.

9. .ibra (icon !•.). Rkuinnus p.yythirnyhm V.w.i.. VcrcslMfáiú beiigcfa.

Ezt is Chinúból hozták be kertjeinkbe. Felálló, szinte tövistelen bokor,
többnyire elég erős szövetű, tojásdad, csúcson gyengén kihegyezett leve-
lekkel. Hajtásai, elég hosszú pálhái, rövid levélnyelei, tojásdad vagy hosszú-
kás levéllemezei pelyhesedők. Primitív rajza latható ; Dippkl Laubholzkunde,
II. 521. lapján. Szedtem Budapesten az egyetem botanikai kertjében, 1901.
szeptember S-án.

§. 2. Sem ü,:iüik. sem leveleik, ejiváJlalün nem áleHenesek.

A MAÜYAk' KIKALYsAG Ó.S110N0S ÉS KLTLTU'ÁI.T BKNGE-FAJAI. S'""

f. 18. Rhamniis Eiyíhroxylon Fall. Reise in prov. Russl. 111, append.
(1776) p. 722; FI. ross. II, (17S8) p. 20. Vereslőfájú bengefa. (9. ábra.)

Jókora, mintegy ü méter magas cserjefa, vereslő kéreggel és nagyon ber-
zedten álló, tövistelen ágakkal. Levelei keskenyen lándzsásak, csúcsukon ki-
hegyezettek, mind a kétfelé, de különösen válluk felé a nyelükbe hosszan,
ékformán keskenyedek ; erezetük gyenge, kevéssé reczézett.

Hazája: Szibéria és Mongólia. Nálunk szép példányai díszlenek a
királyi herczeg kertjében Alesulhon, valamint a magyaróvári gazdasági aka-
démia fásnövényekben gazdag kertjében.

f. 19. Rhamnuí. palaeslina BoiSS. Diagn. sert. II, 1, (ls.19) p. 119.
Palesztinai bengefa.

Miként az előbbi, ez is 4 — 5 méternyire megnövő cserjefa. De kérge
sötétszínü ; ágai ide-oda, fel s alá görhedezők (tortuosi) ; levelei lándzsás
ásóformájúak, csíkson tompák ; erezetük kiálló és sűrűn reczés. EIő-Azsia
benszülött faja. .Szedtem 1S96. augusztus lOán Biidupesleii, az egyiieiii bota-
nikai kertjében.

II. Torékenv bengék. [Frangiúae. — ■ Semina dorso esulcata, saepe elevato-
unistriata ; apice raphe bilabiata obsita, — 1. ábra: d, e, f.]

§. I. Virágaik a terelek hónaljában csomósán állanak.

20 a. Rlnimniis Frangula L. Spec. (1753) p. 193. typiea. \Rli. Frangula
HoRVATOVSZKY FI. tyrn. p. 27. Rh. autumnalis Gandoger. FI. Lyon, p. (38. Rh.
rnpestris Baumg. En. 1. p. 174; N e i I r. En. 301 ; H a z s 1. Magy. füv. 103, |
non Scop. Pelyhesedő kutyafa (ebsefa).

Jókora cserje, vagy cserjefa. Ágacskái tövistelenek és pelyhesedök, válta-
kozva állók ; levelei is váltakozva állók, pelyhesedök, épéliíek. kerülékesek vagy
tojásdadok, vagy visszásán tojásdadok, néha hosszúkásak, vállon többé-
kevésbé kerekítettek, csúcson hirtelen s gyengén kihegyezettek.

P^szaki és Közép-Európa növénye. El van terjedve az északi Kárpátok
havasalji tájaitól Horvátország karsztszerű hegyvidékeiig, a hol a Rhamniis
rnpestris ScoP. váltja fel helyét. Gyűjtöttem Bndapesl hegyvidékein és
Aqninctim nyirkos rétjein ; Baranyamegyében Sellye mellett, a Dráva melléki
erdőkben ; Hunyadmegyében Malomviz és Tomest mellett ; Aradmegyében
Jószáshely-né\ a Fehér-Kőrös mentén ; Szabolcsmegyében a Halászi Nagy-
erdőben ; Ungmegyében Ungvár-ná\. valamint Zágráb nál.

20'b. Rhamniis laevifolia L. Spec. (1753) p. 193, pro var. fi) Rh.
Frangnlae. \Frangiila vnlgaris Reichb. b) macrophylla ÜPiz Seznam (1852)
p. 44, Rh. Frangula var. latissima Horb. in Wagner Túróczmegye 11.
(1891) p. 19; Borbás az V. ker. állami iskolai ért. (1898) p. 20, — nomina
nuda.] Meztelenlevelű kutyafa.

Hajtásai igen aprócskán pelyhesedök ; levelei fent-alant fényesen zóldek,
rendesen nagyobbak, mint a Rh. Frangnla-é ; de a nagy levelek mellett
kisebb leveleket is látunk ugyanazon a fan, sőt annak ugyanazon az ágán.

A y'?i//iv./-hegységről és a r//;ot"í-hegységről közlik Wagner és
Borbás (1. c.) ; magam Aradmegyében Dézna község árnyas erdeiben,

56

SIMONKAI LAJOS

cserjéseiben gyüjtém. A Nyírségen a Karulyi-erdőbcn gyüjté R e rn d t s k y.
(Hcrb. Mus. Nat. Hung.)

20/c. Rliainniis iindulala (MAc.-DlETZ) Si.mk. Növényt, közi. liliO, p. 148,
icon 50. Haboslevelű kutyafa.

Hiillámosau habosélii, sőt néha i'lrícii kiszabdall^ egyáltalán nagyon
változó alakú, meztelen (legfeljebb nyelükön és l'onákuk főerén elenyészőleg
pelyhesedő), hosszúnyelü, ékvallii, !űutl:Siisau, sőt néha szúlasluiulzsásan meg-
nyúlt levelei teszik feltűnővé. Leveleinek alakja középlielyt foglal a /v/;. Fran-
,Kuhi typ. és a Á'li. asplenifoli.i (DiPPEL) Simk. között. Hajtásai aprón, sűrűn

10. ábra (icon 10 ). Rhaiiinn^ a'^plciiifi'ltít (Dii'pri.) Simk. I'afraiiylevclű kiityal'a.

pelyhesedők. \'in't május második felétől kezdve, főleg júniusban; termését
érleli augusztus vége felé és szeptemberben.

Eredetileg Selmeczbánya erdeiben lelte F e k e t e Lajos ; most Selmecz
bányán a főiskola kertjében kultiválják.

Megvolt a budapesti tud. -egyetem botanikai kertjében is. Kultiválták
a bécsi egyetem kertjében, meg Breslau kertjeiben is. A Magy. Nemzeti Múzeum
gyűjteményében láttam belőle egy hibásan megnevezett breslaui példányt.

A AlAr.YAR KIRÁLYSÁG ÓSIIONOS ÉS KULTIVÁLT BHNGE-FA.IAL 57

t2Ü/d. Á'lhiinuiis űspU-nifolia (DiPPEL Laubholz. II, p. 52S) Simk. Páfrány-
levelű kutyafa. (Id. ábra.)

Diszkerteink syönyörű, sajátszerű bokra. Knnek a levelei felette meg-
nyúltak, igen keskenyek és hullámos élűek, a legkeskenyebbek szinte fűszál-
hoz hasonlók.

t 21. Rluimniis latifoUa L'HÉRIT. Sert. anglic. (1788) p. .'). \Rh. oleifolia
HORT., non H(iOK.| .Széleslevelű kutyafa.

Hazája az Ar.ori és Afa)íűr;-szigeteken van ; nálunk is jol kultiválható.
A gellérthegyi Kcrlcszeli intizet kertjében 2—3 méter magas bokrai dísz-
lenek, szinte félig örökzöld lombozatukkal. Fényesen zöld, szinte bőr-
szerű levelei csaknem meztelenek, tojásdad-hosszúak, mintegy 7—10 cm
hosszúak, 3'ö— 6 cm szélesek, élükön gyengén és vontatottan aprón fűré-
szeltek. Levélzete l'.lOO deczember 16-án még teljesen diszlett és zöldéit.
Ráde kertész szerint csak — 6" hideg után kezd levelet hullatni.

[Stirps haec subsempervirens, optime viget apud nos sub soIo<! in
KeiicszcU inlczet ad fíudapest. |

§ 2. Viiás;aik a levelek hónaljiiban kevésvirágü apró cniyöcskékké,
lielvescbben inandvLi Idíiiyelü hogeniyőcskékké i'iiitiujk csoportosilva.

22. Jihainnus nipeshis SCOP. FI. carniol., ed. 2, 1, (1772) p. lt!4, tab. 5.
IFiűiigiila W'iilfenü Reichb. FI. germ. excurs. III, (1832), p. 488.J Szirti benge-
bokor.' (11. ábra)

Alacsony felálló, vagy gyakran lecsepüU bokrocska. Fiatal hajtásai
pelyhesek ; le^fclei csak 2—3 cm hosszúak, kerekdedek vagy keriilékesek, vagy
visszásán tojásdadok, fonákukon pelyhesedők, éliikún hol épek. hol egyenet-
lenül, aprón fűrészeltek.

Bőven terem Modnis megyében a Lics mezejét környező hegyeken,
valamint Fiume környékének számos hegyén.

A Rhauinus rnpeslris ScoP. a Balkán-félsziget hegyvidékein több válto-
zattá és fajjá alakul. Ilyenek: 1. a Rhamnus rnpeslris var. cinereseeiis MuR-
BECK Beitráge zu Südbosnien (1891) p. US, a mely színén szőrös leveleivel
tér el a typustól. 2. a Rhamnus rnmelica Fkiv. FI. (1835) tab. 332, a mely-
nek csúcsukon kihegyezett, élükön gyéren álló, kihegyezett fűrészfogú levelei
kétszer akkorák, mint a Rh. rnpeslris é és nem is oly kemény anyagúak,
mint a mi Rliamuus rnpestris-ünké.

t 23. Rhuniíius caroliniaiia WavuíR V\. carolin. (1788) p. 101. Karoliniai
bengebokor.

Otthona az északamerikai Egyesült-Államok keleti részében van. Kulti-
válva Budapesten, a Kertészeli intézet kertjében gyüjtém.

Felálló jókora cserje vagy cserjefa. Levelei és hajtásai meztelenek.
Leveleinek lemezei épélüek, hosszúkásak, elég nagyok, mintegy 7—9 cm
hosszúak, 2—4 cm szélesek, vállon kerekítettek, csúcson kihegyezettek, elég
hosszú levélnyelűek.

t 24. Rhumnus Purshiana DC. Prodr. II (1825), p. 25. Pursh benge-
bokra.

58

SlMONKAl LAJOS

[Cultum apud nos in KriU-s-rtii iutczet vidi ctiam mense december li'>.
vigentem. Ceterum patria illae spontanea est America septenitrionalis, idest :
Kalifornia. (.)rci>on, Idaho.]

Északamerika nyugati vidékeinek otthonosa, de nálunk is sikerrel kul-
tiválható a szabad természetben. Kérgével a gyógyászatot is szolgálja ez a
bengebokor.

Tengeri éghajlat szülötte lévén, eredeti hazájában csaknem örökzöld ;
nálunk mintegy félörökzöld bokor. A gellérthegyi k't'iii's^cli ini,-,-! kertjében.

11. ábra (icon II.l. Kluminus nipef-tris .Scop. .Szirti bengebokor.

teljesen zöld lombozattal tenyészett liiOO. deczcmher 16-án is, Bmlapesicn.
Hajtásai meztelenedők. valamint rügyei is ; aprón fűrészelt hosszúkás vagy
tojásdadon hosszúkás levelei, még dcc:embt'i V<-án is, nyelestől együtt,
fonákukon kissé pelybcsek voltak.

UJ GU.MUAK KLcSKtMIsI \'IL)liKlikoL, !• UNGl XuVl M'.GlUNIt, KÜUyKLMIi lll'.N'ijl.S. d'.l

Hollós László: Uj gombák Kecskemét vidékéről.
(Fungi növi regionis KecskemétiensisJ/

E czímcn az Annales Akisei Nationalis 1 iungarici-ben'" 55 faj i^azJu-
növcnyről 2S nembe tartozó, 0-1 üj faj vayy fajvaltozat leirásut közöltem.
Azóta a gyűjteményemben fekvő, Kecskemét vidéki megvizsgált gombák faj-
száma, a fajváltozatükat nem számítva, 1330 ra szaporodott, miközben lij
fajok is akadtak.

Az újabban vizsgált anyagban íd fuj gL!:.da-nui\ityet:, 1 'J nembe Uir-
lozó, 34 új faji, illetőleg fajváltur.aliil találtam. Ezeket a következőkben
isincitetem.

A gazdanövényeknek és a dolgozatomban leiit uj gombáiknak betű-
rendes felsorolása :

Armeniciea vulgáris I,am.

Hcndersonia putaminum. . ■

Phoma putaminum.
Blu\Iuu-ís lidliinifoliíi L.

Diplodia llaccharidis.

llendersonia sarmentorum West. \'ar. Haccharidis.
Rhabdospora Kaccharidls.
Coliileíi iirboreseeiis L.

llendersonia sarmentorum VVcst. Var. Colutcae.
Corisperiiuiin iiilidiim L.

Diplodina Corispermi.
Gyiniioelűdiis canadeiisis Lam.
Coniothyrium fructicola.

Coniothyrium olivaceum Bon. var. (iymnocladi.
Phoma gymnocladicola.
Khabdospora Gymnocladi.
FIcliehrysum arenariunt D(.'.
Phoma helichrysicola.
Pleospora Helichrysi.
Kneh euteria panieidata Laxm.

Coniothyrium olivaceum Bon. var. Koelreuteriae.
Onobrycliis sativa Lam.

Diplodia Onobrychidis.
Sphaerella < inobrychidis.

' A Niivénytani szakosztálynak K)Ü7. jaauíirius !.t-iki alcscii előterjesztette
.\I á g o e s y - D i e t z .Sándor.

*• Vol. IV. lüüG. pag. 327—371. Tab. VIU-I.X.

60 IIOLI.US I.ASZLO

rnjygonitin lanigcniin R. Bk.

Coniothyrium Polygoni.

Üiplodia polygonicola.
Ptch\i trifoliata L.

Coniothyrium olivaceiim Bon. var. Pteleae.

Cytospora Pteleae.

Diplodina pteleaecola.

Hendersonia sarmentorum West. var. Pteleae.

Phuma pteleaecola.
RUodoíypiíS kerrioides S. et Z.

Camarosporium Rhodotypi.

Diplodia Rhodotypi.

Diplodina Rhodotypi.

Septoria Rhodotypi.
Spiraea salici fólia L. var. aJba Duroi.

Hendersonia sarmentorum West. var. Spiraeae.
Svringa viilgaiií L.

Diplodina Syringae.
Tt'LOiiui radicans (L.)

Hendersonia pukhella Sacc. var. tecomaecola.

Rhabdospora Tecomae.
Tliiija occideiüalis L.

Camarosporium Thujae.

Pestalozzina Thujae.
Wiílüiia sinensis De.

Diplodina Wistariae.

Az egyes nemek a leirás sorrendjében és fajaiknak vagy fajváltozataik-
nak száma :

SphaercUa 1 Rhabdospora 3

Pleospora 1 Coniothyrium 5

Phoma 4 Diplodia 4

Cytospora 1 Hendersonia 6

Diplodina 5 Camarosporium 2

Septoria 1 Pestalozzina 1

Sphaerclla Onohrychidis n. sp.

Peritheciis epidermide tectis, gregariis, dcpresso-globosis, nigiis, apice
pcrtusis, 100— 160(í diani., conte.xtu parenchymatico ; ascis clavatis, astipitatis,
6—8 sporis, 60— 80>; 20— 24 |((, aparaphysatis ; sporidiis inordinate distichis,
oblongis. medio 1 — septatis, constrietis, utrinque rotundatis. pluriguttulatis,
hyalinis, 22— 24 X 8 — 9/(, loculo superiore plerumque paullo crassiore.

Hab. in caulibus siccis Oitohrvíiiidis Siilivac, prope Kecskemét Hungáriáé.

Terem az Onohiychis saliva La.\i. kóróján. Kecskemét mellett, vasúti
töltésen november hóban szedtem.

V.\ üüiMUAK KKCSKK.Mtl VIDhKIiKUL, !■ UNUl iNUVI lihí.ll )N1S K liCSKKME 1 lENSUS. öl

Pleospora Helichrysi n. sp.

!\-rithcciiá gregariis sparsisque, supcrlicialibus, globoso-depressis, glabris,
nigris, minuto-papiUato ostioUitis, 2«0-3ö0 /( diám., conlexU; parcnchymatico ;
ascis clavatis, brevc stipitatis, octosporis, 100—1:20 X 12-14 /( ; paraphysibus
Hliforniibus, scptatis ; sporidiis oblique monostichis vei inordinate distichis,
clavatis, parte superiore crassiorc, deorsum leniter altenuatis, rectis vei sepe
curvulis, ,')— 6— septatis, ad médium valde constrictis. loculis 1—2 — 1! longi-
tudinaliter ve! oblique divisis, llavidulis, 24—30 X 7—10 ji.

Hab. in caulibus siccis Helichrysi arcnarii, propo Kecskemét Ihingaiiae.

Terem a Hclíchrysum aivuurinin De. kóróján. Kecskemét mellett
a NyirerJőben, deczembcr hóban szedtem.

Phoma putaminum n. sp.

l'ycnidiis gregariis, superficialibus, globoso-depressis, nigris, apice ostiolo
minuto, 250-300 /< diám.; sporulis ellipsoidcis, continuis, biguttulatis, dilute
brunneolis, 4 — 5 X 2'r) — 3 <(.

Hab. in putamine putrescente Aniu-niacae vulgáris, Kecskemét Hungáriáé.

Terem a sárgabaraczk {ArmLniaca vulgáris L.\M.) redves maghéján.
Kecskeméten a Mükerlben, augusztus hóban szedtem.

A Phoma Arnieniacue ThOm. (Rabcnh. Krypt. KI. VT. Abt. p. 235)
a sárgabaraczk termésén nő. Spórái V) — 1-4 a 2 — 3 /( méretűek, csepp
nélküliek. Kzt a bécsi piaczra került gyümölcsről leirt Phoma-í&']i is meg-
találtam a kecskeméti sárgabaraczkon. .\ fent ismertetett fajtól teljesen eltérő.

Phoma gymnocladicola n. sp.

Pycnidiis superticialibus, gregariis, lenficularibus, fuscis, porc pcrtusis,
(30-W a diám., conte.xtu parenchymatico ; sporulis ellipsoideis, continuis,
eguttulatis. hyalinis, tj — 7 X 3 — 3-5 «.

Hab. in ramis siccis Gymnocladi canadensis, Kecskemét Hungáriáé.

Terem a Gymnocladns canadensis Lam. száraz ágain. Kecskeméten a
iMükertben, augusztus hóban szedtem.

A (iyninocladtis canadensis levélnyeléről leirt Phoma Sophorae Sacc.
forma Gymnocladi Sacc. et Scai,ia (S a c c a r d o, Syll. Fung. XVIII, p. 249)
terméstokja 280—320 /( átmérőjű, spórái 2-5 — 3 X 7 5-10 íi méretűek, csep-
pekkel birnak. A fent leirt faj ettől teljesen eltérő.

Phoma helichrysicola n. sp.

Pycnidiis superficialibus, sparsis, fuscis, ellipsoidcis. 100—110 ;x 70 — HOíí.
poro pertusis, conte.xtu parenchymatico ; sporulis cylindraceis, utrinque rotun-
datis, continuis, biguttulatis, hyalinis, ;! — 4 X 1 ,"•

Hab. in caulibus siccis decorticatis Helichrysi arcnarii. socia Pleospora
Helichrysi, cujus videtur status pycnidicus. Propc Kecskemét Hungáriáé.

Terem a Helichrysiim arenarinm ÜC. lekérgezett kóróján, Pleospora
Helichiysi társaságában, melynek pycnidium-alakja lehet. Kecskemét mellett
a Nyírerdőben, deczember hóban szedtem.

Ö2 HUl.l.üS LAbZI.Ó

Phonia ptclcaccola n. sp.

I'ycnidiis upidermide tcctis, dcin supciiicialibus, grcnariis, lenticularibus,
fuscis, poro pcrlusis, 80—180// diám., contcxtu parcnchymaüco ; sporulis
cUipsoidcis, continuis, cguttulatis-biguttulatisve, hyalinis, 4— 6x2-0 — 3((.

Hab. in ramulis cinortuis Pldcac /rifoliuliw. Kecskemüt et Nagy-Kőrös
Hungáriáé.

Terem a Ph'lea trifoliata L. vékony, eliialt ágacskáin. Kecskeméten a
Műkenben, Xagy-Kőrösön a Mintakertben, április lióban szedtem.

A l'lch'a trifolidld L. tcrmcsérűl a következő Phoina fajok vannak
leirva (Saccardo, Syll. f\mg. XVIII, p. 252): Plwmu fninaiiini Diísm.
forma Pldcae OuD. termcstokja 2.3(1—350 /(, spórái 3-5 x 7 u mcietijek.
Phvma Pldcae OUD. terméstokja 200— 300 /(, spórái 3 5 X 7 /( mérctiiek,
3-4 cséppel birnak. A fent leirt faj mmdkettőtől lényegesen eltérő.

Cytospora Pteleac n. sp.

Stromatibus conico-truncatis, disco ex albido-cinerco et papilla minutis
sima, atra, centrali, pertusa instructis, multilocularibus ; sporulis cylindricis,
curvulis, hyalinis. 5 — 6 >, 1 — 1-5 (( ; sterigmatibus flliformibus, tenuissimis,
simplicibus, 14—16 n longis.

Hab. in ramis siccis Pldcae tnfulialac. Nagy-Kőrös, Hungáriáé.

Terem a Ptdca Infoliatíi L. száraz again. Nagy-Kőrösön a Mintakert-
ben, november hóban szedtem.

Üiplodina Corispermi n. sp.

I'ycnidiis cpidermide tectis, dense gregariis, globoso-depressis, fuscis,
poro pertusis, 180—240 /( diám., contextu parenchymatico ; sporulis oblongo-
cUipsoideis, medio 1— septatis, valdo constrictis, llavidulis, 14-18x6 — 8,(4.

Hab. in caulibus siccis Corispcnni niluli. prope Kecskemét Hungáriáé.

Terem a Coiispcniiuin nitidiim L. kórójan. Kecskemét mellett a Nyu-
erdőben, november és deczember hóban szedtem.

Diplodina pteleaecola n. sp.

Pycnidiis dense gregariis, superficialibus, fuscis, poro pertusis, ellipsoi-
deis, 180- 200 ^N 100— 120 ;U, contextu parenchymatico; sporulis cylindra-
ceis, utrinque attenuatis, rectis vei curvulis, medio 1— septatis, non constrictis,
dilute llavidulis, 10—12x2 — 2-5 n.

Hab. in ramulis siccis decorticatis Ptdcac Irifolialac, Kecskemét Hungáriáé.

Terem a Ptdca liifuliala L. száraz, lekérgezett ágacskáin. Kecskeméten
a Mükertben, április hóban szedtem.

Diplodina Khodotypi n. sp.
Pycnidiis epidcrmide tectis, dense gregariis, lenticularibus, umbrinis,
poro pertusis, 100—120 /( diám., contextu parenchymatico; sporulis cylindra-
ceis, utrinque rotundatis. medio 1— septatis, non constrictis, 2—4 guttulatis,
hyalinis, 8 — 12x3 —3-5 íí.

rj ÜU.MI-.AK l\l'ASKhMfc:i \UJEKtKUL, 1- ÜXGI KOVl KI'J .lil.M.S KKeSKhMIil IkNijIS. 03

Hab. in ramulis L-mortuis Rlioilolypi kcnioidis. Kecskémet Hunt^Liriac.
Terem a Rhoi/olyptis /ccrrioidts S. et Z. elhalt ágacskáin. Kecskeméten
a Miikertben, szeptember hóban szedtem.

Diplodina Syringac n. sp.

l'ycnidiis epitlcrmide tcctis, densc grcgariis, Icntieiilaiibiis, liiscis, poro
perlusis, 100—210 (( diám., conte.xtu parenchymatico ; sporiilis ellipsoideis,
utrinque attenuatis, medio 1— seplalis, non constrictis, llavidulis, 8 — 10 X
X 35 — 4 (í.

Hab. in capsulis siceis Syn'ngai' vulgáris. Kecskemét Hungáriáé.

Terem a Syiingu vulgáris L. száraz termcstokján. Kecskeméten temető-
ben, november hóban szedtem.

A Syriuga vulgáris száraz ágain termő Microdiplodia Syringae Allksch.
(Rabenh. Krypt. KI. V'II. Abt. p. 'J5. ) spórái sárga-barnak, vegeiken csaknem
lemetszettek, 3 — -l'S X ö — 12 ft méretűek. A fent leirt faj spóráinak mére-
teinél fogva megegyező ugyan, de nem Microdiplodia.

Diplodina Wistariae n. sp.

Pycnidiis epidermide tcctis, dense grcgariis, lenticularibus, fuscis, poro
pertusis, 140—210 /i diám., contextu parenchymatico ; sporulis ellipsoideis,
medio 1— septatis, non constrictis, flavidulis, S— 10 X 3-5—4 a.

Hab. in ramis siceis WisUiriae siuensis, Kecskemét Hungáriáé.

Terem a Wistaria siiunsis IjC. száraz again. Kecskeméten a Műkert-
ben, június hóban szedtem.

Septoria Rhodotypi n. sp.

Maeulis irregularibus, rufescentibus; pycnidiis amphigenis, sparsis, lenti-
cularibus, brunneis, poro pertusis, 00 ii diám., conte.xtu parenchymatico;
sporulis hliformibus, flexuosis, continuis, hyalinis, 20—22 X 1 — 1'5 ((.

Hab. in foliis vivis Rhodotypi kcrrioidis, Kecskemét Hungáriáé.

Terem a Rliodotypus kcrrioidcs S. et Z. élő levelein. Kecskeméten a
Műkertben, szeptember hóban szedtem.

Khabdospora Baccharidis n. sp.

Pycnidiis epidermide tectis, grcgariis, lenticularibus, fuscis, poro pertusis,
200—2,50 II diám., conte.xtu parenchymatico; sporulis cylindraceis, utrinque
rolundatis, curvulis, continuis, granulosis, hyalinis, KS— 22 X 3—4 /(.

Hab. in ramulis emortuis Baccharidis halimifoliac, Kecskemét Hungáriáé.

Terem a Baccliaris halimifolia L. vékony, elhalt ágacskáin. Kecske-
méten a Műkertben, november hóban szedtem.

Khabdospora Gymnocladi n. sp.
Pycnidiis epidermide tectis, sparsis, lenticularibus, brunneis, 210 — 250 u
diám., conte.xtu parenchymatico; sporulis cylindraceis, subfalcatis, utrinque
acutatis, continuis, granulosis, hyalinis, 20—26 X 1'5 — 2 fi.

Ö4 IKJLLÚS LAbZLO

Hab. in ramis siccia, dcjectis tiyiiniochuli Ldiuicli-iiíis, Nagy-Körös
Hungáriáé.

Terem a (jyinuochidiis cíiiiadciisis Lam. száraz, lehullott again. Nagy-
Körösön a Mintakertben, oktöber höban szedtem.

Rhabdospora Tecomac n. sp.

l'ycnidiis epidermide tcctis, dense gregariis, Icnticularibus, brunneis,
poro ainplo apertis, 210 — 250 /i diam., eontc.xtu parcnchymatico ; sporulis
cylindraccis, rcctis vei plcrumquc subfalcatis, continuis, granulosis, hyalinis,
16—18 X 2 /(.

Hab. in ramis siccis Tccomae radicantis, Kecskemét Hungáriáé.

Terem a Tecoina radicaus (L.) száraz ágain. Kecskeméten a Műkcrlben,
június hóban szedtem.

Coniothyi'ium fructicola ii. sp.

Pyenidiis epidermide tectis, gregariis, globoso-depressis, nigris, poro
pertusis, 350 — 100 /< diam., conte.xtu parcnchymatico; sporulis ovoideis, conti-
nuis, fuscis, uniguttulatis, pjcrumque biguttulatis, 6—8 )< 5—0 u ; massa
sporularum carbonaceis.

Hab. in fructibus dejectis Gyinnocladi canadciisis, Kecskemét Hungáriáé.

Terem a Gymuudadiis canadcnsis La.\i. lehullott termésén. Kecskeméten
a Mükerlben, szeptember höban szedtem.

Coniothyrium Polygoni n. sp.

Tycnidiis epidermide tectis, sparsis, sordide albo-marginatis, Icnticulari-
bus, nigris, poro pertusis, 210—280 /( diam. ; sporulis sphaericis vei ovoideis,
olivaceo brunneis, 12 — 14 X 9—14 ,((.

Hab. in caulibus siccis Polygoni lanigcii, Kecskemét Hungariac.

Terem a Polygoviitm lanigcium R. Br. Icóröján. Kecskeméten a Mű-
kertben, november hóban szedtem.

Coniothyrium olivaceum Bon.
Saccardo. Syll. Kung. Ili, p. 305.

Var. Gymnocladi n. var.

Sporulis ovoideis, continuis, fuscis, eguttulatis, (i— 7 X 4—5 ,(t.

Hab. in ramis siccis, dejectis Gymnocladi canadensis, Nagy Kőrös
Hungáriáé.

Terem a Gymnodadiis canadcnsis Lam. lehullott, száraz ágain. Nagy-
Körösön a Mintakerlben, október hóban szedtem.

Var. Koelreuteriae n. var.
Sporulis ovoideis, continuis, brunneo-olivaceis, eguttulatis, 6—8 X 3 — 4 ii.
Hab. in ramis siccis Koclrciilcriac paniculatae, Nagy-Kőrös Hungáriáé.

UJ Gü.MUAK KKCSKliMliT SIDEKlfKÓL, KL'Nlil NdX'I KKUIDNLS KüCSKEME TIENSIS. 65

Terem a Koclimtcna paniculala Laxm. száraz again. Nagy-Kőrösön a
Mintakertbcn, november hóban szedtem.

Var. Ptcleae n. var.
Sporulis oblongo ellipsoideis, continuis, brunneo-olivaceis, eguttiilatis,

Ö-7 X 2-5-;! /(.

Hab. in ramis siccis Ptcleae IrifoliaUH-, Nagy-Kőrös Hungáriáé.

Terem a Plclea trifoliata L. száraz again. Nagy-Kőrösön a Mintakert-
ben, április hóban szedtem.

Diplodia Baccharidis n. sp.

['ycnidiis epidermide tectis, dense gregariis, seriatim digestis, crumpcn-
tibus, globoso-depressis, apice ostiolo minuto, carbonaceis, cca 7U0 /( diám.;
sporulis oblongo-ellipsoideis, initio continuis et hyalinis, dein medio 1 — sep-
tatis, non vei constrictis, tlavis, demum fuscis, 18—22 X '■'—10 ii.

Hab. in ramis siccis j9i;ct-/;i/r/í/;s halimifuliae, Kecskemét Hungáriáé.

Terem a Baccharis haliinifaJia L. száraz ágain. Kecskeméten a Mükcrt-
ben, november hóban szedtem.

Diplodia Onobrychidis n. sp.

Pycnidiis epidermide tectis, dense gregariis, erumpentibus, globoso-
depressis, nigris, 350-400 a diám., conte.xtu parenchymalico ; sporulis oblongo-
ellipsoideis, initio continuis et hyalinis, dein Havidulis, denium fuscis, medio
1 — septatis, constrictis, 24—26 X 10—12 /(.

Hab. in caulibus siccis Onobiycliidis sűlirae, propc Kecskemét Hungáriáé.

Terem az Onobiychis saliva Lam. kóróján. Kecskeméten a Széktó mellett,
vasúti töltésen, november hóban szedtem..

Diplodia polygonicola n. sp.

Pycnidiis epidermide tectis, dense gregariis, erumpentibus, dcnuim super-
licialibus, globoso-depressis, apice ostiolo minuto, carbonaceis, cca 600 ti
diám. ; sporulis oblongo-ellipsoideis, initio continuis et hyalinis, dein tlavidulis.
demum fuscis, medio 1 — septatis, valde vei non constrictis, 20— 26 X 10— 12f(.

Hab. in caulibus siccis Polygonl laiiigeri. Kecskemét Hungáriáé.

Terem a PoJygouiiin lanigciuni R. Br. kórójan. Kecskeméten a Műkert-
ben, deczember hóban szedtem.

A Diplodia Polygoni RuHLAND (Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p.,
927) terem a Polygontnn iiinphibiiiin rhizomaján ; spórái 5 — 6'5 X l-l'ö — 17'5(t
méretűek.

A fent leirt faj spóraméreteinél fogva teljesen eltér tőle.

Diplodia Rhodotypi n. sp.

Pycnidiis epidermide tectis, dense gregariis, erumpentibus, globoso-
depressis, apice ostiolo minuto, nigris, cca 0'5 mm. diám. ; sporulis oblongo
ellipsoideis, medio 1 — septatis. leviter constrictis, fuscis, 20—24 X 10 — H ,"■
Növúnytani Közlerainj'ek. 1907. VI. kütet, 2. füzet. O

66 iiuLi.iiy LAs;zLO

H;ib. in ramis siccis Rhodolypi kiirioitlis, Kccskcniól Hungaríac.
Terem a AV/oi/u/iyiz/s ki-nioiilcs S. ct Z. száraz ágain. Kceskeméten a
Míikcrlbcn, szeptember ós november lióban szedtem.

Hcndcrsonia putaminum n. sp.

I'ycnidiis grcgariis, superticialibus, globoso depressis, nigris, apice ostiolo
minuto, 240—280 (i diám., conte.xtu parenchymatico ; sporulis oblongo ellip-
soideis, plcrumque uno line. interduni utrin^iie attenuatis, fuscis, 3— seplatis,
non vei vix constrietis, 10— 13 X 5— 'i /'•

Hab. in putamine putrescente Ai incniucac vnlgurii,, Kccskcinét
Hungáriáé.

Terem a sárgabaraczk {Annciiiaca vulgáris Lam.) redves maghcján.
Kecskeméten a Műkertben, augusztus hóban szedtem.

Hendcrsonia sarmentorum Westend.
Saceardo. SylI. Fung. III, p. 420.

Var. Baccharidis n. var.

Sporulis ellipsoideis, tlavo-bruncis, 3 — septatis, ad septa non vei vix
constrietis, KI -12 )< 5—6 ,((.

Hab. in ramulis emortuis BaciliarUis halimifuliae, Kecskemét Hungáriáé.

Terem a Buccharis haliinifolia L. vékony, elhalt ágacskáin. Kecske-
méten a Műkertben, november hóban szedtem.

Var. Coluteae n. var.

Sporulis oblongo-cllipsoideis vei cylindraceis, llavidulis, initio 1 - dein
3— septatis, ad septa non vei vix constrietis. 12 — 16 X ■i—^ ,"■

Hab. in ramulis emortuis Vulntcae arhorescenlis, Kecskemét Hungáriáé.

Terem a Colnlca dihonsccus L. vékony, elhalt ágacskáin. Kecskeméten
a Műkertben, november hóban szedtem.

Var. Pteleac n. var.

Sporulis oblongo ellipsoideis, llavidulis, 3 — septatis, vix constrietis,
8—12 X '■''-- 3-5 /(.

Hab. in ramulis emortuis Plch\u- liifoliatac. Nagy-K'öros Hungáriáé.

Terem a Plclca Irifoliata L. elhalt ágacskáin. Nagy Kőrösön a Minta-
kertben, április hóban szedtem.

Var. Spiraeae n. var.

Sporulis ellipsoideis, llavo brunneis, 3— septatis, ad septa constrietis,
12—14 X 5-5 /(.

Hab. in ramis siccis Spiraeae salicifoUae, Kecskemét Hungáriáé.

Terem a Spiraea salicifolia L. var. álba DuROi száraz ágain. Kecske-
méten a Műkertben, november hóban szedtem.

ÚJ GOMBÁK KECSKKMEl \'iDEKKHÓL. FUNGI NO\I RKGIONIS KECSKHMÉTIKNSIS. 67

Hendersonia pulchella ,Sacc.
Saccardo, Syll. Fung. Ili, p, 430.

Var. tecomaecola n. var.

Pycnidiis cpidermide tectis, gregariis, nigris, depressis, ovatis, 200—280
X 210—245 ((, contextu parenchymatico ; sporulis fusoideis, rectis vei cur-
vulis, utrinque attenuatis, flavo-brunneis, 7—10 septatis, guttulatis vei eguttu-
latis, 36—46 X ■>— 6 n.

Hab. in ramis siccis Ttxomae radicaniis, Kecskemét Hungáriáé.

Terem a Tecoina radicans (L.) száraz ágain. Kecskeméten a Műkertben,
június hóban szedtem.

Camarosporium Khodotypi n. sp.

Pycnidiis sub cpidermide dense gregariis, globoso depressis, nigris,
210—350 /( diám., sporulis oblongo-ellipsoideis vei cylindraceis, initio conti-
nuis et hyalinis, dcin tlavidulis, demum diiute umbrinis, 3—5 septatis, ad
septis non vei vi.x conslrictis, in 1 — 3 vei pluribus cellulis longitudinaliter
aut oblique divisis, 18 — 24 X 8-12 /(.

Hab. in ramis siccis Rhodolypi keniaidis. Kecskemét Hungáriáé.

Terem a RltoJolypns kcirinides S. et Z. száraz ágain. Kecskeméten a
Műkertben, november hóban szedtem.

Camarosporium Thujae n. sp.

Pycnidiis sub cpidermide uidulantibus, erumpentibus, sparsis, globoso-
depressis, nigris, cca 400 ii diám. ; sporulis ellipsoideis, 3— septatis, non
vei vi.x constrictis, loculis uno alferoque longitrorsum septatis, tTavo-brunneis,
13—15 X 6-8 (í.

Hab. in ramis siccis Thujae OíCidenUdis. Kecskemét Hungáriáé.

Terem a Thuja occidítdalií^ L. száraz ágain. Kecskeméten a Műlcertben,
deczember hóban szedtem.

Pestalozzina Thujae n. sp.

Acervulis epideimide tectis, sparsis, fuscis, punctiformibus ; coniidis
cylindraceis, rectis vei plerumque curvulis, triseptatis, ad scpta non constrictis,
chioro-hyalinis, 24 — 30 X 5—5-5 /(, vertice ciliis .'1—5 hyalinis, usque ad 20 ((
longis, ornatis.

Hab. in ramis siccis, dejectis TJiiiJar Oícitli'ulalis, Kecskemét
Hungáriáé.

Terem a Thttja occidcntalis L. lehullott, száraz ágain. Kecskeméten a
Műkertben, deczember hóban szedtem.

68 IRODALMI ISMERTETŐ.

IRODALMI ISMERTETŐ.

Lindberg, H. Itcr auslro-lningaricuiii. Verzcichnis iler aiif einer
RlÍsc in < istericich-rngani iiii Mai und Jani 1905 gesainindteii Gefass-
pflanzcii. (Ufversigt af Finska X'etcnkaps-Societetens l-'örhandlingar, XL\']II.
No. 13, Helsingfors 1906.)

Még élcnk emlékezetében vannak a növénj'tani szakosztály tagjainak
az lUOő. év júniusában, a bécsi nemzetközi botanikai kongresszus tanács-
kozmányainak befejezése után rendezett, kitűnően sikerült kirándulások.
A hazatért külföldi szalctársak azóta már tnbb helyütt megemlékeztek kirán-
dulásainkról, még pedig mindenütt a legszebb elismerés hangján. Legjelentő-
sebb ezek között Lindberg 126 oldalra terjedő munkája, mely hazánk és
a környező szomszédos országok flórájára vonatkozó számos adata folytán,
méltán kelti fel érdeklődésünket.

Kiválóan számot tarthatnak érdeklődésünkre egyes növényekhez fűzött
megjegyzései, melyekben a tárgyalt vidék florisztikájának számos kétes pontjára
igyekszik fényt deríteni. Legfontosabb természetesen diagnosztikai része, a
mennyiben egy egész csomó új alakot különböztet meg, melyeket a követ-
kezőkben sorolunk fel : LoUum stibidatnm Vis. /. aristata LiNDB. FiL., Pa-
paver Rliocas L. var. glabresccns, Fuiiiaria l'aillautii Loi.S. /. lougibracti-ala.
Isatis canesceiis ÜC. var. glabrifuUa, Arabis vcrua (L.) R. Br. «. Uocarpa
és (i. hebcciirpa, Piríts Ária (L.) Ehrh. ssp. Tergestina, Genista silvcslris
SCOP. var. parci-pilo^ü. Cytisiis iUJtiisiis (Willd.) \'is. var. ailprcssipilosa,
TrifoUiiin scabriiiii L. /. rasea, és f. liirstiticanlis, T. dalinaticuin Vis. var.
Meledae. T. odirolcucuin L. ssp. lamptotrichiiin, Ünobrychis aiquidentata
(SíBTH. et Sm.) D'Uro. a. tvpica, .j. Giissoiivi. O. a. ssp. fortolat.i (SÉRINGE)
LiNDB. a. typica és ji. daUnatic.i, Euphorbia ipithymuidcs L. var. glaberriiua.
Cistns villosiis L. var. dalinaticiis, Ceriiitlív lamprocarpa MuRB. /. cattarocn-
sis és f. Ví-rriiculosa, Ajiiga Chaiiuu-pitys (L.) SCHREB. ./'. subglabra, Marriibiiiin
candidissimuin L. var. sídvolundmii, Siachys Sendtneri Beck. var. adeno-
cah'x, Sah'ia trilnha L. /'. subliastala, Galiiitn inuralc All. /. hispiduhim,
Spectdaria hvbrida (L.) W'. var. subfalcata, Ht'drat'antlms KitaibcUi D. C.
/. grandis. H. graminifolins (L.) L)C. var. vJatiis Wettst. /. Ginxbcrgeri,
Phagnalou riipestrc (L.) D*'. rí;;-, dlyricniii, Authemis curonata, Cardmis
aiigiistiaps. Cripis luglecta L. «. parvuliceps és 0. inajoriaps. Ezek az új
alakok valamennyien Isztriába, Üalmácziába és Boszniába valók.

Az érdekes leletek közül felemlítjük azokat, melyek újak az illető
országra nézve : Oryzopsis liolciformis (M. H.) RlCHTER IMastai], Bassia
hirsüla (L.) AscnER.S. [Gradoj, Silcne subconica Friv. [Mostar], Anemone
baldcnsis L. |Schneeberg|, Fiimana laevipes (L.) Spach [Busi sziget], Valeria-
uella truncata Betcke ssp. muricata (Steven) Li,\db. fScardona], Carditus

IRODALMI ISMIiliTETŐ. 09

iiniiiocephűlus Dksf. fZthinkű/, Daclylis gJomoala L, .s.<;i. lobaUi Drkjkr
IHnhulfsfiiydü].

A mi a bennünket érdeklő adatokat illeti, nagy részük ismeretes, azonban
egyik-másik a formákig menő pontos meghatározásával adatul is szolgálhat.
Gypsophila fLiüigiala L. helyébe azonban (1. arcuaria \V. K. teendő ; a
báziási Phh-um Micliclii All. pedig minden bizonynyal Phlciim moiilanum

<'. ICOCll lesz. I.EN(,VKL GÉZA.

Ferencz Áron : Az Arislulocliia Clfniatilis s~<iftilaiuiró! is clieiniájárnl*
(Gyógyszerészi Hetilap, 190G. évfolyam, 43 — 48. szám.)

Szerző művéből, de kivált az ahhoz csatolt irodalmi összeállításból azt
a benyomást szereztem, hogy úgy az általános anatómiai forrásmunkákban,
mint az Aristolochiák specziális irodalmában nincs meg a kellő jártassága.
A jól ismert és gyakran idézett lErdészeti növénytana és a > Magyarország
virágos növényei •< czímü nagy munkák szolgálhatnak ugyan különféle czélokra
forrásmunkákul, de hogy az Arislolochio CUmalilis anatómiájához és
chemiájához volnának használhatók, abban bizonyára maguk a szerzők is
kételkednek. Nem áll módomban itt felsorolni az általános irodalmat, de a
specziálisból mégis szükségesnek tartom a szerző figyelmét kettőre felhívni :
nevezetesen Solereder kitűnő művére: »Beitr;ige zur vergleichende Ana-
tomie der Aristolochiaceen«, s IManchon éppen pharmacobotanikai jellegű
nagy munkájára: »Les Aristoloches <. Nem folytathatjuk tovább ezt a felsoro-
lást, de már az eddigiekből is látható, hogy a szerző nem éppen a legszeren-
csésebb anatómiai tárgyat választotta, mert a kitűnő elődök után nem remél-
hető, hogy másba, mint ismétlődésekbe, bocsátkozhatik.

Szerző a külső morfológiai viszonyok tárgyalása után sorra veszi a
levél, szar, gyökér és termés anatómiáját. Terminológiai vitákba nem bocsát-
kozom, de a következetesség is hiányzik a dolgozatból. Egyszer szájnyílásról,
máskor szájacsról hallunk; különös azt is olvasni, hogy a » felső hámot egy
sor epidermiszsejt alkotja*. Közönséges dolgokról, mint a pallisad vagy a
zárósejtek chlorophyllum-tartalmáról megemlékezik a szerző, de nem hallunk
a cuticuláról, a Icvélnyalábok s hüvelyeik viszonyairól, szintúgy a szár
edényeinek vastagodásáról, perforácziójáról, a nyalábok lefutásáról. A mi
különben nem hiány, mert annál jobban megismerhetjük azokat Solereder
fenlemlitett művéből. Szerző alig hogy érinti az Aristolochiaceákra oly
jellemző váladéktartókat ; úgylátszik, nem ismerte fel azok jelentőségét. Sőt
egyenesen elkerülte figyelmét az Aristolochia Clematitis felső epidermiszében
s a pallisádban előforduló elkovásodott falú sejtcsoportok.

A mag szerkezetének leírása homályos és tökéletlen ; de különben is
ezt a részt Solereder már nagy gonddal és részletességgel feldolgozta.

A chemiai részszel sem foglalkozom e helyen, szintúgy annak az
érdekes véleménynek mérlegelésével sem, mely a növénynek antiseptikus
hatást tulajdonit. Lenüvki. Gkza (Budapest).

* Dolgozat a kolozsvári F. J. Tudomány-egyetem gyógyszertani intézetchöl.

70 NÖVÉNYTANI RKPERTORIUM.

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.*

(Rovatvezető : Kiimmehlk J. Béla.)

í! M I a z a i irodalom:

Forenbacher, Dr. Aurel : Nasa lítogeogratija od Schlossera i Vukotinovióa do
dana?. Prilog k istoriji botanickih istraiivanja Hrvatske i Slavonije. Zagreh 1906.
Tisak Dionicke tiskare. 8". — Pestanipano iz 167 >Rada Ingostavenske akademije
ziianesti i umjetnesti.

Horvátországra és Szlavóniára vonatkozó nnvénylVildiajzi laniilmriny.

GyőrfFy István dr. ; Növényeink es iparunk. — Kolozsvári Értesítő. 1903., 3. sz.

Botanikai tárgyú népszerű czikk.

Hegyi Dezső : Saláta portiilák betegségéről. — A Kert. .\11I. uví. 1907,, 214. o.

Hollendonner Ferencz ; Néhány Evonyniiis párájának histologiai fejlődése
(7 képpel). Doctori értekezés. — Növénytani Közlemények. Ví. köt. 1907., 1 — 15. old.

Hollós László dr. : Ket érdekes nóvénykarosito gomba Kecskemétről. —
Növénytani Közlemények. \'l. köt. 1907., 24. old.

Istvántfi Gyula dr. : A szőlő fásoltványainak forradásáról. — Mathematikai
és Természettudományi Értesítő. X.XIV. köt. 1906., 819—826. old.

Klein Gyula : Dr. Fciclitingor Sándor. — Növénytani Közlemények. VI. köt.
1907., 34. old. "

Mágocsy-Dietz Sándor dr. : .\ kender nemének változása. — Niivénytani
Közlemények. VI. kot. 1907., 10—18. old.

Prodán Gyula : Három kleistokarp moha hazai elterjedése. — Növénytani
Közlemények. VI. köt. 1907., 25—20. old.

Rapaics Raymund : Az új fajok keletkezése és a 'iiezőgazdas:ig. — Természet-
tudományi Közlöny' X.X.XIX. köt. 1907., 267—269. old.

Schilberszky Károly dr. : A szőlő antraknózis betegségéről. — Kertészeti
Lapok. XXII. évf. 1907., 121—122. old.

Simonkai Lajos dr. : Magyarország korongp:irvirágai. (Biscutellae Regni Hun-
garici.) — Növénytani Közlemények. VI. köt. 1907., 19—21. old.

Szabó Zoltán dr. ; A szudeták növényfóldrajzanak vázlatos foglalata, különös
tekintettel a Riesenhcgység havasi és alhavasi növényzetére. Budapest 1907. Nyomtatta
Kritz Ármin konyvnyomd;ija. 8" 32 old. 3 táblával. — Földrajzi Közlemények. .\X.\V.
kot. 1907., 11. füzet.

Tuzson János dr. : A kleistogamia új esete (10 képpel). — .Mathematikai és
Természettudományi Értesitő. XXIV. köt. 1906., 756—796. old.

LIj fajváltozat : Robinia yseudacacia forma cleisto^^ama Esztergom vidékéről.

— — Növényi eredetű ál-n(ivénykovület (2 képpel). — Növénytani Közlemények.
VI. kot. 1907.. 21—23. old.

' E rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni a nyomtatásban megjelent hazai
eredetű vagy hazai vonatkoziisú új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak
minden egyes ágam. Kérjük e végből a szerzőket, hogy megjelent közleményeiket a
szerkesztőségnek beküldeni, vagy pedig a megjelent közlemények forrásáról értesíteni
szíveskedjenek. (Szerk.)

NrtVIÍNYIANI KEI'ERrOklUM.

71

l') K u 1 1 ö 1 d i 110 i1 A I o m :

Pax, Dr. FerJinand : Uhcr d:e V'egetHtion dcr Holitri Tátra. 8" Seite 17. —
Magyar Kárp.itegycsulot. .Scktion Schlesicn. 190-4.

— — Uber eine fossile Flóra :iu'< djr Hohcn T tra. — lm 8'i. Jahrehericht
der Schk-sischcii Geserschaft fúr vatcrlaiidisclie Cultin. 1905. Seite 13 — 33.

E czikk a Niivéiiytani Kuzlemények IV. kötetében (l'JüS.) megjeleni »Die fossile
Flóra von Gcinóc: bei Foprád« czímű dolgozatnak a kivonata.

Rudas Gerő dr. : Dcmonstratinn einigcr hekannten und weniger bekannten
Praparate aus dem Geliiete der Zahii- und Knoclienhistologic — botanikai része.
I— III. táblával — Deutsche Monatsch ift lur Zahnheilkunde. Jahrgang XX,I1. 190 1.,
Dezember-Heft.

Botanikai része íij gombának és algának a leírását tartalmazza.

Szabó Zoltán dr. : Indcc criticus specieruni atque syn nynnrűm goneris Knaiitii
(L.) Coult. — Engler's Botanische Jahrbüchern. Fid. .XXXVIll! 1907., Beiblatt Nr. 83.
Seite 1—31.

Thellung, A. : Die Galtung Lepidíum (L.1 R. Br. Eine monographi^che Stiidie.
Inaiig. -Dis'. 4" Seite 3-10. — iMitleilung aus dem botanischen .Museum der Universilát
Zuiich. XX VIII 1906.

Szerző a hazai Lcpidiumokat is t:i:gyilja.

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.

\ növénytani szakcsztálynak 1907. évi

márczius hó 13-ikán tartott (CX.W'II.)

üléséről.

Elniik : K 1 c i n G\ ula ; jegyző : T u z s o n
János.

1. Budinszky Károly »Á proto-
pla-.ina fnozgásárvl való ismereteink Jelen
iilldsa« c'.imen történeti visszapillantást
nynjt e kérdés irodalm.ira s összefoglalja
az erre vonatkozó küliinbözö elméleteket,
melyeket saját osztályozása szerint cso-
portosít.

2. V á n g el Jenő ^Dolgozatok a paeda-
gogitiin biológiai laboi atoriumábóh czímű
előadás:iban bevezetéskép vázolja a paeda-
gogium növendékeinek gyakorlati kiképzés-
mójjat, mely Lóczy Lajosnak Társu-
latunkban tett ismeretes indítványát tartva
szem előtt, az ország florisztikai és faunisz-
tikai kikutatását igyekszik előmozdítani.
Ilyen nemű törekvéseinek eredménye máris
számos közlemény, melyek kiegészítése-
ként ez alkalommal a következő dolgoza-
tokat terjeszti elő ;

a) Straule Ferencz : » Ujabb adatok
Ma''vaioi-száif lombos moháinak isinereté-

licz. b) Zala István : i>Adatok Magyar
ország zuzniújlórájához. c) Qu int József:
T>A ircncsén-tepliczi Baracska-tónah kova-
moszatai.<í

Elnök a', előadót üdvözli s kéri, hogy
ha«onló munkásságát továbbra is foly-
tassa.

Mágocsy-Dietz Sándor hozzájárul
az elnök üdvözlő szavaihoz, melyekhez
még azt az óhajtását fűzi, vajha a po'gári
iskolai tanárképzés megvaltozt.itásaval és
a tanszék mellé kellő segéderők nyerésével
Vángel munkája még gyümölcsözőbb
lenne.

Vángel Jenő megemlíti, hogy a tan-
s ék mellé szükséges segéderők tervének
megvalósulása — gyakornoki aliások rend-
szeresítésének alakjában — már a közel
jövőben remélhető.

3. Lengyel Géza ismerteti H Lind-
berg »Iter auslro-htingaricnnia czímű
munkáját. (L. 68. oldalon).

4. T o m e k János ».I budapesti egye
temi herbáriuiii« czímmel ismerteti a her-
bárium keletkezésének, rendezésének tör-
ténetét s vázolja annak jelen állapotát.

72

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.

o. A szakosztályi ugyck során '1' u z s o n
János jegyző jelenti :i szakosztálynak,
hogy a Társulatban a szakosztályi pénz-
kezelés felügyeletét az elnök az alelnökre
ruházta. Előterjesztést tesz az e hó 22-én
tartandó Diószegi - ünnepélyről, tov;ihhá
az idei szakosztályi kirándulásról, mely-
nek helyéül a szakosztály több tervezet
közül a deliblati homokpu^ztára vonat-
kozót fogadja el.

Jegyző a szerkesztő bizottság nevében
indítványt nyújt be — tetemes költség-
kimélés szempontjából — a szakosztályi
meghívók küldésének beszüntetéséről. E
kérdés körül hosszabb vita fejlődik, míg
végül a szakosztály a jegyző indítványá-
nak értelmében Iiatáioz. E szerint 1907.
évi május havától kezdve a szalwsztály
tagjai a mindig este órakor kezdődő
ülések tárgyáról a napilapokból értesülnek;
az ülések dátumát pedig minden év elején
nyomtatásban fogja minden tag kézhez
kapi.n

A növénytani szakosztálynak 1907. évi

április hó 10-ikén tartott (CXXIX.)

üléséről.

Elnök: Klein Gyula; jegyző: Tuzson
János.

1. Bubák F. : ■>■> Adatok Magyarország
gombáinak ismeretéhezi czímű értekezését

M á g o c s y-D i e t z Sándor terjeszti eló.
Szerző ebben a dolgozatában a szakosz-
tály által a bécsi nemzetközi botanikai
kongresszus tagjaival rendezett kirándu-
láson gyűjtött anyagot dolgozza fel, mely-
nek sorában 32 üj gombafajt ir le.

2. Lengyel Géza »Hazai Corisper-
mum- és Camphorosma-fajaink anaíomiá-
járóU czímmel a nevezett génuszok fajai-
nak :inatóiiiiaját ismerteti, különös tekin-
tettel fejlődésükre és szisztematikai ana-
tómiai viszonyaikra.

3. R a p a i c s Raymund : »/l sisakvirág-
nemzetség magánrajza<í (Monographia
aconiti generis) czímmel ennek a génusznak
főleg anatómiai és szisztematika viszonyait
ismerteti.

4. Szabó Zoltán indítványt olvas fel,
melynek tárgya az, hogy a kir. magy.
Természettudományi Társulat csatlakozzék
a Földrajzi Társaság niozgalniához, a mely
a Magas-Talrában felállítandó meteorológiai
obszervatórium eszméjét valósítja meg. A
növénytani és állattani szakosztály együtt-
működésével hasson oda, hogy a Társulat
csatlakozásának czvija az ob'^zervatorium-
mal kapciolatos biológiai állomás szerve-
zése és fölszerelése legyen.

A szakosztály az indítvány megfonto-
lására cs kivitelére bizottságot küld ki,
még pedig Tuzson János elnöklete alatt
ifj. E n t z Gézát, B c r n á t s k y Jenőt és
Szabó Zoltánt.

A szakosztály július, augusztus és szeptember kivételével minden hónap
második szerdáján ülést tart. Meghívók nem küldetnek.

Az üléseken bemutatandó dolgozatok czime, legalább 8 nappal az ülést
megelőzőleg a jegyzőnek bejelentendő.

A "Növénytani Közlemények« akadálytalan megjelenése czéljából szíves-
kedjenek a szerzők, kézirataikat teljesen kidolgozni és nyelvi szem-
pontokból is gondosan átnézni. A korrektúrákat a szerzők végzik és így
közleményeikért felelősek. Kéziratok a félivek egyik oldalára írandók.
Személynevek (az auctor-nevek is) kettős == vonallal, a növénynevek,
vagy a kiemelendő tételek egyszerű vonallal huzandók alá.

A Növénytani Ivözlemények »Beiblatt«-ja részére szíveskedjenek a szer-
zők dolgozataikhoz valamely általánosan elfogadott más nyelvű, vagy lefordítás
czéljából magyar nyelvű kivonatot mellékelni.

A Növénytani Közleményekben megjelenő eredeti közleményért ívenkint
50 korona, ismertetésért 30 korona írói tiszteletdíj jár. Egy ívnél nagyobb
czikk után, az egy íven túl terjedő részért a szerző tiszteletdíjban nem részesül.

A szerzők 25 darab különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kívánatra azon-
ban többet is, a következő ár mellett :

25 darab ivenként, czímlappal 4 korona — fillér.

50 » » » 6 » — »

100 » » » 9 » — »

Ugyanilyen feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból is kaphat-
nak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel kapcsolatban.

A szakosztály tisztikara. Elnök: Klein Gyula műegyetemi tanár;
alelnök : Mágocsy-Üietz Sándor tudomány-egyetemi tanár ; jegyző :
Tuzson János egyetemi magántanár. A szerkesztő-bizottság tagjai, a tiszt-
viselőkön kívül : Filárszky Nándor nemzeti múzeumi növénytani osztály-
igazgató és Bernátsky Jenő a m. kir. ampelológiai intézet adjunktusa,
mint a »Beiblatt« szerkesztője.

Az alapilói, tagsági illetőleg előfizetési díj a K. M. Természettudományi
Társulat pénztárának (Budapest, VIII. ker., Eszterházyutcza 16. szám),
a kéziratok s a szakosztályi ülésekre szóló bejelentések a szakosztály jegyző-
jéhez (Tuzson János, Budapest, I. ker., Gellért-tér 4. szám) küldendők.

BUDAPEST, 1907.
A PESTI LLOYD-TÁRSULAT KÖNYVSAJTÓJA.

(Felelős vezető: Kózol Antal J.)

1 .J ■ - -•
VI. KÖTET. 1907. 3. FÜZET.

■■ /

NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK

alapíttatott 1901. NOVEMBER 20-IKAN.

A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA.

KLEIN GYULA

KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI

TUZSON JÁNOS.

MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN.

BUDAPEST,
KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT.

. inudarest, MIL, Es/.tciházy-utcz.i lii. szám.)

lm Anhange:

Beiblaft

zu den „Iffövénytani Köxlemények^"

ORGAN DER BOTANISCHEN SEKTION
DER KÖNIGL. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT.

Unter Mitwiikimg von JÚLIUS KLEIN. Relerieit von J. BERNÁTSKY.

TARTALOM.

Oldal

Klein Gyula: Elnöki megnyitó... _. __. ... ... ._ 75

Barcsa János; Emlékbeszéd Diószegi Sámuelről 77

Thaisz Lajos: A »Mag3'ar Füvészkönyv® botanikai méltatása 91

Csapodi István: Diószegi mint nyelvész _. 96

Szakosztályi ügyek ... ... ... ._ ._ ... 100

BEIBLATT Nr. 3 ... ... ... .. ... (15-18)

DIÓSZEGI SÁMUEL

EMLÉKEZETÉNEK

A »MAG^'AR FU\'KSZK(JNYV« MEGJELENÉSÉNEK
100-ADIK ÉVF(3RDULÜJA ALKALMÁBÓL.

NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK

A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA

VI. KÖTET. 1907. 3. FÜZET.

Elnöki megnyitó.

Tisztelt siaUoszlály !
Mélyen tisztelt vendéiioink !

Ünnepélyes ülésre gyűltünk itt össze, hopy megemlékezzünk Diószegi
Sámuelről, a ki 1807. márcziiis 21 -én — tehát most száz éve — közrebocsá-
totta : Magyar füvészkönyv, melly a két magyar hazában találtatható növevé-
nveknck megesmerésére vezet, a' Linné alkotmánya szerént« czímű művét.

E munka kidolgozásában Fazekas Mihály, a »Ludas Matyi«
írója is közreműködött, s így történt, hogy midőn nem régen (lOO-lben) Debre-
czenben Fazekas-ünnepélyt rendezlek, Hermán Ottó megpendítette a
»Magyar füvész könyv megjelenésének 100-ik évfordulóján rendezendő ünne-
pély eszméjét. Az eszme visszhangra talált úgy a debreczeni Csokonai körben,
valamint a kir. magy. Természettudományi Társulat növénytani szakosztálya
kebelében. Kz utóbbi átvéve a rendezés munkáját, úgy vélekedett, hogy ez
alkalommal kivált Diószegi érdemeit fogja méltatni, egyrészt, mivel
Fazék a s-t mint írót Debreozenben már ünnepelték és a magyar füvész-
könyv körüli tevékenysége is méltatásra talált," másrészt pedig, mivel D i ó-
szegi-nek első sorban van érdeme a magyar íüvészkönyv létrejöttében."*
A növénytani szakosztály egyébként abban állapodott meg, hogy Diószegi
emlékét méltóan csak úgy ünnepelheti, ha azt nem a rendes havi, szűkebb-
körű osztályülésén, hanem külön ülésen és a szokottnál díszesebb helyen
teszi. így a M. T. .-Vkadémia kegyessége folytán e helyen van szerencsém
mindazokat szívből üdvözölni, a kik ez ünnepélyes ülésre megjelenni szívesek

* .\ Teimészcttudom.-ínyi Közlöny 1805. novemberi füzetében: B a 1 k :i n y i
K;ilmáii, F .1 z c k a s Mihály mint természetvizsgáló, czimü czikkében.

** D i li s z e g i-röl ugyanis tudjuk, hogy bár »:i papi pályára készült, szíve-
sebben foglalkozott természettudományokkal. Ez a hajlandósága vitte őt a göttingai
egyetemre, hol főleg természettudományi, orvosi s kiváltképen botanikai előadásokat
hallgatott <. (Vasárnapi Újság 1907, 12. sz. 220. old.). F a z e k a s-t pedig, a ki addig
szépirodalmi téren működdtt, valószínűleg csak Diószegi vezette be a növény-
tanba, a mi már abból is kitűnik, hogy Fazekas a magyar füvészkönyv csak máso-
dik k(jtctcnek kidolgozásában kcizreaiűködött (S z i n y e i Magyarország termeszeit, és
math. konyvészcte, 134. old.), valamint hogy az lS13-ban megjelent .Orvosi fuvész-
konyv«-et csak Diószegi maga adta ki.

76 ELNÖKI MKGNVITÓ.

voltak, közlük a debreczeni Csokonai-kör küldötteit és a Diószegi-rokonság
tagjait.

Diószegi »Magyar füvészkönyv«-ének megjelenése a magyar bota-
nika történetében oly momentum, a melyet kellőleg ünnepelni és méltányolni
nemcsak érdemes, de illendő is. Hiszen ezzel a munkával indult meg a tudo-
mányos botanikának íiiagyar nyelven való mivelésc.

Diószegi előtt is jelentek meg ugyan a növényekre vonatkozó
magyar munkák, így 157S-ban, mint legelső ilynemű magyar munka: I\I e 1 i u s
(Juhász) Péter »Herbarivm az faknac, füveknec nevekről, természetekről és
hasznairól. . .« s utána Beythe András, Csapó József és másoknak
hasonló czímű munkái. De e munkák, az akkori kornak megfelelőleg, a növé-
nyek orvosi hatásaira vonatkoztak csupán, tehát gyakorlati irányúak voltak,
s így a tudományt nem szolgálták.

Jóval későbben -- 1702-töl kezdve — következtek K' i t a i b e 1 Pál nagy-
jelentőségű gyűjtései, a melyek Magyarország növénykincseinek gazdagságát
és sok tekintetben különlegességét mutálták ki. I)e K i t a i b e 1 munkái latin
nyelven megírva és gróf W a 1 d s t e i n (Ferencz, Ádám) állal igen díszes
kötetekben kiadva csak' egyeseknek voltak hozzáférhetők.

K i t a i b e 1 és mások adataira támaszkodva és saját tudásukkal kibővítve,
írták meg azután Diószegi és Fazekas a magyar füvészkönyvet. IVIinl
elöljáró beszédjükben mondják, »azoknak számára, a" kik a növényeket ked-
vellik, és azokkal esmérkedni kivánnak<-, mert szerinlök »talán nints is ollyan
ember, a' ki ha meglát valamelly különös Fát, I'"üvet, vagy Virágot, annak
megnézésében valami gyönyörűségét ne találná és ne kívánná tudni minek
hívják azt«. Egyúttal pedig kijelentik, hogy könyvükben »a' plantáknak orvosi
haszna nints feltévcc ... és pedig azért, vhogy kétféle Tudományt össze-
zavarni mindenkor káros« . . . »Legyen hát — mondjak — ennek a könyv-
nek egyedülvaló tzélja a' plánták megesmértctése« . . . -Mert nem igaz az,
hogy az esméret gyönyörűségének tsak a' haszon volna a' rugója « . . .
-Maga az esméret terjedése és szélesedése az ember okos lelkében a' leg-
tisztább és nemesebb gyönyörűség-érzésnek kútfeje.-

íme, ezekben az egyszerű szavakban a magyar füvészkönyv íróinak
egész gondolkozása, i7 Icnncs'^cl iiúnli diKe/lcn ^zereltie, és a mi a fő,
a tiidontúnynak ö)unagácrL való unviií-siiu-k Í)üuv:űUi van kifejezve. Ez
figyelemreméltó és jdentöségkljes. mert tudjuk, hogy ez az. a mi minden
tudományos haladásnak és a közművelődés gyarapodásának alapja. így tehát
a magyar füvészkönyv méltó arra, hogy a tudom;inyos botanika első magyar
hirdetőjeként ünnepeljük. Ki, kin Gvila.

EMLüKUESiiEU UIUSZEGI sAmUELHÜL. 77

Emlékbeszéd Diószegi Sámuelről.

Diószegi Sámuel született Dehreczenben 1760. deczember 20. vagy
30-án." Családja Diószcgrűl származott. Sámuel nevű őse 1690-ben nycit nemes-
séget. Atyja Diószegi Pál 1749. június 1 1-től 1781. február 20-án bekövet-
kezett haláláig tehát 32 évig volt »lanítóember a Csapó-utczában«. Előbbi
neve állítólag Kántor volt, a Diószegi nevet később vette fel. Anyja Szappanos
Erzsébet volt."* Atyja, a ki leányokat tanított, bizonyosan fiát is tanította írás-
olvasásra. Debreczen városa és anr.ak ősi kollégiuma olyan emlékekkel vette körül,
melyek a zsenge gyermeki lélekre mély hatással voltak. Nemzeti műveltségünk
szempontjából nagy jelentősége volt akkor Debreczennek. Műveltségünk a
Nyugattól cl volt maradva, de még nagyobb baj volt, hogy nemzeti öntuda-
tunk, magyarságunk forgott veszélyben. A nemzet kozönynyel nézte a pusz-
tulást, közönynyel, mert a veszély nagyságáról magának a társadalomnak sem
volt fogalma. Sehol sem volt erős nemzeti szellemű középpont. A fővárost
legkevésbé lehetett számításba venni, mert polgárai többnyíre idegen ajkúak
voltak. Egyeteme ugyan a tudomány színvonalán állott, de a latin és német
műveltség nyomta rá bélyegét, a magyar nyelvű és nemzeti szellemű tudo-
mány iránt nem bírt fogékonysággal. Sehol sem voltak meg a magyar szellemű
műveltség kifejlődésének kedvezőbb fcltélelei. mint épen Dehreczenben, mely
az alföldi magyarság szívében feküdt, s a hol a magyar vallása követői már
ekkor közel háromszázados múltra támaszkodó főiskolát tartottak fenn. Ezen
iskola sohasem áltatta magát azzal, hogy a művelt külföldi nemzetek egye-
temeinek színvonalán áll, tanrendszerének mindig csak az volt alapelve, hogy
tanítványait a külföldi egyetemekre készíti elő.

Ilyen tanrendszerrel biró iskolában végezte Diószegi Sámuel alsóbb
osztályait, vagyis a mai gimnáziumi osztályokat, s ennek elvégzése után a
kollégium rendtartása szerint a poétika classisból deákká lett, 1775. április
27-én, tehát 14 éves korában az iskola polgárai közé vétetett fel, aláirt
(subscribált) az iskolai törvényeknek, a tógát, a deákok formaruháját öltötte
fel, annak a jeléül, hogy lelkészi pályára készül. Ettőlfogva nem a publicus
praeceptorok, hanem a professzorok tanításait hallgatta.*"*

* A debreczeni ref. cgyliaz anyakönyvének 1761. évi 161. lapján olvasható :
»A Csapóban Diószegi Pál és Szappanos Erzsébet tia, Sámuel. K. .A. Sinionli István,
Molnár János, N'agy Bálint. « Ez a keresztelés napja. Születési napját azért teszem
1760. deczember 29 vagy 30-ra, mert régi ref. egyházi szokás szerint a gyermekeket a
születés utáni 8-ik napon keresztelték meg. Némelyek 1758. november 5-re teszik
születése napját. Ez azonban tévedés, mert akkor testvére, Mihály született. Tiszántúli
ref. egyházkerületi jkv. 1813. évi 49. 1. Debreczeni Protestáns Lap, 1806. évf.,
538., 560. 1.

** Debr. Prot. Lap 1806. évi 572. 1. Mitrovics Gyula czikke. .Atyjának előbbi
Kántor reve nem igen bizonyítható.

"■" Aláírása a Series Studiosorum czímű könyvben: »Nomen : Sámuel Diószegi,
patria: Debrecen, schola Debrecen.*; (464.1.) Debreczeni ref. főiskolai anyakönyvtárban.

78 BAIíCSA JÁNOS

Csalódnánk azonban, ha még e korban a dcbrcczcni kollégiumban
magyar nemzeti szellemű tudományos képzést keresnénk. Még 1775-ben teljesen
a latin nyelvű tudományosságra törekedtek a professzorok. Latinul adtak elő
és a latin nyelvű ékesszólás elsajátítása volt a tanítás végczélja. A deákok-
nak nemcsak az iskola falain belül, hanem azon kivül is latinul kellett társa-
logni. A kik magyarul beszéltek (hungarisantes), az ifjúság törvényszéke
részéről súlyos büntetésnek tették ki magukat.

Diószegi Sámuel mint deák különösen a mathematikában tűnt ki, ezt
bizonyítja az aláírási könyvben neve után tett »summus matheniaticusv; meg-
tisztelő kifejezés. A kiválóbb végzett deákokat megbízták a professzorok a
klasszisok, vagyis a mai középiskolai osztályok vezetésével. Ez a szép meg-
bízás Diószeginek is kijutott és 17S3 ban a 22 éves Diószegi Sámuelt a leg-
fontosabb és legnehezebb, de ambicziózus ifjúra nézve legháladatosabb osz-
tálynak, a poéták klasszisának praeceptorává tették.'

Diószegi Sámuelt, mint megfelelő gyakorlati tanítói ügyességgel biró
ifjút, az akkori szokások szerint a professzorok 1784, április 25-én a tekin-
télyes hajdúböszörményi iskola igazgatására küldték." Ideális lelkületét jellemzi
a böszörményi gimnázium anyakönyvébe az ember rendeltetését szépen jellemző
latin mondás bejegyzése.*"*

A rektoriák intézményének részben az is volt a czélja, hogy az akkori
viszonyok közt tekintélyes jövedelmet nyújtó rektoriák jövedelméből az ifjak
pénzt gyűjtöttek maguknak külföldi tanulmányútra. Ezért osztogatták a pro-
fesszorok a rektoriakat jobb tanulóiknak mint beneficziumokat. .A böszörményi
rektoria a legjobb javadalmak közé tartozott. +

Diószegi, mint általában szokás volt, három évig igazgatta a böször-
ményi gimnáziumot, ezalatt nemcsak külföldi útjára látta el magát költséggel,
hanem 1787. augusztus 15-én Túri Sámuel kabai paptól 300 forint értékű
könyvet is vett.tt 1787-ben külföldi tanulmányútra indult. Kecskeméten azonban
a reformátusok, kiknek iskolájában akkor nem volt professzor, » szinte fcl-
esztendeig időközleg való professzornak letartóztatták*. Egyik életirója szerint
itt némi csalódás is érte, szűk körű volt neki az ottani élet.'í''"''

*■ Series Stud. 464. 1.
" A rektoriákra kibocsátott ifjak; A rektorokiil és praeccptorokul kibocsátottak
jügyzékcbe« sajátkezűleg jegyezték be neveikéi. Diószegi bejegyzése (55. lapon): »Dic
25 április 1784. Ego Sámuel Dinszegi designatus sum rector scholae reformatae
H.-Böszörmcnyiensis.<' (Debreczcni ref. főiskolai levéltárban.)

*•* Bejegyzése a következő : »Spernit homo terras, altis volitatur in aiiris, nubi-
vagis, aer tollit ad astra globis.« (1784.) Bakóczi Endre küzlcsc.

t A böszörményi rektor lizetéscről már 1714 — 171G-biil feljegyezte egyik rektor:
í.^nnyi sok szép keresetem volt, hogy ha eszem is lett volna hozzá, nagy gazdag-
ságot indíthatok vala. A rektori fizetés 1749ben : 50 frt. coquia (ház sorjában való
fözé.s) vagy 40 frt, 15 knhiil búza cs más naturálék. Diószeginek bizonyosan több
fizetése volt. A rektor 1806-ban már 400 frtot kapott. (A debreczcni kollégium és
partikiilái ez. munkáim 105. és 184. 1,)

tt Series Stud. ez, kézirat.
. . ttt Debreczeni Prnt. Lap 1896. évf, 538, lap.

KMMiKIilíSZKU Dli.SZKGl yÁMUIíLl((JL. 79

Végre a fel cv leteltével elindult külföldre, felkereste az akkor híres
götlingai egyetemet, melynek kiváló természettudományi fakultása is volt. A
természet szépségeiben már akkor gyönyörködő ifjú itt a theologia mellett
mathematikát, orvostant és természettant hallgatott nagy szorgalommal. Egyik
tanára Gmelin .1. Fr. híres orvos és botanikus volt. Ez vezette be Diószegit
L i n n é rendszerébe.

Mikor Diószegi külföldről hazajött s lelkészi állást akart foglalni,
a hajduvárosokban már jó hírneve volt böszörményi rektorsága idejéből. Bár
a debreezeni egyházmegye 1780 elején a hajdúnánási ref. egyháznak 1' a k s i
K. Andrást ajánlotta lelkésznek, a nánási egyház küldöttei Diószegi Sámuel-
nek lelkészül vulo megerősítését követelték. E kívánságot az egyházmegye
178y. márczius lU-iki gyűlésén nem teljesítette, mert szerinte azon vidékre
egy egyházmegyei asszesszorlelkészre van szükség és nem kezdő ifjúra.
A nánásiak április 22-én újból kijelentették, hogy ők csak Diószegi Sámuelt
fogadják el lelkészül. Az egyházmegye azonban ezzel nem törődve, a makacs-
kodó nanásiaknak Paksi K. Andrást rendelte lelkészül. A nánásiak kitar-
tottak Diószegi mellett és ügyöket az egyházkerülethez felebbezvén, az
egyházkerületi gyűlés végre is engedett a nánásiak hő óhajtásának és meg-
engedte, hogy Diószegi-t lelkészül vigyék." Diószegi 1789. deczember
!)-én feleségül vette Fazekas Máriát, Fazekas Mihály nővérét.

Diószegi Sámuel már nánási papsága kezdetén tanúja volt annak
a nagy nemzeti felbuzdulásnak, mely II József halála után a Nagy Magyar
Alföldet sem hagyta érintetlenül. Tüntetett magyarságával mindenki. Diószegi
Sámuel egyházmegyéje már 1793. márczius 19 én elhatározta, hogy ezután
nem latinul, hanem magyarul vezeti jegyzőkönyveit. Az egyházkerület pedig
1797. májustól fogva minden tudománynak magyar nyelven való tanítását
rendelte el a debreezeni kollégiumban. E határozatnak egy jellemző zára-
dékában kimondta, hogy Dinire! nyelvünk szíík volU: nnall minden liidonuinyos
műszói magyarul ki ncin fejezhclünk, inkább meg kell hagyni a latin és görög
müszókal, mint a magyar szárakon való gondolkozással tölteni az időt, vagy
pedig esetlen és a magyar fiill scrtö szókkal kifejeznie .'*

A magyar nyelvű tanításra és a magyar műszavakra vonatkozó végzés
csak úgy jöhetett létre, hogy a tiszántúli vidék minden részéből Debreczenbe
sereglett papság és világiak a magyar nyelvű tudományért való lelkesedéssel
voltak eltelve. Bizonyos, hogy a magyar tudományért lelkesedő Diószeg i-re
nagy hatással volt ez a határozat, sőt talán neki is része volt c határozat
létrejöttében, hiszen már ekkor Diószegi nevét az egész országban ismerték.
Bizonyítja ezt az egyházkerületi jegyzőkönyvbe irt életrajz, mely szerint » 1793.
április 18-án az országos hírű Diószegi Sámuel négy évi istenes szolgá-

" Debreezeni l'rot. Lap, 189Ö. cvf.. 608. 1. Fizetésére tájékozóul szolgálhat az
1782. évi nánási papi Mzetés : 100 frt, 20 köböl tavaszi búza, 20 kubol árpa, egy
hizott sertés vagy 10 váltóforint, széna, G öl fa, 1 mázsa só, 3 itcze vaj, 1 font hús,
300 kéve fűteni való nád, a város szénájából a mennyi kell, 25 font faggyú, bor-
concessum 6 frt, húsconcessum 50 frt, 2 véka kása.

** Debreezeni ref. főiskolai tanárkari jkv. 1797. április 24-én. . ,

80 BARCSA .TÁNOS

latja ut:in« a szomszédos Hajdúböszörménybe hivatott meg lelkésznek, a hol
előbbi rektorsága idejében jó hirnevet hagyott hátra. A közbccsülcs lelkész-
társai részéről hamar megnyilatkozott: 1795. márczius 24-én egyházmegyei
asszesszornak választották.'

Tíz évig működött Böszörményben. Munkássága sokoldalú volt. Az
iskolára, melynek előbb rektora volt, különös gondot viselt. Egyik deák fel-
jegyezte róla, hogy Diószegi mint böszörményi lelkész nemcsak felügyelt
az iskolára, hanem mint »melléktanító« működött is. Gyakran ellátogatott hozzá
Fazekas Mihály főhadnagy, az ő sógora, kivel együtt már akkor dolgozott
a Magyar Fűvészkönyvön. Fontos adat ez, mert világosan bizonyítja, hogy
a Magyar Füvészkönyv legalább is egy évtizedig tartó szorgalmas munka
eredménye. Fölelevenítette társaságukat a vidám Csokonai V. Mihály,
kiről azt jegyzi fel egy szemtanú, hogy y-szinre fiivcszdi gyakornok volt«."

A tevékeny és tudós hírben álló Diószegi 1803. márczius 20-én az a
megtiszteltetés érte, hogy a tekintélyes debreczeni egyház választotta meg
lelkészének. Először az ú. n. ispotályi lelkészi állásra választották meg, de
Szikszay György esperes, belső városi lelkész, még az év június 3Ü-án
meghalván, D i ó s z e g i-t a belső paróchiára helyezték át.

így került ő a Nagy Magyar Alföld szellemi középpontjába, a hol fényes
tehetsége megtalálta ugyan a szebb és nagyobb munkakört, de a sokoldalú
munka nagyban hozzájárult gyenge erejének felemésztéséhez. Nagy feladat
előtt állott mint lelkész is. Egy évvel előbb, 1802-ben, nagy tűzvész pusztított
Debreczenben, mely a ref. egyháznak is óriási kárt okozott. Leégett több
háza, paróchiális épülete, sőt maga a Bethlen Gábor fejedelem által
1628-ban újra építtetett történelmi nevezetességű Nagytemplom is. Diószegi
papságának első évei a Nagytemplom és a paróchiális épületek újraépítése
körül kifejtett fáradozásokkal telt el.'"

Mint tudós és az egyházi élet terén is tevékeny férfiú egymásután
nyerte el a ref. egyházban meglevő állásokat: 1806-ban a debreczeni ref.
egyházmegye jegyzőjévé lett.''' A debreczeni kollégiumban 1807- ben egyik
theológiai tanári állás megüresedvén, ezen állást Diószeginek ajánlották fel,
de ő nem fogadta el.'''^' A fényes múltú debreczeni ref. egyházmegye 1800.

• Debreczeni I'rot. Lap, 1896. évf., 008. 1.

*' Öreg S o m o s s y Mihály jegyzései: Kézirat a debre:zeni Csokonai-kör
gyiijteménycben.

»•» Nagyon nehezen ment különösen paróchiájának újraépítése. .\ presbyterium
1804-ben elrendelte paróchiájának kiigazitását, de már 1805-ben újracpitéscröl intéz-
kedtek. Diószegi maga járt Pesten az épület terve ügyében és egy mérnöknél 100
rhénes frtot hagyott a tervért zálogban. Még 1806-han is csak az épület tervét tárgyal-
ták, végre 1807-ben megkezdték a lakás újraépitését. .\z épités tartamára ki kellelt
költöznie a város alatt levó' ispotályba, mit snagy kedvetlenséggel tett meg«. (Debre-
czeni ref. egyháztanács jkve 1804:202, 1805:215, 1800:229, 1807:237, 240. I)
t Debreczeni ref. egyháztanács jkve 1806. 28. sz. Dehr. Prot. L. 1896. 608 I.
tt Egyh. ker. jkv. 1807. 9. I. és 1808. 17. 1. A debreczeni ref. egyház akkor
Földváry Józsefet ajánlotta helyette. (Debreczeni egyh. t. jkve 1807. évi 25. sz.
Debr. Prot. Lap 1896. 608. 1.

liMLtiKBlíSZÉD DIÓSZIÍGI SÁMUliLRÓL. 81

jan. l.S-ún csperesévc választolttá.* Ugyanazon évben a liszúntúlí ref. egy-
házak tiszlclték meg bizalmukkal. 1809. április 22-én generális nótáriussá
(egyházkerületi főjegyzővé) választván őt.** Olyan állási nyert el ezzel, a mely,
legalább a közhit szerint a püspöki méltóság előlépcsőjc szokott lenni. Ha
élete fonala olyan hamar ketté nem szakad, bizonyosan el is nyerlc volna a
püspöki méltóságot.

Irodalmi és tudományos munkálkodása debreczcni papságának idejére
esik. Olyan körbe jutott Debreczenbe, mely irodalmi társaság létrejövetelére
alkalmas volt. .Századokat ért főiskolája, tudós tanárai, papjai, püspökei voltak,
sőt maga a városi magisztrátus is tudott mindig 1 — 2 tudományos férfiút felmu-
tatni. Diószegi idejében szép számmal voltak az irók s tudósok üebreczcnben :
olt volt Hatvani István a hires physikus, Varjas János, a Kazinczy-
tol is bámult mesterkedő poéta, B u d a i Ézsaiás a polihisztor, történetludós és
tankönyvíró, ref. püspök volt Szilágyi Sámuel, a Henriade egyik magyar
fordítója, utóda Hunyadi Ferencz püspök a debreczeni grammatika egyik
munkatársa. Dcbreczen főbírája volt !)omokos Lajos, a ki nemcsak a
kollégium szellemi ügyei iránt érdeklődött és a tantervek készítésében veit
részt, hanem a tudományos életben is számottevő tényezőnek ismerték. Itt
működtek Veszprémi és S z e n t g y ö r g y i doktorok. Ve s z p r é m i István
megírta a Magyar doktorok biográfiáját. Szentgyörgyí pedig Kazinczy
előtt is számottevő nyelvész volt. Ez idő tájban került haza Fazekas Mihály
főhadnagy a »Ludas Matyi« szerzője, s ezen korra esik Csokonai Vitéz
Mihály irodalmi munkálkodásának javarésze. A debreczeni írókon kívül ide
számithatók a nagy magyar alföldi ref. papok és világiak közt elég nagy
számmal levő egyházkerületi vezető férfiak, a kiket nimden nagyvásár és min
den egyházkerületi gyűlés Debreczenbe hozott és így az összeköttetés köztük
állandó volt. A sok közül felemlítem Földi Jánost, a természettudóst és
költőt és Budai Feroncz szovátí lelkészt, a l'olgárí Le.xíkon szerzőjét.
Munkáik közül aránylag kevés jelent meg nyomtatásban, többnyíre kéziratban
terjesztették műveiket.

Már akkor a botanika művelésének múltja volt hazánkban, mely a
XVI. századba visszanyúlik. A mag^'ar nyelvű botanikai müvek tekintélyes
számával dícsekedheteit elsősorban maga Dcbreczen. Ezért panaszolta a X\'III.
század végén Vesz p r é m í István doktor, hogy nem sok gondot fordítunk
a hazai botanika azon priscusaira »kík a növényeket édeshoni nyelvünkön
először ismertették". Tudjuk, hogy a botanikát hosszú ideig nem önmagáért,
hanem mint az orvosi tudományok segédeszközét művelték. Tehát a hazai
botanika történclTie is benne van Veszprémi Istvánnak 1783-ban Succincta
medicorum Hung. et. Transsilv. Bíogr. czimű művében.

Más nemzetek botanikai tudományának történelme sem nyúlik vissza
sokkal hosszabb időre, mint a mienk. Talán csak a német (J u n r a d von
Megenberg a kivétel, a ki Inres ; Buch der Natúr ez. művét németül

• Debreczeni ref, egyh. tan. jkve 1808: 265. és 1809: 267. p.
** Tiszántúli ref. egyh. ker. jkv. 1813. évi 49. 1.

Növénytani Közlemcn3-ek. 1007. VI. küut, '-i. füzet. 6

82 ÜAHCSA LAJOS

már 1350-ben megírta. Méliusz vagy Horhi Juhász Pclcr, dcb-
reczeni lelkész, Herbáriumát I578ban adta ki Kolozsváron »az boldog emlé-
kezetű Heltai Gáspár meghagyott felcsége«, ki a mű előljáró beszédében"
azt mondja, hogy Isten a füveket és fákat nemcsak gyönyörűségre és nz
ember táplálására rendelte, haneni gyógyításra is. A műben külön tárgymutató
igazít el a füvek és külön tárgymutató a betegségek megtalálására. A tudo-
mányos alapon álló növénytantól még távol áll, mert minden növénynek
csak a :>tcrmészetit«, tudniillik az emberi testre való orvosi hatását mondja
cl, és utána veti a növénynek a hasznait, vagyis hogy egyes betegségek
ellen miképpen kell használni. Méliusz Herbáriumának a debreczeni kollé-
gium könyvtárában levő példányával össze van kötve egy igen érdekes kéz-
u-at, mely a szövegközbe jegyzett évszámokból következtetve nagyobb rész-
ben 1605 előtt keletkezett, de későbbi bejegyzések is vannak benne. A
kézirat több közmondásszerű egészségi szabályon kivül, melyek sokszor az
illem ellen is vétenek, a betegségek leírását és a gyógyításra szolgáló füveket
foglalja magában, többnyire latinul, de sok helyen magyarul is, mely körül-
mény a bejegyzés különféle eredetére mutat. E kézirat a magyar botanika
történelmére élénk világot vet. Bizonyítja, hogy Méliusz könyve nagyon
népszerű volt és hogy a Méliusz Herbáriumának mintájára készült kisebb-
nagyobb terjedelmű kéziratok forogtak közkézen, melyek nem a botanika,
hanem az orvoslás, vagy jobban mondva a kuruzslás mesterségérc tanítottak.

B e y t h e István, ki gróf Batthyány Boldizsárnak volt udvari papja,
1583-ban adta ki : Nomenclator slirpium Pannonicus czímű művét. F r a n c o v i t h
Gergely 1588 ban adta ki : Hasznos és felette szükséges könyvét, mely a
salernóí iskolát követő antidotárium volt. Pécsi Lukácsnak: Keresztyén
szüzeknek tisztességes koszorúja czímű !5'.U-ben megjelent műve szimbolikus,
legnagyobb részben theosophiaí mű volt, s mint ilyent a botanika iránt érdek-
lődők nem olvasták.** Beythe .Vndrás ref. lelkész 1595-ben adta ki fűvész-
könyvét. Ezek közül Méliusz, Beythe István és Beythe András
müvei lettek népszerűekké. Az ő műveik a köztudatba is átmentek, mert a
botanikát, mint tudományt praktikusabb oldaláról fogtak fel, és azt mint a
gyógyítás eszközét igyekeztek népszerűvé tenni. Még azt is hozzá tehetjük,
hogy c tekintetben teljesen a külföldön elterjedt herbáriumok, íuvészkönyvek
és Krüuterbuchok nyomán haladtak.

.\ botanika műnyelvére vonatkozó adatok vannak Szenczí Molnár
Albertnek 1621-ben megjelent Diclionáriumában. Ezeket Pariz Pápai, kinek
Pa.x corporis ez. orvosi könyve 1687-ben megjelent és 1747, 1774 és 1780-
ban új kiadásokat ért, híres szótárában minden változtatás nélkül vette át.
S t r e g o V a i M a d a t s Gáspár lG28-ban adta ki jHazi Apothéka« ját.
Lippai János jezsuita; Pozsonyi Kert czímű műve 1664-ben jelent meg.
Ebben :>mínden kerti munka rendelések, virágokkal, fákkal, gyümölcsökkel

• Herbárium az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól, Magyar
nyelvre és ez rendre hozta az doktorok könyveiből az H o r h i Méliusz Péter. II. I.
** Terniészettud. k'özluny XXXII. k. 458. 1. .'\lfoMi Fiatt Karoly czikke.

líMLlÍKBIíSZIÍI) DIüSZIíGI .SAMUEI.RÖL. 83

cs kerti cscnictckkcl való bajniolódasok, azoknak nemek, nevek, hasznok,
vauy csinálások bőségcsen magyar nyelven natry haszonnal lcirattatnak«.
Lippai György érsek kertjének növényeit irja le. Előszava szerint » drága,
ritka ékes magyarsággal iratlatolt«. Sokáig állott közkedveltségben, mert első
kiadása elfogyván, 1753-ban újra kiadták. Gyakorlati czélt szolgál, mert
arra akarja tanítani az olvasót, hogy saját kertjében termeszsze mindazon
füveket, melyeket a piaczon drágán venne meg. Mellőzi az orvosságoknak
ós patikába való füveknek a leírását." Nadányi János: Kerti dolgoknak
leírása czímű műve 1609-ben Kolozsváron jelent meg. Torkos .lános : »Ta.\a
l'liarrriaccuticae ez. müve pedig 1795-ben Pozsonyban. Igen fontos Csapó

József dcbreczeni városi physikusnak : Uj füves és virágos magyar kert
czímű műve, » melyben mindenik fűnek cs virágnak nevei, neme, ábrázatja,
természete és ezekhez képest többféle hasznai értelmesen megjegyezlcttek.«
Először 1774-ben jelent meg, másodszor 1792-ben Debreczenben. Csapó
József, e munkájában 417 nevezetesebb füvet ismertet ábéce-rendben, mindenik

után több magyar nevét jegyzi fel, s utánok irja azoknak a latin, franczia,
olál"! és német neveit, hogy az olvasó könnyen megesmérje azokat. Össze-
sen 64G növénynevet említ.** Másik műve 1771-ből: -Kisgyermekek ispitálja,
melyben a különféle nevezetesebb nyavalyái és külső hibái a kis gyermekek-
nek és ezek eránt lehető orvoslásnak lehető módjai hűségesen megirattat-
tak.« Irta még: Szegény embernek számára készült orvosló könyvecskét.'"
R e n k ő József 1783-ban adta ki a Magyar Könyvesházban Nomenclatura
Botanicáját, majd a Téli Bokrétát. M atyus István doktor Ü és Uj Diaetéli-
kája 1787-ben jelent meg. Dr. Szentgyögyi József dcbreczeni orvos
18()3-bnn írta: .X legnevezetesebb természeti dolgok esmeretei czímű müvét,
melyhez a debreczeni kollégium rézmetsző deákjai, kik az első magyar föld-
rajzi atlaszt és magyar nyelvű földgömböt készítették, és a kik közt volt a
később világhírű rézmetsző, Karács is, 103 állatképet metszettek.

A Linné rendszerét már sok helyen ismerték a XVIII. század végén
hazánkban is. Gáti István, szigeti professzor 1795-ben kiadta Pozsonyban :
Természet históriája czímű magyar nyelvű munkáját, mely Pozsonyban
1798-ban II. kiadást ért. Három részből áll : az ásványok, plánták és állatok
világa. Azt mondja, hogy nem köti magát Linné rendszeréhez, hanem a
növények külső és belső alkotását veszi tekintetbe.

Utánzásra méltó ideálja volt hazai botanikusainknak Kitaibel Pál.
Ennek Plantae rariorcs czímű díszműve 1709 — 1812-ig jelent meg. Ez a
Magyar Fűvészkönyvvel is éreztette hatását. A magyarországi botanika műve
lőire ösztönzőül szolgált az is, hogy a testvér Erdélyország e téren jó pél-
dával járt elől. Ugyanis B a 1 o g li József orvos doktor a leideni egyetemen
doktori czímct nyert egy dissertatiójával, mely Erdélyország kiváló növényeit
ismertette, s művét Benkő József »uramnak, a középajtai egyházi tanítónak <^

" Pozsonyi Kert ez. mű 1753. évi kiadása II. 1.
'* Csapu Juzsef: Uj füves cs virágos magyar kert. 5. I. 1792. évi kiadás.
*** Pozsonyban 1791-ben jelent meg.

6*

84 BARCSA JÁNOS

ajánlotta: »kinek is köszöni a fűvcsz tudományba való crcdését.«* Az akkor
tekintélyes Magyar Hirmondó erre mondta I78t>ban: »Mit szólunk már mi
magyarországiak mindezekhez. Megelőztek már bennünket az erdélyiek a föld
termései felől való tudományban, megvagyon már az erdélyi flórának kez-
dete. Nekünk egy kis Tyrnavensis flóránál (Nagyszombat körül termő füvek-
nek megírásánál) egyéb semmink sincsen. Fogadja ugyan Pozsonyban lakozó
Lumnitzer orvos uram, hogy sok fáradozásai után már készülő pozsonyi
flórája nemsokára világot fog látni. De hol van több orvos uraimék közül,
a kiket a dolog a legközelebbről illet. Némelyeket az »aurea pra.xis« aranyt
szerző gyakorlás, sokakat az értetlenség, másokat más akadály a tanulástól,
keresgéléstől, vizsgálástol elfog. Azonban az is igaz. hogy ritka már most a
tehetős urak között a Batthyány Boldizsár, a ki ama híres fűvészt,
Clusius Károlyt esztendőnként kétszer-háromszor szokta vala maga kocsiján
és költségen Bécsből Magyarországra, nevezetesen Németújvárba hozatni és
hogy az ország terméseit kikereshette és megvizsgálhatta, abban mindenképen
megsegíteni és még az udvari papjaival is arra reá segítlotni.«"'

A debreczeni kollégium könyvtárában egész kis kézirati gyűjtemény
van botanikai, illetőleg jobbára orvostani művekből. Ezek : Gyógyszertári ár-
jegyzék németül 1656 bol."" »Ertzneyen für dic Schurfen im Leib« régi német
nyelven irt kézirat, mely a XV. századi kalligrafikus kódexekre emlékeztet. +
Kéziratos orvosi könyv, mely czímlap és évszám nélkül a Purgatio<c czimű
fejezetet foglalja magában. "it »Methodus curandi particulares morbos« czím-
lap és évszámnélküli kézirat. T'f'í' :>Házi orvosságok« czímü 58 lapra terjedő
évszámnélküli kézirat. S Külföldi egyetemen járt debreczeni kollégiumi ifjú
kézirata, melyet : aNotata ex thcrapia Generálié czímen 1787. október 2ü-ikén
kezdett és 1788. márczius 29-ikén végzett be.S§ »Orvosi jegyzet* czímű kéz-
irat, mely írójának Iialála után Kocsi Csergő János kezébe került 1726 ban.
E tartalmas kéziratot szerzője 1721-ben irta legnagyobb részben Franaquerá
ban, a hol Wyeri Vilmos tanár magyarázatai után jegyezte. A könyv tar-
talma: »Űeconomia animalium, observationes physicac, praxis mcdica, chi-
rurgia, anatómia corporis mulieris«. Legértékesebb azonban utolsó fejezete:
sNomina quorundam morborum medicamentorum et herbarum Hungarico
idiomati expositarum:. .Az itt felsorolt füveket a franaquerai egyetem botanikus
kertjében figyelte meg, mindeniknek utána irvan a megfelelő magyar nevet.
Az utrechti egyetem botanikus kertjéből 148 növényt ir le, a magyar növény-

* Baloi;h József: Specimen inaugurale Botanico .Mcdicum, sistens praecipuas
plantas in M. Transsil\-;miae principatu, sponte ot siiie cultiira provcnicntcs ac ibidem
usu reccptas.

** Magyar HirmoiKl<i 1780. cvf. 589. I.

•"* A debreczeni ref. főiskolai könyvtár kéziratai kuzt, R. 727. sz. alatt.

t U. o. R. 409. sz. alatt.

tt U. o. R. 323. sz. alatt.

ttt U. o. R. 459. sz. alatt.

§ U. o. R. 597. sz. alatt.

S§ Ll. o. R. 322. sz. alatt.

KMI.KKIifiSZKD DIOSZECr SAMUIÍI ROL. S.i

neveket is mellé tévén. Eiív másik fejezetben néhány növény és fa orvosi
használatát irja le latinul, de a maí;yar növényneveket itt is fölemlítvén,
íme kísérlet a növénynevek magyarosítására 1721-ből. E kéziratot, mely már
1749-ben a kollégium könyvtárában volt, bizonyosan láttak és használták a Ma-
gyar Füvészkönyv irói is.

Fontos e kézirat azért is, mert növényleirásai, melyek kétségtelenül
W y c r i X'ilmos egyetemi tanár magyarázatai után készültek, eddig említett
magyar fűvészkönyveinknél tudományosabb alapon épen nem állanak, a kül-
földi leghíresebb botanikusok is a növények orvosi czéljait ismertették első
sorban.

Van a kollégium könyvtárában a XV. század kódexeire emlékeztető
belükkel irott és 97 szépen kidolgozott színes növény- és állatképpel díszített
német nyelvű kézirat »Herbarium< czimmel.'

Hogy milyen általános volt a külföldi egyetemeken járt magyar refor-
mátus ifjak orvosi és növénytani tanulmánya, ennek bizonyítéka Diószegi
Istvánnak : »Opus de medxina succincta morbos curandi methodus« czímű
kézirata is, melyet Utrechtben, 1725 ben, mint néhány orvostanhallgató praesese,
azoknak lediktált és magyarázott. A lelkészektől képzett orvosok hiányában meg-
követelték az orvosi ismereteket. W c s z p r é m i István doktor az utrechti egye-
temen doktori disssrtatiojában azt bizonyítgatta, hogy a theológusok és filozó-
fusok foglalkozhatnak gyógyítással.

W s z p r é m i István debreczeni orvos is foglalkozott a botanikával.
Növénygyűjteménye a debreczeni kollégium könyvtárában ma is megvan ;
Weszprémi e növényeket 1756ban külföldi útja alkalmával gyűjtötte össze.

\V e s z p r é m i István doktor leányát nőül vette Földi János, a ki
szintén szerelte a botanikát. F ö 1 d i-nek az eszméje volt, hogy a Linné
rendszerére alapított Magyar Fűvészkönyvet kellene alkotni, s e tervnek igye-
kezett Debreczen tudósait megnyerni. O adta a tervet. Diószegi Sámuelben
és Fazekas Mihályban pedig fölkeltette a lelkesedést. Indítványozta egy
természetrajzi nomenclaturának a létesítését, vagyis a népies természetrajzi
és növényelnevezéseknek az ország különböző vidékeiről való összeszedése!.

Földi János ily tervekkel foglalkozott" és ki akarta dolgozni a termé-
szetrajzi tudomány minden köret magyar nyelven. Sajnos azonban, hogy ennek
csak első részét, az állattanit adhatta ki ISOl-bcn. Ennek előszavában a
magyar természettudományról mondott szavai mély hatást gyakoroltak a Ma^
gyár Füvészkönyv szerzőire is.

A Magyar Füvészkönyv Diószegi Sámuelnek és Fazekas Mihály-
nak egy évtizedre terjedő munkáját vette igénybe. A növényországot Linné
rendszere alapján ismertetik. A könyv bevezetése mondja, hogy a plántákkal
foglalkozó eddigi művektől ne várjunk egyebet, mint a mit ígérnek., mert
azok csak a növények orvosi erejét ismertetik. A Magyar Füvészkönyv

* Dcbr. rcf. föisk. könyvtár R. 459. sz. kézirat.
" Fdidi .Linos : RoviJ kritika é'; rajzolat u magyar fűvésztudűiii iiiyrúl, Bécs
179.'i. 3. I.

86 HARCSA JÁNOS

szerzői a fákat, füveket és virágokat megismertetni akarják. Nem élvezetes
olvasiTiányul szánták, lianem az a feladata, hogy a ki akarja, bármely növény
nevét feltalálja benne. íme a tisztán tudományos czél az eddigi mellék-
czélok helyett ! Munkájok főérdemét a kezdeményezés dicsőségében látják,
mert mint mondják: >AkármeIy elhagyatott állapotban láttassék is lenni
valamely tudomány, de annak azonnal emelkedni kell, mihelyt a nemzet
kezeit ráteszi. « A munka már csak pallérozó kezet vár. A » Magyar Füvész-
könyv a felséges helytartó tanács helybenhagyását is megnyerte«, vagyis a
czenzura megengedte kiadását (Debr. ref. egyh. jkve. 1798 — 1818 p. 3U0.).

A Magj'ar Füvészkönyv megírása, legalább Diószegi Sámuel életé-
ben, elismerést nem hozott a szerzőknek. Ellenben irigyei és ócsárlói bőven
támadtak. Feltűnt Diószegi puritán környezetének, hogy a lelkészi hiva-
tással semmi összefüggésben nem levő tudományokkal foglalkozik. Méltatlan
szemrehányással illették, hogy nem saját szakjában dolgozik. Diószegi
épen ezért be akarta bizonyítani, hogy a kitűnő természettudós jó theológus is.
A Füvészkönyv megjelenését követő évben, 18ü8-ban kiadott: Erkölcsi tanítások
predikáczi()kban czím alatt egy 17 predikáczióból álló gyűjteményt. Maga
Írja előszavában, hogy mikor a Fűvészkönyvön Fazekassal együtt »rt'/<-
egyciiKi erővel is iíivckczcHi-h dolgozott, hallotta, hogy lelkésztársai szívesebben
várnának tőle vallásos munkát. >ílgaz — úgymond ~ hogy az én kötelessé-
gem nem a füvésztuJomány tanítása, de erősen meg vagyok győződve, hogy
átaljában a természettel való esmerkedés a vallással nemcsak szépen meg-
egyez, hanem annak szent czéljaík elérésére is, tudniillik a teremtő esmére-
tére és az ember szíve javítására nagy segítség. Es ha a vallás tanítójának
hivatalához nem illetlen, sőt az ő kötelességébe is belé vág. Maga a szent-
írás számtalan helyeken serkentgeti az embert, hogy vegye fontolóra a me-
nyen és földön levő teremtett dolgokat, mert azok a teremtőnek csodálatos
hatalmat, bölcsességét és jóságát hirdetik . . . \'alamint nem szégyenlem a
Krisztusnak evangyéliomát, úgy nem szégyenlem a természettel való esmer-
kedést is, mert az is az Istennek hatalma minden értelmeseknek az Istenhez
való vezetésekre « Elmondván, hogy a iűvészettel Méliusz Pétertől máig
sok ref. prédikátor foglalkozott, ő hozzá sem méltatlan, hogy a növénytant
tudományos formában művelje, mert ő előtte a reformátorok jártak elől jó
példával. Predikáczió közé pedig olyanokat is telt, melyek a természetre
való figyelmeztetéssel ismertetik az embert magával és mintegy fülébe súgva
a vallás igéit, az erkölcsi ártatlanságra serkentgetik az embert. íme a termé-
szettudomány a theológia szolgálatában '

Atyjának a tanítónak ügyes olvasástanítási módszeret akarta hálás
kegyelettel megörökíteni Ábécéjében, melyet még 1805-ben elkészített, de a
czenzura miatt a debreczeni ref. egyház csak 1810-ben adhatta ki. Ezen
abécc több évtizeden át használatban volt a ref. népiskolákban.

Diószegi Sámuelt a természet szeretete tette költővé. A református
énekeskönyvet a XIX. század elején reformálták, c munkában Fazekas,
S z c n t g y ö r g y i. Lengyel és Kerekes is resztvettek. Ebben nz cne-
keskönyvben Diószeg i-nek is Viinn.ik énekei.

KMLI'.KnivSZI-D DlÓSZKGl SÁMUELKÜL. 87

Diószegi életének végét nagy csalódás l^csciitette meg. Élete főmű-
vének, a Magyar Fűvészkönyvnek nem volt olyan hatása^ mint várta. Sőt
akadtak rosszakarói, kik azt mondtak, hogy könyve az egyszerű családok-
nak kárára van, mert a szegény nép körében a kuruzslást elősegíti Tény,
hogy imádságos könyvekbe is jegyezgettek Diószegi utolsó művéből az
Orvosi Fűvészkönyvből." Diószegi maga is tudta, hogy műve tudományos
czélját nem érte el. Jellemnagyságát éppen az a tény bizonyítja, hogy nem
tett úgy, mint mások tettek volna, hogy elkeseredve letegye azt a tollat,
melyet a magyar nyelvű tudomány emelésére ez ő nézete szerint haszonnal
forgatott, hanem kutatta a kudarcz okait. Bár élete munkájának eredményei nem
mutatkoznak, nem mond le kislelkűen a magyar tudományosság fejlődésében
vetett hitéről. Azon erős jellemek közé tartozott, kiket nemes czéljok tudatá-
ban semmiféle akadály nem képes az egyenes űtról letéríteni. Mivel a Magyar
Füvészkönyvet megérteni képes tudományos közönség nem volt, Diószegi
önmagában kereste a sikertelenség okát, s elhatározta, hogy leszáll a magyar
közönség értelmi színvonalához és annak ízléséhez és szükségletéhez alkal-
mazza magát, ezért irta meg élte alkonyán az : Orvosi Füvészkönyvet, mely-
nek előszavában önmagáról is kritikát mond. Mikor — úgymond Diószegi,
valaki könyvet ír és munkáját nem sokra becsülik, hazafiait háládatlanoknak
nevezi, vádolja őket a tudományok iránti érzéketlenséggel, pedig ez rágal-
mazás, mert ha munkája nem tetszik, annak ő az oka. Lehet, hogy nem
figyelmezett nemzete gondolkozásmódjára és ízlését nem ismerte, hanem a
maga Ízlését akarta a nemzetre rátukmálni, s a barátságos biztatásnak többet
hitt, mint kellett volna. A nemzetben több apró publicum van : a theológu-
soknak, juristáknak, természetbúvároknak stb. Ha nem tudja, hogy melyik-
nek ír, csalatkozik. A Magyar Füvészkönyv írásakor az ifjakra és meglett
emberekre számított. Kitűnt azonban, hogy az ifjúság nem vett róla tudomást,
mert ezt a tudományt magyarul sehol sem tanítják. Van ugyan minden
iskolában természetrajztanítás, de csak azt tanítják, a mi más nemzetek
szokásaiból ránk ragadt, beszélnek soha nem látott és nem is látandó dolog-
ról, elefántról, czethalról, kókuszdióról, czukornádról, s ha a gyermek ezeket
megtanulta, soha többé eszébe nem jut a természethistória. A meglett em-
berek pedig már nem a gyönyörűséget, hanem a hasznot keresik. Némely
meglett ember azonban örömmel fogadta a magyarnyelvű növénytant. Mások,
a kik készpénznek vették, a mit a Füvészkönyv igért, hogy a füvet meg
lehet ismerni belőle, dilettánsokká lettek még a szép nemből is. Ezek pedig
azt mondták, hogy a botanikát akkor kedveli meg a közönség, ha annak a
praktika része, a füvek hasznának ismertetése megjelenik. A Magyar Füvész-
könyvet pedig harmadfélév múlva félretették. így hát — folytatja Dió
szegi — a sok esztendei terhes munkával készült Füvészkönyv hasonlónak
látszik ahhoz az idő előtt született magzathoz, mely születése után kevés

* M i t r o v i c s Gyula volt dobreczeni ref. IcUiész említ egy ref. imádságos-
könyvet, melynek felesleges lapj.iin Diószegi Orvosi Kűvészkunyvéhől vann.ik fel-
jegyezve a házi gyógyszerek és a nevezetesebb bajokban segítő növények.

88 BARCSA JANOS

napokkal meghalt. De mégis talán nem enyészett el abban egészen az élet-
erő, hanem csak elállott és még felserkenhet.* Már az is elismerés, hogy a
Füvészkönyv kiadása óta megjelent magyar könyvek a Magyar Füvészkönyv
elnevezéseit használják. A ki pedig a plánták orvosi hasznait szereti tudni,
talán megkedveli a plánták rendéinek ismeretét is és a közönség megszapo-
rodik. Az Orvosi Füvészkönyv pedig nem azt mondja meg, hogy melyik
betegséget mivel kell gyógyítani, hanem hogy melyik növénynek milyen ereje
van és miféle nyavalyában lehet használni, de a gyógyítás módjának ismer-
tetését senki se várja tőle."

Íme. a magyar nyelvű tudomány tántorithatlan bajnoka, kit a sikerte-
lenség nem ver le, hanem önmagában keresi a hibát és csüggedetlenül hisz
abban, hogy a magyar nyelvű tudomány eszméje, melynek megteremtésére
egész életét ő is feláldozta, előbb utóbb testet ölt. Sajnos, Diószegi
Sámuel ennek a szebb jövőnek a hajnalhasadását sem érte meg. A hivata-
lával járó nagy munka, melyhez járult a tiszántúli nagy ref. egyházkerület
adminisztrácziójának terhe, s a kitartó munka, melylyel az Orvosi Fűvész-
könyvet megírta, erejét és egészségét hamar felemésztelte. Végóráját közeledni
érezvén, magához hivatta Sinai Miklós kollégiumi professzort, és »megbocsál-
ván mindenkinek és mindazoktól, kik benne megbotránkoztak, engedelmet
kérvén« s azon óhaját fejezvén ki, hogy koporsója felelt Sinai Miklós
parentáljon. szemeit négy héttel az Orvosi l'^űvészkönyv megjelenése után
1813. aug. 2án örökálomra hunyta.

Egy feljegyzés szerint halála előtt »tudús iratuit nagy figyelemmel mind
megégette*.*" l'elesége és négy gyermeke siratt;ik halálát.'"

Diószegi Sámuel munkássága Debreczenben mély nyomokat hagyott
maga után. Hatása napjainkig lenyúlik, mert a Magyar Füvészkönyv története
iJ i ó s z e g i halálával nem z;iródik le. A Magyar Füvészkönyvet, mint a
Diószegi szellemi hagyatékának díszét a dcbreczeni ref. egyház vette
gondjaiba; példányait kezelte, majd az akkori szokást követve lS27-bea a
Magyar Füvészkönyv összes példányait átadta a kollégiumi anyakönyvtárnak,
hogy a többi tankönyvekkel együtt ott árulják. t A Magyar Füvészkönyv
lassanként megszerezte magának azt, a mire Diószegi életében nem volt
képes : az ifjúság és a meglett emberek érdeklődését. Legelőször az ifjúság
kezdett érdeklődni iránta. Ebben része volt a kollégiumi tanároknak, kik
évenként jutalomkönyvoket osztottak ki a fűvészet iránt érdeklődő tanulók
közt. így 1S4-1 — IS46-ig a K e n d e f f yalapítvány rovására évenként 50 dara-
bot osztottak szét az ifjak közt.Tt

* Diószegi .Sámuel : ( >rvosi Fiivés?.k(in3'V, mint a .Magyar Füvészkönyv
praktika része.

•" Szűcs J. Dcbr. Imt. 111. 19. 4. 1.
'** Négy élő gyermeke maradt: .luliánna, Síiniuel, Zsuzsanna, Erzsébet. (Tiszán-
túli ref. cgyh. ker. 1813. évi 49. p.)

t Dcbreczeni ref. cgyh. tanács jkve 1823:347. 1. és 1827:73. 1.
tt Dcbreczeni koU. gazd. választm. jkve 1844 — 1848-ig, 1844 máj. 25-én 220. p.
és 1840 okt. 30-an 318. p.

EMLÉKBESZÉD DIÓSZEGI SÁMUICLRÓL. 89

De a botanika iránt való érdeklődésnelí külső jelei is csakhamar mu-
tatkoztak. »Diószegi Sámuel már lSU7-ben törekedett a kollégium számára
botanikus kertet létesíteni. Cserey Farkas buzdításul 200 plántát fel is
ajánlott pompás kertjéből e czélra, melyeket nagy költséggel a berlini, drezdai,
bécsi és pesti füvészkertekből gyűjtött. Diószegi 18Ü7-ben, mint befejezett
tényt említette, hogy a botanikus kert a kollégium melletti 2100 Oöl területű
Paptavának a helyén lesz, melyet már a városi magistratus feltöltet, s mivel
a Paptava fák tenyésztésére nem igen lesz alkalmas, fatenyésztésre a városon
kívül jelöl ki helyet. A kert azonban nem létesült, 1810-ben még Cserey
Farkas megújította Ígéretét, 1812-ben is buzgólkodott rajta Diószegi, de
az ő életében a botanikus kert nem létesülhetett.* Azonban a Magyar Füvész-
könyv és Diószegi fényes példájának hatása alatt mar két évvel D i ó-
szegi halála után, 1815 ben elrendelte a kollégiumot fenntartó egyházkerület,
hogy a kollégium számára botanikus kertet létesít és e czclra kijelölte a
kollégium szomszédságában levő Paptavát, mely még akkor csak sást és
kákát termett." Az Epreskertet pedig 1816-ban gazdasági (oeconomikus) kert-
nek szemelték ki.**' A füvészkertből még ekkor sem lett semmi. De 1823ban
foglalta el tanári székét Kerekes Ferencz, ki a bölcsészeti évfolyam (mai
gymn. VII. osztály) hallgatóinak a téli félévben ásványtant, a nyári félévben
növénytant tanított. A növények közül azonban csak a debreczeni flórában
előforduló családokat és nemeket ismertethette, később úgy segített magán,
hogy kivitte tanítványait a közeli Téglásra és ott B e c k Pálnak gazdagon
berendezett üvegházában szemléltette a külföldi növényeket. Mivel gyalog
kellett kijárni tanítványaival, 1834-ben ezt is félbehagyta. E helyett a füvész-
kert létesítésén munkálkodott és 1826 ban rávette a 2-ik bölcsészeti tanfolya-
mot végzett fűvészetkedvelő Vas Pált, hogy iskoláit félbehagyván, képezze
ki magát az új füvészkert számára kertésznek. Ezalatt a város feltöltötte a
Paptavát. V a s Pál is elfoglalta kertészi állását, de a füvészkert berendezésérc
a kollégium anyagi zavarai miatt csak 1840-ben került a sor. Szerény keretek
közt vihette munkáját Vas Pál, egyelőre csak egyesek jótékonyságából élt
a füvészkert. A füvészkert újabb időben a gazdasági tanintézet és a kollé-
gium érdekeit szolgálja.

A Magyar Füveszkönyvet a debreczeni kollégiumban a legújabb időkig
használták. Éppen ezért nem kerülte el a tanárok figyelmét az a körülmény,
hogy a haladó idő a régi formákon és elméleteken már átgázolt, tudatában
voltak annak, hogy a Magyar Füvészkönyv csak modern szellemű átdolgozás
mellett tarthatja fent magát. Az átdolgozás eszméjét 1874-ben a tiszántúli
ref. egyházkerületi gyűlés magáévá tette annyival inkább, mert a Magyar
Füvészkönyv példányai elfogytak, s megbízta 1874. májusban Dr. Török
József és Kovács János tanárokat, hogy adjanak véleményt a Magyar

• Dr. Váczy Karniczy F. levelezése, V. k. 184. I., 545., VI. k. 193. 1., VII. k.
531., 541. 1.

•* Tiszántúli egyh. ker. jkv. 1815. 105., 129. 1.
*** U. o. 1816. 148. 1.

90 BARCSA JÁNOS

Füvészkönyv újból való kinyomásáról, esetleg átdolgozásáról. A tanárok a
Magyar Füvészkönyv második kiadását »mind főiskolánk, mind a hazai tudo-
mány érdekében szükségesnek tartották, de teljes átdolgozás mellett, mert
itéletök szerint mai napig sincs egyetlen egy magyar füvészkönyv sem, mely
iskolai használatra és fűvészi ismeretekben való önképzésre nézve ezt meg-
közelítené". Kovács János tanárt megbízták az átdolgozással, az átdolgozás
felülvizsgálatával pedig Dr. Török József, Vas Pál és Osterlamm
Ernő tanárokat bízták meg, megengedvén nekik, hogy magokat a debrcczeni
orvosi karból, vagy a gazdasági tanintézet tanárai közül vett tagokkal kiegé-
szítsék.*

A munka azonban nehezen indult meg, majd meg elakadt és így a
Magyar Füvészkönyv modern szellemű átdolgozásának terve nem sikerült.

Diószegi .Sámuel társával, !•' a z e k a s Mihálylyal szellemi tőkéjét
gazdagon és dicsőségesen kamatoztatta nemzete javára. Munkájukban a Ma-
gyar Füvészkönyv szerzői buzdító például szolgáltak, mint ezt az a szerény,
de sokat mondó emlék bizonyítja, mely a budapesti egyetem füvészkertjében
már régen hirdeti, hogy a magyar botanika úttörői hálás utókor számára
dolgoztak. De hirdetni fogja nemsokára a Magyar Füvészkönyv szerzőinek
működési színhelyén, Debreczenben egy újonnan emelkedő emlék is azt,
hogy ha a tudományok művelőinek földi pályája nem a legfénycsebbb is,
ma már a tudományok művelői elmondhatják magokról : non o.nnis moriar.
Ezen gondolatot fejezte ki Diószegi Sámuelnek Budai Ézsaiás történetíró
által készített epitáfiuma : »Rár elvétetett, él ő olt fent, de él és élni fog itt
lent is mindazoknál, kik a tudományt, virtust és érdemet becsülni tudják !«

Barcsa János.
" Tiszántúli rcf. egyh. ker, jkv. 1S7."). 20ii. p.

>MAGVAU l-ÍVESZKÖNVVí. BOTANIKAI MÉLTATÁSA. 91

A '>Magyar Fűvész Kön}v« botanikai méltatása.

Ke.íiyelettel mutatok be egy régi magyar könyvet, melyet a hírneves
debreczeni préJikátor, D i ó s z e g i Sámuel irt, F a z e k a s Mihály nyugal-
mazott tohadnaí;y segítségével.

A könyv két részből áll, és pedig : Első rcsz : Egyhiiitcsck — Sok-
himcsek. Második rcAZ : Kélföbbhimcsck — Lopvannszök.

Az »Előljáró beszéd« 10 oldalra terjed. p:zt követi a »Bevezetés«,
mely után a növényhatározó szöveg jön. Két tartalomjegyzékkel végződik a
könyv, mely összesen 608 oldalra terjedő majd három ujjnyi vastag X-ad
rétí'i kötetet teszcn ki.

Készült és nyomtatták Debrcczcnben. Az .-Elöljáró beszéd : kelte 1S07.
márczius 21-ike.

Éppen száz esztendős a »Magyar Füvészkönyv.. Ez tehát az oka
annak, hogy jeles és érdemes botanikus elődeink iránti hálánk és elisme-
résijnk adóját éppen most rójjuk le.

Nem az én feladatom a szerzők életrajzi és .személyükre vonatkozó
egyéb adatokról felvilágosítást nyújtani, csupán azt kell mégis megemlítenem,
hogy kiváló művük adatainak összegyűjtése és megírása körül a munkából
Diószegi Sámuel vette ki az oroszlánrészt. Ez okból érdem szerint az ( )
működését kell inkább elismeréssel jutalmaznunk.

Csak akkor tudjuk igazán mérlegelni Diószegiek munkájának nagy
becsét, ha visszapillantunk azokra a nchcz időkre, melyekben <.)k éltek és
dolgoztak, a mikor a botanikai tudomány hajnala hazánkban még csak
derengeni kezdett ; másrészt pedig mérlegeljük azt a hatást, a melyet mun-
kájuk az azóta eltelt 100 esztendő alatt tudományos életünkre gyakorolt.

Diószegiek kortársai és elődei fölfedező munkával voltak elfog-
lalva. Nagyobbára csekély eszközökkel, de hangyaszorgalommal gyűjtötték
az ország növényeit, leírták, ismertették, szaporították hazánk területén föl-
fedezett növények névsorát, de összefoglaló munkára egyikőjük sem vállal-
kozott. Ezt Diószegiek sem lehették még akkor meg, de abban igen is elsők
voltak, hogy a növények iránt érdeklődő honfitársaiknak egy olyan művet
szolgáltattak, a mely a növények könnyű felismerésére vezet.

Jól tudták a szerzők, hogy korukig hazánk területén fölfedezett növé-
nyek név.sora nem teljes (hiszen még ma sem az !) és mégis egy olyan
növényhatározó könyvet iparkodtak írni, a melyből minden, a még fel nem
fedezett növényeket is meg lehet határozni. Ez okból számos olyan növényt
is fölvettek növényhatározó könyvükbe, a melyekről csak hitték, hogy még
valahol a haza területén fölfedezetlenül rejtőznek.

A »Magyar Füvészkönyv- -bői nem csupán a vadon termőket, hanem
a mezőkön termesztett hasznos és kertekben termesztett dísznövényeket is
meg lehet határozni.

92 TIIAISZ LAJOS

Érdemesnek itélem a szép magyaros fogalmazási! i>Előljáró beszedő: egy
kis részletét, mely munkatervezetükre és a forrásokra vonatkozik szószerint
idézni : .Nem tsak a' szabadonn vagy vadul termőket adtuk pedig elő,
hanem belefoglaltuk a' mivelés alá vett vagy kerti növevényeket is, mert
azok is ugyan azon esméret' tárgyai. .\' niellyekről vagy a' magunk tapaszta-
lásából, vagy a' G r ó f W a 1 d s t e i n és P r o f. K i t a i b e 1 nagy betsü
munkájokból vagy a' Dr. L u m n i t z e r Posoni Flórájából, vagy a' Dr. G e-
n e r s i c h Szepesi Flórájából, 's másunnan, tudtuk hogy a' két Hazábann,
vadul vagy a' kertekbcnn találtatnak; ezzel a' jeggyel (I) jegyeztük meg.
Kzekenn kivül tettünk fel sok oUyan l'"ajnkat, sőt Nemeket is, niellyekről
hihetőnek tartjuk, hogy Hazánkbann is találtatnak, l'j Fajokat mellyeket vagy
magunk találtunk, vagy Barátink velünk közlőitek, most ide tenni nem
akartunk; akkorra tartvánn ezeket, mikor látni fogjuk, hogy Hazánk Tudósai
ezen munkábann részt venni kivannak. «

A »Magyar l<'űvészkünyv« összesen 3161 növényt sorol elő. Ebből
2845 Virágos, 310 pedig Virágtalan. A Virágosak közül 2009-et jelöltek meg
felkiáltó jellel, vagyis a szerzőknek ennyi növény hazai előfordulásáról volt
biztos tudomásuk. 836 pedig nincs felkiáltójelezve, tehát ezek voltak az O
véleményük szerint a haza területén a fölfedezendő növények. lílzekből később
csalíugyan igen sokat fel is fedeztek, de nagy azoknak a száma is, melyek
az ország területéről azóta sem, sőt valószínűleg sohasem fognak előkerülni.

Hogy növénynévsoruk összeállításához miféle műveket használtak még
azokon kivül, a melyekre hivatkoztak (W. K., Lu.mn., Geners.), bizony bajos
kisütni, valamint azt is csak később fogjuk kideríteni, melyek azok a föl-
fedezések, melyekkel ők gazdagították az ország llórájának ismeretét. .Azt
azonban sikerült kiderítenem, hogy nem használták fel Linné, T o \v n s o n,
.1 a c q u i n, \V i n t e r 1, H o r v a t o v s z k y, R e n 1; ő. Hőst, Pillér és
M i 1 1 e r p a c h e r műveiben előforduló hazai Horisztikai adatokat. Bizonyára
azért nem, mert ezek a művek akkoriban a debreczeni könyvtárakban hiá-
nyoztak. Ha ezeket s a V^' a 1 d s t e i n és Kitaibel Plantae rariores
Hungáriáé czimű nagy munkájának »Prefacioiban« előforduló publikácziókat is
tekintetbe veszik, a növénynévsor tökéletesebb lehetett volna.

A Virágtalan növények közül egyetlen egyet sem felkiáltójcleztek meg,
jeléül annak, hogy a szerzők csupán a Virágosnövények terén éreztek
magukban elegendő jártasságot.

Közelebbi termőhely egyetlen növénynél sincs, a mi különben a
növényhatározóknál nem is szükséges (Jk így is oda találtak a hova czéloztak,
mert növény liatározó könyvük a későbbi kutatóknak és fölfedezőknek nagy segít-
ségére szolgált, és pedig e téren több mint félszázadon át egyedüli kézikönyv
volt az országban. NTert az utána kiadott második magyar növényhatározó
könyv, mely szintén imindkét haza területét<' ölelte fel, csak 65 év múlván
lS72-ben jelent meg Ilazslinszky l>"rigyes tollából.

Diószegiek növényhatározóját a rövidség és értelmesség jellemzik.
.■Annyira jó a kulcs, hogy egy lOO esztendős könyv ósdiságát betudva, még
ma is használható és pedig némi tekintetben nagyobb előnynyel, mint némely

A Jí.MAGYAR FÜVÉSZ-KÖNTV'.< BOTANIKAI MÉLTATÁSA. 93

Újabb növciiyhatái'ozónkat. l'edig milyen szerénységgel ajánlják müvüket a
közönségnek az sElőljáró beszédben*: »Imé itt vagyon a' Magyar Füvész-
Tudománybül az első Zsenge, azoknak szamára, kik a' níivevényeket kcd-
vellik, és azokkal esmérkedni kívánnak.^ Később ugyanott a IV-ik oldalon
a nemes és hazafias felbuzdulás ilyen szavakat diktál tollúkba : »Imé aján-
lunk hát és általadunk édes Nemzetünknek oUyan Könyvet, mellynek egyenes
és egyedülvaló tzélja az, hogy a' fáknak, füveknek és virágoknak esniérésére
vezessen. >í

A iMagyar Fűvészkönyv« legnagyobb sőt örökös becse abban áll, hogy
Diószegiek összegyűjtötték a nép száján élő jó magyar növényneveket,
azokat megrostálták, helyesbítették s a hol szi.ikséges volt, újakat csináltak.
Ebbeli fáradozásukat és érdemeiket kellőképpen méltányolni óhajtván, a saját
erre vonatkozó felfogásukat és véleményüket szószerint idézem : »Megütköznck
talám abban, mikor látják, hogy ebben a' könyvbenn sok új és szokatlannak
tetsző plánta nevek vágynak: ellenbenn sok régiek, mellyeket már netalám
hallottak vagy olvastak, vagy tudtak ; itt elő nem fordulnak. — Hogy sok új
neveket kellett készíteni, annak fő oka az, hogy nem lévénn még Magyarul
a' Fúvészség Tudomány formábann, felette sok plántáknak még semmi magyar
nevek nem volt ; a' mellyeknek hát nevet kellett adni. Másik oka pedig az.
hogy a' mellyeknek alkalmatlan vagy bitang nevek volt, azoknak alkalmatos-
sabbat kellett adni. Megtetszik magából a' könyvből, hogy mi, minden előttünk
tudva volt alkalmatos magyar nevezeteket bctsbcnn tartottunk, és meghagytunk :
de meg kell vallani, hogy azok közt a' bábalelte főnevek közt, mellyek a'
köznép szájábann sőt könyveinkbenn is forognak, sokann vannak botránkoz-
tató, babonás, helytelen, tsuf nevek, sőt ollyan gyalázatosok is, niellyckct
bctsullctes ember szájára venni is átallana.«

Ugyancsak a magyar növénynevekre vonatkozólag a XV-ik lapon ezt
olvashatjuk: Sok nevekkel nem vagyunk megelégedve; de már mi rajtok
nem segíthettünk, mert belé fáradtunk. x\zombann sok alkalmatos nevezetek
lehetnek széllyel a' két Hazábann, mellyek nékünk tudtunkra nem estek. ^

A szerzőknek eredetileg az volt a czéljuk, hogy a növényeknek orvosi
hasznát'.' is leírják, sőt a könyv első részét így is dolgozták ki, de azután
clallottak ezen szándékuktol, mert az egyrészt a mű terjedelmét nagyon is
növelte volna, másrészt mert belátták, hogy jobb ezt a kétféle czclt kétfelé
választani. így is óriás munkát kellett végezniök, melynek terhe alatt, az
aElőljáró beszéd"-ben ekként nyilatkoznak: j'Uk (t. i. !>Hazánk Tudós Fcrj-
fiai<:) tudjak megítélni, mitsoda kővágással vetekedő munka volt, itt a' nehéz-
ségeket meggyőzni, az első nyomadékokat megtörni, és arra menni, hogy
az erő, mellybe a' munka került belőle nagyonn ki ne rijjon.«

Már csak azért sem tudtam megállani, hogy legalább helyenként szó-
szerint ne idézzek, mert ilyen szcp magyaros észjárással és fogalmazással
napjainkban már alig találkozunk.

A növények osztályzásánál és rendszerezésénél Linné Systema Vege-
tabiliumának XV-ik kiadását vették alapul, bár ezt nem találták természetesnek
s éppen azért igen helyes változtatásokat is tettek rajta, hogy természetesebbé

94 THAISZ LAJOS

válljck. Erre nézve a szerzők ekként nyilatknznak : :>l!átorkodtunk pedig
magunktól is némely változásdkat tenni ; mert azt hittük, hogy azok által a'
füvészkedni kivám'ikonn könnyíteni fogunk, ncvezetescnn : Hogy a' Linné
mesterséges Alkotmánya, a' Természeti-Kendekkel inkább egyezzen : a' Két-
himes Seregből, minden ajakas virágokat a' Kétfőbbhimes Seregbe tettük ; az
Igazitó-Táblákat néhol másképpenn rendeltük el 's a' t.«

Rendkívül értékes része a » Magyar füvészkönyv nek az 5ü oldalra
terjedő Bevezetés. Itt adják meg a szerzők a kezdő fűvészeknek a szükséges
előismereteket és pedig oly népszerű és könnyen érthető módon, hogy az
még ma is mintául szolgálhat.

A »Bevezetés« négy részből áll:

I-ső rész. »A növények elrendezést;. «

Ez tartalmazza a ,>Fóvész-Tudomány« ismertetését és a növények rend-
szerezését általában. Linné életrajzát, Linné rendszerét részletezve, melynek
megértéséhez »Nemző részek a virágban« czím alatt magyarázatokat fűznek.
Azután végig vezetik az olvasót L i n n é rendszerén a magasabb osztályzaton
kezdve az alsóbbakig.

Il-ik rész. »A növények részei és a fűvész nyelv (Terminológia bo-
tanica).«

Ezen rész a növények morfológiáját tárgyalja dióhéjban. Maradandó
becsű benne a magyar nyelvű terminológia.

Ill-ik rész. » Rövid oktatás ahoz, aki magától, tanító nélkül kezd
füvészkedni.*

Ezen 7 §-ra osztott részben, mesteri módon ereszkednek le a szerzők,
egy nehézségekkel küzködő kezdő fűvész értelmiségének színvonalára. Valóban
kedvet kap a kezdő arra, hogy ezen egyébként igen nehéz tudomanynyal
örömmel foglalkozzék.

I\^-ik rész. »A fűvész nyelvnek deák-magyar lajstroma«, betűrendes
latin-magyar szótárát tartalmazza azon botanikai műkifejezéseknck, a melyeket
a szerzők művükben használnak.

A ;)Bevezetés« után következik a »Nemek« és »Kajok<: meghatározó
kulcsa Linné rendszerének sorrendjében »Sereg<! énként.

Ott, a hol a szerzők szükségesnek tartották, a »Sereg«-ek elejére rövid
magyarázó szöveget tettek, mely a határozó kulcs labirintusaiban eltévedőket
figyelmes olvasás után a helyes útra tereli. Azután jön az : Igazító tábla«.
Ebből a ;>.Sereg«-be tartozó »Nem«-eket lehet meghatározni.

Az egyes »Ncm' -ékhez tartozó »Faj«-ok felismeréséhez rövid, népiesen
fogalmazott leírásokat adnak, erre vonatkozó felfolgásukat a »Bevezetés«
13-ik lapján ekként adják elő: » . . . . tsak azok az csmertető jegyek
adódnak elő a' plánta egész termeiéből, mellyck eggyik fajt a' másiktól meg-
külömböztetik.«

liár az egész könyv L i n n é rendszerében készült, egynémely már em-
lített változáson kívül, említésre méltó még az is, hogy a felsorolt növények
nem 24, hanem csak 23 »Sereg«-ben oszlanak meg. Nevezetesen czélszerűnek
Ítélték kihagyni a 23-ik Nősözvegyek (Polygamia) czimű »Sereg«-et. Az ide

A »MA(;VAR FÜVEbZ-KONVV* BOTANIKAI MÉLTATÁSA. 95

laitozo növényeUet a hímek száma szerint a többi sSercgv-ekbe osztották
be. így került pl. a Kőrisfa a Kéthimesek, a .luharfa pedig a Nyolzhímesck
.>Sereg«-cbc. llycnlornián a Lopvanőszök nem a 2-1-ik, lianem a 23-ik »Sereg«-et
képezik, 24-ik -Sereg« pedig nincsen.

A munkát két tartalomjegyzék zárja be. Az egyik a magyar, a másik
a tudományos nevek betűrendes sorát tartalmazza.

Alkalmam volt áttekinteni a sMagyar Fűvészkönyv<- nek jelenleg a
Kovács- család tulajdonát képező azon példányát, melyet Diószegi
Sámuel maga Inasznált. Ebben igen sok pótlás van széljegyzetek alakjában,
de kinyomatásra alkalmas módon előkészítve. Ezen körülményből is arra lehet
következtetni, a mit különben a szerzők az :>Előljáró beszéd«-bcn is sejteni
engednek, hogy t. i. a »Magyar Füvészkönyv* újabb kiadását tervezték. A
széljegyzetek nagyobbára VValdstein és Kitaibel Plantac rariores Hungáriáé
czímű munka és még mások adatait is tartalmazzak. Ki tudna azt 100 év
multán megmondani, mi akadályozta meg a szerzőket ama nemes szándé-
kuktól, hogy művöket javított és bővített kiadásban ujbol közzé tegyek
szeretett hazájuk tudományos haladásának emelésére.

így is olyan emlékoszlopot emeltek maguknak a szerzők a »Magyar
Füvészkönyv^ közkincscsé tételével, a mely nevüket a magyar kultúra terén
örök időkre halhatatlanná tette.

Midőn pedig megtisztelő megbízatás folytán az első »Magyar Fűvész-
könyv«-et ismertetni szerencsém volt, az a czél lebegett előttem, hogy a
Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály által emelt emlékoszlop dicső-
ségének emeléséhez szerény tehetsegemhez képest én is meggyújtsak néhány

fénysugarat.

Thaisz Lajos.

96 CSAPODI ISTVÁN

Diószegi mint nyelvész.

A mikor a magyar botanikusok százéves fordulóját ünneplik a Magyar
Füvészkönyv megjelenésének, a nyelvészek is részt kérnek ebből az ünnep-
ből. Diószegi-ék könyve esemény volt a magyar botanika, vagy, mint ők
mondották, fíivi'szség történetében. De igen érdekes a nyelvészre nézve is,
mert a könyv megjelenése a nagy nyelvújítás idejére esik, a mikor a neo-
lógia és az ellene támadt orthológia vívta kemény harczait. E harczokban
Diószegi-ék tulajdonképpen nem vettek részt; ők helyes nyelvérzékkel, meg
a népies nyelv száz meg száz magyar botanikai kifejezésének ismeretével fogtak
könyvük megírásához. Ks annyi idő múlva, ezen az ünneplő ülésen mi nyel-
vészek az ő jó szavaiból kötött bokrétával köszöntjük emlékét.

A XVIII. század végén megindult és a XIX. századnak majdnem három
negyedrészét elfoglaló nyelvújítás oly erővel vetette magát a szegény magyar
nyelvre, hogy a nagy scí'/'/toii-;! és gazdagításban szinte kivetkőztették ere-
detiségéből, szinte megfojtották ősiségét. Lett olyan heves küzdelem, hogy a
Szarvas Gábor nevéhez fűződő újabb orthológia alig győzött rendet csinálni.

A nyelvújítók között azonban voltak jó nyelvérzékűek is, a kik a nép
nyelvéből s a régi irodalomból vett szavakkal, sőt saját szerencsés szóalkotá-
saikkal is gazdagítottak nyelvünket, ilyenek voltak Diószegi-ék is.

Legegyszerűbb volt a dolga a chemiának. Itt csak a S c h u s t e r-
H u g á t-féle i'lciiy, kOiieuy, iblaiiy, bálvány; továbbá clecs, cleg, szikhalvag
stb. csodabogarakat kellett kidobálni és a tudomány szavaival helyettesíteni,
s a tudományos dolgozószobákban működő chemia nyelvének be kellett érnie
az egyszerűbb fogalmakra úgy is meglevő régi magyar szókkal, a milyenek
a só, a kén, a vas stb.

Nehezebb volt Bugát-ot az orvosi tudományból és a természetrajzból
kiszorítani. Bugát lelkes magyar ember volt, de csakis lelkesedéssel gyár-
totta és nem nyelvérzékkel alkotta szavait. .Mkotásainak se becsük, se értel-
mük. Szóhal inaz-á.m.k emlékét legföljebb a rovott barom-hói csonkított robar
tartja fönn, a melyet zoológusaink rovar szava őriz meg kegyeletesen.

A nyelvüjítás szólította síkra Diószegi Sámuelt is, hogy Fazekas
Mihálylyal megalkossák a magyar természetrajzi mesternyelvet. Azonban D i ó-
s z e g i-ék más szabásű emberek voltak, mint Bugát. A Magyar Füvészkönyv
általános része, vagyis előljáró beszéde és bevezetése tősgyökeres, szép magyar-
sággal van megírva. A kötetek végéhez csatolt lajstromok sok jó szót őriztek
meg. .Szógyártóvá csupán a rendszeres részben lesznek, a mikor a növényeket
elnevezik. Különben ők maguk sem tartják művüket tökéletesnek, meg is jegyzik :
»Itt vagyon már a' nagyjából kifaragott műv, 's pallérozó kezeket vár.« To-
vábbá : »Sok nevekkel nem vagyunk megelégedve, de már mi rajtok nem
segíthettünk, mert belé fáradtunk. « Azt hiszik sok alkalmatos nevezet lehet
még a két hazában, de nem estek tudtukra.

DIÓSZEGI MINT NYELVÉSZ. 97

A mint említem, az általános részben Diószeg i-ék jó magyar nyelv-
érzéküket követték. Mesterszavaik között kevés a kivető, úgy, hogy még
olyan mesterszókat is visszavelietünk, sőt vissza kell vennünk, melyeket az
orthológia meg nem értés miatt elitélt.

Némelyeket már Arany .lános védclméhe vette a Nyr. ben. l'l. lúbbn,
kiinya, degesz, félszer, uyakó.

Érdekes, hogy Diószegi-ck a növényt csonkitatlan formájában luivc-
vciiyucl; nevezik a plánta mellett : a botanikát fiivcszlitdoinánynak, füvcszség-
nck mondják.

Vegyük számba a növevénynek egyes részeit s lássuk, milyen mester-
szavakat alkalmaztak reájuk Diószegi-ék.

I. A coroUa bokrcUi, az újabb nyelvszokas fthiLil használ (helyesen).
Részei a s-:irinok (petala). Egyes formái közül megemlítjük a bolúln (clavata),
ásitó (ringens), szájabefogott (personata), fonák (resupinata), félszer (ligulata)
jelzőket. A virág mellékrészei közül a nectarium megjelölésére a pilis, tolda-
lék, Iák, pót szavakat használja. E csonkának látszó szók a Nyelvtudományi
Szótár igazolása szerint már a régi nyelvben megvoltak.

'_'. A ríí-íCí' (calix) formái közül fcdelékcs, vagy halaiéi (imbricatus), ber-
zedt (squarrosus), aszott, vagy avas (scariosus), Initgeres, vagy görgele:^ (cylin-
dricus).

3. A nemző részek : a stamen /;/)/;, a pistiUum uö, nőstény, vagy anya.
» Porodat- nem ismer. A hímben megláilönbözteti a hitnszálal (philamentum),
a portiont, vagy porzót (anthera) és a hiinport (pollen).

4. A termés formái között ott van a sziityö (utriculus), leppcndék (samara),
tiiszó (fuUiculus), kabak (pepo), de ismeri a ^>tsonlár'C-t is. E mellett még
egy igazolatlan szavuk van, a 'koíszoviil-' (ariUus).

5. A r/fí/íj'^öí (virágzat) formáira alkalmazott neveket a mai botanikusok
is használják. Csupán a sátoiozó virág, meg a bugával egy jelentésű ágbog
szokatlanok. A spica composita neve ijasfjas.

6. Zselléreknek, vagy ít'^fíM--nek nevezi a nyelet (petiolus), a koesánt
(pedunculus), a pálluíl (stipula), a nturvál (bractca), a cyrrhus neve kats,

fogódzó vagy sündorgü. A papillák babng-ok.

7. A levelek formái közül érdekesebbek a biiglyos (supradecompositum),
egymásbólnött (articulatum), esztekés vagy holdfonna (lunatum), felfarn (sub-
dimidiato cordatum), félszeg (subdimidiatum), fennhibbó (natans), húsos vagy
pos'gás (carnosum), katznros vagy agvaras (runcinatum), konya (reclinatum),
kótafornia (rhombeum), négykeszegoldalú (trapeziforme), ölbefogotl (pedatum),
ösztoriis (decussata), ránczba szedett (plicatum), roitgyos élű (lacerum),
félbeszárnyas (lyratum), szegett szélű (margine revolutum), tertyedt végű (daeda-
leum), zilédt vagy rendetlen (sparsa), a vigály (rara, remota) a Nyelvőr
VII. és VIII. kötete szerint népies szó. A bordós (tubulosum) szintén lehet
népies szó, de nem akadtunk rá.

8. A törzsök nevei : szár (caulis), derék, tőke vagy tor'sók (truncus),
szalma vagy izék, gaz (culmus). Ez lehet tzikkelyes (articulatus), tónk (stipes),
lökoesán (scapus). A szár lehet élődi (parasiticus), nyűgös vagy másra-gyöke-

Nűvcnytani Közlcnicnyek. 1007. Ví. itölet, 'ó. füzei. 7

98 CSAFODI ISIVÁN

rí;:ő (radicans), veityikts vagy iiuíás (sarmentosus), usloiiiulás (stolonifur),
heverő (decumbens), kajla (declinatus), kctkctágú (dichotomus), IcUzö-ágas
(l'astigiatus), bütykus vagy hiiklós (geniculatus), aügágus (integer), kíöini gallyas
(prolifer), köimyentöii'i (rigidus).

A gyökér formái közül megemlítjük ezeket ; taralzkos (repens), gcrézdes
(dentata).

Nagyobb fába vágták a fejszcjökct Diószeg i-ék a növénynevek meg-
alkotásában. A szigorú rendszeresség azt követelte, hogy minden növénynek
nemi és faji neve legyen, és hogy az egy genushoz tartozó növények közös
nemi nevet kapjanak. Ellenben a nép nyelve egy genushoz tartozó növé-
nyeknek is ad egészen elütő nevezetet. Másrészt pedig egészen más genusokba,
sőt rendekbe tartozó növényeket is hasonló néven nevez. Például a Lalhyrus
saliviist a nép szeges borsó-nak, a L. InberosusA földi inogyorú nak nevezi ;
a Vicia cracea a nép nyelvén kaszanyng, a V. saiiva vadlencse, a 1'. fába
lóbab. Viszont van vadgesztenye és szelíd gesztenye (Aesculiis, Castanea), som,
leánysom és soinkóró (Cornus. Beiberis és Melilotus), inugyorú és földi mogyoró
(Corylns, Lathyriis tuberosus), dió és koldiisdió (Jiiglans és Xanthiiiui). A Lilinm,
Iris, Gladiolns mind liliom a nép nyelvén.

Azért is Diószeg i-ék nem voltak mindenütt barátai a régies növény-
neveknek és csupán fajnevekül szeretik őket alkalmazni, a tőlük választott,
sőt csinált nemi nevek mellé. A könyv végéhez csatolt lajstromokban meg-
jelölik, hogy háromféle neveket alkalmaznak ; jártas fajneveket (fajnevekül),
régi nemi neveket és végül olyanokat, melyeket, úgy látszik, ők alkottak.

i\ülönöscn sok népies és réginek mondott nevet foglal magában a
III. kötet (Praktika rész) végéhez csatolt lajstromok közül az ú. n. Igazító
laislrom.

Itt hármas hasábokban a régi nevek, a Diószeg i-éktől megállapított
nevek, és a deák nevezetek sorakoznak. Pl. Bábaire = Tömjén l'íinpinella ^-=
I'ítnpinella saxifraga. Taréjos bársonka = Üstökös laréjfürt ^= Celvsía eris-
lala stb.

A mint látjuk, Diószegi-ék szigorú rendszerességgel különítik el az
össze nem tartozó növényeket, és tudományos magyar elnevezésükben a közkeletű,
régi vagy népies neveket csupán jelzőkül alkalmazzak a fajok meghatározására.
Még a dinnye sem dinnye nekik, hanem görögdinnye tok (Cnenrbíta citrnlns),
meg sárgadinnye ugorka (Cnciimis meló). Némely népies és régi neveket meg-
tartanak nemi nevekül, nemcsak a búza, rozs, fűz, kender nevek tartoznak ide,
hanem ilyenek is : atratzél. baraboly. fenyer, gyopár, lednek, tsomurika stb.

Csillaggal jelölik azokat a genusneveket, melyeket ujaknak vallanak.
Képzésükre is világot vetnek osztályozásuknak módjával.

1. Műszó alkotásaiknak egyik módja, hogy az idegen nevet megkurtít-
ják, mint ők mondják lágyítják : akánt, azál, domik, j'arnátz, hibik, iringó stb.

2. Deákból fordított nevek; Ezek közül egyik-másik megtartható, ilye-
nek : aranyjiirt, gnbóvirág, mélsvirág, tsillaghiir stb.

3. A termőhelyről is neveznek el növényeket, ezek közül többen meg-
állhatnak, mint homokhúr, iszaprojt stb.

DIÓSZEGI MIM íNVHLVESZ.

99

4. Valamely lulajdonságukról clncvczettek közül sok beválik, pl. i'(i/u;-
Iiii\ inagnigó stb.

5. A javasolt nevek a legkevésbbé értelmezhetők : bajnútza, küsön,
iniígc, szúdor : bár itt is akad néhány használható: inadárliúy, Kitaiht'lfü,
Wahhlánfüve. A iniige talán a fraiiczia mugiicl (gyöngyvirág) elkölcsönzésc.

ti. A termetből, formából, mineműségből alkotottak közül jók : bajuszfű,
bokniafa, bojtvirág, czüstfa, rézvirág, tsillagfiirt, zuzmó stb.

7. Legérdekesebbek, de talán legkevésbbé használhatók a mai botaniká-
ban Diószegi-éknek azok a szavai, melyeket mint Linné követői és rend-
szerének magyarra alkalmazói, a virágok aprólékos részeinek sajátságai szerint
alkottak. Ezek nem mondhatók ugyan rossz szóképzésnek, de ellenkeznek a ma-
gyar géniuszszal, mert a magyar ember a tárgyakat külső megjelenésük,
szembeötlő formai tulajdonságaik, használhatóságuk szerint nevezi cl. Így a
növényeknek is virágjuk feltűnő színe, formája, ismert virágokhoz való hasonló-
sága, illata, egyik-másik biológiai jelensége kötik le figyelmét. így lesz harang-
virág, kakasláb. bazsarózsa, napraforgó, dcliguyiló stb. A magyar természettel
homlokegyenest ellenkezik az az aprólékosság, mely a porzók, szirmok és
függelékes virágrészek szerint nevezné el a növényeket.

A növénykedvelő se köszönthetné így kedves ismerősökül a rét, a liget,
a folyópart virágait, nem nevezhetné őket nevükön, hanem úgy kellene
tennie, mint mikor a botanikus valami ismeretlenebb növényekre bukkan, le
kellene elébb tépni őket, hogy meggyőződjék, melyiköknek mi a neve. Az
ilyen mesterséges szóknak el kellett lankadniok, bár egyikük-másikuk, ha
nem is a közbeszédben, de a szépirodalomban meglehetősen meggyökerezett.
Az iró zenghet nősziromról, mérget szedethet a csalmalokbóil : a magyar
ember bizony krk liliomot ültet a kertjébe és kigyomlálja belőle a bclcndckct.
A mezőgazdaság tartogatja életben a baltalzim-oí ; nem voltak ily szerencsések
társai a patkótzim és tzipólzim. Diószeg i-ék aprólékos szóalkotásai igen
nagy számúak, de nagyobbrészint alig ismeri még a botanikus is. Ilyenek
többek közt : gyongyhini, himboj, kiillörojt, szirmanyúlt, tartszirom, redöszirom,
tsövirils, villahim.

Hálára kötelezi a nyelvészt Diószegi-ék III. kötetében az a lajstrom,
a melyben még egyszer összefoglalják és tetemesen megbővítik a jártas, tehát
nem újonnan alkotott fajneveket, bár nemi nevekül nem alkalmazzák őket.
Ezek közül irluk ki a következőket :

Arvalányhaj. bábakalács, barkótza, bckalutaj. boglárka, jekctcgyürii,
galambbegy, gyujtován, iszalag, kányafa, kaszanyiig, oslormcn, pántlikafii,
tisztesfÍ! stb.

A Magyar Füvészkönyv megjelenésének százados fordulóján ünnepelje-
nek a magyar nyelvészek is Diószegi botanikus tisztelőivel, és együttes
munkával gyomlálják ki művéből a csimpajt, rcdi'iszirmot, csalmalokot és
társaikat, ellenben dolgozzák föl a mi értékes, hogy megteremtsék a magyar
botanika jó nyclvérzékkel szerkesztett mesternyelvét. C.<:apodi Lstván.

7*

100

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.

A Kir. Magy. Természettudományi Tár-
sulat növénytani szakosztálya által a
»Magyar Ftívészkönyv« megjelenésé-
nek 100-adik évfordulóján, 1907. már-
czius 22-én d. u. 5 órakor a Magyar
Tudományos Akadémia üléstermében
rendezett Diószegi-ünnepély jegyző-
könyve.

Elnök : Klein ( lyiila. Jegyző : T u z s o n
János.

Jelen vannak a család részéről : R i c k I
(iVLila, R i c k 1 Gyuláné, Dr. Kovács
Zoltán, l)r. Kovács Ernő. Lyka Ist-
vániié, il'j. Erdély Sándoiné.

Tndoniányos icstiihitl; l;cf viselői : A
Magy. Tud. Akadémia részéről: Szily
Kálmán, a Petőli-Társaság részéről : H e r-
c z e g h Ferencz, a Nemzeti Múzeum ré-
széről : F i 1 a r s z k y Nándor, a budapesti
Kir. .Magy. Tud. -Egyet, bölcsészettudományi
Kara képviseletében : M á g o c s y-D i e t z
Sándor, a kolozsvári Ferencz József Tud.-
Egyet. mathem. -természettudom. Kara kép-
viseletében : R i c h t e r .Madár, a Magy.
Kir. .\llatorvosi Főisk. részéről : H u t y r a
Ferencz, az Orsz. .Ampelolíigiai és Szőlé-
szeti Intézet részéről : I s t v á n f f i Gyula,
a dcbreczcni Csokonai-Kör képviseletében :
G é r e s i Iválmán, Kardos .\lbert, T ö-
r ö k Péter, az Orsz. Erdészeti Egyesület
részéről: li u n d Károly, a .Magy. Kerté-
szeti Egyesület részéről : Kardos .Árpád.

1. Klein (iyula elnöki megnyitójában
üdvözli a család részéről megjelenteket
s a tudományos testületek képviselőit.
Vázolja á »Magvar Fiívészkniiyv^-nek a
hazai tudományos botanikai irodalom fej-
lődésében való korszakalkotó fontosságát,
a mennyiben a ->Magyar Fiivi-s:k'iiiyv«
Ickinlhetö az első magyar nyelvű tudo-

mányos munkának, mert az előtle meg
jelentek valamennyien gyakorlati (orvosi,
gazdasági és kertészeti) czélokat szol-
gáltak.

2. Barcsa János emlékbeszádében
részletesen foglalkozik Diószegi élet-
rajzával kiterjeszkedve itthon és külföldön
végzett botanikai tanulmányaira. Behatóan
foglalkozik annak a kornak társadalmi és
tudományos viszonyaival, melvek D i ó-
szegi tudományos egyéniségének fejlő-
désére nagy hatással voltak.

.Az emlékbeszéd kapcsán felszoial II ér-
ni a n Ottó, a ki első izben vetette fel az
eszmét egy hirlapczikk keretében, a mai
ünnepély megtartására. .Azonban elhárítja
magáról ennek érdemét, mert szerinte
mindnyájunk kötelessége nemzeti tudomá-
nyosságunknak ily fontos mozzanatairól
megemlékezni. Részt kér egyszersmind a
mai ünnepségből Fazekas .Mihály em-
lékének is.

3. T h a is z Lajos : A xilagyar Fiivész-
I:önyv« botanikai méltatása czimmel kifejti
a i'Magyar Fűvészliönyvi- tudományos
jelentőségét, melyet egyrészt a magyar
llórára vonatkozó számos adat közzétételé-
ben, másrészt a Linné rendszerén, a ter-
mészetes rokonság alapján megtett néhány
változtatásban talál meg.

4. Csapodi Istvánnak .A 7>Magyar
Füvészkönyv, nyelvészeti méltatása czimű
értekezését a szerző betegsége miatt jegyző
olvassa fel. Diószegiek főérdeme abban
rejlik, hogy nagyszámú kitűnő, zamatos
magyarságú népies növénynevet gyűjtöt-
tek egybe, másrészt sok jó új növény-
nevet és növénytani műkifejczést készít-
tettek.

5. K 1 e i n Gyula chiök nehany szóval
berekeszti az ülést.

A szakosztály július, augusztus és szeptember kivételével minden hónap
második szerdáján ülést tart. Meghívók nem küldetnek.

Az üléseken bemutatandó dolgozatok czime, legalább S nappal az ülést
megelőzőleg a jegyzőnek bejelentendő.

A »Növénytani Közlemények": akadálytalan megjelenése czéljából szíves-
kedjenek a szerzők, kézirataikat teljesen kidolgozni és nyelvi szem-
pontokból is gondosan átnézni. A korrektúrákat a szerzők végzik és így
közleményeikért felelősek. Kéziratok a félivek egyik oldalára írandók.
Személynevek (az auctor-nevek is) kettős vonallal, a növénynevek,

vagy a kiemelendő tételek egyszerű vonallal huzandók alá.

A Növénytani Közlemények »Beiblatt«-ja részére szíveskedjenek a szer-
zők dolgozataikhoz valamely általánosan elfogadott más nyelvű, vagy lefordítás
czéljából magyar nyelvű kivonatot mellékelni.

A Növénytani Közleményekben megjelenő eredeti közleményért ívenkint
50 korona, ismertetésért 30 korona írói tiszteletdíj jár. Egy ívnél nagyobb
czikk után, az egy íven túl terjedő részért a szerző tiszteletdíjban nem részesül.

A szerzők 25 darab különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kívánatra azon-
ban többet is, a következő ár mellett :

25 darab ívenként, czímlappal 4 korona — fillér.

50 » » » 6 » — »

100 » » » 9 » — »

Ugyanilyen feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból is kaphat-
nak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel kapcsolatban.

A szakosztály tisztikara. Elnök : Klein Gyula műegyetemi tanár ;
alelnök : Mágocsy-Dietz Sándor tudomány-egyetemi tanár ; jegyző :
Tuzson János egyetemi magántanár. A szerkesztő-bizottság tagjai, a tiszt-
viselőkön kivül : Filárszky Nándor nemzeti múzeumi növénytani osztály-
igazgató és Bernátsky Jenő a m. kir. ampelológiai intézet adjunktusa,
mint a »Beiblatt« szerkesztője.

Az alapítói, tagsági illetőleg előfizetési clij a K. M. Természettudományi
Társulat pénztárának (Budapest, VIII. ker., Eszterházyutcza 16. szám),
a kéziratok s a szakosztályi ülésekre szóló bejelentések a szakosztály jegyző-
jéhez (Tuzson János, Budapest, I. ker., Gellért-tér 4. szám) küldendők.

BUDAPEST, 1907.
A PESTI LLOYD-TÁRSULAT KÖNYVSAJTÓJA.

(Felelős vezető: Közöl Antal J.)

VI. KÖTET. 1907. 4. FÜZET.

■I /

NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK

alapíttatott 1901. NOVEMBER 20-IKAN.

A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA.

KLEIN GYULA

K0ERE5ILK0DESEVEL .SZERKESZTI

TUZSON JÁNOS.

MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN.

BUDAPEST,

KlR. MAGV. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT

(Budapest. ^'1II., Eszterházy-iitcza 16. szám.)

lm Anhamje:

3eiblatt

zu den „Wövénytani Köxlemények"

ORGAN DER BOTANISCHEN SEKTION
DER KÖNIGL. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT.

OCOV ÍTCU'V

TARTALOM.

Oldal

Ft. Bubák; Adatok Magyarország gombattórájahoz .. __. 101

Lengyel Géza: Az európai Corispermum és Camphorosma-fajok

anatómiája ... _ _. ... ... 103

Irodalmi ismertető : R ö m e r G y. : Die Flóra des Schulers ... ... ... 130

Növénytani repertórium ... ._ ... ... 134

Szakosztályi ügyek _. .__ .., ... ... ... ... ... ... ... ._ 135

BEIBLATT Nr. 4 ... ... ... ... (19-62)

A szakosztály leg^közelebbi ülését október hó 9-én, szerda d. u.
6 órakor tartja, a tud. egyet, növénytani intézetében (Múzeum-körút
4. szám, IV. emelet).

NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK

A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA

VI. KÖTET. 1907. 4. FÜZET.

Fr. Bubák: Adatok Magyarország gombaflórájához.*

A Bécsben tartott második nemzetközi botanikai kongresszus (1905.
június) alkalmából Budapest köinyékére és Délmagyarország vidékére is volt
kirándulás.

Magam is részt vettem ezeken a kirándulásokon, nemcsak azért, hogy
ennek a termékeny országnak szépségében gyönyörködhessem, hanem azért
is, hogy növényzetévei megismerkedjem. Különösen a gombák Ígértek gazdag
zsákmányt.

Az utazás Bécsben 1905. június 19-én vette kezdetét. Gombagyüjtésre
első alkalmam Budapesten volt, a hol is június 20-án délután a Dunakeszi-
.íMag és Káposztásmegyer közötti érdekes pusztát látogattam meg Dr. Filarszky
és Dr. Kümmerle urak szíves vezetésével.

Az itt megfigyelt gombák közül kiemelem a következőket : Aecidiitm
Planlűginis C e s. a Pncciniű Cynodontis D e s m. uredo- és telentospórái-
val együtt. Ez az együttes előfordulás azt a gondolatot ébresztette bennem,
hogy esetleg ez a két gomba genetice összefügg egymással. Ezt a feltevésemet
az 1906. év folyamán infekcziós kísérletekkel, melyekhez a telentospórákat
Dr. Tuzson úr küldte, be is igazoltam. Közelebbit a gombák részletes felsorolása
(Beiblatt, 30. szám) közöl.

Igen érdekes itt a Polyponts rhizophilns P a t. előfordulása, a mely csak
Tunisból volt ismeretes. Egyéb ritkaság volna még ; Uroinyccs Jordaiiiana
Bubák, Astragaliis exscapiis-on : Uroiiiyces Viciac craccae Constanti neanu,
mely eddig csak .Tassyból volt ismeretes, — ez a második termőhelye ; Puc-
ciiiia Barkhausiae rhoeadifoliae Bubák, mely itt új gazdanövényen, Crepis
rhoeadifolia-n él ; Pestalozzia Mágocsyi n. sp. Seseli glaucum száraz szárain stb.

Június 21 én Báziás felé tartottunk. A következő nap reggelén a báziási
állomás feletti lejtőkön gyűjtöttem, többek között az igen szép En/yloiiia
Mágocsyűniiiii F5 u b á k példáit a Tordvütnn maxiiniiiu levelein. Ezen kívül
megemlítem a Phyllosticia imim-rsa-i n. sp. Cdlis levelekről ; Phyllosticla Melissae
n. sp. Mi'lissa officiiiahs levelekről.

Délelőtt 10 órakor Orsovára hajóztunk, a hol egész délután az Allion-
hegyen botanizáltunk. Itt a következőket gyüjlöltem : Eiilyloiiia .Míigocsyantiin
Bubák; Piiccinia Galii silvatici Otth. Galiiiiit arislaluinon ; Pliyllosticta

* Előterjesztette Mágocsy-Dietz Sándor a nfivénytani szakosztály 1907. április
10-én tartott ülésén.

102 KR. BUBÁK

eryngiella n. sp. és Ph. oyngiicola n. sp. ; Ph. vehita n. sp. Cvdonia vul-
garis-on ; Macrophoina fusispora Quercus conftita-n ; Ascochyta Klcinii n. sp.
Calystegia Sepiiini-on ; Ovidaria Rubi n. sp. Rtibiis-on és más ritka gomba-
fajokat.

Herkulesfürdőn töltöttük az egész napot június 23-án. Főleg a Cserna
völgyében botanizáltunk, a hol a viszonyok a gombák fejlődésére igen elő-
nyösek. Ennek a közleménynek a legtöbb líj alakja innen való. Megemlíten-
dők a következők: Coleosporiuiii Teh'kiae (Thüm.) Bubák; Mkrophyinu
Bitbúkii Rt'hiii n. sp. ; PhyUost'uia banatica n. sp. \'ei-bascuin banaíiciiin
leveléről; Phyll. Rc-hiiiii n. sp. LainpanuJa Trai:heUiiiit-on ; Ph. variicolor
n. sp. Stachys geiiiianica-n ; Plioiiia dipsacina n. sp. LUpsacus pilosus
száraz szárain ; a remek Pyroiochaele Filarszkyi n. sp. Tilia parvifulia
levelein ; Placosphacria Tiliae n. sp. ugyanarról ; Ascoliyta Dulcamarae
n. sp. Solanitui Dulcainara-n ; Asc. Asperiűac taiirinae n. sp. ; a szép
Seploria Calariae n. sp. Nepeta Cataria-n; Sept. pnsillíi (T r a c h.) Bubák
Melandyyitiii nibnitu-on ; Srpt. Tanaceli inacropihvUi n. sp. ; Staganospora
Calystfgiae n. sp. ; Cylindrospo)iiiin oiobicoluin (S a c c.) Bubák Orobiis
verntis-ió\ ; Ramiűaria Libanotidis Bubák, és még sok egyéb, eddig csak
ezegyszer gyűjtött gombafajok.

Június 24 én Domogled és Suskuluj hegyeket másztuk meg. Az elsőn
több érdekes gombát gyűjtöttem. Ilyen a Piiccinia asperidina (F u e 1)
Lagerh. egy új gazdanövényen, az Aspenila ciUata-n. Igen érdekes lelet ez,
mert ezideig ez a gomba Gotland és Oeland szigetekről volt csak ismeretes;
a Pucciiiia Libauolidts L i n d r o t h ; Pucc. Saxifragae S c h 1 e c h t. Saxi-
fraga Heuffeliana-n ; Polypoiiis pergainencns V r. forma eiiiopaea B r e s. ;
Claviceps Sesleriae Stáger; Phyllosticta Onii n. sp. ; Ascochyta Vodáhü
n. sp. Hepatica IriJoba-n ; Seploria phyctaenifonnis Bubák et Kabát,
Laserpitiiiin lalifoliuin-on; DipJodia hitngarica n. sp. Fruxiiius Orntis levelén;
ezeken kivül még egyéb ritkaságok. E között a két hegy között kiterjedt ős-
erdők vannak, a melyek Po/v/'onís-okban, Pvivj/o»;ri.-fía-kban és Myxomy-
ceta-kbín gazdagok. Különböző évszakokban való hosszabb ideig tartó gomba-
gyüjtés igen eredményes lehetne.

A román határ közelében emelkedő Suskuluj hegyen szintén több rit-
kább és új növényt találtam, ilyenek : Piiccinia doronicclla S y d o \v ; Phyl-
losticta doronicigena Bubák Doyonicum cordatiiinon : Phyllosticta lateiiiarcusis
Kabát et Bubák (eddig csak Tirolból volt ismeretes) Colchicitiii pannoni-
cuin-on ; Phyllosticta Tuzsoni n. sp. Annii italicniii-on : Phlcospoia liungarica
n. sp. VincetoxicHui officinalc-n ; Rautulatia Ccnlanreae atropuipureae n. sp.
és még egy pár ritka és elterjedését illetőleg érdekes alak.

A német szövegben közölt felsorolás 27S faj és néhány fajváltozatot
foglal magában.

Ezek közül harmincz új faj van és 5 már régebben leirt fajt más
nemzetségbe osztottam be.

Nagy köszönettel tartozom Dr. M á g o c s y-L) i e t z Sándor professzor
úrnak, hogy jelen dolgozatomat a növénytani szakosztály ülésén előterjesztette.

ADATOK MAGYAROKSZÁG ÜO.MRAFLÓRÁJÁHOZ. 103

Köszönettel tartozom B r e s a d o 1 a G. főtisztelendő úrnak, ki a kétséges
bazidiomycetákat határozta meg részemre, szintúgy Dr. R e h m H. úrnak a
szép Micropliyiiui megnevezéséért.

Tábor, Csehország, 1907. márczius 24.

Lengyel Géza: Az európai Corispermum és Campho-
rosma fajok anatómiája.*

Hosszabb ideje érdeklődéssel foglalkozom a Chenopodiaceae anatómiá-
jával és fejlődéstanával, mert eredeti tervem az volt, hogy ezen család
Camphorosiiit-ae és Corisperineae tribusát az anatómiai viszonyok tekintetében
feldolgozzam. Jelen alkalommal azonban csupán a czímben megjelölt szűkebb
körre szorítkozom s mellőzöm az ugyancsak idetartozó hazai génusznak, a
A'oc/n'íi-nak fajait, mint olyanokat, melyeknek anatómiai viszonyai már nagyobb-
részt ismeretesek az irodalomban.

Két szempont szolgáltatott indítékot a czímben megjelölt tárgygyal való
foglalkozáshoz. Az egyik pusztán tudományos szempont, mely ezen behatóan
még nem ismert csoport anatómiai viszonyainak felderítését czélozza, kiváló
tekintettel az egyes fajok megkülönböztető anatómiai bélyegeire, továbbá a
rendes kétszikű typustól eltérő módon alakuló tengelyszerkezetre. Ez utóbbi
ismeretes ugyan általánosan a CJicnopodiaceae tagjairól, de szükségesnek
mutatkozik az egyes génuszoknál és fajoknál való részletes földerítése ;
különben is a kambiális működés pontosabb menete s az e kérdés körül fel-
merült különböző eltérő vélemények tisztázása még közelebbi vizsgálatokra vár.

.\ második, a mi dolgozatomban vezetett, sajátos nemzeti szempont,
mely ezeknek az igazi magyarföldi növényeknek feldolgozására serkent. Nem
éppen csak az endemikusokat értem ezen, hanem azokat is, melyek éppen hazánk
területén való tömeges megjelenésükkel egyes formácziókra s ezáltal az egész
flórára kiválóan jellemzők. Hasonló — tehát egyes génuszok hazai fontos
vagy endemikus fajainak anatómiai feldolgozására való — törekvés az utóbbi
években gyakrabban mutatkozott irodalmunkban. Ez a törekvés vezetett már
eddig is a hazai PoJygoiiiiin, Asparagiis, Polygonaltnn, Dapline, Rhododeu-
áron, Hepaíica stb. fajok feldolgozására ; ez a törekvés vezetett oly növények
vizsgálatában, melyek közül az egyik homokos tereinknek (Corispermum). a
másik szikes mezeinknek (Camphorosma ovala), tehát hazánk két legeredetibb
formácziójának jellemző tagja, s a melyeket auctorjuk'* ugyancsak onnan is irt le.

* Előadta a szerző az értekezés egy részét nHazcii Corispermum és Caiiiplio-
rosiiia fajaink anatomiája« czimmel a növénytani szakosztály 1907. április 10.-én tar-
tott ülésén.

** Campliorosina ovala W. K. Plánt. Rar. Hung. I. pag. (j4. T. 03: Crescit
in pratis et pascuis Comitatus Bacsiensis et Békésiensis.

Corispermum niiiduiii Kit. in Schultes Österr. Flóra, Wien 1814, vol. I.
pag. 7 : »in Ungern«.

Corisperinuin cancscens Kit. 1. c. : ;>Unter den vorigen im Flugsande in Ungern.«

104 LENGYEL GÉZA

A többiek mellett ezekkel a fajokkal foglalkozom behatóbban, nemcsak
a most említett szempontokból, hanem azért is, mivel az irodalom úgyszól-
ván sehol sem érinti őket.

A Chc-nopodiaccae egyike azoknak a kevésszámú kétszikű családok-
nak, melyeknek szerkezete már az anatómia zsenge korában magára vonta
a búvárok tigyelmét. Már a XIX. század első tizedében, tehát az anatómiának
még a sejt kellő megismerése előtt való korszakában, megemlékezik Link' a
Chenopodiaccae tengelyszerkezetének sajátos alakulásáról. A hetvenes évekig
De B a r y munkájának megjelenéséig szintén többen [Regnault, ünger,
Van Tieghem, Schacht, .Sanio stb. | foglalkoztak ezzel a targygyal,
a nélkül, hogy a kérdés mélyebb megvitatásába bementek volna. Az első
azonban, ki a Clieiiopodiactfuc szállító szövetei elhelyezkedésének sajátos
alakjait rendszerbe, typusokba szedni s azt fejlődéstanilag megmagyarázni
igyekezett, 1 ) e B a r y volt.

De Bary" a Chenopodiacfae s a. rokon Amarantaceac, Nyctaginaceae,
Mesatnbryautht'uiaccac tengelye anatómiai szerkezetének megértetésére 4 typust
állit fel.

Az első typusnál a szárban elsődleges nyalábgyúrű, a gyökérben elsőd-
leges axilis nyaláb foglal helyet ; mindkettőnél a kambium normális módon
működik. Bizonyos idő multán azonban beszünteti tevékenységét s helyébe
a kerületen sukcessziv módon centrifugális irányban új működő, majd mű-
ködésében sorban kialvó kambiumgyűrűk jönnek létre, a melyek mindegyike
befelé egy-egy edénynyalábkört fejleszt. Ide sorozza De Bary az összes
idetartozó növények gyökereit.

A második typusba a szárak egy része tartozik, a hol szintén először
primer nyalábkör van, mely levélnyomnyalábokból és olykor köztes nyalá-
bokból áll. Még az elsődleges koUateralis nyalábok képzése alatt .i háncs-
részek külső széle körül egy e.xtrafascicularis kambiumgyűrű fejlődik, mely
azután állandóan működik s befele váltakozva koUateralis edénynyalábokat s
köztes szövetet hoz létre, kifelé pedig — de nem mindenütt — csekély
mennyiségű kemény háncsot.

E két főtypus között De Bary két átmeneti typust különböztet meg.
A harmadik typusban ugyanis az első mód szerint fejlődő kambium e.xtra-
fascicularis része állandóan működésben marad s így ebben a másodikat
követi.

A negyedik typus tagjainak eleinte normális primer nyalábgyűrűjük és
normális másodlagos vastagodásuk van, később azonban a második typus
szerint növekednek.

* I. i n k : Gniiidlehren der Anatnmie und l'hysiologie Jer l'llanzen , Gottiii-
gen, 1807.

" De Bary: Vergleicheiide .Aiiatomie der \'egctatíonsorgaiie dei l'lianerogamen
und Farne.

A2 EUKOPAI COKISPKK.MUM KS CAMPHORUSMA FAJUK ANATOiMIÁJA. 105

Vilaiíos, hogy De H a r y nak az elsű két typusa fontos, mert a másik
kettő csupán lényegtelen módosulata a két főtypusnak. A fejlődés szempont-
jából az egészből legfontosabb De Hary-nak az a magyarázata, mely szerint
a Clu-nopodiaccM szöveti kialakulása koUateralis edénynyaláboknak a másod-
lagos kambium hefcU- való Iccpzése által jön létre. De Bary szerint tehát a
jelen esetben a másodlagos kambium éppen olyan monopleurikus. akárcsak a
paranemző (phellogen).

Sajátságos, hogy ez az elmélet, mert másnak, mint elméletnek, kellő
fejlődéstani vizsgálatok híján, nem nevezhető, oly sokáig fenntartotta magát,
így Volkens — e család monográfusa* — ridegen, a már időközben meg-
jelent vizsgálatok ellenére is"* De Bary felfogásához tér vissza, a midőn a
szerkezetet ügy magyarázza, hogy az elsődleges kambium működésének meg-
szűnése után, vagy mar előbb is, kivül az összeköttetés nélkül maradt kambium-
csoportokon egy másodlagos kambiumgyűrű jő létre, mely kifelé csak nagyon
kevés vaí;y éppen semmi kéregelemet sem hoz létre, befelé pedig koUateralis
nyalábokat és köztes szövetet.

H a b e r 1 a n d t ■■■ ismert munkájának régebbi kiadásaiban szintén De
Bary hívéül szegődik s egyszerűen átveszi annak typusait.

A Clieuopoiüűciűc tengelyszerkczote kialakulásának tisztázásában leg-
főbb érdem kétségkívül Morot és llérail vizsgálatait illeti, melyekel
újabban L c i s e r i n g erősített meg.

Morot'" kimutatta, hogy De Bary által felállított két főtypus egyre
vezethető vissza. Azoknál a növényeknél ugyanis, melyeknél egymásután
centrifugális irányban több kambiumgyűrű lép fel, a másodlagos kambium
ritkán képez teljes gyűrűt, rendszerint csupán gyűrürészleteket s a szomszé-
dos gyűrűk érintkeznek egymással s ívszerűen illeszkednek a már meglevő
fatesthez. Ilyen kisebb-nagyobb ívek keletkezése által sajátos hálózat alakul,
melynek működése folytán nagy fatest s ebben elszórt kisebb nagyobb háncs-
csoportok jönnek létre. Ezek azonban korántsem a De Bary-féle felfogás
szerint befelé való osztódás utján jönnek létre, lianem a rendes dipleurikusan
működő kambium módjára, annak kifelé való osztódása folytán.

n é r a i 1 +T megerősíti Morot eredményeit, csak egyes részletekben tér
el tőle ; erre azonban majd csak a tengelyszerkezet tárgyalásakor a fejlődés
finomabb fázisainak vizsgálásaban térünk rá.

S 1 e r e d e r"!"!"!" nagy munkájában elfogadja M o r o t-nak a merisztéma-
ívekről szóló véleményét s szintén kiemeli, hogy a másodlagos edénynyaláb
farészei mindig a másodlagos merisztéma belső, a háncsrászek pedig a külső

* Engler: Natüriichc Pfhin-enfamilicn. Chenopodiaceae (T. lII, .^bth. la.. 39. 1.)
** Egyáltalában meg sem emlékezik róluk, úgy látszik nem ismerte ókét.
*** G. Habcrlandt; Physiologische Ptk-mzenanatomie I. és II. kiadás.
T M o r o t ; Rechorches sur le péricyclc (Annál, scienc. natúr, Sér. 6. Botan.
T. XX. 217. 1.)

tt H é r a i 1 : Recherches sur IWnatomio comparée de la tige Jes Dico-
tyledones.

ttt Solereder Hans : Systematische Anatomie der Dikotylen.

106 LEXGYEL GÉZA

oldalon jönnek Iclie. A keresztmetszeti képben ezek után Solcreder a
»koztcs szövete s a merisztéma mivolta szerint ket typust különbüztct meg.
Az első esetben (pl. ('ainphorosiud) radiális irányban váltakozó líyűrűket
találunk faszövctből, melyeket keskeny vagy széles s olykor ugyanazon gyűrű
edénynyalábjainak l'arészeit egymástól elszakító, elfásodott vagy vékonyfalú
bélsugarak járnak át és ilyen gyűrűket vékonyfalű szövetből, melynek kép-
zésében a nyaláb háncsrészei mellett vékonyfalú köztes szövet különböző
mértékben vesz részt.

A második esetben, mely az elsővel közbülső, összekötő typusok révén
all kapcsolatba és a Chenopodinceae többségénél fordul elő, az edénynyalábok
konczentrikus, spirális, vagy szabálytalan elrendeződésben, prozenchymatikus
köztes szövetbe vannak ágyazva.

Ebben az irodalmi áttekintésben nagy altalánosságban képet nyertünk
a Clu'iiopodiacfac tengelyének kialakulásáról ; a fejlődés pontosabb menetével
majd a tengelyszerkezet tárgyalásában foglalkozunk.

S o 1 e r e d e r-nek fentebb tárgyalt véleményéből világosan kitűnik, hogy
az ő két typusa között levő különbség pusztán az ú. n. közlcs szövcl^' fogal-
mában rejlik, mert konczentrikus váltakozó gyűrűk a második typusnál is
előfordulhatnak s elő is fordulnak abban az esetben, a midőn a kambium-
ivek nem rendetlenül, hanem zónákban helyezkednek el. Hogy a köztes
szövet mivoltával tisztába jöjjünk, vegyük talán szemügyre közelebbről e
szövetet.

Prozenchyma természetű, nem nagyon vastagfalú sejtekből álló, aránylag
nagy kiterjedésű szövet ez, mely az edények s a háncsrészek között levő tért
kitölti s a másodlagos nyaláb szöveteinek főlömegét alkotja. Igaz ugyan, hogy
az első typus fatestében előforduló farostoknál (libriform) vékonyabb falú, de
ez még nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy a másodlagos kam-
bium befelé való osztódása folytán létrejött oly szövetet, mely nem másod-
lagos bélsugár és a mely fareaktiót és fafestést mutat, az edénynyaláb fatestéhez
ne sorozzuk, mint ahhoz tartozó rostelemet. Természetesen ebben az esetben
az odatartozás a fatest (.\ylem) anatomiai-topographiai felfogásában van értel-
mezve, melynek mechanikus részét teszi s nem pedig Hziologiai értelemben.
Az utóbbi felfogás ugyan szétválasztaná ezt a szövetet az edénynyaláb szál-
lító farészétől (hadrom), de még mindig nem tenné megokoltta a külön
anatómiai fogalom (»köztes szövet«) felállítását.

Fentebbiek után tehát véleményem szerint, miként azt M o r o t a De
Bary typusaival tette, Solercder két typusa is egyesítendő legalább a
szóban forgó csoportokra nézve egyetlen (Jhenopodiaceae typusba, mely a
sorozatosan egymásra következő (olykor csak egy, vagy egészen hiányzó)
másodlagos kambiumoknak keletkezése folytán jő létre.

Szükségesnek tartottam előrebocsátani vizsgalataim eredményein alapuló
véleményemet, hogy az irodalmi áttekintés során kialakult nézetek kiegészí-
téséül szolgáljon.

A fentebb már felsorolt inkább a tengely szöveteinek szerkezetére
vonatkozó irodalmon kivül ki kell emelnem még, mint legfontosabbakat :

AZ KURÓPAI CORISPER.MUiM ÉS CAMPHOROSMA FAJOK AN'ATOMlAjA. 107

Ge o l-g h i c t'f,* Volkens,'" Dangeard, Solcreder"' munkáit. Ezek
ugyan tárgyunkat többé-kevcsbbé érintik, mégis inkább a rokon gcnu-
szokkal foglalkoznak s tartalmukra nézve főleg leiro anatómiai természetűek.
.Annál gazdagabb irodalma van a .S'«/it-o////i;-knak és a Béla viilgai is-na.k.

Bár rendszertani fejtegetésekbe dolgozatom folyamán nem bocsátkozom,
ki kell emelnem, hogy a nagy szisztematikai munkákon (Endlicher,
H c 11 1 h a m et 1 1 o o k e r, B a i 1 1 o n) kiviJl ennek a családnak csak egy teljes
monographiája van ; a M o q u i n - T a n d o n-c.t Rajta kivül főleg Volkens
szerzett érdemeket a rendszer tisztázása körül.

Az anatómiai tárgyalás során nagyjából olyan értelemben fogok az
idetartozó fajokkal foglalkozni, mint azokat OürkcTt felsorolásában találjuk.
Tárgyalom az öt európai Ccimpliorosina-{ai\. \C. pnciiiiis I'all. llluslr. l'l.
pag. Ö6. tab. 57 (1803), C. moiispcHaca L. Spec. Pl. ed. I. pag. 122 (1753),
C. rnthcnica M. Bieb. FI. Taur. Cauc. 111. pag. 112 (1819), C. ovala W. K.
1. c, ('. diuiiia I'all. 1. c. pag. (i7, tab. 58 (1803)]; a Corispenuniu-ok közül
azonban a C. filifoliinn ('. A. Mev. fajból nem sikerült vizsgálati anyagot
szereznem. A hazai C. oricntalc La.\l (Encycl. 11. pag. 111 [1786]) úgy
látszik, mint azt K eme r is gyanítja, kisebb jelentőségű varietasa vagy
formája a C. nitidiiin-nak, melytől csupán szárnyatlan termésében különbözik.
Átmeneti, különböző fejlettségű alakok azonban gyakran akadnak s nem is
tárgyalom ezt a C<iiispenntnn-o\., melyet különben egy rendelkezésemre álló
magyar herbáriumban sem láttam. A gyakran közölt és említett C. Marschiillii-t
Stew+t''' (Mém. Soc. Nat. Mosc. V. pag. 3o<.i, 1811) szintén csak formának
tartom, mely a '.'. an/csaíis alá tartozna, melytől tömöttebb virágzatával és
elágazóbb termetével nem nagyon élesen tér el. Ilyen módon a ' V<rí,^y't•)■;;(/l);^ok

" Gcorghictt': Verglcicheade .Anatomii; der l'henopodiaceeii, Botan. Central-
blatt l.S,S7 11. IIÍ,

■* Volkens; Flóra der aegyptisch-arabischcn Wuste, Berlin, 1887.
' " ' S o 1 e r e d c r : Holzstruktur.

t M o q 11 i II - T a n d o n : Chcuopoiliaccantni monographica enumeratio, Paris
1840. L'gyanö dolgozta fel De CandoUc Prodromusában a Saholacene családot,
ti Ritter-Gürke: Planlae Etiropacac, Tom. II, fasc. 1, Leipzig 1897.
ttt Egy alkalommal szerencsém volt dr. D e g e n .X r p ú d egyetemi magántanár-
ral az ő saját herbariumi anyaga alapján megvizsgálni a Corispcrmitm MarschaHii és
a C. cancsccns között levő kiilonhségeket. .Az erre vonatkozó irodalom néhány jelenték-
telen cs éles határt nem képező jellemvonáson kivül azt az egyetlen abszolút elhatároló
bélyeget emeli ki, hogy a C. Mayscliallii virágjában a lepel hiányzik. A lomblevelek
és murvalcvelek alakjára vonatkozó különbségek nagyon ingadozók s számos átmenetet
mutatnak, szintúgy nem állja meg a helyét az a bélyeg sem, hogy a C. MarschanH ter-
mései nagyobbak volnának, mivel mindkét fajnál előfordulnak kisebbre és nagyobbra
növekedett termések. A perigonra nézve pedig meggyőződhettünk, hogy mindkét fajnál
találhatiik oly virágok, a hol a lepel hiányzik s ez a jelenség bizonyára a különböző
fejlettségi fokkal áll összefüggésben. Ezekből is már világosan kitirnik, hogy e csoport
pontos rendszertani feldolgozásához előbb még virág- és termésfejlődési vizsgálatok
válnak szükségessé.

108

LENGYEL GÉZA

sorából közelebbi anatómiai tárgyalásra kerül a C. hysíopifoliuui L. Spec. Pl.
ed. I. pag. 4 (1753), C. iniciincdiiiin Schweigg. (Königsb. Arcli. Naturw. I.
pag. 211 |1812J), C nilidnin Kit. 1. c, C. cancsccus Kit. 1. c. Ezek közül
az irodalom némileg részletesen csak a Corispcrinnin liyssopifuUiiin-mal,' át-
tekintően pedig a Cainplioroíinu monspcliiica-xsX" foglalkozik, a többiek közül
csak egyet-kettőt érint némely helyen.

A 1 e V é 1 s z e r k e z e t.

A Coiispi-niiiiiii-ok levelei xcrophyta typusuknak megfelelően húsosak,
a legtöbb fajnál laposak, rendszerint a főéren kivül még egy-egy, néha két
oldalér látható a két oldalon ; a levél alsó és felső lapjának külső rnorpho-
logiai kiképzésében különbségeket nem találunk. A Corispcnnum nilidnin

1. álMa ; .\ Cuiispcrniniii iiiliJinii loniblcvclénck keresztmetszete; 90-szercs

nagyítással.

leveleinek alakjában s ezek fellépésében heteroblastikus jelenségek észlel-
hetők ; nevezetesen az elsőd-levelek, továbbá az alsó szártagokon fellépő,
később lehulló levelek az első typusnak megfelelő alkotásüak, laposak,
míg a később megjelenő, a virágzó tengelyrendszeren levők félhengeresek, s
így húsosabbak. Ez utóbbiakon kívülről csak egy ér észlelhető, de ez is
csak homályosan. Ez a jelenség a Cainphorosiiia-iaiokon nem észlelhető. Az
egyéves fajok (C. aimna, C. ovata) levelei szálasok, laposan félhengeresek,
csúcsuk felé egyenletesen keskenyedők. a legalsó szártagon levők valamivel
szélesebbek, a virágzó tengelyeken levők pedig fokozatosan mennek át a
szélesebb murvalevelekbe. Az évelő Cainpliotosiiia-{a.lok (C. perennis, tnons-
peliaca, rnlhcnica) idei, nem virágzó hajtásai tüalakú, de szintén félhengeres

' Georghieffl. c.

** Cassan Félix: Etude siir le C. iiionspdiaca, Montpellier 1901.

AZ EURÓPAI COKISPKHMUM ÉS CAMPHOROSMA FAJOK ANATÓMIÁJA.

100

leveleket viselnek ; hasonlók a virágzó tengelyeken levők is, mely ágak azon-
ban szélesebb s a fejlettebb főér folytán merevebb, támasztó levelek liónaljá-
ban állnak. Az átmenet a szélesebb murvaleveickhez itt is fokozatosan,
lassan történik.

A Coriffi-rmniii-ok murvalevclei a virágzati tengely támasztólcvelctöl a
legfelső virágok murvaleveleiig, kezdve a lándsás és tojásdad alaktol majd-
nem korszerűig számtalan átmenetet mutatnak. Szemben a szárlevelckkel
sokkal merevebb állományúak s valamennyi fajnak többé-kevésbbc széles
hártyaszegélye van. Az egyéves Caiiipliorosiiuikniú a murvalevelek alakja
jobban közeledik a lomblevelekéhez s ez a hártyás szegély is hiányzik náluk.
Ellenben annál erősebben fejlett a évelő fajoknál, melyeken még a lomb-
leveleknél is meicvebb. Abban is eltérnek a murvák a szárlevelektől, hogy sző-
rözetet mindig találunk rajtuk. Gyengén szőrösek a Corispcrmnm niliduin,

2. ábra : .\ Caiiiphorosina ovaia levelének keresztmetszete ; 55-szorös nagyítással.

C hyssupifoliitin. Cainphorosma orala és '". ií/í/í/ííz murvái, erosebben szőrösek
ellenben a Curispcnniiin canescens, C. inlciiiii-Jtnin, Cainpliorosma nioiispcUaca,
C. perennis és a C rulhenica fajoké.

A levelek anatómiai szerkezetét illetőleg úgy a Caiiipliorosiiui-U, mint a
CorispenmiiH-ok izolateralisak, mely nemcsak a palliszádszövet kiképzésében,
hanem a szájnyílások elhelyezkedésében is jelentkezik. Olyan fejlett izolateralis-
must azonban, liol a felső és alsó oldalon nemcsak a palliszád-, hanem a többi
szövetek is teljesen azonos elhelyezésűek, itt nem találunk. Az izolateralis-
mus fejlettségének foka különben függ a chlorophyll szövet s az edény-
nyaláb felett és alatt levő szövet viszonyától. Legelőrehaladottabb az izolatera-
lísmus aránylag a Corispciintiin niliduin levelén, a hol a főerek felett és
alatt a megszakadó palliszádszövet helyét hasonló alkotású (bár nem egészen
azonos mennyiségű) szövet tölti ki. Kiemelendő azonban, hogy ez a viszony
csak a levél legalsó harmadára áll ; mert a levél középső részén csupán az

110 LENGVEL ÜÉZA

also lapon szakad meg a palliszádszövet, s a felső oldalon összefüggő sort képez,
a levél felső harmadában pedig a levél egész kerületén egy összefüggő palllszád
övet találunk. A Corisperuiuin cancsccns, C. liyssopifoliiim és C. iittí'tincdiuin
levelén a palliszádszövet felül és alól hasonló kiképzésű ugyan, de mivel ezeknek
jól kiemelkedő főerük van, az edénynyaláb felett és alatt másként alakulnak
meg a szövetek. Hasonló viszonyokat mutatnak a Cainp/ioiosiiia-k is ; ezek
sorában az egyéves fajokon felül teljes sorú asszimiláló szövet fejlődik.

A levelek szövetcinek imént vázolt viszonyából kitűnik, hogy kivált a
Coiispcrmuin iiilidnm-on határozott törekvést látunk olynemű hengeres levél-
szerkezet felé, mint a minőt a Clunopodiaccac-Saholcac csoportjában észlel-
hetünk. Még inkább áll ez a megfigyelés a C'a;;i/'/ío;os;)ic;-fajokra nézve, a
hol az oldalerek elrendeződése folytán határozott közeledést észlelhetünk a
radiális levélszorkezet felé. Elősegíti ezt a törekvést a koncentrikus fekvésű
víztartó szövet s az e körül sugarasan elhelyezett oldalerek.

A levelek oekologiai viszonyair.T nézve két berendezkedés! elvet látunk
e csoportban megvalósulni. A Corispiiiiiiiin iiitidniii, C. canesccus, C. iiitcr-
lucdiiiiit, C. Iiyssopifoliiiiii, Caiiipliorosmű anniia. C. iidhcnica, C. pcreiinis s
az igazán tiszta halophyta C. ovala levelének közepén fejlett víztartó szövetet
találunk, melyhez a Caiiiplioros>iia-fa]okon még víztartó hypoderma is járul.
Rendkívül fontos ökológiai szerepe van ennek a berendezkedésnek a halo-
phyta s ezeknél a napnak legerősebben kitett helyeken tenyésző .xcrophyta-
fajoknál annál is inkább, mivel a Corispeniumi -ok epidermiszéi csak nagyon
gyönge és vékony kutikula borítja, mely így alig szerepelhet védelmül a
fölösleges kipárolgás ellen. A vékony kutikulához járul még a Corispennum-ok-
nál az a xerophyta életmóddal homlokegyenest álló berendezkedés, hogy a
szájnyílások nem bemélyedtek, mert alig vannak az epidermisz sejtek
felszíne alatt. Ezekkel áll a fejlett víztartószövet korrelációban ; hasonló
szerepet gyanítok a Coiispcniitnn iiitidniii rendes epidermisz sejtjei között
izoláltan vagy összefüggően megjelenő feltűnő nagy, a rendesnél olykor
5— 6-szor akkora sejteknek, melyeknek befelé eső fala a víztartalom folytán
erősen ki van duzzadva (3. ábra'). A belső víztartót mutató typust, mint
már fennebb említem, megtaláljuk a felsorolt Cainphoiosinák levelében is, de
legkifejezettebben a halophyta Caiiiphujosnia orala levelében, míg a többiek
mar mechanikus elemeket is tartalmaznak. Ezzel szemben a tenger közelében
levő sziklákon élő Cainphoiosuia tiwiispdiiica levelében a szöveteknek mecha-
nikus szerepre való alakulása tűnik szem elé, a mennyiben nemcsak a levél
belső szövetei, hanem még az asszimiláló szöveteknek egy része aránylag
erősen megvastagodott falú.

A következőkben most már részletesen ismertetem a levél szöveteit,
nevezetesen: 1. az epidcniiisst a. vele összefüggő mechanikus elemekkel, 2. a

* Egyes rajzok készítésénél való szíves segítségükért Hoffmann ."^lice
kisasszonynak és Spcrgcly Béla úrnak tartozom köszönettel.

AZ f:URÓPAI COKISPERMUM ÉS CAMPIIOHOSMA FAJOK ANATÓMIÁJA. 1 1 1

szájnyilásokal, 3. a víztartó hypodcrmút, 4. az ass::imiláló szöveteket, 5. az
edcnynyalábnkat, 6. a iiusopliyll legbelső szöveti-'it. A levél szőrképlcteit a
következő fejezetben a szar szőrképlctcivel egyetemben tárgyalom.

1. A:: cpidi-niiiíz.

A Coiispí-rmnin-okon ügy az alsó, mint a felső epidermisz sejtjei sza-
bálytalan sokszög alakúak, minden határozott typus nélkül s a legkijlönbö-
zőbb nagyságban. Mégis feltűnnek az apróbb, főleg a szájnyílásokat környé
kező sejtek között, egyes feltűnő nagy sejtek, melyeket már fennebb emiitőnk.
A hosszirányban megnyúlásra vonatkozó törekvéssel gyakran találkozunk,
kivált egyes foltokon, a hol ily nagy sejtekből egész sorok keletkeznek,
azonban minden szabályosabb elrendeződés nélkül. Ily epidermisz sejtek oly-
kor annyira megnyúlnak, hogy hossztengelyük 4— 5 — 6-szorosára is emelkedik
szélességüknek. Ezek a viszonyok valamennyi Corispermum-fajnál megtalál-
hatók ugyan, de különösen a Curispcnniim nitidiim-nk\. Ez utóbbi faj levele
külső szerkezetének megfelelően abban tér el a többitől, hogy felső epider-
misz sejtjei az egész felületen egyöntetű szerkezetűek. A többi fajnál mind-
két oldalon, szintúgy a Coiispcrmuin niliduin alsó epidermiszén az erek

3. ábra; Nagy epidermisz-sejt a Coiii-pcnnuin nitiduin leveléből; l.SŰ-szoros na-
gyítással.

felett azt az általánosan elterjedt jelenséget látjuk, hogy az ér felett levő
epidermisz-sejtek erősen megnyúltak. A C. uitidnm-niiX pusztán a főér felett,
a többinél egy-egy oldalér felett is láthatók ezek a megnyúlt epidermisz-
sejtek. Ezeknek terjedelme azután az ér fejlettségétől függ. Az epidermisz-
sejtek hasonló módosulását észlelhetjük a levélszéleken is.

Kis gödörkéket a sejtfalakon, szétszórva az epidermisz egész felületén,
csupán a C. niíidiini-nkl észleltem, a többinél hiányzik.

Az epidermisz-sejtek külső fala valamivel vastagabb ugyan a belsőnél,
de csak rendkívül vékony kutikula vonja be felületét, jóllehet e csoportba igazi
xerophyták tartoznak.

A Caiiiphorosiiia-kon a Corispíiiiinm-ok imént vázolt viszonyaival szem-
ben némi eltérésekre bukkanunk. Nevezetesen a sejtek általában kisebbek és
sokkal egyöntetűbb alakúak, gödörkéket nem mutatnak. Különösen aprósejtű,
igen vastagfalú epidermiszével tűnik ki a Cainphoiosma monspeliaca levele ;
hosszirányban nyúltak a C. rtitlieiiica, C. pi'yfiniis és a C. anniia epidermisz
sejtjei. A külső fal a Covi^periniim okt\\oz hasonló, a kutikula szintén
vékony.

1 12 LKNÜVEl, GÉZA

A iiuirvalevelek szólen az epidermisz hosszan kinyúló hártyás szegélyt
alkot, melynek képzéséhen a Cori»pcnnuin uiliJiim-niú csupán a két sor epider-
misz, a Cnrispcnniim caiwsccns, C. hyssupifoliuiii, ('. iiilrriiicdiuin és a Cainpho-
joíWrf-fajoknál az epidermiszen kivül még 1 — 3 sor vastayfalú, olykor koUen-
chymatikus sejtsor vesz részt. Hasonló jelenséget latunk a Camphorosma inon-
spi'liacd lomhlevelén is. A CorispíTiiniin oknál a loniblcveleken ilyen kinyúló sze-
gély nem található ugyan, de mégis néhány kollenchymasejt jelzi ott a levél szélét.

A Coi ispi-nniiin-ok alsó epidermisze alatt kollenchymacsoport található,
mely átmegy a levél közepét kitöltő parenchymába. A C. niíhíuin-nixl ez a
koUenchyma nagyon gyengén fejlődött, erősen kialakult ellenben a C. cancs-
Cí-ns és C. liyssopifulÍ!ii!i-ná\. Az előbbinél jól kialakult még a felső epider-
misznél is, a többinél itt csak a víztartó szövet sejtjei folytatódnak. A mm^va-
leveleken ez a koUenchymaborda szintén föllelhető.

2. A szújnyilásol;.

A tárgyalt csoport egyik legfontosabb szisztematikai anatómiai bélyege
a szájnyílások szabályos elrendeződése. Ugyanis, ha nem is Icivétel nélkül,
de túlnyomó többségben mégis a szájnyílások pontosan keresztben helyez-
kednek el a levél hosszanti tengelyére. Hasonló elrendeződéssel találkozunk
a C'oy í'.sy'í'; <;i//;j;-fajok szárún is.

A szájnyilasük körül typikus melléksejtckct nem látunk. Ugyanannak a
törekvésnek eredményeképp, hogy az epidermisz sejtek gyakran hosszirányban
megnyúlnak, a zárósejtek körül kisebb epidermisz sejteket találunk, de még-
sem tartliatúk ezek elhelyezésüknél fogva mclléksejteknek, a mint azt néhány
rodalmi forrás említi. A szájnyiláskészülék felületi képe az összes Coriípi-r
iiiniuiik mú s a L\implior<jsina-k többségénél ugyanaz, csak a Cainpliorosiita
ovtila szájnyílása üt el a többitől feltűnő kicsiny voltával és alakjával (a
Ciiinphoiosinaké általában kisebb). Míg a többiek a rendes — általánosan
elterjedt széles ellipszisalakot mutatják, addig az utóbbi majdnem köralakú,
mert kereszt- és hossztengelye igen közel áll egymáshoz, gyakran teljesen
egyforma. Néhány számadal fogja legjobban megvilágítani ezt a jelenséget :

Corispt-nnum nilulum : szájnyiláskészülék hossz- és kereszttengelye
42-64 (( — '26-14 ,«; a.'>-08 /( — 22-06 /(; 20.52 // - 22-06 ((. A zárosejt magas-
sága; 22-06 /i, 10-6S^i, 16-40 ((.

Cainplioiosina ovíila : szájnyiláskészülék hossz- és kereszttengelye :
26-14,(1 — 22-Otí/í ; 22-96^1 — J2'Jn,, ■ 22-06/( — 10-68/í ; VJ-hS /( — 19-68^1.
A zárósejtek magassága 13-20 /(.

Caiiiphorosiiia iíuini.pc-Uaía : 10-68 (í — 16-40//; 16-40,(1 — 13-20//.

Annál feltűnőbb ez, mert a Caiiipliorosiiiu urala epidermisz sejtjeinek
átmérője 00— 100|((-ra is emelkedik.

A Ctirispi'rmiiiihok szájnyilasai' nincsenek bemélyedve a levél szövetébe,
hanem a felület közelében helyezkednek el. Miként a kutikula csekély fejlett-

* A szájnyilásűk saJ:itos elhelyezkedése folytán keresztmetszetben egy teljes
légnyiláskcszuléket {zárósejtek, szájnyílás) nem kaphatunk ; hi>gy ilyet nyeljünk, hossz-
metszet készítéséhez kell fordulnunk.

a

AZ Ei;HÓPAI C'OHISPElíMV'M KS CAMPIIOROSMA FAJOK ANATÓMIÁJA. I 1 ."'

sége, Úgy ez a tény is éles ellentétben áll e növények határozott xerophyta
természetével. Hogy azonban a túlságos elpárulogtatásbol ilyen módon eredő
veszély ne fenyegethesse a növényt, arról a levél víztartó szövete gon-
doskodik.

A Caiiiphorosina-k szájnyílása már be van mélyedve körülbelül az epi-
dermisz sejtek magasságának feléig, vagy azon túl is.

A zárósejteknek a 2 rendes vastagodási lécze van alul és felül, minden
különlegesebb berendezkedés nélkül.

3. Hypodctiiui.

A Cainphoroíina fajok levelét jellemzi az epidermisz s az asszimiláló
szövet között jelentkező víztartó hypoderma, mely a rokon Corispi-iiiiinii
génusznal azonban teljesen hiányzik. Hasonló berendezkedést találunk
Cluiiopodiamic-Salsoleai- csoportjában, itt azonban a sejtek buzogányfejalakú
calciumo.xalat-kristálycsoportokkal vannak kitöltve. Ez az epidermisz alatti
víztartó szövet a család egyes tagjainak érdekes sajátsága ; másoknál az epi-
dermisz a víztartó szövet (egyes .4/n/7/c,v-fajok') sajátos hólyagszőrök alakjában.
A Camphorosiiui-k hypoderma-sejtjeiben elvétve itt-ott látható egy-egy buzo-
gányfejalakú kristalycsoport, de korántsem oly nagy mennyiségben, mint az
Volkens a Sa/sohi longifolia FoR.SK. levelének rajzán feltünteti.

Ennek a hypodermának jelentős szerepe a túlságos transpiralio vesze-
delmének elhárításában világosan szembeötlő.

4. A Icvt'l asszimiláló szövelci.

.\ tárgyalt fajolí levelei asszimiláló szövetének kialakulásában a két
génusznal két typust latunk megtestesülve.

A Corispernnini-oV asszimiláló szövetét közvetlen az epidermisz alatt
elhelyezkedő palliszádsejtek képezik. Ezt az asszimiláló szövetet több réteg-
ben, de nem szabályosan elhelyezett különböző nagyságú, egymáshoz többé-
kevésbbé szorosan csatlakozó palliszádsejtek alkotják, melyek sok apn) (a
Caniphonisiiia-kr\k\ csekélyebb számú, de nagyobb) chlorophyllszemecskékkel
telvék. A palliszádsejteknek karszerű csoportokban" való elhelyezkedésével
itt nem találkozunk, szintúgy hiányzanak a különlegesen alakult gyűjtő-
sejtek is."" A palliszádsejtek az egyes fajok s a levelek régiói (alapi,
csúcsi és középső rész) szerint teljes, csupán alól megszakadt, vagy az erek
felett és alatt megszakadt övet képeznek.

A Camphorosina-k asszimiláló szövetei nem következnek közvetlenül az
epidermiszre, mivel közöttük a víztartó hypoderma helyezkedik el. Az asszi-
miláló szövet itt két különböző sejtsorból áll. A külső sejtsor rendes alko-
tású, bár feltűnően apró sejtü, palliszádréteg, melyre befelé egy négyszögű,
egymáshoz szorosan csatlakozó sejtekből álló réteg következik ; e rétegnek és
a palliszádsornak sejtjei között intercellularis járatok vannak és mindkettő dús

' Volkens; Flóra der ügypt.-arabischen Wüste.

■ H a b e r 1 a 11 d t : Asslmilaforisches Gewebesystem (l'ringsheini, Jahrbiicher,
ti AnnpaUisadiu parfHchyiii « .
*" aSammelzellenK : H a h e r 1 a n d t, 1. c.

Növénytani Knzleniények. 19U7. VI. köttt. 4. íüzet. o

I 14 LENGYEL GÉZA

klorophylltartalmú. Az asszimiláló szövet elemeinek nagyságát a Corispennmn-
okkal összehasonlítva, a következő számok mutatják :

A Corispeimuiii iiilidinn palliszádsejtjeinek magassága és szélessége :
98-4 (( — 13-12, (í; 5',:iü4(( — 2'.'-06/( ; 49-20 (í — l(r4U((.

A Camphorosina ovala palliszádsejtjeinek magassága és szélessége :
4920|(i — 13'12/ii; 45'92,«( — 13-12|H. A belső asszimiláló sejtsor magassága
és szélessége: 38-36 /( — 45 02 u ; 32-8 ,(i — 55-76 ,(«; 32-80 ,u — 20-14 ;(.

A C. mouspcliaca palliszádsejtjeinek magassága és szélessége: 26-14,(1
— 13-12 lí ; 22-96 /( — 9-82 i(.

A mint e táblázatból látliató, a Camphurosnia-k asszimiláló szövete a
Coiispennum ma.\ szemben erősen redukálódik, kivált az erősen xerophyta
évelő fajokon. Még inkább szembeötlő ez a jelenség, ha tekintetbe veszszük,
hogy a C(í;;Sj!ic'í;;/;í»/-oknak fejlett asszimiláló szövetük van a szárban is, a
mi a Cainplioiosina-kniú. ugyancsak hiányzik.

Sajátos különbség van azonban az egyéves C. ovala, C. anniia s az
évelő C. inoiispdiaca, C. i iitheiiica és C. pc)ruiiis között. Míg az előzőknél
a belső asszimiláló sejtsor fala, mint a palliszád- s általában az asszimiláló
szövetek, vékony, addig az utóbbiaknai, melyeknek lomblevele két éven át
marad meg, aránylag erősen megvastagodott (legjobban a C. pereutiis-nél).
Önkénytelenül is emlékeztet ez a jelenség arra a működésváltozásra, melyet
a palliszád-szövet bizonyos ^4/oi' fajok levelében szenvedett, a hol a levelek szélén
tetemesen vastag fallal alakulva, annak védelmére szolgál." Mindenesetre
azonban, ha nem is egészen hasonló szerepe van is, mégis ezekben a sejtek-
ben átmenetet kell tekintenünk az asszimiláló szövet s a stereoma között.

A CampJionisina-k asszimiláló szövetei hol teljes, hol megszakított övet
képeznek.

A murvalevelek asszimiláló szövetei ugyanilyen eloszlásúak, csakhogy
itt aránylag már redukálódnak s a levél belső parenchymaszövetei lépnek előtérbe.
5. A mesuphyll belső szövetei.

A Corispe>iu:i)it-ok, Camphorosina aunita és a C. ovala levelének
belsejét vékonyfalú nagy parenchymatikus sejtek töltik ki, melyeknek fontos
víztartó szerepét már többször érintettem. A C7/í';;o/'Oi//i:7tYi7í'-családban igen
változatos alakú víztartók fordulnak elő, melyeket \' o 1 k e n s (1. c.) három
typusba sorol. Bár pontosan ezek egyikébe sem illenek, de mégis növényeink
legközelebb a .S'tí/íü/a-typushoz tartoznak. .A mesopliyll parenchyma-sejtjei az
erek felett koUenchymatikus sejtekbe mennek át. A Cüj/í!/;t'/-;;i/(;;i-oknál a
palliszád-szövettel szomszédos sejtekben gyakran láthatunk nagy buzogányfej-
alakú calciumo.xalat-kristálycsoportokat. A C. canesceus és C. Iiyssopifulinin-ná.1 a
rendes nagy buzogányfejek mellett egész aprók is láthatók (38 (i átmérőjűtől
egészen a 0-5 mikronosig) ; a C. nilidtmi levelében ritkán magános kristályok
is előfordulnak.

Az évelő Cainp!ioiosina-ld']o\i mesophyllának belső szövete, miként az
asszimiláló szövet belső rétege is, vastagfalú. Huzogányfejalakú calciumoxalat

■ H u b e r 1 a n d t : IMiysiulogischc IMlanzenanatomie, III.

AZ EURÓPAI CORISPERMIIM ÉS CAMPHOROSMA FAJOK ANATÓMIÁJA.

115

szintén előfordul benne, de ezekhez még itt magános kristályok is sorakoz-
nak. Ily magános kristály a C. inonspeliaca levelében csak nagyon ritkán
látható, gyéren fordul elő a C. rulhciiica-han is, annál nagyobb tömegben
azonban a C. pcnmitis levelében, melynek keresztmetszeti képét majdnem
teljesen ellepik a calciumoxalat buzogányfejek s a hasonló nagyságú magános
kristályok. (Volkens szerint a négyzetes rendszerbe tartozók.)

6. A h'vél edi-nynyalábjai.

A leveleket szállító szövetekkel a szár elsődleges edénynyalábjai látják
el, melyek mind levélnyomnyalábok.

A Co;/s/'f;-;«/í»í-okban mindegyik elsődleges nyalábnak egy hosszanti
collenchymaborda felel meg a szár keri^ileti részén, mely — mint már láttuk
— egy levél alján veszi kezdetét. A levélbe a szarból egyetlen levélnyom-

4. ábru : .\ Caiiip^horosiiia inonspeliaca lomblevelének keresztmetszete; 9ü-szeres

nagyitcissal.

nyaláb lép be, mely közvetlen azután, hogy a lehágó része átmegy a fel
hágóba, megoszlik s jobbra-balra oldalereket képez ; ez a jelenség azután
sokszor ismétlődik s eredményekép a médián nyalábból nagyszámú oldalér
jő létre, melyek párhuzamosan vagy szabálytalanul futnak s egymással sok-
félekép anasztomizálnak. Az első stádiumban, a szárból való belépéskor, a
levél alapi részén az edénynyalábok az alsó lapon helyezkednek el s szorosan
simulnak az alsó epidermiszhez s az ott levő csekély coUenchymához. Később
azonban a levél belsejébe nyomulnak s ilyen módon valamennyi edény-
nyalábot a színtelen parenchyma-szövetbe látjuk beágyazva (1. ábra).

A Caiiiphorosma-kniú ('2. és 4. ábra) a levél edénynyalábjai másként
helyezkednek el. A médián nyaláb itt is a színfelen parenchymába van
ágyazva, az oldalerek azonban szorosan hozzáfeküdnek az asszimiláló szövethez,
melynek belső sejtrétegéhez csatlakoznak. Míg azonban a médián nyaláb

8*

116 LKNGYEL GÉZA

farésze a rendes szabály szerint felől, a háncsrésze pedig alól van, addig az
oldalerek itt radiális elrendeződést mutatnak oly módon, hogy a nyaláb fa-
része kifelé, húncsrésze befelé tekinl. Ezáltal az alsó oldalon az a sajátos
állapot jő létre, hogy a nyaláb farésze az alsó, a háncsrésze pedig a felső
oldalra kerül. Murvalevelekben s a levelek alapi részén olykor az asszimiláló
szövet redukczió folytán oldalra tolódván, 1 — 2 oldalér is látható a színtelen
szövetbe beágyazva.

Jóllehet számos oldalér van s ezek egymással gazdag hálózatot is
képeznek, kívülről nem észlelhetők kiemelkedő erek alakjában. Leg-
többször csak a főér látható ; a Corisperiniim canesceiií, C. iiilenneiliittti és
C. hyssopijoliutii levelén gyakran még 1 — 1 oldalér már kivülről is szem elé
tűnik.

Különleges nyalabhüvelyt az edénynyaláb körül a Coiispenini>n-í?í']o'k-
nál nem találunk. A környező szövetek a fa és a háncs felett ugyan kisebb
sejtekbe mennek át gyakran, de határozott hüvelyt nem alkotnak. Ugyanezt
mondhatjuk az egyéves Caiiiphofosina-\ívó\ is. jóllehet az irodalom a Cam-
phorosineae csoportnak egyik jellegéül sorolja fel a nyalábhüvelyt. Az évelő
Cainphorosina-k azzal ütnek el társaiktól, hogy a médián nyaláb háncsrészét
hatalmas sklerenchymatikus rostköteg övezi, melynek terjedelme a nyaláb
vezető részét többszörösen felülmúlja. Nyomai ennek olykor egyes oldalerek
nyalábjain is fellelhetők, néhány sklerencb.ymasejt alakjában. Ez a sajátság
nemcsak a kétéves lombleveleken, hanem a murvaleveleken is megtalálható.

A nyaláb két részének egymáshoz való viszonyáról csak annyit jegyez-
hetünk meg, hogy a háncsrész igen csekély kifejlődésű.

A farész elemeit spirális edények, tracheidak és gödörkés vastagodású
faparenchymasejtek alkotják, melyek külön csoportokban, sorokban helyez-
kednek el.

Az itt tárgyalt növények levelei egyenletesen keskenyednek csúcsuk
felé ; egyes esetekben azonban hirtelen, mintegy szálkahegybe mennek át.
A levélhegy a főér s a levélszegéiy megnyúlt, vastagabbfalú epidermisz-sejtjei-
ből s még néhány vastagfalú sejtből áll.

Az olyan leveleknél, melyek csúcsuk felé tompák, vagy lekerekítettek,
a levél többi részének rendes szövetei találhatók ott is.

Aszőrképletek.

.Szőrképleteket valamennyi általam vizsgált fajnál találunk. .Még az álta-
lánosan kopasznak ismert Corispei Jiiuiii niiidum fiatal levelein és szárain
szőrök fordulnak elő ; később ugyan teljesen lekopaszodik, de a murvalevelek
szélén mégis találunk néhány elálló szőrt. Szintén ilyen lekopaszodó a
Corispeniitiiii liyssopifoliuin is, ellenben mindig szőrösek a Corispermum
iiilennediinii és a C. caru'scens, kivált az utóbbi, melynek levelei és szára
sűrű szőrbundától olvkor egészen bozontos.

AZ EURÓPAI CÜRISPERMUM ÉS CAMPHOROSMA FAJOK ANATÓMIÁJA.

11/

A kifejlett Cainphorosma ovala és C. annua szárán csak elvétve akad-
nak szőrképletek (5. ábra), de a niurvaleveleken mindig feltalálhatók. A Cam-
phorosina moiispeliaca, C. riitht-iiica és C'. pereiinis szára s kivált murva-
levelei mindig sűrű szőrtakaróval bon'tvák.

A Corispcnniiiii-ok szárán és levelén található szőrképletek teljesen
azonosak ; rövidebb-hosszabb nyéllel biró, többször és ki.ilönböző magasságban
elágazó, többsejtű csillagszőrök (olyan alkotásúak, mint a Verbascuin Thapsus-é).
Faluk aránylag vastag, ügy hogy a hegyes csúcsuk pusztán a vastag sejt-
falra szorítkozik. (5. ábra; C)

Az egyes fajok levelének és szárának sűrű szortakarója, a vékony

5. ábra : SzőrJiéple/eJ; : A = Camplwyosiiia ovala murvaleveléről ; B = Canipliorosnta
moiispcJ/aía száráról ; C = Coiispcrminn cancsceus murvaleveléről. 63-szoros nagyítás.

kutikula s a be nem mélyedett szájnyilasok folytán, ökológiai szempontból
nagyon fontos berendezkedés.

A Caiiiphorosma-k szőre hosszú egysejtű képlet, mely egy, vagy
néhány, kiemelkedett s így párnát alkotó epidermisz sejten iil. A levelek
szőrei aránylag rövidebbek ugyan, de szélesebbek és merevebbek is. Nagy-
számú, centrifugális csapos vastagodások felületét egészen elborítják. (5.
ábra : A). Nagyon hasonlítanak azokra a szőrökre, melyeket V o 1 k e n s a
Kiriloívia eriantha BUNGE növényről irt le, csakhogy ez utóbbiak többsejtűek.
A szárak szőrképletei szintén ilyen ostorszerűek, de sokkal hosszabbak és
puhábbak, mivel a csapos vastagodások ritkábbak s olykor egészen hiány-
zanak. A Camphorosma nilíiciiica-i\á\ olykor előfordul, hogy e szőrök köze-

118 LENGYKL GÉZA

pükön elágazók. E hosszú puha szőrök össze-vissza fonódnak egymással ;
alattuk az epidermisz nem emelkedik ki oly határozott párnaszerűen (5.
ábra: B).

Tengely szerkezet.

A bevezetésben az irodalmi áttekintés kapcsán már ismertettem nagy
általánosságban a Clioiopodiaceae szállító szöveteinek kialakulását. Hogy
azonban ezeknek közelebbi fejlődésére, a fejlődésnek pontosabb menetére
rámutathassak, szükségesnek tartom előbb ismertetni a kifejlett szár és gyökér
anatómiai szerkezetét.

A) A szár sxuiieleiiu'k aiialóniiai képe.

1. .4; epidermisz. Az epidermisz nagyjában ugyanazokat a sajátságokat
mutatja, mint a milyeneket már a levél epidermiszén megfigyelhettünk. Itt azon-
ban többnyire határozottabb törekvést látunk a sejteknek a hossztengely irányában
való nyúlására. A Corispcrmiiiii oknál szájnyílások is találhatók az epidermisz
egész felületén, megfelelően a szar epidermisz alatt lévő asszimiláló szöveteinek.
A szájnyílások itt majdnem pontosan keresztben állanak a száz hossztenge-
lyére s csak a kollenchymabordák felett hiányzanak. A szájnyílások körül
kisebb epidermisz sejtek láthatók, de ezeknek melléksejtekként való felfogása,
mint azt némely búvár teszi, nem tekinthető eléggé megokoltnak. .Azok az
epidermisz-sejtek, melyek mellett szájnyílások nem fordulnak elő, a tengely irá-
nyában erősebben megnyúltak s hosszanti sorokat képeznek. A koUenchyma
bordák felett levő epidermisz sejtek, éppen úgy, mint a levélerek felett, erősen
megnyúltak. Az utóbbiak hosszfalán szép sorokban, de elvétve a többi
epidermisz sejteken is apró gödörKék láthatók (Corisperininn nilidum).
A Corispermnin canescens szárának epidermiszén ezek a gödörkek nem talál-
hatók fel ; ellenben epidermisz-sejtjei vastagabb falúak, a koUencliymaborda
felett levők pedig sokkal nagyobbak.

Az epidermisz-sejtek hosszirányban való megnyúlása jól észlelhető a
Camplwrosnia-kon, kivált az egyéves fajoknál ; viszont az évelőknél a fal
sokkal vastagabb. Szájnyílások a Camphorosiiia-k szárán nem találhatók,
mivel a szárnak külön asszimiláló szövetei nincsenek ; gödörkéket az epidermisz-
sejtek falán szintén nem észleltem.

Egyes feltűnő nagy epidermisz-sejtek, mint a minőt a Corispennnm
uilidiiDi levelén láttunk, itt is akadnak.

A kulikiilaréteg a Coris;7íT;;n(;;í-fajoknál itt is vékony, ellenben az
epidermisz-sejtek külső fala sokkal vastagabb, mint a leveleken, kivált a
C. hvssupifoHiim-ná.1. A CaiitpJiorosina-knak fejlettebb kutikulájuk van, mely-
hez az évelő fajoknál még az epidermisz-sejtek nagyon erős külső fala is
járul. (Különösen a C. inoitspeliaca-ná\.)

2. Hypoderina.

Összefüggő mechanikus hypoderma-öv csak a Campharosina-knk\
fordul elő ; a Corispennitin-oknkX csupán bordák alakjában jelentkezik.

AZ EURÓPAI CÜRISPERMUM ES CAMPHOROSMA FAJOK ANATÓMIÁJA.

119

A Ccniiphorosnui-k hypodermáját néhány sejtsor koUenchyma alkotja, gyen-
gébben fejlett a C. ovata és C. annua-niá, erősebben az évelő fajoknál ;
különösen erős hypodermájával tűnik ki a Caiitplíorosma pc'iennis szára.

A Corispermumok szárának külső erősítésére kollenchymabordák szol-
gálnak, melyek mindegyike egy-egy szárlevél* alapján kezdődik s hossz-
irányban, egymással párhuzamosan fut le. Ilyen módon az alsó szártagokon

C. ábra : Keresztmetszet a Corispermiim niiiditin legals(.i szártagjahol ; 75-sz(irös

nagyítással,

szabályosan több és több borda jelenkezik, míg felfelé számuk egyre redu-
kálódik. Eredetüket a bordák koUenchymatikus sejtjei abban a néhány
kollenchymában találják, melyek a levél alsó lapján az edenynyaláb felett,
közvetlen az alsó epidermisz alatt fordulnak elő ; a levélér felett levő alsó
epidermisz-sejtek folytatódnak a borda felett levő szár-epidermisz hasonló alko-
tású sejtjeiben. Legkisebbek a Corispermuin iiitiJiim bordái, erőteljesebbek a

Erre a jelenségre a <\ Iiyssopifolinm esetében már Georghieff is rámuta-
tott idézett munkájában.

120 LENGYEL GÉZA

C. intermi'dinm és C. canescciisé, legnagyobbak tnlálhatók azonban a
C. hyssopifoUuin-niú. Ez a jelenség szoros kapcsolatban van azzal, hogy az
utóbbi fajok levelében az epidermisz alatt a foér felett erősebb koUencliyma-
nyaláb fejlődött. A bordák kollenchymasejtjei rendszerint közvetlenül átmen-
nek az elsődleges kéreg parenchymájába ; a gyengébb bordáknál és kivált a
felső szártagokon azonban olykor az asszimiláló szövet szakítja el a kettőt
egymástól. Olykor elvétve az epidermisz s az asszimiláló szövet között is akad
egy-egy koUenchymasejt.

3. Pai-a.

Parakéreg csupán az évelő Cai]iphoiosma-ía.]o\í legalsó szártagjain fej-
lődik. A párára vonatkozólag mondhatjuk, ho.gy közvetlen az epidermisz alatt levő
sejtrétegek válnak phellogénné és fejlesztenek párát. A parafejlődés meg-
indulása körülbelül egy időbe esik a központi henger második fagyűrűje
képzésének kezdetével. Mire azonban ez már látható kezd válni, rendszerint
sok sejtrétegű vastag pára vonja be már a szarát, mely a Caiuphorosina
inonspeliaca-n sötét, majdnem feketés-barna, a többieknél világosabb, halvá-
nyabb színű.

Az egyéves fajoknál paraképzés nincsen.

4. A szár a^sziiniláJi) sxüvelfi.

A Coriípcnnuin-ok szárában az epidermisz alatt külön — palliszád-
sejtekből álló — asszimiláló szövet fejlődött, mely szoros kapcsolatban van
a szár epidermiszén fellépő szájnyílásokkal. Elhelyezésükre nézve a palliszád-
sejtek a legfelső szártagokon majdnem teljes övet képeznek a szár kerületi
részén, rendszerint azonban a kollenchymabordák alatt nem találhatók,
miáltal csoportokra tagolódnak. Több sorban szabálytalanul helyezkednek el
ezek a palliszádsejtek, melyek, miként a levélben, itt is különböző nagy-
ságúak. Befelé az elsődleges kéreg parenchymatikus elemeivel érintkeznek,
a nélkül, hogy ott különleges gyűjtő sejtek fejlődnének.

5. xl; elsődleges kéreg.

Kollenchymatikus és palliszád szövetéről most volt szó. Az alsó szár-
tagokon erősebben alakul meg, mert itt palliszádszövet nem fejlődött ; a felső
szártagokon néhány sorra redukálódik. Középső zónájában, a hol asszimiláló
szövet van, ott a palliszádszüvettcl közvetlen érintkező sejtsorban gyakran talál-
hatunk buzogányfejalakú calciumo.xalat-kristálycsoportokat, melyek olykor
teljes összefüggő gyűrűt alkotnak, mint az a Corispeniiitni liyssopijoliiim
szárában látható. (.'sekély mennyiségben ez a szövet is tartalmaz chlo-
rophyllt.

A Cajiiphorosinu-k elsődleges kérge fejlettebb, mint a Coiispenmtm-
oké, vastagabb falú s fiatalon chlorophyllt tartalmaz. Sejtjei csak fiatalon
isodiametrialisak, később erősen összenyomódva, tangentialis irányban meg-
nyúlnak. Buzogányfejalakú calciumoxalat-kristálycsoport a Caiiiphorosnia ovala
és a C. perennis kérgében található. E mellett azonban az előbbi két fajnál
is, továbbá a C. nitheniea és C. inonspeliaea kérgében apró kristályok s ezek
törmelékének halmaza látható (nem kristalyhomok !). egyes sejteket egészen
kitöltve.

AZ EURÓPAI CORISPERMUM ÉS CAMPHOROSMA FAJOK ANATÓMIÁJA.

121

A Camphorosina ovata és C. annua kérgének legbelsejében sűrűn egy-
más mellett sklerenchymatikus rostkötegek láthatok, melyek a Corispcniiuin-ok
külső bordáinak pótlására is vannak részben hivatva. Hasonlók találhatók a
többi Cuinpliorosina-k szárában is ; a C'. inouspcHaca-nál ezeket a pamatot
másnemű alkotású, szinten vastagfalú (olykor sajátszerű kollenchymatikus)
mechanikus sejtek kötik össze és egészítik ki teljes gyűrűvé. Az évelő fajok
sklerenchymatikus rostjainak fala jóval vastagabb, mint az egyéveseké.

6. .4- edénynyaláhok.

Az edénvnvaláb szöveteinek elrendeződésében a Corispennuin és

7. ábra : A Camphorosnia oViit,i szárának keresztmetszete ; 75-szorüS nagyítással.

Catnphorosma génuszok különálló typusokat képviselnek, melyek azonban,
mint már a bevezetésben kiemeltem, egyetlen alaptypusra, a Cheiwpodiaceac-
typusra vezethetők vissza. Eltéréseket észlelünk azonban még az egyéves s
az évelő Campliorosina-k között is.

Az első typusnak legjellemzőbb képviselője például a Corispcnnum
nitidiun : keresztmetszetben a központi henger legnagyobb részét a nagy-
mennyiségű fatest tölti ki, míg bélszövet itt aránylag — szemben a többi
fajokkal — gyengébb fejlettségű. A fatestet kifelé többnyire teljesen zárt
háncsgyűrű övezi, míg belsejében szétszórva nagyobb számú háncsnyalábok
helyezkednek el. Ezek az intraxylaris háncsnyalábok rendszerint csak kisebb

122 LENGYEL GÉZA

pamatok alakjában jelentkeznek, máskor mintegy összeolvadva, kisebb öveket,
íveket képeznek, melyek tangentiális irányban terjednek, néha azonban iv-
szerűen befelé liajolva s így a belső háncspamatokkal összeköttetést nyerve,
radiális irányban is húzódnak. Elhelyezkedésük a fatestben rendszerint minden
szabályos elrendeződést nélkülöz, legfeljebb az elsődleges nyalábok háncs-
részei, e nyalábok körben való fellépésének megfelelően, szintén körben
helyezkednek el. Olykor azonban a másodlagos nyalábok is tangentiális sorok-
ban, körívekben lépnek fel, a mi a másodlagos kambium fellépési helyével
áll kapcsolatban ; egész gyűrűt azonban ezek a intraxylaris háncsnyalábok
itt nem szoktak alkotni. A Coiispenuiim caiiescens és C. intermediuin másod-
lagos szállítószöveteinek elrendeződése a Corispcnnum uiliduitt-hoz hasonló,
legfeljebb olykor az intraxylaris háncsnyalábok mennyisége némileg redukálódik.
A Corispermuin hyssopifolium tengelyszerkezetének fontos jellemző vonása az,
hogy a szár szöveteinek nagy része a bélre esik, melynek tömege több-
szörösen felülmúlja a másodlagos vastagodás nyomán keletkezett edénynyaláb-
szövetet, így van ez ennél a fajnál nemcsak a fiatal szárrészeken, hanem a
legalsó szártagokon is.

Az elsődleges nyalábok bár nem alkotnak élesen szembeötlő bélkoronát,
mégis az el nem fásodó parenchymatikus elemek folytán lazább összeállá-
sukkal a másodlagos fatesttől jol elütnek. Élesebb ez a bélkorona azonban
a Corispennitm caHesccns-T\Q\ és C. interinediuin-náX, kivált pedig — a nyaláb
parenchymatikus elemeinek a bélbe való benyomulása folytán — a Corispcr-
in u m Ityssopifoliii »i -nál.

Az elsődleges edénynyaláb farészének elemeit spirális falú edények és
tracheidák és gödörkés vastagodású — sokszor meg nem fásodó — faparen-
chyma teszi. A másodlagos hadromban ezekhez elfásodó erősebb, szintén
gödörkés vastagodású faparenchyma és lépcsős edények járulnak. Az edények
perforatiójára jellemző, hogy egyszerű, centrális és horizontálisan vagy
ferdén álló.

A másodlagos hadromelemek prosenchymatikus szövetbe vannak
ágyazva, melyet az irodalom rendesen, mint vközles szüveUi's szokott említeni.
Kzt az elnevezést, mint már a bevezetésben rámutattam, nem tartom meg-
okoltnak s topographiai-anatomiai alapon a fatesthez ixylein) számítom, mert
a kambium befelé való osztódása útján jött létre, fareactiókat és fafestést
mutat. Elemei e szövetnek megnyúlt kihegyesedő, bar rendesen nem hosszant
kihegyzett sejtek, melyek egymás köré ékelődnek. Faluk nem oly vastag,
mint a libriform rostoknak rendesen szokott lenni.

A háncs elemeit jellemzi, hogy azokban a parenchymatikus sejtek
dominálnak, a cribralis elemek háttérbe szorulnak s ritkábban jelentkeznek.
A Corispen)intn-ok másodlagos vastagodása folyamán csupán lágy háncs ala-
kul, a kemény háncshoz tartozó háncsrostok nem képződnek.

Hogy a Caiiiphorosina-k vastagodása más typus szerint halad előre, arról már
az egyszerű rátekintéssel is világosan meggyőződhetünk. Regnault és Georghieff
azt vélték, hogy a Camplwrosma monspeliaca normális kambium útján gyarapítja
másodlagos szöveteit. Ez a tévedésök könnyen érthető, mert midőn már a

AZ EURÓPAI CORISPERMUM ÉS CAMPHOROSMA FAJOK ANATÓMIÁJA. 123

normális úton — interfascicularis cambium képzésével — tetemes mennyiségű
latest, a kerületen pedig már paraszövet is fejlődött, csak ekkor indul meg a
többéves szárrészleteken egy új másodlagos kambiumgyűrü képzése a központi
henger kerületi részén. Regnault és Georghieff nézetét mar V o 1 k e n s * is
megczdfolta, de egyszersmind általánosan kimondotta a rendellenességet a
Canipho) osituae csoport összes tagjaira. Én azonban a Caiiipho)osina ovata
esetében a legnagyobb határozottsággal meggyőződtem a rcndeUcnesscg hiányá-
ról, mert ennek a növénynek késő őszszel gyűjtött példányainak legalsó szár-
tagján csupán nonnális másodlagos vastagodást konstatálhattam. Hasonlónak
vélem általában az egyéves Cainphoiosina-'k. másodlagos növekedését, jóllehet
erről a C. aiimia esetében teljesen kifejlett késő őszszel gyűjtött vizsgálati
anyag híján pozitív módon meg nem győződhettem.

Az egyéves Cainplioiosina-k szárában normáhs módon alakuló össze-
függő másodlagos fatestet látimk, melyet a háncs teljes gyűrűben, avagy
csak itt-ott megszakadva övez. A faszerkezet abban tér el a Corispcnuuiit-
októl, hogy igazi - tehát vastagabb falú — libriform rostok töltik ki az
edénynyaláb szállító részének közeit. A bélkorona igen jól láthatóan alakult
meg. Az egyes elemeken radiális elhelyeződés észlelhető.

Az évelő Ca;«/>/íoro5;;/a fajok szárának anatómiai szerkezete jó ideig
nem tér el az egyéves fajoktól. Csak később lépnek fel olyan másodlagos
edénynyalábelemek, melyek nem csatlakoznak az előbb képzettekhez, hanem
azokkal váltakozó külön gyűrűkbe helyezkedtek el. A másodlagos elemeknek
ez a szabályos elrendeződése az egyedüli fontos sajátság, mely a Campliorosina-
kat a Corispt-niiiiiii-októl elkülöníti. Az évelő Campltorosinu-k libriform rojt-
jainak vastagabb fala van, mint az egyéveseknek.

7. .4 bélszövet.

A bél aránya a többi szövethez majdnem az összes fajoknál ugyanaz.
A kifejlett szártagokon ugyanis a fatest tömege rendszerint túlhaladja a bél-
szövetet; csak a Corispermtmi hyssupifoliiiin képezi a már említett kivételt,
hogy a bélszövet tömege sugár irányban 5 — 6-szorosan felülmúlja a fatestet.
A bélszövetet tengely irányában megnyúlt parenchymasejtek alkotják, melyek-
nek falán olykor apró gödörkék észlelhetők. Felülről tekintve e gödörkéket,
kerek vagy hasítékszerű pórusoknak látszódnak. A sejtekben — éppen úgy
mint az elsődleges kéregben — buzogányfejalaku calciumo.\alat-kristály-
csoportok s apró kristályok halmazai lordulnak elő.

B) A gyökcy szóvelciiu'k a?iaiúiniai képe.

1. .4- epiílennisz-t megnyúlt, vékonyfalú sejtek alkotják. Exoderma va.uy
hypoderma nem fejlődött.

2. Pára az elsődleges kéregben fejlődik.

3. Az elsődleges kéreg.

* Engler: Natürliche Pflanzenfaniilien : Chenopodiaceae. •■ ^

124

LENGYEL GÉZA

Egynemű parenchymatikus sejtekből áll, melyek a másodlagos vasta-
godás folyamán egyre jobban összeszorulnak s végül leválnak. ]gcn gyakran
tartalmaz buzogányfejalakú calciumoxalat-kristály csoportokat,

4. A gyökér központi hengere.

A gyökérben diarch axilis nyalábot találunk, mely igen korán másod-
lagos növekedésnek indul, úgy hogy már a sziklevelek feslésének idején az
elsődleges háncsrészckkel másodlagos faedények állanak szemközt. Ezt a
jelenséget a xerophyta életmódhoz való alkalmazkodásnak tekinthetjük,*
miáltal a könnyen száraz tenyészeti viszonyok közé kerülő növény gyökere

S. ábra : .^ Corispcrinniu iiitidnin idős gyökerének keresztmetszete.

már igen fiatalon erősen kifejlődött szállító szövettel bir. Hasonló tényt kon-
statált l)r. Lefflcr András is a Corisperinnnt-okkal teljesen hasonló
viszonyok között élő Polygonuni arenarium W. K.-nál.

A gyökér másodlagos fatestének szerkezete teljesen azonos a száréval.
Ugyanolyan az edények alaki viszonyai, szintúgy az ezek közeit kitöltő
elemeké is. A háncs elhelyezkedésében azonban sokkal nagyobb egyöntetű-
séget találunk. A Corisperninm-okríáX ugyanis nem izolált, magánosan álló
pamalokban. hanem hosszú ívekben jelennek meg a háncsrészek, úgy hogy

* Ezt .1 vélenicnyt értekezésemnek u iiótéiiytaiii szakosztályban valci felolvas.isát
követő megbeszélésen dr. B e r n á t s k y Jenő egyet, magántanár vetette fel s én is
nagyon valószínűnek tartom.

AZ EURÓPAI CORISPERMUM ÉS CAMPHOROSMA FAJOK ANATÓMIÁJA, 125

sokszor közel állanak ahhoz, hogy egymást kiegészítve, teljes gyűrűt képez-
zenek. Más esetben a szomszédos háncsövek ívszerü kapcsolat folytan egy-
mással összeköttetésbe lépnek s egy teljes spirális vonalat alkotnak, melynek
kiindulása az első — tehát legbelső — háncsnyalábnál van s tart a legkülső,
teljes kört képező háncsövig. E háncs spirális közeit azután faszövet tölti ki.
A Cdinplioyosina-k gyökerében a fát és háncsot váltakozó övekben
látjuk elhelyezve úgy az évelő, mint az egyéves fajoknál. Ezek az övek teljes
gyűrűket képeznek, legfeljebb a legkülső fagyűrű van itt-ott megszakadozva.

C) A szár és a gyiikcr száUilú szi'meteinch kialakulása.

Már a bevezetésben az irodalmi áttekintés kapcsán ismertettem a
Chenopodiaccac másodlagos edénynyalábszövetei kialakulásának főbb elveit,
mely szerint a másodlagos kambiumgyűrűk nem ügy, a hogy azt De Bary
képzelte, hanem normális dipleurikus kambialis működéssel hoznak létre kifelé
háncsot, befelé fát.

Közelebbről tekintve a fejlődést, ha a fennebb már kifejtett okok alapján
mellőzzük a köztes szövet fogalmát, ügy az összes fajok növekedése — az
egyéves Cainphorosiita-k kivételével — ugyanazokra az elvekre vezethető
vissza.

Ez utóbbiaknál az elsődleges nyalábok teljes kifejlődése után vagy
még annak tartama alatt, a normális módon az elsődleges bélsugarakban
keletkező másodlagos kambium teljes gyűrűvé egészíti ki a prokambiumot,
mely azután rendes módon befelé hadromot és libriformot. kifelé leptomot
hoz létre.

A többi összes fajok másodlagos növekedése extrafascicularis kambium
fellépése által történik, melynek különböző helyeken és különféle mértékben
való megjelenése által jönnek létre a különböző tengelyszerkezetek. Kombi-
nálódhatik az e.xtrafasciculáns kambium fellépése azzal, hogy a növény bizo-
nyos ideig normális másodlagos vastagodással fejlődik s csak később áll be
az anomália.

A fejlődés menetének részletezésére talán legalkalmasabb lesz a leg-
bonj'olultabb szerkezetű eset, mely a Coiispennntn-ok szárában látható.
Rendszerint még az elsődleges nyalábok kambiumának működése alatt
kifelé több ponton kambiumívek lépnek fel, melyek befelé fát, kifelé háncsot
hoznak létre. Ezek a kambiumívek némely esetben az elsődleges nyalábok
közé is illeszkedhetnek s ilyenkor interfascicularis kambium gyanánt szere-
pelnek. A másodlagos kambiumívek működésének megszűnte után vagy még
alatta is kifelé hasonló módon különböző nagyságü új kambiumívek fejlőd-
nek, melyek háncsot szintén csak egyes helyeken hoznak létre minden tör-
vényszerűség nélkül. A másodlagos kambiumívek többsége tangentialis irány-
ban helyezkedik el ; egyesek azonban radiális irányban való osztódásból
keletkeznek s ezáltal összekötik a különböző mélységben levő kambiumiveket.
A másodlagos kambiumíveknek úgy a radiális, mint a tangentialis irányban
egyaránt való fellépése sajátságos hálózatot hoz létre, melynek kifelé eső

126 LENGYEL GÉZA

oldalán elszórva, különböző hosszúságú háncsrészek láthatók. Az új kam-
biumívek a másodlagos háncs legkülső részén alakulnak.

Még egy feltűnő jelenségnek kell okát adnunk, t. i. mily módon tör-
ténik az előző háncsrészeknek a később fejlődő fába való besülyedése
és beágyazása. A kambiumivek, már említők, hogy nem minden ponton
hoznak létre háncsot ; azonban a hol fejlesztenek, ott sem állandóan, hanem
bizonyos idő múlva beszüntetik működésüket s e helyett a háncs felett
új kambiumív fejlődik, mely csatlakozva az előzőhöz, mintegy áthidalja azt.
Ez a kambiumhíd azután a többi kambium módjára működik s az osztódása
folytán létrejövő fatesttel egészen bezárja a háncsrészt. Csak az vár még
tisztázásra, hogy honnan indul meg ennek a kambiumívnek a fejlődése.
Morot szerint felül a háncs közepén, indul meg s onnan terjed kétoldalt
a másik kambiumív felé. Hérail szerint azonban a háncs egyik oldalán
kezdődik a kambium, innen, megkerülve a háncsot, halad körül s a másik
oldalon hozzácsatlakozik a régi kambiumívhez. Helyesen jegyzi meg
Lei sering," hogy ez esetben nagyon nehéz a pontos eldöntés. Ugyanis e
kis háncscsoportok külső sejtjei, a hol a kambium keletkezik, oly gyengéd
alkotásúak s annyira hasonlók a kamiiiumhoz, hogy valóban nehéz, ha ugyan
olykor egyáltalában lehetséges is, az új kambium fellépésének időpontját
megállapítani. A fejlődő kambiumívek felett sokszor konstatálhattam, hogy
az új fatestelemek legelőször a kambiumív közepén, tehát a fatestbe sülyedő
háncs felső részén jelennek meg s csak később alakulnak meg az oldalt
levők. Ebből a tényből világosan következik, hogy az új kambiumív fejlődése,
a háncsív kerületének középen indul meg s innen terjed a szélek felé.

A többi fajok szerkezeti viszonyai csupán módosulatai a főtypusnak.
A Corispc-niuiiii-ok gyökerében, miután az elsődleges axilis nyaláb helye
normális módon másodlagos fával töltődött ki, a kerület felé egymásután nagy
körivekben, olykor majdnem teljes körökben lépnek fel a másodlagos kam-
biumcsoportok, melyek majdnem az egész hosszukban hoznak létre kifelé
háncsot. Ez a szabályos fellépés okozza azután a gyökér szállító szöveteinek
nagyobb egyöntetűségét. A kambiumívek vagy körök rendszerint itt nem
állanak egymással radiális ívek által oly sokféle összeköttetésben, mint a
szárban. Előfordul azonban oly eset is, hogy a nem teljes körökben fellépő
másodlagos kambiumívek megfelelő helyen tangentiális irányú falakkal való
osztódás útján érintkezésbe jutnak a belsővel s ezáltal egymást kambium-
spirálissá egészítik ki, melynek működése folytán szokatlan szerkezet áll elő.

A Camphorosma-k gyökerében a másodlagos kambium váltakozó teljes
körökben lép fel. mely egész hosszában fejleszt kifelé háncsot, befelé fát.

Az évelő Cűmphorosma-{a}ok jó ideig csak rendes kambiummal vas-
tagodnak ; csak a másodlagos vastagodás előrehaladt fokán, mikor kerületén
a phellogén már régen megalakult s tetemes párát fejlesztett, indul az új másodla-
gos kambiumgyűrű alakulása a másodlagos kéreg legkülsőbb sejtsorai mentén.

* Leisering: Über die Eiitwickclungsgeschichte des interxyláren Leptoms
bei den Dicotyledonen. (Botan. Centralbl. 1899, LII.)

AZ EURÓPAI CORISPERMUM ÉS CAMPHOROSMA FAJOK ANATÓMIÁJA. 127

A termés analumiája.

A vegetatív szervek szerkezetének áttekintése után csupán a termések-
kel óhajtok foglalkozni, mert a virágrészek szerkezetét csak a fejlődéstani
vizsgálataimmal kapcsolatosan óhajtom majd más alkalommal közzéadni.

A Corisperiiium oVi termése szemtermés, melynek fala szorosan össze-
nőtt a mag falával. Alakjuk lapos, lencseszerü ; a tengely felé lapított, a
kifelő eső oldal pedig domború. Az egész termést hártyaszegély övezi,
mely egészen az alapján levő hilumig tart s felső részén két kiálló kis
szarvacskában szakad meg. Erősebb a hártyaszegély a Corispennuiti canescciis
és C". ititcnncdiiiiii on, gyengébb a C. inicnncdium s a C. hy&sopifolinm
termésén. Ez utóbbiak nagyobbak is, 4—5 mm hosszúak, az előbbiek .■-!-4
milliméteresek.

A termésfallal összenőtt maghéj falának szerkezete aránylag egy-
szerű s a következő rétegek különböztethetők meg rajta: t. Két — paren-
chymatikus sejtekből összeálló — laza sejtsor, melyek közül az első sornak
vastagabb külső fala s nagyobb sejtjei vannak, míg a belső sor sejtjei sokkal
kisebbek ; olykor e második rétegben némely helyen még több apró gömbölyű
parenchymasejt látható. 2. hz első — laza — rétegre erősen mechanikus termé-
szetű réteg következik, melyet több sorban csupa összenyomott vastagfalú
rostszerű hosszú sejtek alkotnak. Felülről tekintve meggyőződhetünk arról,
hogy e sorok sejtjei nem párhuzamosan lialadnak, hanem keresztezik egy-
mást s ezáltal lelülről tekintve hálószerű szerkezet látszódik. Falaik egész
hosszukban egyenletesen vannak megvastagodva s gödörkéket nem mutat-
nak. Ez a réteg kiválóan erősen fejlett a termés hártyaszegélyében, mely-
nek alkotásában az első réteggel kapcsolatosan vesz részt ; itt a mag alsó és
felső lapján húzódó két réteg egyesül. Fejlettségének foka szerint a hártya-
szegély többé-kevésbbé átlátszó ; ugyancsak ez okozza a hártya merevségét
is. A mag kerületi részén a hártyaszegélyen beljebb köröskörül egy edény-
nyaláb fut. 3. Az előbbiekhez vastagfalú sklerenchymatikus sejtekből álló
réteg csatlakozik, mely a szegély felé megkettőződik, majd a nyalábok táján
nagyobbtömegű hasonló alkotású sejtekbe megy át, melyekbe az edénynyaláb
egészen beágyazódva látszik lenni. Ez a réteg felel meg a termésfal leg-
belső sejtsorának. 4. A sklerenchymatikus réteghez fapad a összeesett barna
sejtekből álló réteg, mely a szegélyeken, az embryo felé duzzadtabb, nagyobb
sejtekből áll s olykor az embryo körül kissé be is türemlik az endospermium
belsejébe. Ezzel a réteggel már az endospermium kerületi sejtjeinek a többitől
eltérő vastag fala érintkezik.

Az cndosperiiiimn kisebb kerületi s nagy belső parenchymatikus jellegű
vékonyfalú sejtekből áll, melyek dúsan keményítővel telvék. Az egyes kemé-
nyítőszemek gömb vagy ellipszis alakúak s egymást szorosan megfekszik.
Az embryo az endospermium kerületi részén helyezkedik el oly módon, hogy
kifelé közte és maghéjrétege között csak egy sor összenyomott, a többitől
eltérő vastagfalú endospermiuraréteg foglal helyet. Ez a sejtréteg az embryo
körül az endospermium belseje felé is folytatódik.

128 LENGYEL GÉZA

Az tinbryo, mint említem, az endospermium kerületi részén helyez-
kedik cl s követvén annak irányát, a mag alakjánál fogva keresztmetszete
patkóalakú, még pedig olyképpen, hogy az ellipszis két ága a mag alsó
felén hajlik egymáshoz. A centralis fekvésű endospermium a Chenopodiaceae-
családon kivül még több rokon családnak sajátja, melyeket Centrospermeae
néven szokás összefoglalni. Szintén az embryo alaki viszonyai szerint oszlik
a Chenopodiaceac-csaMxd két főcsoportba. Az első, a hová többek között a
Corispenneac és Cainphoiosiucae is tartozik, a Cvclolobeac ; második a
Spirolobcac (pl. Salsoleae). Az embryo radiculájában három réteget látunk élesen
elkülönödni : legkívül az apró, vastag külső fallal bíró sejtekből álló, bőr-
szövetnek megfelelő sejtsort, ezen belül a nagysejtü elsődleges kérget és leg-
belül a prokambium apró, vékonyfalú sejtjeit. A sziklevelekben csak külső és
belső övet láthatunk, melyek lassan mennek át egymásba.

A CaiiipJiorosuia-k termése iiiak/cocshi, mert bar fala szorosan illesz-
kedik a maghoz, de nem nőtt vele össze. Különbözik abban is a Corispennum-
fajok termésétől, hogy aránylag erősen fejlett s megnövekedő virágtakaró
mélyében" marad, míg a Corispcnhiim-o]í termése messze kiáll a csökevé-
nyesen fejlődött lepelből.

A termés barna színű, 1 — 15 mm nagyságű, kis lencsealakú, két
oldalán domború, hártyaszegélye nincs.

A termés fala 3 rétegből áll ; a legkülső réteg két sejtsorú, a belsők
1 — 1 sejtsorúak. Az első réteg vékonyfalú sejtekből áll; a második réteg
sejtjeinek csupán külső tangentíális fala vékony, míg a belső tangentiális s
a radiális falak jól megvastagodottak. A harmadik réteg sejtjeinek ellenben a
radiális falai vékonyak. A mag falát a Corispermum-o\í'aoz hasonlóan sötét-
barna sejtek képezik, melyek belülről az endospermium külső sejtjeinek
nagyon vastag falával érintkeznek. Az endospermium sejtjei nem keményítőt,
hanem aleuronszemeket tartalmaznak.

Az anatómiai tárgyalás során láthattuk, hogy jelentős különbségek
léptek fel a génuszok, sőt egyes fajok között is melyek szisztematikai szem-
pontból haszonnal értékesíthetők. Nem lesz tehát érdektelen ennek eredményeit
összeállítani. Az aránylag közeli rokonságban álló Corispennum és Cainpho-
rosma szerkezeti különbségeit a következő táblázat mutatja :

Corispcnnuin. Caiiipiiornsina.

Szál-szerkezete mindig anomális, a fá- .... normális vagy anomális, mely
ban szétszórt kisebb-nagyobb háncs- esetben váltakozó gyűrűkből áll.

részekkel.

.4 fában vékonyfalú rostok .... vastagfalú rostok.

* .\ (\iiiiphowsiiia-k leplének érdekes anatómiai sajátsága, hogy benne nagy-
számú sklereidák talalhatuk.

AZ F.UkOPAI CORISFKKMUM ES CAMPHOROSMA FAJOK ANATÓMIÁJA.

129

A~ elsödh-gi's khegbi-n kollenchyma-
bordák és palliszádsejtek.

Szörhéph-tfl; elágazó, többsejtű csillag-
szőrök.

.4 levél epidermisz alatt közvetlen több-
rétegű palliszádszövet.

Medián nyaláb alatt mechanikus szö-
vet hiányzik.

Oldalerei; színtelen parenchymába
ágyazva.

Zárósejtek a felszínen.

Termésének fala szorosan a maghéj-
hoz nőtt.

. . . . koUenchymabordák hiányza-
nak, helyettük hypoderma fejlődött ;
palliszádsejtek szintén hiányzanak.

.4- elsődleges keieg mélyén skleren-
chymatikus rostok.

.... egysejtű, csapos vastagodásúak,
üstorszerűek.

. . . . hypoderma, külső oszlopos,
belső négyszöges palliszádréteg.

.... sklerenchymatikus rostköteg az
évelő fajoknál.

. ... az asszimiláló szövet mentén
helyezkednek el.

.... bemélyedtek.

.... nem nőtt a maghéjhoz, csak
szorosan megfekszi azt.

Az egyes fajokat illetőleg a Corispermum-ok kivált a levélszerkezet
alapján különböztethetők meg ; erre vonatkozólag két csoportba oszlanak ; az
elsőbe a C. nitiduin, a másodikba a másik három faj tartozik.

.Az évelő és egyéves Caniphorosnui-k két külön jól határolt csoportot
alkotnak a következő különbségekkel :

Egvévcsek.

Évelők.

Szárszerkezet rendes. .... rendellenes.

Szára gyér szőrözetű, majdnem kopasz sűrűn szőrös.

.4 levél második asszimiláló sejtsora .... vastagfalú.

vékonyfalú.

A főér háncsrésze alatt sklerenchyma-
tikus rostköteg.

Vizsgálataim során tanúsított sokoldalú szíves támogatásáért Dr. Mágocsy-
Dictz Sándor egy. ny. r. tanár, növénytani int. igazgatónak tartozom
mély hálával s nagy köszönettel.

(Dol.wzat a budapesti Kir. M. Tud.-Egyet. növénytani intézetéből.)

Növénytani Közlemények. IWJ7. VI. k«tei, 4. füzet.

130 IRODALMI ISMERTETŐ.

IRODALMI ISMERTETŐ.

Rőmer Gy. i> Dü- Flóra des Schuhrs.'í Megjelent a »Jahrbuch des
Siebenbürgischen Karpathenvereinsc XXV. kötelében.

Szerző, mint az erdélyi szász Kárpátegyesület brassói osztályának elnöke
szükségét érezte annak, hogy a turistáskodó közönség figyelmét felhívja a Keresz-
tényhavas nórájának gazdagságára és szépségére. Mint oly iró, ki tollát
ügyesen forgatja, feladatát sikeresen oldotta meg, és mint jeles botanikus, ki
évek hosszú sora óta szorgalmasan gyűjtött e területen, ki az európai nagyobb
gyűjteményeket ellátta idevaló növényekkel, a Keresztényhavas növényzetéről
részletes enumerációt nyújtott, mely hazánk teljes flórájának megismeréséhez
ismét egy lépéssel közelebb vezet.

A Keresztényhavas, — a szászok Schuler nek nevezik, — Brassó köz-
vetlen közelében emelkedik. 1802 m. magas csúcsát 4—5 óra alatt kényel-
mesen érhetjük el. Sokan is látogatják. Nincs nap, hogy a télen és nyáron
nyitott és jól felszerelt menedékháznak vendége ne volna. Közelsége és a
csúcsáról nyiló pompás kilátás a brassóiak kedves kiránduló helyévé avatta.
Bár örvendetes, ha a közönség ennyire felkarolja a turistáskodást, de a flóra
ezt mindig megsínyli. Rosszul esett látnom, a mint a kirándulók csapatai neki-
estek a havasi rózsa mezőjének, tépték a RhoJodendrou Kotschyi ágait, csak-
hogy mindenki jókora csokorral térhessen haza ! A városi erdészeti hivatal
is megsokallotta a pusztítást és elrendelte, hogy egy-egy személy két cso-
kornál többet nem szedhet. A Daphne Blagayana bokrocskák virágos ágyait
sem kíméli a közönség eléggé. Valószínű, hogy a havasi gyopár is régebben
közönségesebb növénye lehetett a Keresztényhavasnak. Ma, egy kevésbbé
látogatott sziklás csúcson húzódik meg.

Hogy a botanikus, ha a gyűjtési láz meglepi, szintén veszedelmére lehet
a flórának, azt Rőmer is megemlíti. Hazai és idegen floristákról mondja,
hogy önző túlbuzgóságukban nem egyszer vétettek a Keresztényhavas flórája
ellen. De a legnagyobb pusztítást mégis csak a vaddisznók végzik, melyek
némely esztendőben a gyepes térségeket teljesen feltúrják és ezáltal főképpen
a hagymás és gumós növényeket ritkítják.

A Keresztényhavas botanikai jelentőségét Rőmer abban látja, hogy a
Barczaság havasainak gazdag mészflórája majdnem teljes számban megvan
rajta. A bükkösben élnek a pontusi növények, míg a balti növények a körül-
belül lOOO m. magasságban kezdődő fenyvesben rejtőzködnek. A fenyves
egyes szigetei lejebb is húzódnak (körűlbeiüi 900 m-re), viszont a bükkfa
egyes példái feljutnak 1450 m. magasságba is.

A /"(//'líwiz-térségen (körülbelül 1000 m. magasságban) keverten élnek
a pontusi és a balti növényzet tagjai. K vegyes növényzet gazdagsága és szín-
pompája már a laikust is meglepi.

IRODALMI ISMERTETŐ. 131

1700 m. magasságban van a fenyves felső határa. Itt kezdődik a
havasi növényzet, melynek magassági öve mintegy 100 m., de azért ma-
gában foglalja a jóval magasabb Bucsecs és Királykö majdnem teljes havasi
növényzetét.

Rőmer a növények felsorolásában Simonkai Enumeralio-'y<A vette
alapul. Felsorolását nem tekinti teljesnek, a mennyiben lehetségesnek tartja,
hogy néhány növény kikerülte figyelmét. A Cdiik és a KisfuggSkő növényeit
nem vette fel, miután azokat 1892-ben külön tárgyalta.

Mindössze 760 edényes növényt sorol fel. Azaz, mint Rőmer mondja,
Erdély edényes növényeinek majdnem '/3-ad része él a Keresztényhavason.

Ebből a számból azonban törölni kell a Hnracium subfuscum S c li u r-t,
melyet Rőmer tévedésből vett fel a Kercsztényhavas flórájába. E növényt
ugyanis Walcz találta, de nem a Keresztényhavason, hanem a görgényi
hegységben levő K ereszt h egy -tn.

Levonom továbbá a kéteseket is, melyeket többnyire Baumgarten
és S c h u r említenek, de amelyeket újabban senki sem talált. Ilyen növény
van 43.

Marad tehát, mint a Keresztényhavason biztosan előforduló fajok
száma : 716.

Ehhez azonban hozzá kell adnom azokat, amelyek Rőmer munkájában
nincsenek felemlítve, de amelyeket a Keresztényhavas területén megtaláltam.
Ilyen van 44. (A szám megkétszereződnék, ha felvenném azokat a növénye-
ket is, melyeket a keresztényhavas területének szélén, úgymint a 7'ömiis-
szorosban, Dereslye, Noa, Ho?itei us és /"cz/Uv^Z/tz táján találtam. Rőmer ugyanis
ezzel a határral jelzi azt a területet, melyet enumerációja felölel.)

Rőmer enumerációjába tehát beillesztendők még a következő fajok :

1. Caiilaniine impatiens L. Hősök sírjánál és a Tömös felé eső völ-
gyekben.

2. Hesperu sihiriea. L. A gerincz keleti lejtőjének mély szakadékaiban,

3. Hesperis oblusa M n c h. Ugyanott.

4. Melanilrium nemorale Heuff. A Pojánán.

5. Stellaria Holostea L. Az erdőkben.

6. Sclt'ian/hus annuiis L A Rojána kocsiútján.

7. Geránium eohimbinum L. A Salamonkőnél.

8. Trifúlium aureum P o 1 1. A Pojánán.

9. Sempemivum Sitiionkaiantim Degen. A gerinczről a Tömös felé
eső, meredek sziklafalon. S i m o n k a i határozása. Ritka.

10. Sanicula cutopaea L. A Pojána erdőiben és az erdők szélén.

11. Adoxa mosehalellina L. A kék úton, a Nagy Krukur táján, körül-
belül 1500 m magasságban. Még júliusban is virágzott !

12. Víjleriatni bijuga S i m k. A fenyvesben, a piros út mentén elég
bőven. Ugy vélem, Rőmer V. hipleris l,.-jc szintén a S i m k.-féle bijuga.

13. Erigeinn aere L. Az egész területen szálanként. Még a sziklás
gerinczen is találtam I

9"

132 IKODALMl ISMERTETŐ.

14. Lampsana coinmunis L. Erdőben.

15. Leoniodon aspei (W. et K.) R e i c h b. A Pojúnába vezető út mentén.
10. Pkris crepoides S a u t. A gerinczen.

17. Hieraciíim perfoliaium F r o e 1. A Pojanán. Találta .S z o n t a g h
(j u s z t á V.

IS. Fyrold lolundifolia L. Az Ördögcsúcs erdejében és a Tömös felé
lejtő fenyvesekben.

19. Linaria inUnnedia S c h u r. A Pojánán.

2U Myosolis spaisiflora M i k a n. A Pojana-út elején, Bolgárszeg végén.

21. Thymus marginaius A. Kern. .A gerinczen. Simonkai is
közli innen.

22. Mai rubium vidgare L. Bolgárszeg végén.

23. Pedicularis paluslris L. A Pojána mocsaras helyein.

24. Mentha tcversa R o c h. A Pojána cserjés, nedvesebb helyein.

25. Soldantdld hungarica S i m k. A felső erdőhatár táján, bőven.

26. Salix fagifolia VV. et K. A Krukur erdőben. S i m o n k a i hatá-
rozása.

27. Ceph.alaníhera álba (<.' r.) S i m k. Bükkösben gyéren.

28. Oiihis macxdata L. A Pojánán.

29. Oniithogalinn pyienaiciim L. A Pojána kaszálóin, szálanként.

30. Luzula sudelica (W i 1 1 d.; D c. A Pojána nedves helyein, a Krukur
réten is.

31. Carex caryophyllca L a t o u r. A Pojánán.

32. » irrigua S m. A csúcs gyepes lejtőin, gyéren.

33. » palh'sceus L. Erdők tisztásain. Rütli.

34. » steUulata G o o d. A Pojána nedvesebb helyein, az úton is.

35. - Goodenoughii G a y. .A Pojánán, csermely mentén.
3(J. ornithopuda W i 1 1 d. A csúcs táján, cserjés helyen.

37. » leporina L. A Pojánán.

38. Sahria Bidzii S c h u r. A gerinczen.

39. Milium effusum L. Az erdőkben.

40. Avena decora Janka. A Pojána-út mentén, sziklán.

41. ■!> flavescens L. A Pojánán.

42 Oynosurus cristatus L. A Pojánán.

43. Festuca pseiid-ovina H a c k e 1. A Pojánán.

44. > vatia H a e n k e. A gerincz gyepes mezőin.

Ezekkel egyült a Keresztóiyhavasnak jlio biztosan előforduló edényes
jiövénye van.

Rőmer felsorolásában 71 oly fajt számláltam össze, melyeket az iro-
dalom a Keresztényhavas területéről nem említ. Ez a 71 faj tehát Rőmer
felfedezése. Ezek leginkább emelik munkájának értékét.

Közülök néhány érdekesebbet ide jegyzek :

Delphmium fissum W. et K. a csúcson, Onobrychis transsilvanica
Simk., Lathyrus Hallersieinii Baumg., Rtibus stilcatus V e s t., Aichemilla
acutiloba Stev., Hennleum angustilobatnm Neilr., Gnaphalium luteoalbum

IRODALMI ISMERTETŐ.

133

L. Erdélyből mindczideig — Baumgarlen közlése nyomán — csupán Lázár-
falvárói és Tusnádról volt ismeretes. Arlemisia erianlha T e n., Hieraciiim
auranliacum L. var. hmgipUouim Péter., Hieraciiim viUostan Jacqu. var.
involucraium Roch., Zahn határozása. Hieracium Coroncnse Z a h n. (= H.
proianthotdts auct. Transs. non Vili.), Zahn határozása. Hieraciian epi-
prasttm Zahn., Gvmnadenia odorai is sima (L.) Rich., Goodyera repens (L. )
R. B r., Slrtpíopus amphxifvlius L., Lloydia serolina L., Scilla tiivalis B o i s s.

A Keresztényhavas egyéb érdekes növényei közül felemlítem még a
következőket :

Geránium maerorrhizum L., Draha compac/a S c h o 1 1, Kernera saxa-
lilis (L.) Reichb., Rkodiola Scopolii A. Kern., Heracleum palmatum
Baumg., erről a teiületről először Baumgarten említi, azóta senki, R ő-
m e r sem találta ; pedig csakugyan található itt, még pedig a gerinczről a
Tömösszoros felé lejtő egyik szakadékban. Leontopodium alpinum C a s s.,
először Baumgarten emhti innen, hosszú ideig senki sem találta. Leg-
újabban R ő m c r ráakadt egy kevésbbé látogatott csúcson. AdeiiostyLs orien-
tális Boiss., Hieracium bifidum Kit., .S c h u r említi először, Rőmer nem
találta, Szontagh Gusztáv ráakadt a Pojánán. Erythrichium iergloutnse
Hacqu., ritkaság. Tozzia carpatica \\! o.. Primula longi/lora Ali., Primula Clus-
laua Tausch., találtam a csúcs keleti sziklás lejtőjén, ritka. Daphne
Blagiiyana V v cy., Nigrilella nigra {L.) Reichb. f., Spiraníhes spirális (L.)
Koch, Coicilluii rhiza inuata R. Br., A'íZ/fmí/í radiiflorus S a 1 i s b.

Helyesbítendők a következő adatok :

Campanula lanceolata Lap. helyett : Camp. pseudvlanceolala Pánt.

Campíinula consanguinea S c h o t t. helyett : Ca?iip. Kladniana
(S c h u r.) V i t.

Crepis hieracioides L. helyett : Picris hietaeioides L.

Kár, hogy Rőmer érdemes munkája egy aránylag szűk körben elter-
jedt folyóiratban jelent meg.

MoEsz Gusztáv.

134 NÖVÉNYTANI KEPERTOlilUM.

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM."

(Rovatvezető : Kümmkri-e J. Iíéi.a.)

ij í H a z a i irodalom:

Degen Árpád dr. : A magvizsgálóknak Hamburgban 190G. év szeptember
hó 9 — 14 éig tartolt első nemzctkr>zi konferencziájánJl. — Magyar Botanikai Lapok.
VI. cvf. 1907., 51—85. old.

— — Az Euphorbia maculata L. (F,. thymifolia auct. europ. non Burm.)
hazánknak egy lij bevándorolt gyomja. — Magyar liotanikai Lapok. \'L évL 1907..
47-50. old.

— — Baranyanádasdi Dr. Feichtinger Sándor (1817—1907); (arczképpel). —
Magyar Botanikai Lapok. VI. cvf. 1907., 1—7. old.

Győrffy István dr. : Bryologiai adatok a Magas Tátra Oórájához. V. közi.
(Kettős táblán 8 ábrával.) — Magyar Botanikai Lapok. VI. cvf. 1907., 17 — 47. old.

Hegyi Dezső : Spárg.-i (.Asparagus officinalis L.) betegségeiről. — .\ Kert.
XIII. évf. 1907., 27G— 277. old.

— — Spenót (Spinacia oleracca Mill.) betegségeiről. — .\ Kert. Xlü. évi. 1907.,
270—277. old.

Hollós László dr. : Új gombák Kecskemét vidékéről (Fungi növi regi-inis
Kecskemétiensis). — Növénytani Közlemények. VI. kot. 1907., 59—67. old.

Hrahovszky Kelemen; Krdekes növésű erdei fenyőfa (1 képpel). — Erdészeti
Lapok. XLVI. évf. 1907., 231—233. old.

Kardos Árpád ; ,'\ Spiraeakrul (4 képpel). — Kertészeti Lapok. XXII. évf. 1907.,
1.36—139. old.

Klein Gyula : .\ növények fényérzéke (20 rajzzal). — Természettudományi
Közlöny. XXXIX. köt. 1907., 289—316. old.

Magyar Gyula : Kertészeti útirajzok. 5. Génua. Az egyetemi füvészkert. —
Kertészeti Lapok. XXll. evL 1907., 132—134. ..Id.

Méhely Lajos : De Vries f.ijkeletkezési elmeletének kritikája — Pótfüzetek a
Természettudi)m:inyi Közlönyhöz. XXXIX. k(it. 1907.. 1 — 28. old.

Prodán Gyula : .Adatok K'ománia llorájahoz. — Magyar liotanikai Lapok.
VI. cvf. 1907., 51. old.

Róna Zsigmond dr. : .\z éghajlat és a növényzet. — .\z Időjárás. XI. evL
1907., 60—65. old.

Sajó Károly : Burbank Luther és a nemesitő U'ivénytenyésztés legújabb haladása
(10 képpel). — Uránia. VIII. évf. 1907., 49^,57. old.

— — Meleg fuldovi mivelt növények (3 képpel). — Uránia. VIII. évf. 1907.,
149-153. old.

Schilberszky Károly dr. : .\ hüvelyes növények gyökércsomóiról (1 rajzzal).
— Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhoz. X.XXI.X. köt. 1907., 60—63. old.

• E rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni a nyomtatásban megjeleni hazai
eredetű vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak
minden egyes ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy megjelent közleményeiket a
szerkesztőségnek beküldeni, va.gy pedig a megjelent közlemények forrásáról értesíteni
szíveskedjenek. (Szerk.)

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.

135

Simonkai Lajos dr. : A magyar kinilyság őshonos cs kultivált beiigefajai.
[Species Rhamnorum in Rcgno Hungarico spontanearum cultaiumqűe] (11 abrdvalj. —
Növénytani Közlemények. VI. köt. 1907., 39—58. old.

— — Fiume környékének néhány érdekes Euphorbia-faja. — Magyar Botanikai
Lapok. VI, évf. 1907., 85—86. old.

— — Jávorka Sándor dr. »Hazai Onosma-fajaink«. — Magyar Botanikai Lapok.
V. évf. 1900., 381—387. old.

Az ismertető fontos nomenklatúrái okok miatt az Onosma echioidcs L. pr. p.
m., auct. recent. plur. nevet Onosma Jávorkac Siiiik.-va változtatta.

— — Stirpes nonnullae novae Florae Regni Hungariei. (A magyar királyság
néhány új növényfaja.) — Magyar Botanikai Lapok. VI. évf. 1907., 17. old.

Temek János : Dísz-vadalmafák. — Kertészeti Lapok. XXII. évf. 1907.,
1-19-150. old.

— — Egy ritka Polygonimiról (P. sericcum.). — Kertészeti Lapok. XXII. évf.
1907., 151. old.

Thunbcrgia alata. — Kertészeti Lapok. XXII. évf. 1907., 150—151. old.

Zahlbruckner Sándor dr. : Éine bemerkenswerthe Parmclia der ungarischen
Flechtenllora. .A magyar zuzmöflora egy nevezetes Parnieliájáról. — Magyar Botanikai
Lapok. VI. évf. 1907., 11 — 13. old.

^ M\ ü 1 f ö 1 d i i r o d a 1 o m :

Hayek, Dr. August von : über die Vegetationsverháltnisse der ungarischen
Tiefebene. — Verhandlungeti der kaiserlich-königlichen Zoologisch-botanisehen Gesell-
schaft. Bánd LVI. I90G., Seite 364—307.

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.

.legyzűkönyv a növénytani szakosz-
tálynak 1ÍHI7. május S-án tartott CX.XX.
üléséről.

Elnök : Klein (jyula. Jegyző : T u z s o n
János.

1 . K ü m m e r I e J. Béla ; » Anglia egy új
harasztján, czimmel a Polyslichuiii fíninnii
(Spenn.) Feé Angliában való előfordu-
lásáról számul be.

2. T u z s o n János : a) DÁdaloh Magyar-
ország fosszilis /lúriijákoz« czimen ismer-
teti és bemutatja a Ruszkabánya melletti
felső krétakorú rétegekből a Flahellaria
Inngirachis Ung. typusú pálmalevelet ;
továbbá a dobsinai jégbarlang melletti
apyagpalarétegekból a Crypiomeriics htin-
garica nov. typus leveles ágát és magját ;
végül pedig a Veszprém melletti triasz-
korú rétegekben talált Pagiopliyllitin leve-
les ágrészletét.

b) 7>A berlini új botanikai kert és inté.
zei« czimen tanulmányútja alapján ismer-
teti az intézet és múzeum berendezését,
eszközeit és szervezetét, valamint a kert

berendezését, részletesebben kiterjeszkedve
Észak-Amerika, továbbá az .Mpesek és
környezetük növény földrajzi csoportjaira.
Az utóbbi csoport keretében különösen-
kiemelte a bennünket közelebbről érdeklő
pontnsi és pannóniai llóraelemekct.

Az előadáshoz hozzászól K ü m m e r I e
J. Béla, a ki felhívja a szakosztály figyel-
mét a brémai botanikai kert gondosan
összeállított növényföldrajzi csoportjaira.

Az előadás kapcsán M á g o c s y-D i e t z
Sándor szóvá teszi azt a visszás állapotot,
hogy a míg Berlinben egységes botanikus
kert és múzeum van, addig ez a mi sok-
kal szerényebb viszonyaink mellett is két
intézmény alakjában van meg. Ha már az
egyesítés nem is volna lehetséges, szük-
ségesnek látja legalább azt, hogy a két in-
tézmény egymás közelében helyeztessék el.

3. T h a i s z Lajos : aj v Adatok Ma-
gyarország Jlórájának ismeretéheze. czimen
számos éven át folytatott gyűjtéseinek fon-
tosabb eredményeit ismerteti.

h) »Uj szerke:etú nvvénygyiijíő-táská«-t
mutat be.

136

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.

Jegyzőkönyv a növénytani szakosz-
tálynak 1907. június hó 12-én tartott
CXXXl. üléséről.

Elnök : Klein Gyula. .legyzü ; T u z s o n
János.

1. Hathalmi Gíbnay Ferencz :
^Magyarország nevezdeselh fáiróU czim-
niel fényképfelvételeket mutat be, melye-
ket a Mezőgazdasági Múzeum részérc az
ország különböző pontjain készittetetf.

Az előadáshoz hozzászól L e n g \' e 1
Géza, a ki megörökítés czéljábol az előadii
figyelmébe ajánlja a budapesti botanikai
kertben levő két, szép és igen ritka Popiihis
iHí(/;íi-példányt.

2. Lengyel Géza : ».4 Mygiiul-
herbárinme czimmel ismerteti a budapesti
tud. -egyet, növénytani intézetének birtoká-
ban levő Mygiiid-íé\e herbárium tiirténetét
és annak jelen állapotát.

Linné-ünnepély. ,\ szakosztál}', az
állattani szakosztálylyal, közös ülésben
ünnepelte 1907. május 23-án Linné
születésének 200-adik évfordulóját. Az
ülést W a r t h a V i n c z c társulati elnök
nyitotta meg, a ki ut.in E n t z Géza [

i>Megemlékezés Linné Károlyról szü-
letésének 200-adik évfordulóján<! czimmel
mondott emlékbeszédet.* Ezután Klein
Gyula szakosztályi elnök Linné műkö-
dését botanikai, — majd Horváth
Géza az állattani szakosztály alelnöke,
zoológiai szempontokból méltatta."

Az ulés M á g o c s y-D ietz Sándor
szakosztályi alelnök indítványára az up-
salai egyetem rektorához és a stockholmi
akadémia elnökéhez franczia fordításban
a következő táviratot intézte :

j>.'\ K. M. Természettudományi Társulat
állat- és növénytani szakosztálya, ünnepi
ülésén Linné Károly halhatatlan ér-
demeiről megemléke.^ve, hálás kegyelettel
dicsőíti áldásos és eredményeiben száza-
dokra kiható működését.

Őszinte üdvözletünket jelentve az egybe-
gyűlt tudós, botanikus és zoológus férfiak-
nak, kérjük Linné emléke ünneplésében
való szerény részvételünket szívesen tudo-
másul venni. «

* Természettudományi Közlöny, 1907.
34Ü— 350. oldal.

"' Állattani Közieménvek, 1907., 53 — 57
oldal.

A szakosztály július, augusztus és szeptember kivételével minden hónap
második szerdáján ülést tart. Meghívók nem küldetnek.

Az üléseken bemutatandó dolgozatok czíme, legalább S nappal az ülést
megelőzőleg a jegyzőnek bejelentendő.

A »Növénytani Közlemények« akadálytalan megjelenése czéljából szíves-
kedjenek a szerzők, kézirataikat teljesen kidolgozni és nyelvi szem-
pontokból is gondosan átnézni. A korrektúrákat a szerzők végzik és így
közleményeikért felelősek. Kéziratok a félivek egyik oldalára írandók.
Személynevek (az auctor-nevek is) kettős vonallal, a növénynevek,

vagy a kiemelendő tételek egyszeri! vonallal huzandók alá.

A Növénytani Közlemények »Beiblatt«-ja részére szíveskedjenek a szer-
zők dolgozataikhoz valamely általánosan elfogadott más nyelvű, vagy lefordítás
czéljából magyar nyelvű kivonatot mellékelni.

A Növénytani Közleményekben megjelenő eredeti közleményért ivenkint
50 korona, ismertetésért 30 korona irói tiszteletdíj jár. Egy ívnél nagyobb
czikk után, az egy íven túl terjedő részért a szerző tiszteletdíjban nem részesül.

A szerzők 25 darab különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kívánatra azon-
ban többet is, a következő ár mellett :

25 darab ívenként, czímlappal 4 korona — fillér.

50 » » » 6 X — »

100 » » » 9 » _ »

Ugyanilyen feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból is kaphat-
nak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel kapcsolatban.

-A szakosztály tisztikara. Elnök: ív 1 e i n Gyula műegyetemi tanár;
alelnök : Mágocsy-Dietz Sándor tudomány-egyetemi tanár ; jegyző :
Tuzson János egyetemi magántanár. A szerkesztő-bizottság tagjai, a tiszt-
viselőkön kivül : Filárszky Nándor nemzeti múzeumi növénytani osztály-
igazgató és Bernátsky Jenő a m. kir. ampelológiai intézet adjunktusa,
mint a í>Beiblatt'< szerkesztője.

Az alapítói, tagsági illetőleg elöfizeiési dij a K. M. Természettudományi
Társulat pénztárának (Budapest, \TII. ker., Eszterházy utcza 16. szám),
a kéziratok s a szakosztályi ülésekre szóló bejelentések a szakosztály jegyző-
jéhez (Tuzson János, Budapest, I. ker., Gellért-tér 4. szám) küldendők.

Pályázat.

A Délmagj-arországi Természettudományi Társulat nyilt pályá-
zatot hirdet a Delibláti homoksivatag flóráját vagy Temes vármegye
vízi növényeit rendszeresen és önállóan tárgj'aló műre.

A pályadíj 1000 korona. A pályázók munkájuknak vázlatos és annak beosztását
pontosan feltüntető tervezetét f. évi deczembcr 31-ig a Délmagyarországi Természet-
tudományi Társulat főtitkárához (Dr. Steiner Simon főreáliskolai tanár, Temesvár)
nyújtsák be.

Az a szerző, kinek tervezete elfogadtatik, megbízást kap a bemutatott terv
alapján a mű megírására. E művet 1910. deczember 31-ig köteles a fenti czimncl
benj'ujtani.

A jutalmat a mű benyújtása után kapja meg. A nyertes pályamű a Társulat
tulajdonába megy át és annak kiadványaiban jelenik meg. A kutatások alkalmával gyűjtőit,
növények egy-eg}' példányát a nyertes mű szerzője a Társulat múzeumának tartozik
átadni, iiol az a g)'űjtö neve alatt fog elhelyeztetni.

Temesvár, 1007. június 20.

A DÉLMAGYARORSZ.ÍCl TeRMKSZETTI'D031.ÍNVI TÁRSULAT.

A Pesti Lloyd-társulat könyvsajtója (felelős vezető ; Kózol Antal /.), Dorottya-uteza 14.

VI. KÖTET.

1907.

5. FÜZET.

• ■ /

NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK

alapíttatott 1901. NOVEMBER 20-IKAN.

A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA.

KLEIN GYULA

KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI

TUZSON JÁNOS.

MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN.

BUDAPEST,

KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT.

(Budapest, VIII., Eszterházy-utcza 16. szám.)

f '*TC>'. i ; ■ , rr-^ -íir

Iin Anhanye:

Beiblatt

zu den „Iffövénytani Közlemények'^

ORGAN DER BOTANISCHEN SEKTION

DER KÖNIGL. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT.

filter Mitwirkung von JÚLIUS KLEIN. Reíeriert von J. BERNÁTSKV

aSMesHn

TARTALOM.

R a p a i c s R a y m u n d ; A sisakvirágnemzetség rendszere. Systema
Aconiti generis _

S t r a u b F e r e n c z : Ujabb adatok Magyarország lombos moháinak
ismeretéhez ,_

h'Odalmi ismertető: Nadányi kertészkönyve; Cserey A.: Növény-
határozó; Zahlbruckner A.: Schedae ad Kryptogamas exsiccatas ;
G 1 ü c k s t h á 1 Z. ; A Pulnionaria officinalis szövettanáról és kémiájáról

Növénytani repertórium ,,, .__ ... ... ... _.

Szakosztályi ügyek

BEIBLATT Nr. 4 ... ... ... ... ... ... (63-

Oldal

137

179

183
188
-64)

A »Növénytani Közleményeké díját
befizették :

ll907. április 1-től 1907. jiinius 30-áig.)

1904-re: Tüske Béla. 1905-re : Tüsl<e
Béla. 1906-ra: Braun .\dám, Bezdek József,
Győrffy István, Hajdúböszörményi ev.-ref.
főgimnázium, Kurimay Mihály, Szilvássy
Géza, Tliaisz Lajos, Újvidéki áll. polg. fiú-
iskola. 1907-re : Bálint Sándor, Balló Rezső,
Báthory Endre, Benedek Frigyes, Blasovszky
Miklósné, Bölcs Béla, Csopejf László, Czell
Vilmos. Deér Endre, Dobák Géza, Dohnányi
Pál, Dögl Adolf, Figura József, Fodor
Géza, Fridrich Béla, Gara)' Gyul.% Gabnay
Ferencz, Gayer Gyula, Gerhardt Guidó,
Glózer László, Gramling .Alajos, Grossman
Kornél, Győrfi Miksa, Hajdú Lajos, Halmágyi
Samu, Haerter Ádám, Helfgolt .Ármin, Hód-
mezővásárhetyi ev.-ref. főgimn., Horváth
Zoltán, Horváth Gyula, Irányi Dezső, Isoz
de Chateau d'Oex Emilien, Jávorka Sándor,
Kecskeméti ev.-ref. főgimn., Kelényi Imre,
Kendi Károly, Kézdivásárhelyi róm.-kath.

főgimn., Kiss János, Kiss Lajos, Kollmann
Károly, Kovács József, Kovács Béla, Kő-
szegi Szt. Benedekrendi gimn., Krepuska
Géza, Kurimay Mihály. László Ernő, László
Gábor, Leffier .\ndor. Lengyel Béla, Lengyel
Géza, Matolcsy Miklós, Moesz Gusztáv,
Nagy Béla, Nóvák József, Novotny Lajos,
Nyárády E. Gyula, Pándy Kálmán, Pékár
Mihály, Plenczner Lajos, Rehák .^rlur, Ra-
disics Elemér, Reichenhaller Kálmán, Reuter
Kamilló, Róna Jenő, Sántha László, Schöber
Emil, Sperlágh .Aladár, Strisch Nándor,
Scherffel .Aladár. Sylvester .Ákos, Szabó
Zoltán, Székelykereszturi unit. gimn.. Szerb
György, Szilasi Jakab, Szüts Andor, Temes-
vári főreál tanári kvtára. Temesvári polg.
fiúiskola. Terén János, • Thaisz Lajos,
Thirring Gyula, Váczi kegyesrendi főgimn.,
Valentini Elvira, Varga Oszkár, Vitái Jenő,
Wagner György, Wagner János, Weiss
Ödön, Winklcr .\lbert, Wolcsánszky János,
Zilahi áll. polg. leányiskola.

Összesen 328-an.

1908-ra : Raab Alajos.

NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK

A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA

VI. KÖTET. 1907. 5. FÜZET.

Rapaics Raymund: \ sisakvirágnemzetség rendszere.
Systema Aconiti generis.

1. Bevezetés.

A sisakviragnemzetséggel már nagyon régóta foglalkoznak a botanikusok
és a botanikus gyógyszerészek, úgy hogy ez a nemzetség már nagyon sok
tekintetben teljesen ismeretes. Mindezideig azonban nem egyeztették össze a
különböző eredményeket, úgy hogy a sisakvirágok rendszere éppen ezek miatt
meglehetősen zűrzavaros volt. Több ellentétes nézet tartotta fenn magát nap-
jainkig a sisakvirágok rendszerében, a melyek közül különösen a R e i c h e n-
b a c h-é és a S e r i n g e-é említendők. Ujabban azonban ,S t a p f megmutatta
az utat arra. hogy miképpen lehet a sisakvirágfajok körülhatárolásának és
rendszerezésének nehéz kérdését megoldani, ü maga ugyan csak a Himalájá-
ban termő fajokat dolgozta fel, de már ezzel is rendkívül mélyen belenyúlt
a régi rendszerekbe, .\bban az irányban dolgoztam én is tovább, a melyet
Stapf jelölt ki, s így kísérlettem meg a nemzetség új tárgyalását. A. régebbi
rendszerekkel szemben az újabb rendszerben két mozzanat az, a mely a
probléma megoldásában a legfőbb szerepet vitte, nevezetesen : a rendszere-
zésben a földbeli szár alaktani és anatómiai szerkezete, a fajok körülvonalo-
zásában pedig az a felfogás, hogy a faj nemcsak alaktani, hanem egyúttal
növényföldrajzi egység is.

Minthogy ahhoz, a mit már eddig a sisakvirágok alaktanáról és ana-
tómiájáról az irodalomban közzé tettek, csak nagyon kevés hozzáadni valóm
lenne, a nemzetség növényföldrajzát pedig külön szándékozom közreadni,
az általános bevezető rész helyett csak az irodalom összeállítását közlöm.

.■\ 11 r i v i 1 1 i u s : L'ber die Blüte und die BelVuchtung von .^conituni l.ycocto-
num L. Bot. Centralbl. 1887.

de Candolle: Regni Vegetabilis Systema naturale. I. 1818.

— — Prodromus Systematis naturális regni vegetabilis, L 1824.

Eichlcr: Blütendiagranime. II. 1878.

F i n c t et O a g n e p a i n ; Flore de l'Asie orientale. Bull. Soc. Bot. Francé. 1904.

(loris; [je la structure des .Acnnits. Bull. des Se. Pharmacol. 1901.

H a r t w i c h : Uber einige bei .Aconitumknullen beobachtete Abnnrmit;iten. Bot.
Centralbl. 1897.

138 RAPAICS RAYMUND

Hollós: Adatok a Ranunculaceúk Rliizomáinak Alak- és Szövettanához. 1892-

I r m i s c h : l'ber Keimung und Knospeiibildung von Aconitum Napellus.
Zeitschr. lür gesammt. Naturwiss. 1854.

Jordán; Die Stellung der Honigbehalter und Befruchtungswerkzcuge in den
Blunien. Klóra. 1886.

Jóst: Die Zerklüftung einiger Rhizome und Wurzeln. l!ot. Zeitung. ISIK).

Koch: Synopsis Florae Gcrmaniae. F.d. ]. 18.'Í7.

Koelle: Spicilegiuni observationum de .Aconit". 1786.

Kronfeld: l'ber die biologischen \'crhallnissc der .Aconitumblüte. I'ngl. I!of.
Jahrb. 1890.

1, e d e b o u r : Klóra Altaica. 1830.

Linné: Klóra Lapponica. 1737.

Species Plantarum. Kd. I. 1753. F.d. 2. 1762-3.

Marié: Recherchcs sur la structure des Reuoncolicées. Ann. des Se. Nat.
Bot. IS.S:"..

Meyer: L'ber Aconitum Napellus L. und seine wicliligsten Vcrwandten. Avch.
der Pharm. 1881.

— — Wissenschaftliche Drogenkunde. L 1891.

Prantl: Die Ranunculaceen. Die natürl. Pllanzenfam. 111. 18SS.

Regei: Conspectus Specierum Generis Aconiti. Bull. Soc. Imp. Nat. Mosc. 1861.

Reichenbach: Bemerkungen über die Gattung Aconitum. Flor:i. ISIS.

— — Llbersicht der Gattung Aconitum und ihrer .\rten. 1810.

— — Monograpliia Generis .Aconiti. 1820.

— — Illustratio Specierum .Aconiti Generis. 1823 — 27.

— — Icones Florae (.íernianiae. IV. 1840.

Ser inge: Ksqu. d'une mon. du génre Aconitum. .\Iüs. llelvet. d'llist.
Nat. 1823.

Solereder: S_vstematische Anatomie der Dicotyledonen. 1890.

Stapf: The .Aconites of India. Ann. Roy. Bot. Gard. Calcutta. 1905.

Tschirch: .Angewandte Pllanzenanatomie. 1889.

VV i 1 1 d e n o w : Species Plantarum. 1797."

.Átnéztem és átvizsgáltam a ívifiii A', inni K. Hofmns<-iii)i. a bcilini egwiciui
növényiani intézet, a hreslaui egyetemi nnvéiiytani intéret, a Magyar Nemzeti Mir.eiim.
a lür. magyar tudományegyetemi növényiani intézet es P a x professzor szárított
növénygyűjteményének sisak virágait.

Szívességéért köszönetet mondok első sorban is Dr. Zahlbruckner wieni
múzeumi custos úrnak, a ki Reichenbach originaléit küldte el nékem, továbbá
Dr. M á g o c sy- D i e t z Sándor budapesti egyetemi tanár és Dr. Filarszky
Nándor budapesti múzeumi osztályigazgat'i úrnak, a kiknek intézetében a magánrajz
összeállítása elkészült.

2. Határozó kulcsok.

a) A s e c t i ó k jellemzése.

A si.sakvirágneiiizetség fajai liárom természetes csoportba oszthatók be.
Ezt a három csoportot már Stapf is megkülönböztette, mint sectiókat, én
azonban inkább a subgenusi rangba teltem őket, mert ez a három csoport
három divergáló ki.ilön fejlődési ág ; egyik a másikból le nem vezethető.

* .Az akonitin és akonin chémiai tárgv.ilását az Arrhir iler Pharniaeie-hen talál-
juk : (1906) 136—158; 165—196.

A SISAKVIRÁGNEMZETSÉG RENDSZERK. SYSTEMA ACONITI GENERIS. 139

I. Subgenus : Gymnaconitum.

Ide csak egy faj való, a mely Stapf szerint egynyári, míg az összes
többi fajol-: évelők. Alaktanilag és anatómiailag is eltér ez a faj a többiek-
től és míg a többi fajoknak 3 — 7 tliszős terméscsoportja van, ez a faj
S — 12 tüszővel bir.

II. Subgenus: Tuberaconitum.

Ebbe a csoportba azok a sisakvirágfajok tartoznak, a melyeknek föld-
alatti szára kétéves gumó. Ez a gumó minden évben megújul s fejlődése
teljesen olyan, mint bizonyos orchisgumóké A tüszők száma 3—7. A levelek
kerülete többé-kevésbbé ötszögletií.

Stapf Napelliis néven említi ezt a csoportot, amje ezt a nevet de ('an-
dolle már más értelemben foglalta le, azért én új nevet adtam neki.

III. Subgenus : Paraconitum.

Ennek az alnemnek a fajai gyökértörzszsel birnak, a mely korlátolt
növekedésű. Jellemző erie a csoportra az, hogy míg az előbbeni alnem fajai
a jegyekben rendkívül ingadozók, addig ezek a fajok nagyobbrészt állandósult,
rögzített jegyekkel birnak. Igen nevezetes továbbá erre a csoportra az, hogy
a rhizoma egy bélbeli és egy kéregbeli roncsoló paragyíírű segítségével, a
melyek az interfascicularis sugarak mentén összetüremlenek és összeolvadnak,
hálózatosán összefüggő oszlopocskákra bomlik szét és pedig úgy, hogy az
egész gyökértörzsnek csak a másodlagos szövetei maradnak meg. 3 tüsző.
A levelek kerülete inkább veseszerü.

Stapf Lycoctoniim néven foglalja egybe ezeket a fajokat, de én ezt a
nevet sem tarthaltam meg, mivel de Candolle már régebben más érte-
lemben foglalta le.

A liárom alnemzetség közül a Tiihci dcouitiiin a leggazdagabb fejlett-
ségű. V.zi a subgenust a (ioris adta anatómiai csoportosít;is alapján 3 sec-
tióra bontottam, az egyes sectiókat pedig részben anatómiai, részben pedig
alaktani jegyek szerint subsectiókra bontottam szét.

A régebbi rendszerek ezzel az újabbal nem egyeztethetők meg, mert
azok vagy tisztán a sisak alakulata, vagy a mézelőlevelek alakja alapján
készültek, s így egészen másnemüek, mint ez, a melynek alapját Stapf
vetette meg. o ugyan megtartotta a régi neveket, de teljesen más tartalmat
adott nekik, mint a milyennel azok bírtak, így azután rendszerében az is
előfordul, hogy egyazon nevet használja a sectio és a subsectio megnevezésében.

Az a rendszer, a melyet ezek alapján összeállítottam, s a mely szerint
a fajok leírását ebben az ö.sszeállításban csoportosítottam, a következő :

140

RAPAICS RAYMUND

A') Egyéves fajok. S— 12 tüsző . .

A") A földbeli szár kétéves gumó.
3—7 tüsző

a') A gumó kambiuma egy összefüggő
gyűrű

«') A magvak szárnyasok ....

«") A magvak keresztbe lemezesek.

1') A levelek szeldeltek

1'') A levelek osztottak

a") A gumó kambiuma erősen hullá-
mos ; az egyes kitűrődések
külön kambiunigyűrűcskékké
fűződnek le . . ...

a'") .'\z öreg-gumóban több, rendesen
négy kambiumgyűrűcske van .

a') A bélbeli kambium darabokban
jelenik meg a fasugarak belső
oldalán

a") A bélbeli kambium külön gyűrű
alakjában tűnik fel ; azután fel-
darabolódva körülfogja a fasuga-
rak belső oldalát ....

.\"') A földbeli szár rliizoma. .'! tüsző

a') A sisak félgömbös

a") A sisak csöves

I. Subgenus : Gymnaconitum.
II. Subgenus : Tuberaconitum.

1. Sectio : Euaconituni.

y. Siihsc-clio: Xíipíilus.

2 . Síibseclio : CLiii:míiniiii.
.V. Siihseclio : Pahiuilii.

2. Sectio : Americana.
'.\. .Sectio : Bisma.

/. Suhsecliit : Ar.lliora.

L' . Síibst'clio : Ikiiioriiii-uui.
III. Subgenus : Paraconitum.

1. Sectio: Galeata.

2. Sectio : Lycoctonum.

Species 1.

b) A faj o k le u 1 c s a.
I. Subgenus : Gymnaconitum,

A. mvmiHiiiclniin.

II Subgenus: Tuberaconitum.
1. Sectio : Euaconitum.

7. Síibsi'clio : yapellu^.

la. FoUiculi 3.

Ib. FoUiculi 5.

2a. Plánta gracilior. Racemus plus minus laxiusculus.

Species asiaticae.

2b. Plánta crassior. Species curopaeanae.

3a. Racemus glaber vei hirtus.

3b. Racemus glandulosus.

(2)
(5)

(3)

(4)

A. auihigiiinii.

A. haicalensc.

A SI,SAK\ll<AGNhMZETSEG RENDSZERŰ. SYSTEMA ACONITI GENERIS.

141

4a. Kaceinus glabriusculus vei pubesccns, raro hirtus. .4. iiapellns.

4b. Racemus valde glandulosus. .4. divergens.
5a. Caulis elatus. Racemus et folliculi glabriiisciili vei

minute pubeiuli. .4. eliasiiianlliiiin.

5b. (aulis 10—50 cm altus. Racemus tolliculique hirsuti. .4. violaccnin.

2. Síibseclio : CainiininDii.

la. Racemus simple.x vei hasi ramosus, terminális. Caulis
rectus vei tle.xuosus.

Ib. Racemuli a.xillares. Caulis flexuosus vei volubilis.
Flores plus minus reclinati.

2a. Carpella glabra vei minute puberula.

2b. Carpella dense hirsuta.

3a. Raceinus non glandulosus.

3b. Racemus glandulosus.

4a. Foliolorum laciniae angustissimae, marginc revolutac.

4b. Foliolorum laciniae latiores.

5a. Pedunculi erecti, glaberrimi. Carpella .'!.

5b. Racemus la.xus, paniculatus, pubescens. Carpella
plus minus 5.

6a. Nectarii calcar grosse refractum.

bb. Calcar circinatum.

7a. Foliola oblongo lanceolata. Galca conica.

7b. Foliola rhomboidea.

8a. Caulis humilis. Racemus dcnsus, brevis.

8b. Caulis elatus.

Oa. Foliola oblongo lanceolata, pinnatitida.

'Jb. Foliola rhomboidea.

10a. Intlorescentia unilateralis.

10b. Inilorescentia cylindrica vei elongato conica.

11a. Caulis angulatus. Carpella niveo hirsuta.

Ub. Carpella hirta.

12a. Carpella dense hirsuta.

12b. Carpella plus minus glabra.

13a. Foliolorum pctiolulus brevis.

13b. Foliolorum petiolulus 1 cm longLis. I'"oliolci grosse
vei scrrato dcntata.

(2)

(12

)

(3)

(10)

(4)

(8)

(5)

(6)

.4.

kaiakolicuin.

.4.

tuacrorliyiichnin.

.4.

Kusnezoffii.

(7)

.4.

nasnlmu.

.4.

variegalitin.

.4.

glanduloiiim.

(0)

A.

pnbiceps.

A.

panieulatiim.

A.

Jahiense.

(11)

A.

koreannm.

A.

laciniainm.

A.

Delavayi.

(13)

.4.

vohibile.

.4.

Heiiiyi.

S. Síibseclio : l'dlinala.

la. Species asiaticae. (2)

Ib. Species americanac. (9)

2a. Racemus simple.x vei basi ramosus, terminális. Caulis

rectus vei flexuosus. (3)

142

HAPAICS KAYMUND

2b. Raccmuli axillares. Caulis llexuosus vei volubilia.

Flores plus minus reclinati.
3a. Tuber O'S— 2-5 cm longum. Caulis 10—50 cm altus.
3b. Tuber crassius. Caulis elatus.
•la. Carpella glabriuscula vei pubcscentia.
4b. Carpella dense hirsuta.

5a. Foliolorum laciniae divaricatae. Xectarii calcar rectum.
5b. Laciniae non divaricatae. Calcar rcclinutuiii.
6a. Carpella 3, glabriuscula. Tuber 2--(J cm longum.
6b. Carpella 5, hirsuta. Tuber 8—20 cm longum.
7a. Racemus densus, capituliformis.
7b. Racemus elongatus plus minus la.xus.
Sa. Caulis et rami hirsuti.

8b. Caulis ramique glabriusculi. Galea conica.
üa. Perianthium cocruleum. Caulis rcctus vcl lle.\uosus.
9b. Perianthium album. (Caulis volubilis.

(«)

(4)

(6)

.4. lcHíLinlluiiii .

(.">)

.4. fcyox.

A. Soulici.

(7)

-J. spicaliíin.

.1. niüxiiiiuiii.

.1. japonicum.

A. contortnin.

A- SíZiikiui.

.1. orfgoiuii^í.'.

.1. rccliiiLilnni.

Species 1.

2. Scctio : Anicricana.

A. iniciiuiíniii.

3. Sectio : Bisma.

/. Siiliíc\iio : Anlhuia.

la. Perianthiimi dcciduum.

Ib. Perianthium persislens.

2a. Stele 1.

2b. Annuli cambiales nonnulli.

3a. Semina alata.

3b. Semina transvcrsim squamosa.

4a. Fólia supra basin palmatipartita.

4b. Fólia integra, dentata, ample.xicaula.

5a. Fólia ad basin tripartita. Caulis 10—50 cm altus.

5b. Fólia supra basin palmatipartita. Caulis elatus.

6a. Racemus 2— 541orus.

6b. Racemus pleiotlorus.

7a. Semina alata.

7b. Semina transvcrsim squamosa.

(2)

(7)

íluukiii.

(3)

(4)

(5)

.4.

yotiiiiílijoliinit.

.4.

luicyuphyllniii.

(6)

.4.

bisma.

A.

bifloniin.

A.

delphiiüfuUuiii

A.

authora.

A.

luivicuUii c.

2 . Sithítctii} : Ih'inun'hi;.:iiii.

Racemus et carpella pubesccntia.
Racemus et carpella hirsuta.

A. deinonhizinii.
A. Balfoiiyii.

A SIüAKS'IIíAGNKMZETSÉÜ KENÜSZEKE. SYSTEMA ACOXITI GENERIS. 143

III. Subgenus : Paraconitum.

1. Sectio : Galeata.

Species 1. -J- inoschatuin.

2. Sectio : Lycoctonuni.

la. Caulis rectus.

Ib. Caulis volubilis.

2a. Semina alata.

2b. Semina transversim squamosa.

3a. Galea alta, subcylindrica. angusta.

3b. Galea amplior vei humilior.

-la. Fólia trifida.

4b. Fólia ad vei supra basin palmatiparlita.

5a. Flores lilaciiii.

öb. Flores lutei vei ochroleuci.

6a. Caulis 25—60 cm altus, supernc hirtus vei hirsutus,
paucifolius.

6b. Caulis elatus.

7a. Caulis subefoliatus, vei í'olia caulina ad apicem caulis
congregata. Semina globosa.

7b. Caulis foliatus. Semina oblonga.

8a. Semina ellipsoidea, compressa. Squamac scminum
plicaeformes.

8b. Semina ellipsoidco cylindrica. Squamac laminares.

9a. Caulis glaber vei subglaber.

Ob. Caulis hirsutus vei liirtus.
lüa. Galea liumilis, angusta. Fólia ad basin palmati-

partita.
lUb. Fólia supra basin palmatipartita.
11a. Caulis paucifolius. Fólia 5—10 cm lata.
11b. Caulis pleiofolius. Fólia latiora.
12a. Foliorum partitiones trilidae vei trilobae.
12b. Foliorum partitiones plus minus multifidac vei laci-

niae dentatae. A. neapolitaiiiiin.

3. Descriptio et distributio specierum.
I. Subgenus: Gymnaconitum (Stapf) Rapcs.

Sct : Gytinuuonilinii Stapf in Ann. l\oy. Bot. Gard. Calciit. X
(11105) 178.

1. .4. gyuuiandntm M a .\ i m. in Bull. Acad. Petersb. XXIII (1877) 308;
FI. Tangut. (1889) 26, t. VI ; Stapf in Ann. Roy. Bot. Gard. Calcut. X

(2)

A.

alboviülacíiiin

A.

liiyidiiin.

(3)

A.

üvicnlíilc.

(4)

A.

LócLyanuin.

(3)

(6)

1 10)

A.

Hoilcannm.

(7)

A.

scaposiim.

(8)

.4.

lacve.

A.

míjldűvu'itiii.

A.

Síftrnli'ionale.

A.

burbatuin.

(11

)

A.

pallidniii.

(12

)

A.

toxicarium.

144 líAI'AlCS RAYMUNÜ

(1905) 178, t. 115; in Curt. Bot. Magáz. (1"J07) t. SÍ 13; Fin. ct Gagn. in
Bull. Soc. Bot. Fr. Ll (1904) 500.

Tuber filiformis. Caulis 40—60 cm altus, erectus vei adscendens, simplex,
liirsutus. F'olia ad basin tripartita. Foliola imo pinnatipartita. Laciniae pinnati-
Hdae. Racemus terminális, densiusculus vei rarius la.xus et subpaniculalus,
liirsutus. Beriantliium violaceum, pilis longis vestitum. Sepala unqiiiculata.
Galea navicularis. Nectarii calcar gibbosum, labium rotundatum, denticulatum.
Carpella 8 — 12, hirsuta. Folliculi glabrescentcs. Scmina transversim squamosa.

Kclet-Himahija és Közcp-Kliiiia. I'liaii. Dilkelti- Tibii. k'a:isu (S z é-
clíenyi, 213!), Szt-cliuan (Po tani ni), Xiinshaii (^F u 1 1 c r e r et Hol-
dere r, 34 !).

II. Subgenus : Tuberaconitum Rapcs.

Sct : Xiijuiliis Stapf in Ann. Koy. Bot. Gard. Calcut. X (VMö) 141.

1. Sectio ; Euaconitum C. A. Meyer

in Bedeb. FI. Alt. II (1830) 281; B e d e b. FI. Köss. 1 (1842) 68; —
Xíípdhií (sens. .str.) Stapf in Ann. Ivoy. Bot. (iard. Calcut. X (1905) 131.

/. Siiöscclio : .Wijh'üus (IjC.) Rapcs.

Sct; Xc2pe!his UC. Syst. Nat. I (1818) 365; Ser. in UC. Brodr. 1
(1824) 62; — Napdloidca R c h b. 111. Sp. Ac. (1823—27).

2. .4. ambigiium Rchb. Ili. Sp. Ac. (1823—27) XXIII, t. XXIII ; C. A.
Meyer in Bedeb. FI. Alt. II (1830) 283; Dictricli FI. Univcrsal. III (183-1),
t. XXVI; Turcz. in Bull. Soc. Imp. Nat. Mosc. XV (1842) 81; — .4. napcUus
r. A. Meyer in Bedeb. FI. Alt. 11 (1S30) 283; Bedeb. FI. Ross. I (1842)
(39; Komar. in Act. Hort. Petrop. XXIII (1903) 259 ; — .4. luípdliis [i. alpi-
uiiin a. űinbigniiin Regei in Bull. Soc. Imp. Nat. Mosc. XXXIV (1861)
103 ; — .4. napeUiis (i. alpiiitim b. la.\-uin Regei 1. c. 104 ; — .4. napellus
(■i. alpiniim c. altaicum Regei 1. c. 105 ; — .4. napellus (i. alpiuunt f. soon-
gaiiciim Regei l. c. 1(.)5 ; — ^4. sooiigaricinn Stapf in .Ann. Roy. Bot. Gard.
Calcut. X (1905) 141, t. 95 ; — .4. napellus ssp. Iiiiwstanicnm F e d t s c h d.
in Act. Hort. Petrop. XXIII (1904) 348.

Tuber 2—3 cm longum, 0'5 — 1 cm crassum. (Jaulis 50—70 cm altus,
erectus, glaber, supra pubescens vei puberulus. F'oliola lateralia imo bipartita-
Baciniae lineari-lanceolatae. Racemus simplex, la.xus vei la.xiusculus, glaber vei
puberulus. I'erianthium coeruleum. Nectarii calcar gibbosum, recurvatum ;
labium oblongum, crcnulatum. ('arpella 3, glabriuscula. Folliculi glabri.

Középázsia. Gilgil, Issikknl, Alaían, Allai (Radde!), Jablonawyj
(T u r c z a n i n w !), Mamlsiina és Korea.

Xöla: Ennél; a fajnak európai vikarialó faja az A. napellus. Stapf csak virágos
példányokat látott, s igy nem bizonyos, hogy munkájának ide vonatkozó adatai helye-

A SISAK\-1RAG.N'KMZETSÉG KKNDSZKKE. .SVSTEMA ACnNiri GE.\'f:RlS. 1 1'>

sok-e. Az clkTJedcs meghatározása még sok lielyeshitesre szorul ; igy pcldau! én azt
hiszem, hogy a tiirkesztániai adatok mas fajra vonatkoznak.

•A. A. napcUus L. Sp. Pl. ed. 1. (1753) 532; Ser. in Alu.q. lielv. I
(1823) 102, partim; in DC l'rodr. I (1824) (i2, partim ; B e r t o 1. FI. Ital. V
(1842) 420; K o c li Synops. FI. Gcrm. cd. 1. (1S37) 24. ed. 3. (181)5) 53;
Rouy et Foucaud FI. Franca I (1893) 141; N e i 1 r. FI. Xied.-Oestr.
(1859) 697; Beck FI. Nied.-Üsterr. I (189(j) 4ü4 ; — .4. ji>;//vsiv/i.s M o e n c h.
Meth. (1794) 3l(i; — .4. i'latiiiii Salisb. Frodr. Stirp. (179ö) 371; —
^4. viílgarc DC Syst. Xat. I (1818) 371 ; - .4. aUitnui W e n d e r in Linnaca
XV (1841) litt. 09.

Tuber 2—4 cm longum, Ű'5 — l'S em crassiun, napiforme, rarius sub-
globosum. Caulis 15 — 2()Ű cm altus, erectus, glabriusculus vei pubescens,
rarissime et hirsuttis. l'oliola multifida, latcralia imo bipartita. Laciniae lineares,
lineari lanceolatac vol lanceolatae. Racemus simple.x vei basi ramosus, dcnsiis
vei laxiusculus, brevis vei elongatus, glabcr vei pubcrulus. Ferianthium coeru-
icum vei variegalLim. (ialea hemisphaerica. Nectarii calcar capitatum ; labium
bilidum. Carpella 3, glabriuscula. Folliculi glabri.

Köxcpcnrópd. Pyrenciisi nóraprovincia ; Európai Kuzcpliegyící^i II. pr. ;
Alpesi n. pr. ; Xyngalpoiiliisi fi. pr. ; Kárpáti 11. pr.

\' a r i e t a t e s :

Var. a. lanriciiin (W'ulf.) Ser. in Mus. Helv. I (1823) 153; in DC
Prodr. I (1824) 62 ; — ^. tauricinn W u 1 f. in J a c q. (Jollect. 11 (1788) 112;
in Ic. Pl. Rar. III (1780—93) 6, t. 492; DC Syst. Nat. I (181S) 378; R c h b.
Mon. Gen. Ac. (Is20) 87, t. XII; 111. Sp. Ac. (1823-27) LXIII, t. LXIIl ; Ic.
FI. Germ. IV (1840) t. XCIX; Dietrich FI. Univcrsal. III (1834) t. XXXIX ;
— .4. KocUcannm R c h b. Mon. Gcn. Ac. (ls20) 85, t. XI, XII, XIV; 111.
Sp. Ac. (1823—27) LXII, t. LXII ; Ic. FI. Germ. IV (1840), t. XCIX; —
A.amocnum R c li b. Mon. Gen. Ac. (1S20) 99, t. XIV ; 111. Sp. Ac. (1823-27)
LXX. partim; — A. acutiim R c h b. Mon. Gen. Ac. (182(_)) 93, t. XIV; 111.
Sp. Ac. (1823—27) LXV ; Ic. FI. Germ. IV (1840), t. XCIV, partim ; —.4. napd-
lus « Schlcichcri R c h b. 111. Sp. Ac. (1823 — 27) I, t. I, partim; — .4. iiapel-
liis Rchb. Ic. FI. Germ. IV (1840), t. XCIl, partim; Hőst FI. Austr. li
(1831) 73 ; — .4. iiapellns u naniiin Bum q. Kn. Stirp. Transsilv. II (1816)
99; — A. namiiii S i m k. En. FI. Transsilv. (l.SS(i) 64; — .4. parvilioruin
Hőst. V\. Austr. II (1831) 75; — .4. gfraniifolium Hőst 1. c. 76; —
A. hunyadense Degen in Magy. Bot. Lap. V (1906) 196.

Caulis densc foliosus. Laciniae foliolorum acuminatac. Racemus sim-
ple.x, saepe brevis, sed non raro et elongatus, densus.

Leginkább csak az .4/;it\sí'/,'-ben és a Kárpálok ban. Csakis a luivasi
vagy liavasalji laJDU, es epén ezért liiányzik a legtöbb európai Középhegy-
ségben. Sclnrariwald : Feldberg (M ü 1 1 e r !). A/pt-sck : a magasabb csúcsokon
mindenütt ; Wallis (B i n d e r !), Überengadin (M. W i n k 1 e r !), Salzburg
(Kauscher!), Pinzgau (Spitzel), Nassfeld (K n o b 1 a u c h !), Kitzbücliel
(T rau n s t e i n e r !), Czrna-Put (EnglerI), Belluno (Porta et Huter!)
etc. Kárpálok ; a havasi és alhavasi tájon bőven, különösen patakok mentén

Növénytani Közlemények. iyu7. VI. kötet, 5. lüzet. 10

146 RAPAICS RAYMUND

cs nedves mezőkön: Babiagora (Stein!). Hélai-mészalpok (Hulják!).
Rohács (I' a \ I), Tarpatak (S c h n e i d e r !), Hakastu (P a x I), Hosszútó (H a z s-
linszkyl), Krivan (Sagorskil), Virágoskert (StaubI), Hoinlokos
(F i 1 a r s z k y I), Késmark (Staub!), Pietrosz (R a p a i c s !), Rarcu (Pax!),
Ucsémtető (Haynald), L'nőkő (K ü m m e r 1 e !), Omului (K ü ni m e r 1 e !),
Fekete-Hasymás (Haynald!), Egyeskő (Pax!), Királykő (Kotschy!),
Fogarasi havasok (A n d r a 23!), Bucses (Kotschy!), Retyezát (Kanitz!
Pax!), Árpás (Barth!) etc. Biliaihegység : Vlegyásza (Barth!).

Ki'ta ." Minthog\' úgy a szár magass;iga, mint a virág és az egész virágzat
alakja rendkivül változó, az egj'es változások azonban egyazon példányon is meg-
jelennek, a formák megkülönböztetésétől tartózkodtam. Megemlítésre méltók azonban
az egészen törpe, alig 15 cm magas alakok, az egészen kerekded kerületes levelű
alakok és a nagyon apró sisakú tormák. Nagyon jellemző erre a változatra a kissé
húsos szár. a melyen igen gyakran barázdák futnak végig.

Wir. ji. compücliim R c h b. 111. Sp. Ac. (1.S23--27) II, t, II; -.4.117/-
míiiaiiHin A. I ) c 1 a r b r u I-'l. Auvergn. ed. I (1S30) 40'd ; — .4. cucnileniii
Uulac l'l. HautPyren. (1867) 223.

Caulis subsquarosus, dense foliosus. Faciniae elongatac, plus minus
angustae, longe acuminatae. Racemus compactus.

Iiclnyiigati hizépenrópai subtili.s faja az .4. iiapellns-na.'k : M. d'Or
(H i 1 a i r e !), M. lu Dole (K n u t h !), Rigi (B r a u n !) ; Pyrencnsok : Gavarnie
(Bordéré!), Viella (Bourgcau!), Haut-Garonne (Irat!); Kor:~ikíi :
M. ('oscione (K ralik 463')-

]'lii. y. iiinUifuium Koch Synops. FI. Germ. ed. 1. (lSo7) 24; —
.4. miiltiftdum Koch in K c h b. 111. Sp. Ac. (1823—27) LXX, t. LXX ; in
Rchb. Ic. FI. Germ. IV (1840), t. X( ' ; Dietrich FI. Universal. III (1834),
t. XXVIII ; — A. fonnosnm Rchb. Mon. Gcn. Ac. (1S20), t. XVIII ; 111.
Sp. Ac. (1823-27), t. LXIV ; Ic. FI. Germ. IV (1840), t. XCVa ; — .4. auliim-
iiak Rchb. Mon. Gen. Acon. (1820). t. XVII; 111. Sp. Ac. (1823—27), t.
LVII, partim; Dietrich FI. Universal. III (l.s34), t. XLIV ; — .4. laclnm
Rchb. Mon. Gen. Ac. (1820) S9. t. XIII; k. FI. Germ. IV (1.S40), t. XCVII;
— A. iMttnn (i. rigidnm Rchb. Ic. FI. Germ. IV (1S40), t. XCVII; —
.4. Kochleri Rchb. 1. c. t. XCVIII ; — .4. p!h\iiiim Koehler in Rchb.
1. c. t. X( VIII; — .4. Lűiiescíits S c h 1 e i c h. in Rchb. FI. Germ. Excurs.
(1830—32) 741; — .4. hians Rchb. Mon. Germ. Ac. (1S20), t. X\'II1 ; Ic.
FI. Germ. IV (1840), t. XCVI; '- .4. Lobdianitin Hőst FI. Austr. 11(1831)
74; _ A. piirpiirfiiiii Hőst. 1. c. 74 ; — -4. dlhiaiiis Hőst 1. c. 76 ; —
,4. ruinauicum W o I o s c z a k in FI. Pol. Exic. Cent. X (1904).

Caulis dense vei laxe foliosus. Laciniae rotundato-acutae vei obtusius-
CLilae. Racemus subsimplex, plus minus laxus, clongatus.

.4c egcsz fJtcíjcdisi kürbcu. különösen a hegyi tájon, délen azonban
magasabban is. Alpesek : Wallis (Binder!), Schweiz (Leysius!), Zugcs-
berg (Humberg!), Mondsee (11 i n t e r h u b c r !), Tirol (Cchtritz!),
Kárnten (Hoppé!), Steiermark (Sauter!), etc. Kárpátok: Királyhegy
(Fax!), Racskora (Heuffel!), Adamberg (\V o 1 o s z c z a k !), Aranyos-

A si.sak\-uíAgnemzkt.ség rendszkke. syste.ma aconiti generis. 1 1"

Hesztcrczc (K a p a i c s !), Élőpatak (Harthl), Kiiálykő (Wcberbaucr !), cic.
Biharhcgyscg : Nagy-Biharhavas (Kümmcrle!). W-lchil: (Jstai-ja (Borbás!).
Sudeiák: Riesengebirge (Baenitz!), (iesenke (Winkler!), Peterstein
(F i c i n u s ! ), Schneeberg (F u n k ! ).

Nola : A legelterjedtebb változat. Igen i;yal<i:ui kertekben nuvelve is talalhati),
a honnan kiszökik és elvadul. Valószinuleg ilyen adatok : K'openhagen (J e s s e n !),
Svédország (S ö d e r 1 n n d !), .Angolorszás ctc. A tenyésztett alakok között rendkívül
sok a torzalak, minők az A. Hoppcatniiii. Fiiiikiiiiiinn (Rchb. Mon. Gen. Ac. (1820)
04, t. XV; 111. Sp. Ac. (1803-27), t. L.W. Ic. KI. Germ. IV (1840), t. XCIV.) slb.,
a melyeket beosztani a természetes alakok soralia alig vagy épen nem lehet.

\'ar. (). i'iniih-us Koch .Synops. FI. Germ. ed. 1. (1847) 24; —
.4. eminens Koch in Flóra 11 (ISIO) 645; in K c h b. 111. Sp. Ac. (1823—27)
LXIX, t. LXIX; Kchb. Ic. Fi. Germ. IV (1840), t. LXXXIX ; — .4. calli-
boliyun Rchb. Mon. Gen. Acon. (1820) 98, t. XVI; Ic. FI. Germ. IV
(1840), t. XCI ; — .4. strictum Rchb. Mon. Gen. Acon. (1820) lOn, t. XVII;
le. FI. (ierm. IV (1840), t. XCVI ; — A. anluinualf Rchb. Ic. FI. Germ.
IV (1840) t. LXXXVIII; — .4. ncuht-ygciisc DC. Syst. Nat. I (1818) 373,
partim ; Kchb. 111. Sp. Ac. (1823—27), t. LXIX, partim ; R c h b. Ic. FI.
Germ. IV (1840), t. LXXXVIII, partim; Dictrich FI. L'nivcrsal III (1834),
t. XXVIII ; — .4. superbnm Fritsch in X'erh. K. K. Zool. Bot. Ges. XLV
(1895) 370; - .4. Sostaricianuin Fritsch 1. c. 440.

Racemus laxus, basi ramosus.

Együttesen ax előbbivel. Eifel : Hillesheim (VVirtgen!). Sudeiák:
Grünewald (S cli n c 1 d e r !), Melzergrube (H i e r o n y m u s !). Alpesek : Be.\'
(herb. ]\ e i c h e n b a c h I), Bern (Seringe!), Alpenzell (Vetter!), Hohen-
schwangau (Kurz!), Tirol (Linkl), Gastcin (1' r e i b e r g e r !), (Jbersdorf
(Zeller!), Steiermark (S t c i n i n g e r I), M. Generoso (Engler!), ctc.
Kárpálok: Tarpatak (Láng!), Gyömbér (Pu.x!), Bélai-mészalpok i^Mágocsy!),
Eperjes (H azslinszky!), Huszla (W c b c r b a u e r !), Jakobeni (W o I o s z-
czak!), Aranyos-Bcszterczo völgye (Rapaics!), etc. Velebil : Brusane
(Lengyel!).

Niita : Hasonliiképpen elterjedt kerti növény. A normandiai adat [Liverot
(Durand!)] és a svédorsz^igi (I d c b e t o u !) valószinuleg elvadult növényekre
vonatkoznak.

Var. d. aiigiistijoliiiiii (Bernh.) Koch Synops. FI. Germ. ed. 1.
(1837) 24; — A. angustifiiliiini Bernh. in Rchb. Mon. Cien. Ac. (1820)
95, t. XV; Ic. FI. Germ. IV (1840), t. Xi.A' ; — .4. laxinn Rchb. Mon.
Gen. Ac. (1820) 97, t. XV; 111. Sp. Ac. (1823-27) LXVI, t. LX\T ; Ic. FI.
Germ. IV (184(.l), t. XCIII ; — .4. eustachium Rchb. Mon. Gen. Ac. (1820)
90, t. XV; 111. Sp. Ac. (1823—27) LXVI, t. LXVI; - .4. Fnnkiannnt Rchb.
III. Sp. Ac. (1823—27) LXVI, t. LXVI, partim; íJietrich FI. Universal
III (1834), t. XLIV ; - ,4. napellus y. Lobeluiniim Rchb. III. Sp. Ac.
(1823-27) III, t. III, partim; — A. napeUns <). Buuhiiii Rchb. 111. Sp. Ac.
(1823-27) IV, t. IV; — .4. napellus Rchb. Ic. FI. Germ. IV (1840), t.

10*

14S RAPAICS RAY.MUND

XCÜ, partim; — .4. juibcscens K c h b. Ic. KI. Germ, I\' ( 1S40), t. XCl ; —
A. Icniiijoliiim Hőst. FI. Austr. II (1S31) 75, pariim.

Fólia lata. Laciniae angustac vei angu.stissimae, acutae. acuminatae
vei longe acuminatae. Kacemus simplex vei saepius ramosus.

Szórrányosaii a faj t'gcsi dlei-jedési kairhcii. SíuUiuk : ( iri^inewald
(Haynaldl). Krain : Zherna (l'reyer!), Kernberg (Noé!). Steknnark :
Rax (Sonklar!;. Deli Alpcsek : M. Baldo (Rigó!), M. Serva (H u t e r
et Porta !), etc.

Nóta : Minthogy R e i c h e ii b a c h fajai és S e r i n g c változatai, a melyek
a iiapcUus alakkörébe valók, teljesen mesterséges bél}'egeken alapulnak, sem a leírás,
sem pedig az originalék segítségével nem lehetett a társneveknek sem teljes, sem
pedig egészen pontos táblázatát megcsinálni. Reichenbach herbáriumában egy-
azon néven — habár a saját kezeirásával — egeszén különbuzó napellusváltozatok
is vannak.

4. A. baicalciisc 4" u r c z. 14. E.xic. Altai. ; — .4. uapcUiii y. paiiicuhilnin
d. baicalcusc Regei in Hull. .Soc. Imp. Xat. Mosc. XXXI\' (1861) lOü ; —
.4. uapelhis )j. lauricnin f. baicalciise Rege! 1. c. 114.

Tuber l'ö— 2-5 cm longum, 0-5 — 1 cm crassum. Caulis 60— 'JU cm
altus, glaber, supra glandulosus. Foliolorum laciniae lincaridanceolatae. Racc-
mus glandulosus, la.xus, saepe subpaniculatus. Ferianthium coeruleo-violaceum.
Galea haemisphaerica. Carpella 3. glabra.

A Bajkal-ió vidckén : liajkal-tó (A u g u s z t i n o v i c z !), Irkutzk
(S c h t s e h u k i n !). Valószinüleg előfordul a Bajkalon túl a Jablonowyj-
hegységben is.

5. .4. divergens P a n c. Elem. FI. Bulg. (1S83) 18; — .4 ncvadcnsc
Ü c h t r. in herb.

Tuber 3 — 6 cm longum, 0"8 — Fo cm crassum. Caulis .itl— 'dU cm altus,
glaber, supra densc glandulosus. Laciniae foliolorum elongatae vei breves,
linearidanceolatae vei lanceolatae. Racemus densus, simple.x vei basi sub-
ramosus, dense glandulosus. I'erianthium violaceum, glandulosum. Galea hemi-
sphaerica. Carpella et foUiculi 3. glabri.

Mcdi/erranciis faji-! Einópáiiak. Harom elszigetelt vidéken él ; Sicrra
Xevada : (Manuel! W i 1 1 k o m m !), Mulhacéii (Winkler!), Alcaraba
(Manuel!). Uauphine-Alpcsek : M. Seyne (Maillé!). Szerbia: Vlasina
(F a n c i c !), Kapaonik (P a n c i c !)

Xoia : Habár az .1. nupeUns-nak nem lehet távoli rokona, mégis sokkal közelebb
all az A. biiicalciisc-\\cz.

ti. .4. cliasmanlltnm Stapf in Holmes Mus. Report. Pharm. Soc. Gr.
Brit. (1903) 2; in Ann. Roy. Hot. Gard. Calcut. X (190,')) 142, t. 96; —
.4. uapi'Uiis var. ípicatinn Üuthic in Rec. Bot. Surv. Ind. 1 (1894) 37,
partim; — .4. napellus var. Iiians Goris in Bull. Se. Pharm. Ili (1901)
112, tig. 28; — .4. hiaus Watt. in Agric. Ledg. (1902) 101.

Tuber 2o— 4 cm longum, F2 — F8 cm crassum. Caulis 60—130 cm
altus, glaber, superne saepe pubescens. I-'iliolorum laciniae lineares vei line-
ari4anceolatae. Racemus simple.x vei basi ramosus, glabriusculus vei pubescens.

A .SISAK\'IRAr,NEMZRTSÉG RENDSZERE. SYSTEMA ACONITI GENERIS. I t'.l

Peiiantliium coeruleuiii. dalea hemisphncrico navicularis. Nectarii calcar
capitatum, reclinaUim. Carpella 5, glabriuscula vei puberula. l'olliciili glabri.

k'i'izépűZfiű. Tibet: Masemo glecser (Kalconer 70! 71!); Kaslnnir
(Falconer 70!); Alatan: Sarcban (Karelin et Kiriloff 1173!), Narym
(1\ a r e 1 i n ct Kiriloff!); Chaiigai (!' o t a n i n !).

7. .4. violacenin Jacquem in Ann. Roy. Bot. Garcl. Calcuf. X (1905)
144, t. 97; — .4. multifidum Roy le III. Himal. (1834) 4.'); -.4. disscctiim
Madden in .lourn. As. Soc. Beng. XV (1846) 95; — ,4. uapdlus var.
iiuil/ifuíinn et var. rigidtim H o o k. f. T li o m s. FI. Brit. Ind. I (1875) 29,
partim; — .4. itapelliií var. disscdiini I)uthie in Rec. Bot. Surv. Ind.
I (1894) 37; — .4. violacenin var. Kihiisliiiii .S t a p f in Ann. Roy. Bot.
Gard. Calcnt. X (1905) 14(i, t. 97.

Tubcr ellipsoideum, 0-75— 2'5 cm longum, (J'4— 1 cm crassum. Caiilis
adscendens, hasi saepe hypogaeu.s, 10—50 cm altns, glaber vei pubescens,
supra dense hir.siitus. Fólia parva. Folioloruin laciniae lineares. Raccmus
densus, plus minus dense hirsutus, rarissime pubescens vei glabriusculus.
Perianthium saturate coeruleimi. (jalea navicularis. Nectarii calcar capitatum,
gibbosum ; labium tenne. Carpella 5, dense hirsuta. l'"ollicuIi hirti vei hirsuti.

HiinaláJLi. Tihel (Falconer 71 ! ), Gsóji szoros (S c h 1 a g i n t \v e i t
66631); I'üuiíi: l\anhoje (Hügel S47 !) ; (laihii'al : Bansuru (Schlagint-
weit S928 !) ; Kadnnir (H o o k. f. T b o m s. !) Ulli Fiain (Se hl ágin t-
w e i t 12051 !).

2. Snbsee/io : ('aiinnannu (I)''.) Riipes.

Sct : Canununtui DC Syst. Nat. I (1S18) 365; Ser. in Mus. Ilelv. I
(1823) 15, partim; in DC. Prodr. I (1824) 59, partim; — Auahale^ DC
Syst. Nat. I Í1S18) .365, partim ; — í;//i-/;v/o</fa R c h b. 111. Sp. Ac. (1823 -27)
partim; — (.'amiiiűinidea R c h b. 1. c. partim.

A'old : Nem nagyon gyakran ugyan, de méi;is előfordul, hogy ebben a sub-
sectioban is egyik-másik faj egyik-másik példányának levelei nem egészen tövig osz-
tottak. Ez a lovélszabás azonban sohasem található meg még egyazon példánynak
sem minden levelén, és annyiban is eltér a másik subsectiót jclleinző lovélszabástól,
hogy csak nagyon kicsiny lemezdarabocska köti össze a levélkéket. A fajok meg-
határozásánál éppen ezért erre a jegyre nagyon kell vigyázni, küliinösen pedig az ázsiai
fajoknál, a hol a két alszakasz fajai egymás mellett is nőnek.

.S. .4. karakoUcuiii Rapcs; — ,4. Winlderi Rapcs in herb.

Tuber 2—5 cm longum, 1 — 1'5 crassum. ('aulis 50—90 cm altus, glaber.
Foliolorum laciniae elongatae, lineares, angustissimae, margine revolutae.
Racemus plus minus simple.x', glaber. I'erianthium coeruleum. tíalea liemi-
sphaerico-conica. Carpella 3, glabra.

Tiirkesztáiiia : Karakol-hegység (Regei!).

Nola : Termete nagyon hasonlít az A. napclluséhoz. Azt hiszem, hogy az
A. ainl'igmiiii turkesztani adatai nagyrészt idevaluk, annál is inkább, mert a Stapf
rajza az A. sooiigaricum-TÓl rendkívül hasonlít azokhoz az A. karokijliriiiii-pc\dknyuk-
hoz, a melyeket én láttam.

150 RAPAICS RAYMUXn

9. A. macrorliynclinm T u r c z. in Bull. Soc. Inip. Xat. Mosc. (1S38)
86, nom. nud. ; L e d e b. FI. Ross. 1 (1.S42) 6X ; Regei in Bull. Soc. Imp.
Nat. Mosc. XXXIV (1S61) 95; Fin. et Gagn. in Bull. Soc. Bot. I-'r. I.I
(1904) 509; — A. iennifoJinnt Fin. et Gagn, 1. c. 509.

Tuber 1—2-2 cm longum, 0'4— 1 cm crassuni. Caulis 60— KiO cm altus,
plus minus ramosus, pubescens. Foliolorum laciniae lineares, augustae, mar-
gine revolutae. Racemiis laxus, hasi saepe ramosus et paniculalus, pubescens.
í'erianthium coeruleum. Galea conica. Nectarii calcar uncinatum, Caipella 5,
hirta. FoUicuIi plus minus glabrescentes.

Amurvidék (M a a k ! A u g u s z t i n o v i c z !).
\' a r i e t a t c s :

Var. a. tcuiiifolium (Turcz.) Rapcs; - .4. Icmiifoliuiii T u r c z.
in Bull, Soc. Imp. Nat. Mosc. XV (1842) .s3 ; L e d e b. FI. Ross. I (1842)
731); Freyn in Ö. B. Z. LI (19tll) 3S4.

Caulis fiexuosus.

Var. fi. vnlubilc (Freyni K' a p c s ; — .4. Icnuifoliinn ,y. voluhilc
V rey n in (). B. Z. LI (1901) 3,S4.

Caulis volubilis.

10. .4. Kusnezoffii R c h b. 111. Sp. Ac. ( 1823-27) XXI, t. XXI; 1) i e t-
rich FI. Universal. III (1834), t. X1J\' ; I, e d e b. FI. Ross. I (1X42) 69;
Turcz. in Bull. Soc. Imp. Nat. Mosc. XV (1842) 82; Regei in Bull. .Soc.
Imp. Nat. Mosc. XXXIV (1861) 93; Fin. et Gagn. in Bull. Soc. Bot. Fr.
LI (1904) 508, partim; — .4. liihbifcrum K' c h b. 111. Sp. Ac. ('1823— 27) XIX,
t. XIX; Dietrich FI. Universal. III (1S31), t. .XXXIX ; — .4. oclmlen^c
R c h b. 111. Sp. Ac. (1823-27) XVllI, t. X\MI1 ; - .4, sachaJicn^c F. S c h m i d t
Iv'eise Amuri. (18í!8) 107; — .4. BodoiiU-ri Lé vilié in Bull. .'\cad. (icogr.
Bot. XI (1902) 45.

Tuber subglobosum vei napiformc, 1 -5- 3'5 cm longum, OS— 12 cm
crassum. Caulis mediocris vei elatus, glabriusculus vei hirtus. Foliola saepe
subpctiolulata, trifida vcl triloba. Laciniae angustae. Racemus densus, plus
minus simplex. Perianthium coeruleum. Galea hemisphaerico-conica. Nectarii
calcar relVactum ; labium suborbiculare. Capella 3—5, glabriuscula.

.4 stdmrktikus c.< a IcmpcráU Kc1íí-.\zf.íü : Trauíbajkalia (T u r c z a n i-
noffl Pallas!), Argun (Radde!); .Amiirvidi'k ( A u g u s z t i n o v i c z !
Maak!); Mandsuria : Possjetöböl (M a .\ i m o v i c z I) ; Kliiiia : Shensi
(Giraldi .S48 ! 4732! Farges 1471), Szechuan (Roshoin!), Hupeh
(\V i 1 s o n 1718 ! ), Yünnan (B e a u v a i s ! ) ; Sachalin (S c li m i d t ! ).

Nóta : Ez a faj az egész subsectio ősfaja, a melynek változó alakjai az egész
alszakasz minden más fajához bőven szolgálnak átmenetekkel. Elterjedési kiirérc meg
kell jegyeznem, hogy én egyetlen idevágé) alakot sem láttam Japánból, s így F i n e t
meg Gagnepain munkájának adatát — Yeso — csak r<)Itételesen fogadhatom el ;
azt hiszem azonban, hogy ez az adat inkább az A. jap'^iüciiinAxoz csatolandó.
Hasonlóképpen nem láttam mongóliai példányokat sem, de liizonyosra vehető, hogy ott
e fai bőven terem, s így Fin. et Gagn. mongóliai adatai valószinűleg helyesek.

11. A. ua^iitum I' i s c h. in R c h b. 111. Sp. Ac, (1823—27) IX. t. IX:
— .4. varii-gattim L e d e b. 1"1. Ross. I (1S42)68, partim; Boiss. FI. Ürient.

A .SISAKVIRÁGNEMZEISKG RENDSZKRE. SYSTEiMA ACONITI GENERIS. ITil

I (1S07) 95; Suppl. (1S88) 21; — ^4. caiicasicinii ssp. juisiiliiiii Rusch in
Kusnez. FI. ("aucas. Crit. II (1901) 79; — A. gibhosum Ser. in Mus. I lelv.
I (1S'J3) NI; in DC. Frodr. I (1824) 59.

Tuber subglobosum, 1"2 — 2-3 cm longum, 08— 1-3 cm crassum. Caulis
fiO— 150 cm altus, strictus, durus, subsquarrosus, glaber vei subpuberulus.
Foliola lanceolata, pinnatifida. Racemus plus minus simpic.x vei basi ramosus,
plus minus glaber. l'erianthium dilute coeruleum. Galea elevato conica, pkis
minus rostrata. Nectarii calcar circinatus. Carpella 3—5, plus minus glabra.

Kaukázus: Lazistan (Balansa!), Narzana (H o li c n a c k e r I). Klba-
I-;iantkari (llizer!), Kaschka darja (IComarov!), Georgia (Fischer!),
Rsenam (11 ollós!), Koschasau (Lojka!).

XoUi : Reichenbach nasutuma és a K i s c h e r-é nem identikiisak, mivel
F i s c li e r csak a kaukázusi növényt nevezte igy, míg Reichenbach összekeverte
az A. tiasuiiun és az A. variegatuin-oi. Az lllustratio-nak csak a IX. táblája tartozik
ide, a X. európai növény után készült, és pedig — a mint I{ e i c h e n b a c h hcrba-
rium:ib.in erről meggyőződtem — egy kis eröszakolással.

12. .4. varii'gatum L. Sp. Pl. ed. 1. (1753) 532; Df. Syst. Nat. I
(1818) 19; Ser. in Mus. Helv. I (1823) 139; in DC. Prodr. I (1824) 59;
Rchb. III. Sp. Ac. (1823—27) XXXIV, t. XXXIV; Ic. FI. Germ. IV (1840),
t. LXXXII ; Koch Synops. FI. Germ. cd. 1. (1837) 24; N e i 1 r. V\. Nied.-
Oestr. (1859) ()98 ; 15 e r t o 1. FI. Ital. \' (1842) 42;i ; — A. hiicanlhum W e n d e r
in Flóra XIV (1831) 129; — .4. album A i t. Hort. Kew. ed. 1. (1789) 24(i ;
DG. Syst. Nat. I (1828) 377; — .4. luimile Salisb. Prodr. Stirp. (1796)
375; — .4. luisiilum Rchb. 111. Sp. Ac. (1823-27), t. X; — .4. alliíia-
halinn llayne Arzneik. Gew. Xll (1833), í. KI; — ^4. saxminm R u p r.
V\. Caucas. I (18C9) 40; — .4. cainmannn J a c q. 14. Austr. V (1778) 11,
t. 424; Bertol. FI. Ital. V (1842) 424; Simk. En. FI. Transsilv. (1886)
63; — .4. rostratiiin Keck 14. Nicd.-Ostr. I (189U) 403.

Tuber subglobosum vei ellipsoideum, 1—3 cm longum, 0'8— TS cm
crassum. Caulis 25—150 cm altus, saepe tlexuosus, glaber. I'oliolorum laciniac
angustae. I\acemus laxus. saepe paniculatus. l'erianthium coeruleum, album
vei variegatum. Galea 1—6 cm alta, rostrata vei erostrata, recta vei inclinala.
Carpella 3—5, glabra.

k'i)~poiili k'ór.cpcnrnpa. Szaymala fltirapvovinc:Ja : Königsberg (Hampe!),
líromberg (Kühling!), Petrkow (Karol). Enrnpai kn-cplicgysigi //. ;'}•.:
Sudeták : Riesengebirge (K ab lik!), Riesengrund (S c h n e i d c r ! Pa.\!),
Melzergrube (Engler!), Schneeberg (Kovats!) etc. ; Gesenke (G a r c k e I),
Trebic (Bubela!) etc; Sachsen : Hellendorf (Hippelj, Bienhof (H i p p e
in Baenitz herb. europ. 2924!) etc; Thüringen : Siebenleben (Dietrichl);
Harz (Hampe!) etc. Alpesi Jl. pr.: liajorföld : Königssee (Braun!),
Hirschberg (Pfeiffer!); Oberösterreich (B r a u n s t i n g e 1 ') ; Tirol: Inns-
bruck (Stein!), Kitzbüchel (Sauter!), I.andcck (C e c h t r i t z !) ; Salz-
burg : Mondsee (H i n t e r h u b e r 1) ; Steiermark (S t e i n i n g e r !), Lombardia :
San Gallo (Cornaz!), Krain : I.aibach (Gráf!) etc. Nyugalponíiisi fi. pr.:
Horvátország: Risnyák (Lengyel!), Lovrccina (S c h 1 o s s e r !) ; Istria :

152 RAPAICS RAYMUND

Sbevinca (T o m ni a s i n i 1) ; \'itosa-hegység (Kech et l'ichler!). Káypáli
fi. pr.: Fackó (Borbás!), Deinenova (1^ i n g e 1 s h e i ni I), I\aludnicza
(Pax!), Lőcse (G r e s c h i k I), Békái niészalpok (U 1 1 e p i t s c h 1), Dobsina
(i'ax!), Zölci-tó (Heuffel!), Akacsony T/itra (F i la is í; k y !), Straczena
( F i 1 a r s z k y ! ), Murány ( H a y n a 1 d ! ), Tarkő (V r a b é 1 y i I B u d a i ! ),
Jaiyna (Blocki!), Viliorlát (M á g o c s y • I) i o t z !), Homoród (Barthli,
Brassó (Moeszl), Retyezát (Szilády!) ctc. ; Bánat (Heuffel!), líihar-
hegység ( \V o 1 f f ! \V a l z ! ) etc.

\' a r i e t a t e s :

l'íír. fí. cainiiuiniiii (L.) K o c h Synops. FI. (ícrm. ed. 1. (1837) 25;
— .4. ciiiiiiininiiii i.. Sp. Pl. cd. 2. (1702) 751; ])ietrich FI. l'niv. III
(1S34), 1. XXYll ; Kchb. 111. ,Sp. Acon. (lS2:!-27), t. VII, Vili, XXXIX;
le. l'"l. (lerm. 1\^ (1840), t. LXXIII |cum var. et form. gracile, altigaleatum,
judenbcrgensc, pseudocaniniarum et inacranthuni| ; — .4. Bcsscrianiitn Andrz.
in Trauwett. Incr. FI. líoss. 1 (1802) 34; — .4. Jiiiiiliiin S a 1 i s b. Prodr.
Stirp. (17'.tö) 375; — ,4. obtnsijulinm Hőst FI. Austr. II (1831) 72; —
^4. Iiibriosiiui Hőst 1. c. 72; — .4. vűricguliiin Most 1. c. 70; — A. hiaus
Hőst 1. c. 71; — -4. panicnlahiiu Hőst 1. c. 71 ; — .4. pst-iidocaitimaimii
Posp. FI. (')str. KüstenL II (1890) 109; —.4. lalrac B o r b. in Pal!. Xagy
Lex. X\^ (1897) 15.

(lalea conico-hemisphaerica, recta, 1'2 — .'! cm alta.

Var. (j. íoslratuin (Bernh.) Koch Synops. FI. (jcrm. ed. I. (1837)
25; — .4. rosiraliim P. ernh. in .Schleich. Ind. Sem. Hort. Erf. (1815);
1)C. Syst. Nat. I (1818) 370; Ser. in Mus. Helv, I (1823) 141; in I)C.
Prodr. 1 (1824) 59, partim; R c h b. III. Sp. Ac. (1.S23-27) XI, tab. XI,
XXX; le. FI. (:;crm, IV (1840), t. LXXXIl ; Üietrich FI. Hnivers. III
(1834), t. XVIIl, XXVI; -- .4. cammaniin Hőst 14. Austr. II (1831)
73; ~ .4. vaih-gdliiiii Dietrich FI. Univ. Ili (1851), t. XVIII.

Galea 3 — G cm alta, antrorsum recurvata. saepe rostrata.

\'űi\ •/. halcűiiiaiiii (Ve len.) Rapcs; — .4. haJcaiiicuni X'clen.
l"l. Bulg. Suppl. I (1898) 9.

(ialea recta, laté conica, prorsus erostrata, 3 cm longa, infra 2 cm lata.

Nnfa : Á ki az ,1. vanfgaiuin sisakjának méretekben valri meghatározásával
toglalkozott, rögtön beláthatta, hogy erre fajokat alapítani nem szabad, mert 1. egy-
azon példány kuUinböző virágjának sisakjai is teljesen másfélék lehetnek ; 2. mert a
méretek mcgállapitása a sisak különböző állása és vágása miatt teljes lehetetlenség.
.■\z A. hdlciiuicnin korántsem subtilis laja Kalofer vidékének, nnvel identikus alakokat
bőven láttam kuUuráhól is, meg máshonnan is a természetből. Mindenesetre igaz azon-
ban, — de csak nagyon megközelítőleg — hogy a ket uti>blii varietas a faj elterje-
dési körének inkább csak a keleti felében fordul elő, mig az első varietas az egész
területen honos.

13. .4. glandnlosnin Rapcs; — ^4. Paxiaimm Rapcs in herb.

Tuber 1 — 2 cm longum, 0'5 — 08 cm crassum, ellipsoideum. Caulis
25—50 cm altus, basi saepe hypogaeus, glaber, supra glandulosus. Fólia
parva. Laciniae lincares. Racemus simplex, brevis, densus, glandulosus.
Perianthium coeruleum. Galea hemisphaerico-navicularis. Carpella 3, glabra.

A SISAKVIKÁGNE.MZCTSÉG RENDSZERK. SYSTE.VIA ACONITI GKNKRIS. If).'!

Siibaiklikiis A::sia : Allűi (Mar áorcow'. Runge!); Sajciii (Brcnner!);
Transbajkalia (S t u b e n cl o r f f !).

14. .4. piibiceps (Rupr.) J a c k s o n Ind. Ivew. 1 (1S93) 31; - ,4. na-
suluiii [i. pubiceps Rupr. FI. Caucas. I (1S69) 42; — .4. caiicasicttin ssp.
piibiccps B u s c h in Kusnez. FI. Caucas. Crit. I] (1001) 77.

Tuber subglobosum. Caulis 1 m altus, strictus, glaber, supra glandu-
losus. Fólia pinnato multifida. Racemus simple.x vei basi ramosus, glandulosus.
Perianthiuiii coeruleum. (lalea plus minus cymbaeforniis, vei conico haemi-
sphaerica. Carpella 3, glabriuscula.

Kaukázus: Kluchor-Tal (Hollós!).

Nóta : A. napellus var. cymhulatum [S c h m a 1 h. in Ber. Deutsch. Bot. Ges. X
(1892) 285, 1. XVI; — A. cymbulatum Lipsky in Act. Hort. Till. IV (1899) 213; —
A. caucasicttm ssp. tyinbulaíiiiii Busch in Kusnez. FI. Caucas. Crit. II (1901) 76|
néven S c h m a 1 h a u s e n egy kaukázusi sisaUvirágalakot ir le, a melynek hovatarto-
zását a leirás hiányossága miatt megállapítani nem tudtam. .\ kezembe került kaukázusi
sisakvirágok közül egyetlen egynek sem volt szárnyas magja, s igy nem hiszem, hogy
ez az alak valóban az A. napellits-hoz tartoznék. Valószinűnek tartom, hogy ez a
növény az A. puhiceps-neV. mirigytelen, tehát ubnormis alakja, mert hasonló abortus
az A. paniculatuiii-na.\ is akad bőven. Kevésbbé hiszem, hogy az A. luisiilnm variálna
cymbulatus sisakkal.

15. A. panicnlalum Lani. FI. Franc. III (1778) 646; DC. Syst. Nat.
I (1818) 375; Ser. in iMus. Helv. 1 (1823) 144; in DC. l'rodr. 1 (1824)
60; Rchb. 111. Sp. Ac. (1823—27), t. XXXIl ; Ic. FI. Germ. IV^ (I.S40), t.
LXXXIV ; K o c h ,Synops. FI. Germ. I (1837) 25 ; Ü i e t r i c h FI. Univ. III
(1834), t. XXVII; N e i 1 r. FI. Nied.-Oestr. (1859) 698; Rouy et Foucaud
FI. Francé I (1893) 139; P o s p i c h. FI. (3estr. Küstenl. II (1899) 110; —
A. hebegynum D. C. Syst. Nat I (1818) 370; — .4. cernuitm Rchb, Ili. Sp.
Ac. (1823—27), t, XXXIII; Ic. FI. Germ. IV (1840), t. LXXXV ; B e r t o 1.
FI. Ital. V (1842) 426; S i m k. En. FI. Transsilv. (1886)63; — A. Jlexicatilc
Hoppé in herb. ; — .4. iictiiniiiatniii Rchb. Ic. FI. Germ. IV (184U), t.
LXXXIV; — .4. virgatum Rchb. 1. c. t. LXXXVII.

Tuber subglobosum, 1— 2'5 cm longum, 0'8— 15 cm crassum. (!!;aulis
35 — 150 cm altus, rectus, tlexuosus vei raro volubilis, glaber, supra glandu-
losus. Foliola trapoziforma. Laciniae angustae vei latae. Panicula laxa, divari-
cata vei rarius contracta, glandulosa. Perianthium coeruleo violaceum. Galea
0'8— 3'5 cm aha. Carpella 3 — 5, glabriuscula vei rarius glandulosa.

Központi Kózépetirópa, de inkább csak a déli fele.
Varietates:

Var. a. subalpiniiui R a p c s.

Caulis 30 — 60 cm altus. Fólia parva. Foliolorum laciniae anguste
lineares. Panicula racemoso contracta. Galea parva.

Eszaknyugatinoldvai Kárpátok: Ceahiau, 1700 m (Pax!), Brosteni-
Barnar, 16(30 m (Pax!).

Var. [i. Matthioli (Rchb.) Rapcs; — .4. cernuum var. Matthioli
Rchb. 111. Sp. Ac. (1823—27) XXXIII ; — A. cernuum Hőst FI. Austr. II

154 RAPAICS RAYMUND

(1831) 72; — A. hiiniilc Delarbre FI. Auvergn. ed. 2. I (1836) 500;

— .4. Dcgeni Gayer in Magyar. Bot. Lap V (1906) 123.

Foliola oblongato trapeziforma vei fere lanceolata, 1— Tő cm lata.

Panicula contracta vei divaricata. Galea altior.

Var. y. moUe (Rchb.) Rapcs; — ,4. inollc R c h b. 111. Sp. Ac.
(1823—27) XXXI, t. XXXI; — .4. Iwbegyniim Gayer in Magy. Bot. Lap \'
(1906) 132; — A. Schurii Gayer 1. c. 131. partim.

Foliola 1-5— 2-5 cm lata. l'aniculata divaricata, laxa.

Ez a líét változat, a melyek a faj zömét teszik, az egész elterjedési
körben honos.

Alpeseh : Picmont ( P a r 1 a t o r e ! ), Savoyai Alpesek ( S e r i n g e 1),
Chartreuse (J o r d a n 1 ), S. Bcrnard (S e r i n g e ! ), Ghambery (H u g u e-
nin!), Schweiz: (Humberg!), Tarasp (Wagner!); Tirol; Trins (Ker-
néi!), Bozen (Hausmann!), Tauerni hegyek (Link!), Schleern
Ritten (Hausmann!), Virgen (Gander!), Kreuzberg (Huter!); Gastein
(Gansange!), Pinzgau (Sauter 890!), Heiligenblut (Hoppé!), Laibach
(Gráf!), Raibl (Engler!), Bleiburg (Kristóf!), M. Baldo (Rigó!),
Zhernaprst (P o s c h a r s k y !). Jura : M. Colombier (M i c h a u d !). Kárpátok:
Vihorlát (H a z s 1 i n s z k y ' M á g o c s y - D i e t z !), Maramaros (V á g n e r !),
Gorova Hóra (W o 1 o s z c z a k !), Mokrana (Pax!), Cziblesz (L i m p r i c h t I),
Borsabánya (Pax!), Beszterczei hegyek (\V e b e r b a u e r !), Brosteni Barnar
(Pax ! Rapaics !), Rareu (Pax I), (Jcsémtető (Appe 1 !), Borszék (Römer!),
Kiralykű (Moesz!). Nagy-Szeben (Kotschyl), Retyezát (Borbás! J á-
vorka!); Biharhcgység : Vlegyásza (Barth!), Nagy Biharhavas (Küm-
m e r 1 e ! ).

Var. d. toxkiiiu (Rchb.) Rapcs; ~ .4. to.xiciim R c h b. 111. Sp. Ac.
(1823—27) XXXVII, t. XXXVll ; Uietrich FI. Univers. (1834), t. XXVII;

— A. neoinentanum B a u m g. En. Stirp. FI. Trans. II (1816) 100; — .4.
Schurii G. Beck in Ann. Xat. Hofmus. VI ( 1891) 343, partim ;— ^. /'osii/a-
cum G. Beck 1. c. 342, t. 10; — A. diaholicum Gayer in Magy. Bot.
Lap. V (1906) 127.

Caulis altus vei orgyalis. Fólia magna, supeiiora ramulis paniculae
aequilongi vei longiores. Galea 2-5—4 cm alta.

Déli Kárpálok, Szerbia és Bosznia : Királykő (Pax!), Retyezát (Heuf-
fel ' Szilády !).

16. .4. laciniatum (Brühl) Stapf in Ann. Roy. Bot. Gard. Calcut.
X (1905) H'iS, t. 108; — .4. fcro.x var. laciniatum Brühl 1. c. V (1896)
111, t. 111.

Tuber 3-5-6 cm longum, 1-5—2 cm crassum. Caulis 60—90 cm altus
plus minus flexuosus, pubescens, supra hirtus vei hirsutus. Racemus laxus,
hirtus vei hirsutus. Perianthium saturate coeruleum. Galea hemisphaerico-conica.
Nectaria ciliata ; calcar uncinatum, recurvatum. Carpella 3—5, dense hirta.

Keleti Himalája : Sikkimtől Tibetig.

17. .4. koreaunm (Léveillé) Rapcs; — .4. Delavayi var. coreana
Léveillé in Bull. Acad. Geogr. Bot. XI (1902) 300.

A sisakvhíAgnemzetség rendszere, systema aconiti gentris. 155

Caulis 60—00 cm altus, subfiexuosus, glaber, angulatus. Racemus
glabriusculus, plus minus laxus, simplex. Periantliium saturate violaceum.
Galea hemispliaerica. Nectarii calcar gibbosum refractum vei recurvatum,
Carpella 3, dense niveo hirsuta.

Korea : (Faunéi).

18. .4. Dehiihiyi Franch. in Bull. Soc. Bot. Fr. XXXIII (1886) 381;
Fin. et Gagn. 1. c. LI (1904) 507.

Tuber subglobosum vei ellipsoideum, I — 2'5 cm longum, 0'8 — 1'5 cm
crassum. Caulis 30—50 cm altus, ílexuosus vei subvolubilis, supra dense
villoso hirsutus. Fólia minora. Racemuli plus minus axiUares, villoso hirsuti.
Perianthium coeruleo violaceum. Galea elcvato conica. Carpella 5, dense hirsuta.

Délkhina : Yiiunan : Lankong ( D e 1 a v a y 1850 !).

19. A jahu-nsc Komarov in Act. Hort. Petrop. XV'III (1001) 440.
Caulis adscendens, superne horizontaliter pátens, glaber, subtlexuüsus.

Foliola grosse dentata, acuminata, petiolulata. Inílorescentiae axis primaria
horizontalis, rami laterales verticales. Panicula unilateralis, villoso hirsuta.
Perianthium coeruleum. Carpella dense hirsuta.
Korea : a Jalu völgye.

20. A. Hcnryi Prietzel in Engl. Bot. Jahrb. XXIX (1901) 329; —
A. camiabifolittin Franch. in Bull. .Soc. Bot. Fr. LI (1904) 503.

Tuber ellipsoideum, 12— F.s cm longum, OS— F2 cm crassum. (,'aulis
00 — 100 cm altus, voiubilís, minute puberulus. r'oliola 1 cm longe petiolulata,
grosse serrato dentata, foliolis Cannabis sativae similia. Racemuli axillares,
pauciflori, puberuli vei glabriusculi. Perianthium violaceum. Galea conica vei
conico-tubulosa. Carpella 5 — 3, glabriuscula.

Kelcli Ic-iiipcríill Ázsia. Amiirvidcl; (M a x i m o v i c z !) ; Kuzépkliiiia :
Kansu (Farges lü7 !), Hupeh (Wilson 9035! Henry 6979!).

21. A vohibile Pali. En. Hort. Demidof. (1781) 21 ; Koelle Sp. Ac.
(1786) 21; Regei in Bull. ,Soc. Imp. Nat. Mosc. XXXIV (1861) 90;
Korshinsky Tent. FI. Ross. (1898) 20.

Tuber F2— 3 cm longum, 1 — l'S cm crassum. Caulis nexuosus vei
volubilis, puberulus vei villoso-hirsutus. Foliola manifeste dentata vei laciniata.
Racemuli axillares, pauci vei pluriHori, glabriusculi, puberuli vei villosi. Peri-
anthium coeruleo violaceum. Galea conica. Nectarii calcar aduncum, intlatum,
reclinatum. Carpella 5—3, glabriuscula vei rarius hirta.

Szibéria és Kdcti Ázsia.

V a r i e t a t e s :

Ssp. 1. .4. ciliare (DC.) Rapcs; — .4. ciliare DC. Syst. Nat. I
(1818) 378; Ser. in I)C. Prodr. I (1824) 61; — .4. villosiim Rchb. 111.
Sp. Ac. (1823-27) XXVI; C. A. Meyer in L e d e b. l'l. Alt. II (1830) 182;
Ledeb. FI. Ross. I (1842) (j8 ; !•' i n. et Gagn. in Bull. Soc. Bot. Fr. LI
(1904) .i06.

Caulis et inflorescentia pilis patentibus tecta.

Var. a. rectiitscidinn (Rchb.) Rapcs; — .4. vijlosiiin a rectiu^ciiluiii
Rchb. 111. Sp. Ac. (1823-27) XXVI, t. XXVI; - A. volitbih- \-m. viUosnm

l'íC, RAPAICS RAYMUND

Regei in Hull. Soc. [mp. Nat. Mosc. XXXIV (1864) 92; ~ A. ocholense
Rchb. 111. Sp. Ac. (1823—27) XVIII, t. XVIII, partim.

(Jaulití tortuosus vei nexuosus. Foliolorum laciniae angustae.

Ezt a változatot csak az Altai hegységből láttam (Gebler! E h r e n-
h e r g !).

\'ai. li. fliMiosimi (Rchb.) Rapcs; - A. vUlosnm /j. Jlcxuiisiiiii
Rchb, 111. .Sp. Ac. (1S23— 27) XXVII, t. XXVII; ~ A. volniile y. tciiiii-
st'Liiiiii. (J hitist'clinii^ ( hir.^iilitiii K' e g e 1 in Hull. Soc. Imp. Nat. Mosc.
XXXIV (ISbl) 91—92; — A. fliuridiiiii Rchb. 111. Sp. Ac. (1823—27)

xxvili, t. xxvm.

Caulis tle.xuosus vcl volubilis. Foliolorum laciniae lineari-lanceolatae.

Különösen Szibi'riábűn gyakori, de Permtől Khinaig hono?;.

Szihériű : Jenisseisk ( A u g u s z t i n o v i c z !), \'orogova (Bicmor!),
Altai (r)uhniherg (120! 027! (117! 6(.i5 ! E h r c n b e r .u !), Kurtschun folyó
vidéke (Karelin el Kirilot'f 603!). Amiirvidck : (M a .\ i m o v i c z !).
Kelelízibcriű : (Pallas'i. Khnia : Shensi (Giraldi 4732!)

Ssp. 2. A. t'riosleiiiinii (I.)i'.) Rapcs; — A. eridsU-niiiin \)C. Syst.
Nat. I (1818) 377; — A. glabiuin L)C. 1. c. 379.

Caulis et inllorescentia glaber vei minute puberulus.

Var. y. piibfscens (Regei) Rapcs; — A. rolubilc var. ptibescciiA
Regei in Hull. Soc. Imp. Nat. Mosc. XXXIV (1862) 91 ; — ^. Raddeanum
Regei 1. c, 18; - A. voliibilc Rchb. Hl. Sp. Ac. (1823-27) XXV, t.
XXV; C. A. Meyer in Ledeb. FI. Alt. II (1.S30) 2S1 ; 1. e d e b. FI. Ross.
I (1842) 68; Fin. et G a - n. in Bull. Soc. Bot. Fr. LI (19(;)4) 5(.)6 ; — A.
lortuostim T u r c z. in Hull. Soc. Imp. Nat. Mosc. XV (1842) .S2 ; Ledeb.
FI. Ross. I (1842) (18.

Caulis volubilis, saepe minute puberulus.

Különösen keleti Ázsiában honos, a hol az .Amurvidéktől Vünnanig
terjed és átcsap Japánba is.

Aiintrvidck : (A u g u s z t i n o v i c z ! R a d d e I). Khiua : Kansu (F a r-
ges fi34 !), Shensi (Ciraldi 4734! 4729! 4733!). Vünnan (Henry 9825!
Üelavay 1041!). Japán: Nagasaki (M a .x i m o v i c z ! ).

Var. d. lorliiosiiiii (W i 1 1 d) R a p c s ; A. loiitiosiim Willd. En.

Hort. Berol. (1809) 570; DC. Syst. Nat. I (ISIS) 378; Ser. in DC. Frodr.
I (1824) 61; Rchb 111. Sp. Ac. (1823—27) XXIV, t. XXIV; Dietrich
FI. Univers. III (1834), t. XXVI; — A. vohibile var. tuiiiiosnm Regei in
Bull. Soc. Imp. Nat. Mosc. XXXIV (1861) 91.

Robustum. Caulis valde tortuosus.

Csupán csak a kertekben kultiválják. A természetben nem ismeretes.
Valószínűleg az előbbinek kiilturalakja.

Nohi : A. vohibilf és tortiiosiim nevén i.t;en gyakran termesztik a kertekben
egész m:is fajoknak buja példányait.

A SISAICVIkAgNIíMZKTSEÜ RtXÜSZKRE, SVSTEMA ACIJNITI GEXERIS. 157

Slirpi'S liybridac sitbsectiouuin Nupelli ct Cainuiari.

1'. .4. lUipcUíis >^ varie^atuin ; — A. pyraiiiidalc. M i 1 1. Gard. Üict.
ed. 8. (17(>8) n. (i ; R c h b. 111. Sp. Ac. (1823-27) LXVIII, t. LXVIII ; Ic,
FI. Germ. IV (1840), t, LXXXIX ; L) i e t r i c h FI. Univers. III (1834), t.
XXV'III ; — .4. ncoiiJonLiiiunt Koelle Spic. Ac. (1780) 16; — .4. iiilcr-
inediuiii D(A Syst. Nat. 1 (ISIS) 374; — A. Slocrkunuim R c h b. in Flóra
I (1818) 202; 111. Sp. Ac. (1823-27) LXXI, t. LXXI ; Ic. FI. Germ. IV (1840),
t. LXXXVI ; Dietrich FI. Univers. III (1834), I. XLI\'; — .4. nenbergense
Rchb, 111. Sp. .\c. (1S23— 27) LXIX, t. LXIX, partim; Ic. FI. Gorm. IV
(1840), t. LXXXX'III, pariim; —.4, speciositin otto in Mvis. Helv. I (1823)
147; in DC. Prodr. I (1824) (50; — ,4. cxaltatiiin B e r n h. in Rchb. 111. Sp.
Ac. (1823-27) LXXII, t. LXXII ; Rchb. Ic. FI. Germ. IV (1840), t, LXXXVI;
Dietrich FI. Univers. III (1834), t. XLI\' ; — .4. Benihaidiautiiii Rchb.
111. Sp. Ac. (1823—27) l.XX'III ; Ic. FI. Gurm. IV (1840), t. XCI, partim; —
.4. pahnalifiduni Rchb. III. Sp. Ac. (1823—27) l.XXII; Ic. FI. Germ. IV
(1840), t. LXXXVI.

A természetben elég ritkán a két törzsfaj közös elterjedési körében.
így pl. Überpinzgau (S p i t z e 1 I), Salzburg (G r t m a n n !), Samar (H o r b á s I),
Ivanscia (S c h 1 o s s e r I), Znaim (Richterli, Csúcsa (Barth!), Késmárk
(H a z s 1 i n s z k y !).

Xola : N'alószinü, hogy ;i kultúrában nuir a guríjg időkben ismeretes volt ;
kertekben ina is ez a fajkeverék a leggyakoribb. Megjelenésében pontosan a két törzs-
faj keveréke, különös tulajdons.-iga azonban, hogy eléggé ingadozó jegyeiben, különösen
pedig a sisakot tekintve. Rchb. herbáriumában rendkívül sokféle néven vannak efféle
fajkeverék-példányok. Megemlítésre méltó az a feltűnően nagy virágú fajtája ennek a ke-
verékfajnak, a melyet Rchb. herbáriumában 4. U'/Z/i/i/io/í'/í-nak nevezett meg.

2*. .4. napclhis >., paniculatum : — A. ccniituiii W u 1 f. in Koelle Spic.
Ac. (178(3) 17; — -4. ClairvüU'antun Brüggcr in Jahresb. Naturf. Ges.
Graub. XXII— XXIV (1881) <SI ; — .4. acniuinalitiu Rchb. 111. Sp. Ac.
(1823—27) LXVIII; Ic. FI. Germ. W (1840), t. LXXXIV,

Csak 4 helyről láttam eddig. iVIáramaros (Vagner!), Nagy Bihar-
havas (Kümmerlel), Aranyos Beszterczevölgy (Rapaicsl).

Xota : \'alojában kétféle alakban jelenik meg ; az egyiknél a lujpí-lliis termete
dominál, a másiknál meg inkább a panicidatumc. VV u 1 f e n originaléja az előbbi
typushoz tartozik. Jellemző erre a fajkeverékre a rendkívül erős mirigyes szőrözet, a
mely néha még a leveleket is elborítja.

.y. Síibsectio : Palinala R a p c s.

Sct : Cammaiiim S e r. in Mus. Helv. I (182!)) 15, partim ; in DC.
l'rodr. I (1824) 59, partim; — Euchylodea Rchb. Ili Sp. Ac. (1823—27),
partim.

22. .4. leiianilhuin (Brühl) Stapf in Ann, Roy. Bot. Gard. Calcut.
X (lfl05) 173; — .4. ferox var. leucanthiiin B rühl 1. c. V (1896) 110; —
A. fcrox var. flavidiflora Brühl 1. c. 111, t. 111.

158 RAPAICS RAVMUND

Tubcr 0(3— 2'5 cm longuni, 0-5— 14 cm crassum, nupiforme vcl ellipsoi-
deum. Caulis 20—60 cm altus, superne (glanduloso ?) puberulus. F^artitiones
foliorum 2— 3-lohae, manifeste dentatae. Racemus plus minus simple.x, laxius-
culus : puberulus vei pubescens. Perianthium dilute coeruleum. Galea hemi-
sphaerica. Nectaria ciliata ; calcar recurvatum. Carpella 5—3. puberula vei
glabriuscula.

KeJcthiiualája (is lUridil; '').

\' a r i e t a t e s ;

Var. a. cyiiibifonne (Brühl) Rapcs; — A. fcrox var. cynibiforiiits
Brühl in Ann. Roy. Bot. Gard. Calcut. V (189i)) 111, t. 111; — .4. leiican-
Ihum Stapf 1. c. X (lüOS) 173, t. 111.

Caulis 30—40 cm altus. Foliolorum partitiones rhombeae.

Kdeihimalája : Sikkimtől Tibetig.

Noia : A breslaui egyetemi növénykert herbáriumában van egy valószínűleg
szintén ide tartozó alacsony példány, a mely az Ili vidékéről |Sary-Jassy (Krassnow !)]
származik, a melynek pontosabb mivoltát azonban nem állapíthattam meg. Talán, mint
a termőhelyi adatból gyanítom, más faj is lehet, mmt .1. leucanthum. A herbariumi
átdolgozáskor A. pygmacum-niik neveztem meg, azonban, ha tényleg le nem írt faj,
A. iliense Rapcs néven említendő, mivel a másik név már szerepel R c h b. lllustra-
tiójában az .4. KoeUeaiium változataként.

Var. ,í. hctcrophylloidcs (Brühl) Rapcs; — A. fcrox var. hctcro-
phyUoidcs Brühl in Ann. Roy. Bot. Gard. Calcut. V (1806) 110, t. 111;
A. heterophyUoides Stapf 1. c. X (1005) 171, t. 110.

Caulis 40—60 cm altus. Foliorum partitiones ovales vei ovaledanceolatae.

Délnyugati Sikhitn a Himalájában.

23. A. Sonliei Fin. et G a g n e p. in Bull. Soc. Bot. Fr. Ll (1904)
515, t. IX.

Tuber 2 cm longum. Caulis 25—70 cm altus, subfle.xuosus, quadran-
gularis, subpuberulus. Partitiones foliorum trilobulatae, dentatae. Inflorescentia
paniculata ; rami divaricati, dense puberuli. Galea hemisphaerica. Nectaria
sparse villosa : calcar breve, semiglobosum. Carpella 5, pilis longis dense
vestita.

Délkhiita : Yünnan.

24. A. spicatum (Brühl) Stapf in Ann. Roy. Bot. Gard. Calcut.
X (1905) 105; — A. fero.x var. spicalum Brühl 1. c. V (1896) 110, t. 111;
Goris in Bull. Soc. Pharm. III (1901) 117, fig. 32; - .4. fcrox Hook f.
Thoms. FI. Ind. I (1855) 56, partim.

Tuber 8—20 cm longum, 1—3 cm crassum. Caulis erectus. subtle.vuosus,
jSO— 150 cm altus, plus minus puberulus. Foliorum partitiones trilobatae, grosse
dentatae. Racemus plus minus densus, pubescens vei hirsutus. Perianthium
coeruleum. Galea hemisphaerica. Nactarii calcar gibbosum, oblonguni. Car-
pella 5, hirta vei hirsuta.

Köup- i's Kelcthimalája.

\^ a r i e t a t e s :

Var. a. Falconeri (Stapf) Rapcs; — A. fcrox var. atrox Brühl
in Ann. Roy. Bot. Gard. V (1896) 110, partim; — A. disscctiim Roy le

A SISAKVIRÁG.NKMZEISEG REN'ÜSZICKK. SYSTEMA ACONITI GENERIS. löit

III. Him. (1834) 56; — A. Falconcri Stapf in Ann. Roy. Bot. Gard. Calcut.
X (1U0.3) 1()3, f. 105.

Tuber >S — K) cm longum. Foliiculi 14-18 cm longi.

Kózéphiinalája : Garhwal : (F a 1 c o n e i- (í!) ! S c h 1 a g i n t w e i t 7820 !).

Var. fi. ci-jssicauli- (Brühl) K a p c s ; — /l. fcro.i- var. crassicatdis
Brühl in Ann. Roy. Bot. Gard. V (1896) 110, t. 111; — A. ferox var.
spicűla, var. la.xiflora Brühl \. c; — A. spicatuiu Stapf 1. c. X (1905)
165, t. 106, 107.

Tuber 10—20 cm longum. FoUiculi 10 cm longi.

Keklhiinahlja : Sikkimtől Chumbiig: Sikkim (H o o k. f. et T h o m s o n 1).

25. -i. fifox Wall. in Mus. Helv. I (1823) 160, t. XV; Wall. Cat.
4721 A.; Ser. in DC Frodr. I (1824) 64; H o o k. f. T h o m s. FI. Ind.
I (1S85) .56, partim; Stapf in Ann. Koy. Bot. Gard. Calcut. X (1905) 169,
t. 109; — .4. viroí-um D. Don Prodr. FI. Nep. (1825) 196; — A. napellus
var. rigicliiin H o o k. f. FI. Brit. Ind. I (1875) 29, partim; — A. dissectum
Stein in Gartenilora (1886) 226, fig. 227.

Tuber ellipsoideum, 2-5—4 cm longum, 1 — 1-5 cm crassum. Caulis
erectus, basi saepe hypogaeus, 40—90 cm altus, supeine hirtus. Laciniae
foliorum divaricatae. Racemus la.xiusculus, hirtus vei hirsutus. Perianthium
coeruleum. Galea hemisphaerica. Nectarii calcar truncatum, rectum ; labium
acutum. Carpella 5. plus minus dense hirsuta.

Középhimalaja : Nepál: (Wallich 4721! 4721/a:).

26. .4. maximum Pali. in DC. Syst. Nat. I (1818) 380; — A. kam-
Ischaliciim Kegel in Buli. Soc. Imp. Nat. Mosc. XXXIV (1861) 96; Fin.
et Gagn. in Bull. Soc. Bot. Fr. LI (1004) 514.

Tuber 1-2-2-5 cm longum, 1—1-5 cm crassum. Caulis 25 — 100 cm
altus, supra plus minus hirtus. Foliorum partitiones trifidae, vei multilidae.
Laciniae tlabelUtim dispositae, abrupte acuminatae. Racemus densus, capi-
tuliformis, hirtus, plus minus simple.x vei rarius basi ramosus. Perianthium
coeruleum, hirtum. Galea hemispherico conica. Nectarii calcar rotundato dila-
tatum, crassum. Carpella 3—5, hirta vei subglabra.

Kamcfa/ka.

V a r i e t a t e s :

Var. n. kamtschaliciiin (WiUd) Rapcs; — A. kamtschaticiim Willd
in Rchb. 111. Sp. Ac. (1823-27) XV, t. XV; l) i e t r i c h FI. Univers. III
(1834) t. XXXIX; Ledeb. FI. Ross. I (1842) (J9 ; — A. kamtschaticitm a.
typiciim Regei in Bull. Soc. Imp. Nat. Mosc. XXXIV (1861) 97.

Caulis mediocris. l-'oliorum laciniae lineari lanceolatae.

Kamcsatka : (Ottó! P a 1 1 a s ! R i e d e r ' ).

\'ar. ii. Pallüiianum Rapcs; — .4. maximum Rchb. 111. Sp. Ac.
(1823—27) XVII ; t. XVII; Ledeb. FI. Ross. 1 (1842) 69; Ser. ^ in Mus.
Helv. I (1823) 150; in Ü. C. Prodr. I (1824) 61; Dietrich FI. Univers.
m (1834), t. XLIV ; — A. kamlschaticum luxurians Rchb. 111. Sp. Ac.
(1823—27) XVT, t. XVI ; — A. kamtschaticum (i. maximum Regei in Bull.
Soc. Imp. Nat. Mosc. XXXlV (1861) 97.

160

RAPAICS KAYMIjND

V

Caulis clatus. Folioruni laciniae lanceolalae.
Kamcsűtka : (R e i n e r et K e s s 1 i t z !).

27. A. Japouiciiii! T h u n b. FI. .lapon. (1784) 231; D e c n e in Rev.
Hortic. (1851) 175; Ser. in Mus. Helv. I (1823) IA6 ; in DC. Prodr.
I (1824) 60: R c h b. 111. Sp. Ac. (1823-27) XXXVl. t. XXXVI; - ? ,4. na-
pellus Thunb. FI. Japon. (MM) 2i\ : ~ A. uncinalnin [i. japonicitm Regei
in Bull. Soc. Imp. Xat. Mosc. XXXIV (1861) 87; — A. Fischeri a. typicum
Regei 1. c. 98 ; — .4. Canniduiii L) e b e a u .\ in Act. .Soc. Linn. Bord.
XXXIII (1879) 87; — A. Fortuvei H e m s 1 in Journ. Linn. Soc. XXIII
(1886) 20; ~ A. Fischeri Komarov in Act. Hort. Petrop. XXII (1903) 257;
— A. itncinatiim Fin. et G a g n. in Bull. Soc. Bot. Fr. LI (1904) 507; —
.4. Faiiricri Lévl. et V a n i o t. in Bull. Soc. Agric. LX (1905) 77,

Tuber 2—5 cm longum, O'S— 1-2 cm crassum. Caulis plus rainus
flexuosus vei subvolubili.s, 50—150 cm allus, glabriusculus vei supra hirtus.
Partitiones foliorum rhombeo ovatae, lobatae. Racemus laxus, non raro sub-
paniculatus, glaber, hirtus vei pubescens. Perianthium coeruleo violaceum.
Galea conica vei raro subtubulosa. Nectarii calcar subaduncum, obtusum.
Carpella 3, rarius 5, plus minus glabra.

Siibarkíikns és lempcrált Keletázsia.

\' a r i e t a t e s :

Var. a. Thunhergi R a p c s.

Pedunculi pubescentes.

Var. /?. Fischeri (Rchb.) Rapcs; — .4. Fischeri R c h b. 111. Sp.
Ac. (1823—27) XXII. t. XXII; Fin. et Gagn. in Bull. Soc. Bot. Fr.
LI (1904) 514; — A. Lnbarskyi Rchb. Ili Sp. Ac. (1823—27) XX. t. XX;
Dietrich FI. Univers. III (1834). t. XLIV ; — A. chiiiense S i e b. in 1' a x t.
Mag. Bot. V (1838) 3; S i e b. et Z u c c. FI. .lapon. (1843—46) 76.

Pedunculi plus minus glabri. (/ralea saepe alta.

Mindkét változat elég gyakori Kamcsatkában és kijlünösen Japánban.
Khinából nagyon kevés példányt láttam.

Kamcsatka : (P e t e r s !), Mandstiria. Korea : Khiiia : Ningpo (F a b e r !).
Japán : (R e i n ! H i I g e n d o r f ! H i k k o !), Fuji (R e i n 1), Senano et Numbo
(T s eh no s ki !), Hakodate (M a x i m o v i c z !). Nikko (H i 1 g e n d o r f !),
Tshuzenji a Nikko hegységben (Dönitzl). .lokuhama (Wichura! N e u-
m a n n !).

Var. y. autiiinnale (L i n d 1) R a p c s ; — ^. autiiiniiale Lindl in
Journ. Hortic. Soc. II (1847) 77.

Pedunculi glabri vei puberuli. Galea hemisphaerico obtuse conica, amplissima.

Kerti alakzat. Ma már nem igen tenyésztik.

28. .4. Sczíikiiii Turcz, in Bull. Soc. Imp. Nat. Mosc. I (1840) 61;
Ledeb. FI. Ross. I (1842) 740; — A. arcnatitm Maxim. Prim. FI. Amur.
(1859) 27; Freyn in Ö. B. Z. LI (1901) 832; — A. Fischeri [i. arcuatuin
Regei in Bull. Soc. Imp. Nat. Mosc. XXXIV (1861) 99, partim; — .4. race-
midositm Franch. in Journ. Bot. Morot. VIII (1894) 276 ; — .4. Cavaleriei
Lévl et Vanihol in Bull. Soc. Agr. LX (1905) 78.

A SlSAKN-HíAGNKMZETSEG RENDSZERE. SYSTEMA ACONITl GENERI.S. IHl

Tuber ellipsoicleum, 1 — l'S cm loni^um, O'ö— 0'8 cm crassiim. Caulis
volubilis vei rai'ius nexuosus, minute puberulus, 60—90 cm altus. l''olioi'uni
partitiones grossc dentatae vei lobulatae. Kacemi axillares. Periantliium vio-
laceum. Galea conica vei subtubulosa. Carpella 5 — 3, plus minus glabra vei
raro hirta.

Kelcli Ázsia.

Var. a. paiiciflontin R a p c s.

Racemuli ü — S-flori. Partitiones folioiuni elongato rhombco lanceolatac.
Carpella glabra.

Délkhiiia : Xauchuan (Rosthorn!).

Var. [i. Heinsleyauuin (P r i t z e 1) R a p c s ; — .4. Heuisleyaiinin P r i t z e 1
in Engl. Bot. Jahrb. XXIX (1901) 329.

Racemuli multiflori. Partitiones foliorum laté rhombeae.

k'hiiia: Shensi (G i r a 1 d i 4741 !), Hupeh (W i 1 s o n ! Henry 6046!).

jVdi',! .■ T 11 r c z a n i n o w Jakuczitot mondja a legészakibb pontnak az ^1. Szii-
kini eltcrjedcsi körében. Kn azonban csak Khinából láttam példányokat.

29. .4. ainlurtum V\t\. et G a g n. in Bull. Soc. Bot. Fr. LI (1904)
506. t. \'I11 ; — .4. variegatuin Hook f. in Himalay. Journ. II. (1855) 107;
H o o k. f. T h m s. FI. Ind. I (1855) 56; — -4. uncinatniii Hook. f. FI.
Brit. Ind. I (1875) 28; — ,4. volubile var. villosiim Pritzel in Engl. Bot.
Jahrb. XXIX (1901) 329, partim; — .4. Elwesii Stapf in Ann. Roy. Bot.
Gard. Calcut. X (1905) 174, t. 112; — A. axillare Rapcs in herb. Berl.

Tuber 1 — 2'5 cm longum, 0'5— 1 cm crassum. Caulis 40—80 cm altus,
volubilis vei fle.xuosus, puberulus, superne plus minus glanduloso viüoso
hirsutus. Partitiones foliorum pilosae, grosse dentatae vei lobulatae. Racemuli
axillares. paucitlori, plus minus dense glanduloso villosi. Perianthium coeruleo
violaceum. Galea conica. Nectarii calcar breve, recurvatum. Carpella 5,
glabriuscula vei hirta.

Keh'thiiiialája meg Közép- is Délkhina. Sikkiin (Hook f. et Thom-
son!), Klüiia : Shensi (Giraldi 4740! 4738! 4737! 1673!).

30. .4. oregonensc Rafin. New FI. Bot. North. Amer. (1836) 57; —
A. Fisclieri Rat'in. 1. c. 56; —.4. iiasutnni Hook. FI. Bor. Am. I (1833)
2ö; — A. cohimbiaiiinu N u 1 1. in Torr. et Gray Fi. N. Amer. I (1838—40)
34; — A. novabaracfuse A. Gray in Bull. Torr. Bot. Cl. XIII (1886) 190;
Britton et Brown 111. P4. N. Unit. St. II (181)7) 61, Hg. 1566; —
A. Bakeri Greene Exicc. Cent. Color. (1901) n. 526; — A. insigne
G r e e n e 1. c. n. 317.

Tuber 2—4 cm longum, 0'5 — 1-2 cm crassum. Caulis erectus, 50—90 cm
altus, glaber, supra glandulosus. Fólia superiora plus minus amplexicaulia.
Partitiones inciso lobatae. Intlorescentia plus minus paniculata. rarius sub-
racemosa, glandulosa. Perianthium pallide coeruleum. Galea conica. Car-
pella 3, glabra.

Észak-Amerika, 250— 50" é. sz. övben.

Pacifikus Észak-Amerikai fi. ter.: Colorado: Marschall-szoros (Baker
526!), Pagosa Peak (Baker 317!), La Plata Mts (Baker et Earle!);

Növénytani Közlemények. 1907. VI. kötet, 5. füzet. 11

162 RAPAICS RAVMUND

Arizona: Humphrey Peak (P r i n g 1 e ! Dougal 396!), Huahuca Mts
(Pringle!); Califoniia : Sierra Nevada (Perkins!); Utah : Wahsatch
(Jones 1175!); Idaho : Latah County (E h n e r 13!); Washington: Paddo
Mts (S u k s d o r f ) ; IVyoining : Lapanie Peak (Nelson ! 7'uii), Yellowstone
Nat. Park (A. et E. Nelson 6208!); Dal-ola : (Rydberg Ö06 !) ; Mexico :
Sierra Madre (T o w s e n d et Barber 253!).

Allantikiis Észak-Amerikai fi. ler. : Ohiv : Cleveland (W . K r e b s 228 !).

31. A. rediiiatnni A. Gray in Ann. Journ. Sci. XLII (1842) 34; in
Hook. Lond. Journ. Bot. VI (1843) 118; Britton et B r o w n 111. FI. N.
Unit. St. II (1897) 61, fig. 1568.

Caulis volubilis. 80—160 cm altus. Foliorum partitiones lobatae, grosse
dentalae. Intlorescentia plus minus paniculata, la.xa, hirta. Perianthium albe-
scens. Galea elevato conica. Carpella 3, glabra.

AlLmíikus Észak- Amerika : Alleghany Mts. ;

2. Sectio : Americana R a p c s.

32. A. nncinatnm L. Sp. Pl. ed. 2. (1762) 750; L o d d i g. in Curt.
Bot. Mag. XXVIII (1808), t. 11 10 ; DC. Syst. Nat. I (1818) 370; Ser. in
L)C. Prodr. I (1824) 60; K c h h. III. Sp. Ae. (1823—27) XXXV, t. XXXV;
Britton et B r o \v n 111. FI. N. Um. St. II (1897) 61, fig. 1567; — 'i A.
scandcns Rafin. New. Y\. Bot. N. Am. (1836) 55; — '; A. llexuosum
Rafin. 1. c. 55; — '-.A. tnincaliim Rafin. 1. c. 55; — ': A. divergens
Rafin. 1. c. 56; — ? .4. cordatiini Rafin. 1. c. 56.

Tuber subglobosum, 1'5 — 3 cm longum. Caulis erectus, llexuosus vei
subvolubilis, 80—160 cm altus, glabriusculus. l'olia supra basin tripartita
vei trilobata. Partitiones antice tridentatae vei trilobulatae. rarius subpinnati-
ftdae. Kacemuli paucitlori, dichotomi. Pedunculi apice villoso hirsuti. Perian-
thium coeruleo violaceum. Galea conica. Nectarii calcar uncinatum, capitatum.
Carpella 5, plus minus glabra. Semina transversim lamellata.

Atlaniikus Észak-Amerika : Alleghany Mis : Carolina : Rutherfordton
(Rugel!); Kentucky (\V, Short!); Georgia: Mt. Blue Ridge (B e y r i c h !) ;
Virginia : Withwille (S h r i v e r ! ), Mt. Negr. (Gray!).

3. Sectio : Bisma R a p c s.

/. Subsectio : Aníhora (i->C.) R a p c s.

Sct: Anfhora DC. Syst. Nat. I (1818) 365; Ser. in DC. Prodr. I
(1824) 56; C. A. Meyer in L c d e b. FI. Alt. II (1830) 280; L e d e h. FI.
Ross. I (1842) 65; R c h b. Ic, FI. Germ. IV (1840) 25; Stapf in Ann. Roy.
Bot. Gard. Calcut. X (1905) 131; - Calliparia R c h b. 111. Sp. Ac. (1823— 27);
Anthoroidea R c h b. 1. c.

33. A. Hookeri Stapf in Ann. Roy. Bot. Gard. Calcut. X (1905)
147, t. 98.

A SISAK\'IRÁGNEA1ZETSÉG RENDSZER?:. SYSTEMA ACONITI GENERIS. 103

Tiiber ellipsoideum, 0'5— 2'5 cm longum, 0'3— O'ö cm crassum. Caulis
adscendens, basi non raro hypogaeus, 10 — 25 cm altus, glaber, supra pubes-
eens. Fólia parva. l'aríitiones tilobatae. Intlorescentia laxissima, corymboso
subracemosa, pubescens. Perianthium coeruleum. Galea hemisphaerico navicula-
ris. Nectarii calcar gibbosum refractum. Carpella 5, dense hirsuta. Semina alata.

Kelethimalája ; Sikkimtől Tibetig.

Nóta : En csak egy példányt láttam, a mely valószínűleg idevaló, mivel azon-
ban a Nyugathimalájából Kadarkantából (Tihri Garhwal) való, gumója pedig hiányzik,
nem állithatom bizonyosan ennek a növénynek idetartozandóságát. A gyűjtő neve
hiányzik a növény mellől.

34. A. rotiindifolium Kar. et K i r. in Bull, Soc, Imp. Nat. Mosc. XV
(1842) 139; Led eb Fi. Ross. I (1842) 740; Regei in Bull. Soc. Imp. Nat.
Mosc. XXXIV (1861) 11."") ; B o i s s. FI. Orieni. Suppl. (1888) 21; S t a p f in
Ann. Koy. Bot. Gard. Calcut. X (1905) 149, t. 99; — A. tianschanknin
R u p r. Sert. Tiansch. (1869) 38; — A. oligantherniim Kerner in Ber.
Naturw, \'er. Insbr. I (1870) 119; — A. uapellus var. rolundifoliuiii H o o k
f. FI. Brit. Ind. I (1875) 29; — A. iidpclhis var. acaiile, var. polyaulhcmuin.
var. refractum Fin. et Gagn. in Bull. Soc. Bot. Fr. LI (1904) 512—513.

Tuber 1 — 2'5 cm longum, 0'6— O'S cm crassum. Caulis erectus vei
adscendens, basi saepe hypogaeus, 15—50 cm altus, supra hirsutus vei hirtus.
Fólia parva, plus minus supra basin 5 — parlita, ivacemus densus vei la.xus,
hirtus vei hirsutus vei raro glabrescens. Perianthium coeruleo violaceum.
Galea hemisphaerico navicularis. Xectarii calcar gibbosum, refractum. Garpella
5, dense hirsuta. Semina alata.

Déli Köscpázsia : Alataii : (B r o t h e r u s 43 !), Sarcban (K a r c 1 i n ct